A legfontosabb ellenzéki pártok bojkottja mellett tartják meg vasárnap Venezuelában az előrehozott elnökválasztást, amit számos külföldi ország illegitimnek tart. A kormánypárt befolyását az elmúlt években bebetonozó Nicolás Maduro elnök újabb hat évre akarja bebiztosítani hatalmát a súlyos gazdasági és politikai válságba süllyedt dél-amerikai országban.
Maduro rettentő népszerűtlen, de a fontosabb ellenzéki pártok szerint az egész rendszert úgy alakították ki, hogy végül mégis ő győzzön a végén. Egyik talpon maradt kihívója szerint viszont pont a választók otthon maradása ronthatja a Maduróval szembenállók esélyeit, ő számít a protestszavazatokra, és úgy véli, le lehet váltani az elnököt.
Az országban kialakult súlyos gazdasági válság alapjai még Hugo Chávez elnökségének idejére nyúlnak vissza. Chávez az 1999-es megválasztása után gyakorlatilag szétszórta az emberek között a könnyen elérhető olajbevételeket, közben viszont a gazdaság többi szektorát teljesen leépítette – így az export 96 százalékát az olaj adta. Venezuela az akkor még rekordon álló olajár ellenére elkezdett eladósodni, a költségvetési hiány elszállt, a szegénység újra növekedésnek indult.
Chávez halála után addigi alelnöke, Nicolás Maduro 2013-ban is csak egy hajszállal – az ellenzék szerint pedig csalással – nyerte meg a legutóbbi elnökválasztást. A volt buszsofőr alatt végleg megingott a szociális juttatások miatt is fenntarthatatlan chávezista rendszer, miután 2014-ben beszakadt az olajár. Azóta a latin-amerikai ország történetének legsúlyosabb politikai, gazdasági és társadalmi válságát éli. 2017-ben a venezuelai gazdaság teljesítménye több mint 13 százalékkal csökkent, a hiperinfláció durván elszállt. A gazdasági összeomlásról itt írtunk bővebben>>>
Az elmúlt időszakban egyre inkább autokratikus rendszert kiépítő Maduro azt állítja, hogy imperialista erők folytatnak gazdasági háborút Venezuela ellen. A venezuealaik azonban sokkal inkább őt okolták, így miután a hatalmas olajkészletekkel rendelkező, de szinte semmi mást nem exportáló ország összeomlott, az ellenzék elsöprő többséget szerzett a parlamentben a legutóbbi választásokon.
A hatalmába minden eszközzel kapaszkodó Maduro előbb a legfelsőbb bíróságon és a hozzá hű igazságszolgáltatáson keresztül próbálta ellehetetleníteni a nemzetgyűlést. Emiatt tavaly áprilistól hónapokon át folyamatosak voltak az utcai tüntetések, és a biztonsági erőkkel kirobbant összecsapásokban aktivisták szerint legalább 163-an meghaltak. Többeket már szabadon engedtek, de jogvédő szervezetek szerint a hatóságok még mindig több mint 200 politikai foglyot tartanak börtönben, olyan embereket, akik csupán tiltakoztak a rendszer ellen.
Közben az ellátórendszerek összeomlása miatt csak a szomszédos Kolumbiába több mint félmillió venezuelai települt át, és tízezrek menekültek Brazíliába is. 2015-2017 között a becslések szerint 1,6 millió ember menekült el az országból, az ENSZ becslései szerint pedig továbbra is naponta ezrek hagyják el Venezuelát.
Maduro 2017 közepén a tüntetések ellenére egy vitatott, az ellenzék által bojkottált szavazáson felállíttatott egy alkotmányozó nemzetgyűlést, amit a saját embereivel töltött fel, és amit a külföldi országok többsége nem ismer el. Ennek egyik feladata két éven belül egy új alkotmány kidolgozása, de Maduro arra is használja, hogy bármikor megkerülhesse az ellenzéki törvényhozást. Az ellenzék nem akarta elismerni, de végül több ellenzéki kormányzó is a testület előtt tett esküt a kormányzóválasztások után. A szavazás visszásságairól és a Venezuelában kialakult súlyos helyzetről itt írtunk bővebben>>>
Az elnökválasztást eredetileg 2018 decemberében tartották volna, de Maduro nyomására az alkotmányozó nemzetgyűlés előbb április 22-re hozta előre, aztán mégis eltolták egy hónappal. Közben a kormány és az ellenzék vezetői a Dominikai Köztársaságban tárgyaltak, az ellenzék októberi szavazást, nemzetközi megfigyelőket, független választási bizottságot akart elérni, de a kormány semmiben sem engedett.
Az ellenzék egy közös jelöltben gondolkozott, de a legfelsőbb bíróság kizárta a legfontosabb ellenzéki koalíciót, a Demokratikus Egység Platformját (MUD). A kormány pedig már korábban eltiltotta a két legnépszerűbb ellenzéki politikust az indulástól. Leopoldo López házi őrizetben van erőszak szításának vádjával, míg Henrique Caprilest, aki 2013-ban csaknem legyőzte Madurót, 2017-ben korrupciós vádakkal 15 évre eltiltották minden közhivataltól.
A legfontosabb ellenzéki pártok végül bojkottra szólítottak fel. Miután pedig más lehetséges kihívók börtönben, hatósági őrizetben vannak, vagy külföldre menekültek, végül két kevésbé ismert jelölt maradt Maduróval szemben: Henri Falcon 56 éves katonatiszt és Javier Bertucci 48 éves protestáns lelkész, üzletember.
Közülük Henri Falcón, Lara tartomány egykori kormányzója az esélyesebb. Egykor még Chávez lelkes támogatója volt, de 2008 óta a szocialista vezetés hangos kritikusa lett, 2013-ban pedig már tevékenyen részt vett Capriles elnökválasztási kampányában. Most a kampányrendezvényein Madurót „az éhség és a nyomor elnökének" nevezte, és győzelme esetén a gazdasági helyzeten többek között a bolívár lecserélésével segítene, ami helyett a dollárt vezetné be.
Falcón indulása vitákat váltott ki a Maduróval szembenálló oldalon, a bojkottot hirdető pártok azzal vádolják, hogy a részvételével legitimálja a szavazást. Falcón viszont azzal érvel, hogy több felmérés szerint győzelmi esélyei vannak, a szavazások bojkottálása pedig más országok példája alapján ritkán hozott érdemi eredményt. Falcón hívei szerint Maduro éppen azzal tud biztosan győzni, ha az emberek otthon maradnak, és alacsony marad a részvétel, szerintük a bojkottáló pártok belesétáltak ebbe a csapdába. Az ellenzék egyébként úgy számol, hogy a részvétel a 40 százalékot fogja súrolni.
Sokan azonban annak ellenére is szkeptikusak Falcón esélyeit illetően, hogy begyűjtheti a protestszavazatokat, és a felmérések szerint a lakosság többsége nem ért egyet Maduro lépéseivel. Carlos González aktivista a Guardiannek azt mondta, szerinte nem sokat számít, ki van a szavazólapokon:
Jézus Krisztus is lehetne a jelölt ellene, de Maduro akkor is győzne, mivel az egész rendszer arra van felépítve, hogy nyerjen.
A legtöbb tévé és rádió is a kormány kezében van, amiken folyamatosan Maduro melletti propaganda megy. A Szocialista Párt állítólag élelmiszercsomagok osztásával is Maduro melletti szavazásra buzdította az embereket. Ellenzéki aktivisták szerint a legtöbb választási megfigyelő és tisztviselő Maduro embere, sokan pedig attól is félnek, hogy ha nem a kormányra szavaznak, akkor elveszítik az állásukat, esetleg nem kapnak élelmiszeradagokat.
Maduro úgy tűnik, azzal is próbálta bebiztosítani magát, hogy az új elnök mandátuma az előrehozott választás ellenére is csak 2019 januárjától kezdődik el, miközben a papíron az elnök felett álló alkotmányozó nemzetgyűlés bármilyen vasárnapi eredmény esetén a befolyása alatt maradna.
Az alkotmányozó nemzetgyűlésről szóló szavazás után az előrehozott elnökválasztás lehet az újabb olyan választás, amit a nemzetközi közösség nagy része nem fog elismerni.
Az EU, az Egyesült Államok és Latin-Amerika országainak többsége is bírálta a decemberben megrendezett elnökválasztás előrehozását. Szerintük nem átláthatóak az előkészületek, és nem biztosított a szabad választás, keményen fellépnek az ellenzéki hangokkal szemben. Hétfőn tíz latin-amerikai ország, az Egyesült Államok és Spanyolország közös közleményben ítélte el Maduro autokratikus rendszerét, és kérte a választások felfüggesztését, írja a CNN.
Az amerikai pénzügyminisztérium két nappal a szavazás előtt újabb gazdasági szankciókat léptetett életbe Venezuela ellen. A venezuelai vezetés viszont emiatt megint azzal vádolta Washingtont, hogy a vasárnapi választást akarta befolyásolni. A venezuelai hatóságok az elnökválasztás idejére lezárták a határokat is péntek este kilenc órától hétfő reggel hat óráig.
Borítókép: szavazásra várók a fővárosban. Fotó: Adriana Loureiro Fernandez / Reuters.