Nicolás Maduro a legfontosabb szavazásnak nevezte a forradalom óta, míg az ellenzék égbekiáltó csalásról beszélt a vasárnapi választás után, ami után az elnök saját híveiből egy olyan „alkotmányozó nemzetgyűlés" áll fel, amivel reményei szerint megkerülheti majd az ellenzéki többségű nemzetgyűlést. Ezzel új szakaszba lépett a konfliktus a súlyos gazdasági és politikai válságba süllyedt országban, ahol mindennapossá váltak az összecsapások az elnök távozását és választásokat követelő tüntetők, és a biztonsági erők között.
A szerdán és csütörtökön országos sztrájkot meghirdető ellenzék bojkottra, útlezárásokra szólított fel. A kormány a héten megpróbálta betiltani a szavazás előtt a demonstrációkat, 5-10 év börtönnel fenyegetve az intézkedés megszegőit. Azonban ez nem nagyon tántorított el senkit, a vasárnapi választás alatt is folyamatosak voltak az összecsapások a fővárosban a tiltakozók és a rendőrök között. Egy ellenzéki politikust lelőttek, összesen pedig legalább 10-en haltak meg a vasárnapi összecsapásokban, ezért Henrique Capriles ellenzéki vezető „mészárlásról" beszélt.
Miután az ellenzéki bojkott miatt az kezdettől nem volt kérdés, hogy csak Maduro saját jelöltjei fognak bejutni a gyűlésbe, a részvétel lett kulcskérdés. Tachira államban több szavazógépet is megsemmisítettek. A kormány ugyanakkor jelezte, hogy aki valamiért nem tud a kijelölt helyen szavazni, az bármelyik szavazókörben megteheti ezt. A kormány állítólag próbált nyomást gyakorolni a közszférában dolgozókra, vagy a segélyből élőkre is, hogy minél többen menjenek el szavazni.
Diosdado Cabello, a kormánypárt elnöke a szavazás után rekordrészvételről beszélt, szerintük 41,5 százalék ment el vasárnap, írja a BBC. Az ellenzék viszont állítja, hogy mindenhol voltak megfigyelőik, és szerintük 88 százalék távol maradt a voksolástól. Több helyszíni tudósító, például az AP is üresen kongó szavazóhelyiségekről számolt be a fővárosból, állítólag még Chávez hívei közül is többen azt mondták, nem értenek egyet az alkotmányozó gyűléssel.
A választási iroda szerint több mint nyolcmillióan szavaztak, az ellenzék saját adatai szerint viszont két és fél millióan sem lehettek. Ez a dobálózás a számokkal azért is mérvadó, mert július közepén egy kvázi ellennépszavazáson közel hétmillió venezuelai utasította el Maduro tervezett alkotmányozó gyűlését.
Maduro azt mondta, hogy az alkotmányozó gyűléssel „a harc új korszaka" kezdődik, míg az ellenzék hétfőre, és még inkább szerdára is utcára hívta az embereket. A kormány korábban azt állította, hogy 72 órával a hivatalos eredmények kihirdetése után már felállna az alkotmányozó gyűlés, így elvileg szerdán tennének esküt a tagok. Az ellenzék most ezt próbálja megakadályozni.
Az Egyesült Államok bejelentette, hogy nem fogadja el a vasárnapi szavazás eredményét, sem az illegitimnek nevezett alkotmányozó gyűlést. Az egészet egy újabb lépésnek nevezték a diktatúra felé, és válaszintézkedéseket ígértek a tekintélyelvű rendszer kiépítőivel szemben. Az Egyesült Államok a héten már Maduro pártjának 13 vezetője ellen szankciókat hozott. A venezuelai olajimport korlátozásával megszorongathatnák Madurót, de ezzel a humanitárius válságot is súlyosbítanák.
Az USA-n kívül már Peru, Argentína, Kanada, Spanyolország, Costa Rica és Mexikó is bejelentette, hogy nem ismerik el az alkotmányozó gyűlést. Korábban Federica Mogherini, az EU külügyi főképviselője, és az Amerikai Államok Szervezetét főtitkárként vezető Luis Almagro is elítélte a szavazást. Mexikó, Panama és Kolumbia is szankciókkal fenyegetett kormánytisztviselőket, Peru pedig összehívta augusztus 8-ra a latin-amerikai külügyminisztereket, hogy megtárgyalják a venezuelai válságot.
Maduróról azonban leperegtek ezek a kritikák, amiket eddig is arra használt, hogy alátámassza a verzióját, miszerint az Egyesült Államok és más országok folytatnak gazdasági háborút Venezuela ellen. „Donald Trump császár egyik szóvivője szerint nem ismerik el a választás eredményét" – mondta hétfőn támogatói előtt, hozzátéve, hogy ez a legkevésbé sem érdekli, csak a szuverén venezuelai nép véleménye a fontos.
Maduro május 1-jén jelentette be, hogy alkotmányozó nemzetgyűléssel akar új alkotmányt íratni, és véget vetni az állandósuló tüntetéseknek. Azt is elég világossá tette, hogy így kerülné meg a vele szembenálló, ellenzéki többségű nemzetgyűlést:
Ez egy hatalom, mind fölött. Ez a szuperhatalom!
Legutóbb 1999-ben hívtak ilyet össze, amikor Chávez cserélte le az 1961-es alkotmányt a mostanira, akkor azonban előtte népszavazáson erősíttette meg terveit. Maduro most ilyesmivel nem vesződött, egyszerűen csak kiválasztották a szocialisták embereiből és szövetségeseiből kiállított 6100 jelöltből az alkotmányozó nemzetgyűlés 545 tagját. Bekerült a szocialisták több vezetője mellett Maduro felesége és fia is az elnök gyűlésébe.
Az ellenzék nem véletlenül mondta, hogy egyébként is lejtett a pálya, a székek kétharmadánál felülreprezentálták a hagyományosan chávista vidéki területeket az ellenzéki többségű városokkal szemben. Például Falcon állam 26 delegáltat választott meg, míg a főváros, Caracas csak 7-et –pedig kétszer annyi lakosa van.
A legtöbb venezuelai támogatja a mostani alkotmányt, kevesebb mint 10 százalék mondta egy tavalyi felmérésben, hogy újra lenne szükség, és még Chávez hívei közül sem értették sokan, miért kellene átírni a volt elnök változatát. Az ABC News szerint a felmérések alapján több mint 70 százalék ellenezte a vasárnapi szavazást.
Az országban kialakult súlyos gazdasági válság alapjai egyébként még Hugo Chávez idejére nyúlnak vissza. Chávez az 1999-es megválasztása után gyakorlatilag szétszórta az emberek között a könnyen elérhető olajbevételeket, közben viszont a gazdaság többi szektorát teljesen leépítette – ma az export 96 százalékát az olaj adja. Venezuela az akkor még rekordon álló olajár ellenére elkezdett eladósodni, a költségvetési hiány elszállt, a szegénység újra növekedésnek indult.
Chávez halála után addigi alelnöke, Nicolás Maduro 2013-ban is csak egy hajszállal – az ellenzék szerint pedig csalással – nyerte meg az elnökválasztást. A volt buszsofőr alatt végleg megingott a szociális juttatások miatt is fenntarthatatlan chávezista rendszer, miután 2014-ben beszakadt az olajár, mostanra pedig már az akkori szintnek is nagyjából a felére esett vissza.
Tavaly a kormány gazdasági válsághelyzetet hirdetett, leértékelte a teljesen értéktelenné váló bolivárt, és hatvanszorosára emelte a benzin árát. Az alapvető élelmiszerek kétharmada nem elérhető a boltokban, nincsenek gyógyszerek, de sok helyen még a szappan és a vécépapír is kuriózumnak számít. Az IMF előrejelzése szerint a durva kormányzati túlköltekezés, a bedőlő valuta és a korrupció mind hozzájárult ahhoz, hogy a most is durva hiperinfláció után jövőre 2000 százalék (!) feletti drágulás sem kizárt az államcsőd szélére sodródott országban.
A válságig vezető útról, és a kialakult súlyos helyzetről itt írtunk bővebben>>>
Miután az államkassza kiürült, az elnök népszerűsége rohamosan esett, az ellenzéknek pedig sikerült 2015-ben kétharmados többséget szereznie a nemzetgyűlésben. A kormány azzal próbálta biztosítani a túlélését, hogy elnyomott alapvető demokratikus értékeket, és Maduro a saját embereivel ültette tele a fontosabb intézményeket és testületeket, köztük a legfelsőbb bíróságot. Maduro a választási bizottság és a bíróságok segítségével azt is meg tudta akadályozni, hogy népszavazást írjanak ki a leváltásáról és az egyébként 2018 végén esedékes elnökválasztás előrehozásáról.
A mostani tüntetések közvetlen előzménye az volt, amikor Maduro a legfelsőbb bíróság segítségével próbálta végleg ellehetetleníteni az ellenzéki többségű nemzetgyűlést. A kirobbant tiltakozáshullám miatt ugyan a testület hamar visszakozott, de azóta napi szinten állandósultak a tüntetések.
Négy hónap alatt több mint 120-an haltak meg a tüntetésekkel összefüggésben, közel kétezren pedig megsebesültek. Az áldozatok többségét rendőrök, vagy a kormányhoz köthető milíciák ölthették meg, de Maduro az ellenzéket vádolta az erőszakért. A tüntetések egyik szimbolikus alakjává vált az a hegedűs, aki a könnygáz, és a körülötte szálló gumilövedékek közepette játszott, általában a venezuelai himnuszt. Jogvédők szerint a múlt héten saját hegedűjével verték meg a rendőrök. Jogvédők szerint több száz újságírót is támadás ért.
A hatalmához ragaszkodó elnök odáig ment, hogy háborús helyzetet idézve katonai bíróságok elé állíttatott tüntetőket. Több mint 4800 embert fogtak el, közülük a Penal Forum szerint 1300-an még mindig őrizetben vannak. Ellenzéki polgármestereket és pártvezetőket vettek őrizetbe. Sokan mondták, hogy szimpatizálnak az ellenzékkel, de a letartóztatások miatt nem mernek utcára menni.
Viszont az ABC News szerint a lakosság közel fele sem a kormányt, sem az ellenzéket nem támogatja teljes mellszélességgel. A bizonytalanság, és főként a tarthatatlan gazdasági helyzet és hiánycikkek miatt közben rengetegen menekültek át a szomszédos Brazíliába vagy Kolumbiába. Kolumbia 150 ezer különleges, két évre szóló vízumot adna a hazájukat a krónikus gazdasági válság és politikai káosz miatt elhagyó venezuelaiaknak. A maradók közül is sokan rendszeresen mennek át a határon gyógyszerekért, vagy kezelésért.
A Washington Post szerint a helyzet érthető módon rettentő feszült, de a szinte polgárháború közeli állapotok egyelőre nem csaptak át konkrét polgárháborúba. Ugyan folyamatos volt az erőszak a tüntetéseken, de legtöbbször nem éles lőfegyvert használtak. Több olyan rendőr ellen is vádat emeltek, akik éles fegyvert vetettek be, de a biztonsági erők legtöbbször könnygázt és gumilövedékeket használtak a köveket, Molotov-koktélokat dobáló tüntetők ellen.
Azonban az elmúlt hetekben több olyan fejlemény is volt, ami az eddigieknél is véresebb összecsapásokkal fenyegetett. Június végén egy elkötött rendőrségi helikopterből tüzet nyitottak a legfelsőbb bíróság épületére, de senki sem sérült meg. Júliusban pedig már egy házilag összerakott pokolgépet is bevetettek a biztonsági erők ellen, hét katona sérült meg a robbanásban. A másik oldalon a fegyveres milíciáktól tartanak a legtöbben. Kormánypártiak egy csoportja a nemzetgyűlésben támadt rá ellenzéki képviselőkre is, akik közül öt embert véresre vertek, az épület blokádja kilenc órán át tartott.
Kedden a börtönből házi őrizetbe kerülő Leopoldo López ellenzéki vezető a hadsereget is felszólította, hogy hátráljon ki a kormány mögül. A Guardian szerint a rendőrök közül sokan szimpatizálnak a tüntetőkkel, hiszen a gazdasági helyzetet mindenki a saját bőrén érzi, de félnek a megtorlástól. Maduro azzal is elébe ment az esetleges dezertálásoknak, hogy tucatszámra váltotta le és börtönözte be a nem elég megbízhatónak ítélt tiszteket.
Sokan attól félnek, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlési szavazás után fajulhat el még inkább az eddig is súlyos helyzet. Voltak próbálkozások közvetítésre a Vatikán és Jose Luis Rodríguez Zapatero volt spanyol miniszterelnök részvételével, de ezek zátonyra futottak, az ellenzék elvárása ugyanis a vasárnapi szavazás elhalasztása volt, amiről Maduro hallani sem akart. Az elnök ugyan arról beszélt, hogy szerinte közeledtek a háttérben az álláspontok az elmúlt hetekben, de végül nem sikerült megállapodni.
Maduro hivatalosan mindig azzal érvelt, hogy az új gyűlés majd békét és rendezést hoz, és az új alkotmány majd összekovácsolja a megosztott társadalmat. Azonban már szombati tévényilatkozata sem hagyott kétséget afelől, hogy milyen első lépéseket képzel el. Konkrétan azzal kampányolt, hogy az új testülettel majd leszámol az erőszak szításával vádolt politikai ellenfeleivel, és az eddig érinthetetlen képviselőket is megfosztaná mentességüktől.
Ennek a kis Hitlernek már megvan a cellája!
– mondta az AP szerint Freddy Guevara nemzetgyűlési alelnökre utalva. Azt is belengette, hogy a legfőbb ügyész hivatalát is teljesen átalakítják, miután a 2014-es tüntetések idején még őt kiszolgáló Luisa Ortega szembefordult vele, és egyik fontos kritikusa lett.
Ha lehet, még inkább elszabadulhatnak az indulatok, ha Maduro megpróbál lecsapni a nemzetgyűlési képviselőkre. Bírálói szerint az új alkotmányozó nemzetgyűléssel Maduro akár a parlament feloszlatását is tervezheti, elhalaszthatja a december 10-én esedékes kormányzóválasztásokat, és általában sem tartana meg semmilyen választást, amíg az új testületben üléseznek.
Legutóbb, 1999-ben felfüggesztették a törvényhozást, amíg az új alkotmányt kidolgozták, de az ellenzéki többségű nemzetgyűlés már jelezte, hogy egyáltalán nem tervezi, hogy félreálljon. Ez már előrevetít alkotmányos válságot is, miközben a sztrájkok és tüntetések szervezése mellett a törvényhozás már tett, eddig főleg csak szimbolikus lépéseket párhuzamos hatalmi struktúrák kialakítására. Létrehoztak egy párhuzamos legfelsőbb bíróságot is, miután szerintük korábban Maduro kormánya törvénytelenül választott meg 13 tagot. A nemzetgyűlés által kinevezett bírákat fel is eskette a törvényhozás elnöke, Maduro viszont közülük többeket börtönbe záratott.
Új fejezet kezdődik a demokratikus harcban
– mondta Julio Borges házelnök, jelezve, hogy mindkét oldal a helyzet eszkalálódására készül.