Ahogy azt már a választási kampány során alaposan feltárták, Donald Trump üzletemberként mindig a leleményesség és a szélhámosság a rámenősség és agresszió közti – nem is olyan keskeny - mezsgyén lavírozott vállalkozástól vállalkozásig. Ahhoz, hogy ilyen sebességgel tudjon váltani steakről a kaszinóra, a golfról az MMA-ra, Atlantic Cityről Almatira, szüksége volt hasonló habitusú; agresszív, a jog szürkezónájában otthonosan mozgó, de mindenek előtt feltétlen lojalitást tanúsító emberekre.
Csakhogy amikor Robert Mueller különleges ügyészt megbízták Donald Trump kampánystábjának és az orosz kormányzat esetleges összejátszásának feltárásával, akkor a volt FBI-főnök órási átkaroló hadművelete (melynek aktuális állásáról itt írtunk) keretében pont ezeken a bizalmasokon keresztül akart és tudott közelebb kerülni magához az elnökhöz. Michael Flynn és Paul Manafort után 2018 első felében sikerült fogást találni a család utáni legfontosabb emberén:
az ügyvédjén.
2018 áprilisában az FBI emberei rajtaütöttek Michael Cohen irodáján, otthonán és azon a szállodai szobán, ahol épp tartózkodott, és elvitték az iratait és az adathordozóit. Ezek az FBI-osok nem Mueller FBI-osai voltak, de szinte biztos, hogy a különleges ügyésztől érkezett az a füles – sőt, talán a sugallat is -, hogy érdemes utánatúrni Cohen Trump megbízására végrehajtott tranzakcióinak.
Mueller valószínűleg úgy okoskodik, hogy Michael Cohen zűrös múltja miatt több fronton is sebezhető, ezért kellő nyomás hatására - a tavaly enyhe ítélettel jutalmazott Flynnhez hasonlóan - a hatóságokkal való együttműködésre is rávehető. Cohennel pedig egy óriási lépéssel közelebb kerülnének Trump legbelsőbb titkaihoz.
És a zűrös ügyekkel kapcsolatban az FBI nem is nagyon lőhet mellé, ugyanis Cohen 25 éves pályafutásából – melyet a sajtó természetesen az utolsó irodabérleti szerződésig feltérképezett – az a kép rajzolódik ki, mintha
Trump a Breaking Bad zugügyvédjét igazolta volna le.
Ugyanis a New York-i zsidó értelmiségi – főképp ügyvédeket és orvosokat felsorakoztató - családból származó Michael Cohen tevékenysége (az egyébként !SPOILER! kamuzsidó) Saul Goodmanhoz hasonlóan nem merül ki a jogi tanácsadásban, lényegében ő intézi az összes olyan bizalmas ügyet, amivel Trump nem akarja bepiszkítani a kezét.
Tehát egyszerre tanácsadó és üzlettárs, vagyonkezelő és fenyítő, fixer és strómann.
Ő volt például az, aki némi burkolt fenyegetés kíséretében 130 ezer dolláros hallgatási díjat fizetett ki a Stormy Daniels művésznéven futó (vagyis futott) pornósnak, hogy Trumppal való viszonyát az elnökválasztás előtt ne verje nagydobra, amivel lehet, hogy megsértette a kampányfinanszírozási szabályokat. Ráadásul a kifizetés céljából létrehozott cégbe valamiért félmillió dollárt tett bele a Putyinhoz közel álló orosz milliárdos, Viktor Vekszelberg is, amire egyből felkapta a fejét az amúgy is a Trump-kampányra tette orosz befolyás után vizslató FBI.
De Cohenen keresztül ment át egy csomó New York-i, szigorúan készpénzben bonyolított ingatlanüzlet, és ő volt az, aki személyesen készítette elő a Trump-cégcsoport közép-ázsiai beruházásait, de a 2012-es elnökválasztás előtt ő mérte fel Trump esélyeit a jelölési folyamatban kulcsszerepet játszó Iowa államban (nem voltak jók, főnöke akkor végül nem is indult) is.
Szóval a hatóságoknak van honnan merítenie.
Cohen a Western Michigan University Cooley Law School-ban végzett, amit rendszeresen a legrosszabb amerikai jogi egyetemek közé szokás sorolni (egy időben az Amerikai Ügyvédi Kamara el is utasította az onnan kikerülő ügyvédek tagsági kérelmét), ezért nem csoda, ha egzisztenciáját nem ügyvédként alapozta meg.
1994-ben Cohen feleségül vett egy ukrán származású nőt, Laura Shustermant, akinek a révén egy sor üzleti lehetőség nyílt meg előtte. Apósa, az 1975-ben emigrált Fima Shusterman (aki egy 5 és fél millió dolláros adócsalásért indított perében jelenleg is ítéletre vár) ugyanis összeismertette néhány vállalkozó kedvű ex-honfitársával. Egyikükkel Cohen egy taxisvállalatot hozott tető alá (ez a tető egyébként egy lepukkant egy autószerelő üzem fölött emelkedett a dzsentrifikáció előtt álló kelet-manhattani Meatpacking Districtben).
Az üzlet lényege az volt, hogy különböző hitelintézetektől felvett kölcsönökből több tucatnyi taxiengedélyt (medallion) vásároltak egyenként 250 ezer dollárért, melyeket műszakonként 100 dollárért adtak ki a sofőröknek. És bár a cég működését végig balhék és szabálytalanságok kísérték, a kétezres évekre ők ketten már 260 taxiengedélyt birtokosai voltak, és az üzlet csak a közösségi fuvarozócégek megjelenésével kezdett hanyatlani. De ekkora Cohen már rég túladott a saját üzletrészén egy másik ukránnak, mivel ekkor már a Trump-cégcsoport tagjaként felsőbb ligában kezdte kipróbálni magát – mondjuk később 5,7 millió dollárral szállt be a chicagói taxiágazatba.
Cohen az ukrán vonalon került kapcsolatba egy másik, jogászi feladatokkal is járó üzlettel; a 2000-es évek elején ugyanis neve felbukkant néhány olyan cég bejegyzésénél, melyek a biztosítási csalás akkortájt elterjedt formájával foglalkoztak. A helyi jogszabályok kiskapuit felhasználó gyakorlat úgy nézett ki, hogy
Cohen a folyamat több szereplője számára is jegyzett be cégeket, ezek a kétezres évek elején hetente nyújtottak be biztosítási követeléseket. És bár több szereplőt – főleg orvosokat – később vád alá helyeztek, Cohen nem került a hatóság látókörébe. Egyébként is figyelemre méltó, hogy miközben üzlettársai, ügyfelei közül sokan kerültek bíróság elé, a vállalkozó/ügyvéd mindig meg tudott maradni az épphogy-még-törvényes keretek között.
Azután a kétezres évek derekán Michael Cohen megismerkedett Donald Trumppal. Az ingatlanmogul akkor figyelt fel rá, amikor a New York Postban – három lakás megvásárlását követően - méltatta a beruházásait, és akkor mutatta ki a foga fehérjét, amikor 2007-ben sikerült levernie a Trump World Tower részvényeseinek hatalomátvételi kísérletét. A vállalkozó érdekeltségeit összefogó Trump Organization-ben Cohen alelnöki és “különleges tanácsadói” pozíciókat kapott, és ahogy azt feljebb már említettem, lényegében Trump jobbkezeként működött.
Cohen volt Trump ágense a profi ketrecharcba (MMA) tett kirándulásában is. 2008-ban ő lett az elnöke az Affliction ruhamárkával közösen alapított szervezetnek, ami irtózatos meccspénzekkel próbálta megtörni az Ultimate Fighting Championship egyeduralmát, mígnem aztán a névadó márka két gálát követően fel nem számolta az egészet.
Az óriási MMA-rajongó Cohen - mondjuk az MMA-tól függetlenül - ekkortájt kapta a “Pitbull” becenevet, melynek jelentését ő maga magyarázta el:
Ha valaki valami olyat tesz, ami nem tetszik Mr. Trumpnak, akkor minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az ügyet Mr. Trump érdekeinek megfelelően rendezzem. Ha valami rosszat tettél, rád mászok, a nyakadnál fogva ragadlak meg, és addig nem engedlek el, amíg nem végeztem veled.
Agresszivitását a választási kampányban is megmutatta. 2015-ben a Daily Beast újságírója Trump korábbi felesége, Ivana Trump vádjáról – miszerint férje megerőszakolta őt - kérdezte őt. A kizárólag Dolce & Gabbana öltönyt és Hermes nyakkendőt viselő Cohen az újságírót, Tim Mak-et ezekkel a szavakkal küldte el melegebb éghajlatra:
Figyelmeztetlek téged, hogy legyél kibaszottul óvatos, mert amit tenni fogok, az kibaszott gusztustalan lesz. Érted? Azt hiszed, hogy ha a tollad mögé bújsz, akkor nem fog megtörténni? Mondjuk szívesebben beszélnék az ügyvédeddel. Mert faszszopókám, nagy szükséged lesz egy ügyvédre.
Azután 500 millió dolláros perrel fenyegette meg a lapot, ha Trumppal kapcsolatban le merik írni a “nemi erőszak” kifejezést. Leírták, nem lett belőle per. A fenyegetőzésről készült felvétel egyébként pár napja nyilvánosságra is került.
Trump környezetéből kiszivárgó információk szerint ez a sztori már az (akkor már) elnökjelöltnek is sok volt. Egyes tanácsadói Cohen kirúgását javasolták, és bár ez nem történt meg, az ügyvéd állítólag nagyon csalódott amiatt, hogy főnöke – más beosztottaival ellentétben - nem vitte magával a Fehér Házba, szolgálataira csak személyes ügyeiben számít.
Cohen csalódása annál is nagyobb volt, mituán magánemberként is nagy rajongója Trumpnak – vagy legalább is ezt állítja a nyilvánosságról a nyilvános hízelgést köztudottan nagyra értékelő főnökéről. Többször elmondta, hogy a nyolcvanas évek óta ő a példaképe, és hogy az “Art of the Deal” című Trump-bibliát (melynek szövegéhez a vállalkozónak valójában kevés köze van) kétszer is kiolvasta. Az ügyvédnek már korábban is le kellett nyelnie néhány keserű pirulát, Trump ugyanis többször megalázóan bánt vele. A vállalkozó 2012-ben például csak óriási késéssel jelent meg Cohen fiának bar mitzváján (férfivá avatási ünnepségén), majd
a büszke apát a zsinagóga padlójába taposta,
amikor beszédében elkezdett panaszkodni, hogy egyáltalán nem állt szándékában eljönni, csak Cohen állandó könyörgésére adta be a derekát.
Egyes források szerint azonban a sorozatos megaláztatások és ismerőseinek sorozatos figyelmeztetései sem ingatták meg Cohen hűségét. Egyfelől azért sem, mert az ügyvéd kiválóan profitál főnöke elnökségéből. Trump több ismerőséhez és üzlettársához hasonlóan ugyanis ő is keresett lobbistává vált, több cég, sőt Petro Porosenkó ukrán elnök is dollár-százezreket fizetett ki neki abban a reményben, hogy Cohen néhány percre be tudja őket juttatni az elnökhöz (az amerikai politikai szótárban ezt a tranzakció nagyon kifejező módon “buying face time”-ként szerepel).
De amióta az FBI rajtaütött az irodáján és minuciózus alapossággal elkezdte átvizsgálni 25 év szennyesét, azóta – legalábbis egyes értesülések szerint – már Trump biztató tweetjei ellenére sem olyan biztos abban, hogy a Fehér Ház kész megvédeni őt.
És pontosan ez az a hajszálrepedés az, amire Robert Mueller várt.
Borítókép: Michael Cohen elhagyja a bíróság épületét New Yorkban 2018. április 26-án. Fotó: Hector Retamal / AFP.