Lassan három év telt el azóta, hogy Európát elérte a tömeges menekültáradat. A helyzetet azóta sem sikerült közös erővel megoldania az EU-nak, a tagországok most is egymást okolják a kudarcért. A menekültelosztási kvóták alig teljesültek, Olaszországban betelt a pohár, Németországban belpolitikai válság alakult ki, Spanyolország mostani nyitottsága meghívólevél lehet a menekülteknek, a balkáni és észak-afrikai országok pedig nem akarják vállalni a kapuőr szerepet. A csütörtökön kezdődő uniós csúcson újabb kísérletet tesznek a megoldásra a tagországok vezetői.
2015-ben 2,7 millió bevándorló érkezett Európán kívülről a kontinensre: Németországba 1,5 millióan, az Egyesült Királyságba 631 ezren, Franciaországba 363 ezren, Spanyolországba 342 ezren. A bevándorlás két fő irányból érkezett: Görögország felől, a balkáni útvonalon, illetve Észak-Afrikából a Földközi-tengeren keresztül. A balkáni útvonalon érkező tömeges bevándorlás 2016-ra alábbhagyott. Ebben fontos szerepe volt az EU és Törökország közötti egyezségnek. Azóta Törökország szigorúbban őrzi parti vizeit, minden eszközzel igyekszik megakadályozni, hogy az embercsempészek lélekvesztőkön küldjenek újabb és újabb embereket a görög szigetek felé. A megállapodás értelmében Törökország visszaveszi az Európából kitoloncolt, elutasított menedékkérőket, cserébe Európa ugyanennyi, elbírált menedékkérelmek alapján legálisan védelemre szoruló embert fogad be. A menekültek és gazdasági bevándorlók így ma leginkább délről, a Földközi-tengeren át érkeznek Európába.
Az Európai Unió vezetése végig arra apellált, hogy a válságot csak a tagországok együttműködésével lehet hatékonyan kezelni, ez azonban tulajdonképpen a menekültválság kezdete óta nem működött. Nem működött, mert az egyes országokat eltérő mértékben sújtotta a válság: a frontországnak számító Görögországban, Olaszországban vagy Spanyolországban hatalmas terhet jelentett a tengeren érkező emberek adminisztrációja és ellátása, ezrével érkeztek az emberek a magyar, majd az osztrák és német határra, később pedig a skandináv országokba. Hiába beszéltek uniós összefogásról, az egyes országok a helyzet tarthatatlanságát és az uniós megoldás hiányát látva egyedi lépésekre szánták el magukat: Görögország, nem bírva a rohamot, regisztráció nélkül engedte tovább a menekülteket Európa felé, Magyarország kerítést épített, Svédország kitette a megtelt táblát. Már akkor jól látszott, hogy ezek a nemzeti hatáskörben tett lépések mind hatással vannak a környező tagországokra és az egész európai menekültválságra.
Az unió a menekültek kötelező elosztásával akarta enyhíteni a terheket, de a Görögország és Olaszország tehermentesítésére kitalált kvótamechanizmus tulajdonképpen már tavaly nyáron megbukott. A tervezett 160 ezer emberből tavaly szeptemberig 35 ezret kellett volna átvenni Olaszországból, 63 ezret pedig Görögországból. Közülük végül jó, ha a menekültek 25 százalékát sikerült elosztani az egyes tagországokba. Olaszországból végül a legtöbb embert Németország vette át (kb. 3700-at), utána Norvégia, Svájc, Finnország teljesítette leginkább a kvótát, de ők is csak részben tudtak megfelelni a vállalásuknak. Magyarország, Lengyelország, Csehország, Bulgária, Észtország, Írország, Nagy-Britannia vagy Ausztria egyáltalán nem vett át menekülteket máshonnan.
Tavaly maga Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke mondta ki, hogy nem lesznek működőképesek a kvóták, mivel sem a tagországokat, sem a menekülteket nem lehet erre kényszeríteni. A menekültek egyszerűen nem akartak szegényebb országokba menni, a legtöbben Németországba vagy a skandináv államokba akartak eljutni. Portugália például hiába kínált nekik nagyvonalúan 18 hónapra szóló támogatást, mégis nagyon kevesen maradtak ott. Ez a menekültek oldaláról teljesen érthető volt, hiszen a portugál bérek más országokhoz képest alacsonyak, máshol még kedvezőbbek voltak a szociális támogatások, és a migrációban igenis sokat számít, hogy az érkezők olyan helyen telepedjenek le, ahol a korábbi bevándorlási hullámoknak köszönhetően már kialakult a rokonságukból, honfitársaikból álló gazdasági, kulturális és szociális network.
Ha már együttműködés, akkor a kvóták erőltetése helyett az utóbbi fél évben sokan inkább a „rugalmas szolidaritásban" hisznek az unióban. Ehhez minden tagállamnak el kellene ismernie közös felelősségét a válság kezelésében, a megoldáshoz azonban mindegyik ország máshogy járulhatna hozzá. Akinél magas a hazai munkanélküliség, az nem vesz át menekülteket. Ahol munkaerőre van szükség, ott képzett bevándorlókat fogadnak be. Mások pénzt, képzett szakembereket, rendőröket, technikai eszközöket adhatnának az unió külső határainak védelméhez.
Ennek példájaként emlegetik Lengyelországot. Lengyelország úgy csökkenti a Nyugat-Európára nehezedő migrációs nyomást, hogy több százezer ukránnak adott munkavállalási engedélyt. Lengyelország így képzett munkaerőhöz jut, a háborús Ukrajnából érkezők pedig megélhetést találnak maguknak, és emiatt nem gondolkodnak azon, hogy továbbvándoroljanak Nyugat-Európába.
Olaszország régóta tiltakozik amiatt, hogy egyedül hagyták a Földközi-tengeren át érkező menekültekkel. Pedig itt is enyhült valamelyest a szorítás: míg 2015-ben egymillió ember jött át a tengeren, 2017-ben 172 ezer, idén eddig 41 300. Ám Olaszországot ez nem nyugtatja meg. Az elmúlt négy évben 650 ezer bevándorló érkezett hozzájuk a tengeren, 430 ezer menedékkérelmet nyújtottak be, és az olasz belügyminiszter megfogalmazása szerint mintegy 170 ezer „állítólagos menekültnek" adnak otthont, ami már mintegy 5 milliárd euróba került.
Az olaszoknak mostanra elfogyott a türelmük. Sokat számított ebben, hogy az Északi Liga a baloldali populista 5 Csillag Mozgalommal együtt alakított kormányt. Nem egészen függetlenül a most kezdődő uniós csúcstól, Olaszország új vezetése két hete erős jelzést küldött az Európai Uniónak: nem engedték kikötni a francia Aquarius nevű hajót 630 észak-afrikai menekülttel a fedélzetén, majd a német Mission Lifeline civil szervezet mentőhajóját sem 230 menedékkérővel. Laura Ferrara, az 5 Csillag Mozgalom EP-képviselője ezután a következő kérdéseket tette fel: „Hogy lehet az, hogy csak Olaszország felelős a migránsok fogadásáért? Hogy lehet, hogy a Földközi-tenger többi országa: Portugália, Spanyolország, Málta, Franciaország, Tunézia és sokan mások bezárkóztak?”
Az Aquariust ezután Málta sem fogadta, végül Spanyolországban köthetett ki, a Lifeline utasai pedig Máltán szállhattak partra. Azóta az olasz kormány még hangsúlyosabbá tette, hogy addig nem engednek más hajókat sem kikötni, amíg nem születik valamilyen uniós megoldás, és a többi ország nem vállal át menekülteket tőlük. Franciaország Olaszországot okolta az esetért, de ebben a történetben senki se ártatlan, hiszen a franciák sem fogadták be Lifeline-t, és ahogy az olasz belügyminiszter felemlegette: az uniós kvótákat Franciaország sem teljesítette, kilencezer menekültet nem vett át tőlük.
Most többet foglalkozik a sajtó Olaszországgal, pedig a legfrissebb adatok szerint Spanyolországban több menekült ér partot: csak júniusban 3993 bevándorló érkezett a tengeren át spanyol földre (nagyrészt a Kanári-szigetekre), míg ugyanebben az időben Olaszországba 2798, Görögországba pedig 1434 – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adataira hivatkozva. Az Aquarius befogadásával a spanyol szocialista kisebbségi kormány az európai összefogás fontosságára akarta felhívni a figyelmet. Közben a spanyol befogadóközpontok is vészesen túltelítettek, és nem úgy néz ki a helyzet, hogy a menekülthullám meg akarna állni.
Idén akár a 2006-os bevándorlási hullám rekordszámainál is több ember érkezhet (akkor 39 ezer ember ért partot a Kanári-szigeteken). Spanyolországban egyébként az a jellemző, hogy a menekültek egy része, amint lehet, igyekszik továbbállni onnan Franciaország és Németország felé. Spanyolországban most sokan attól tartanak, hogy az olaszok elzárkózása után kormányuk nyitottsága hasonló hatással lesz a menekülthullámra, mint annak idején Angela Merkel „meghívólevele" volt: ha elterjed, hogy a spanyolok készek befogadni a bevándorlókat, mindenki abba az irányba indul meg.
Németországban a menekültügyben már 2015 óta keményebb fellépést követelő kormánypárt, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) adott ultimátumot Angela Merkelnek. A bajor CSU szigorú menekültügyi tervet dolgozott ki, belügyminiszterük, Horst Seehofer pedig belengette, hogy akár egyoldalúan is kész elrendelni a határellenőrzések visszaállítását és a más uniós országban már regisztrált menekültek visszafordítását a német határról. Ha ezt megtette volna, az nemcsak a többi országot, elsősorban Ausztriát és Olaszországot kényszerítette volna határai lezárására, de borulhatott volna Merkel nehezen összehozott kormánykoalíciója is. A kormánypárton belüli vitának még nincs vége, a CSU a mostani uniós csúcsig adott haladékot Merkelnek valamilyen effektív megoldás elérésére.
A CSU türelmetlensége részben érthető. Három évvel a balkáni menekülthullám levonulása után Németországban még mindig nem a másfél millió menekült integrálása, németül tanítása és munkába állítása a legfőbb kérdés, hanem az, hogy hogyan kaphattak sokan valódi iratok és ellenőrzés nélkül védelmet, miért nem hatékonyak a kitoloncolások, hogy lehet, hogy akit visszaküldenek Olaszországba, az néhány héten belül ismét Németországban tűnik fel, vagy miért járnak haza szabadságra Németországból az Irakból érkezett menekültek.
Európa lázasan keresi a megoldást, egyelőre kevés sikerrel. A megoldás egyik iránya az lenne, hogy a menedékkérelmeket elbíráló befogadóközpontokat az unió határain kívülre telepítenék, Észak-Afrikába vagy a Balkánra, de ezért érthető okokból nem nagyon lelkesednek az ottani államok. Nemrég felmerült, hogy Angela Merkel valamilyen alkut kötött volna Albániával arról, hogy uniós tagsága meggyorsítása érdekében a balkáni állam vállalja be a kapuőr szerepét az unió külső határán.
Edi Rama albán kormányfő azonban gyorsan cáfolta az ilyen spekulációkat. Mint a német Bildnek elmondta: Albánia akkor sem hajlandó tábort építeni a menedékkérőknek, ha cserébe felvennék az EU-ba. Szerinte EU-s menekülttábort építeni Albániában azt jelentené, hogy az EU „lerakja valahová az elkeseredett embereket, mint a veszélyes hulladékot". Hasonlóan nem látszik az esélye annak sem, hogy Líbiában vagy Tunéziában létesítsenek befogadóállomásokat. Ahmed Maitík, az ENSZ által elismert líbiai kormány miniszterelnök-helyettese már hétfőn elutasította azt az olasz javaslatot, hogy Líbia déli határán, Nigerben, Maliban, Szudán és Csád területén hozzanak létre uniós menekültközpontot, ahol a migránsoknak addig kellene várniuk, amíg Európában el nem bírálnák kérelmük megalapozottságát.
(Borítókép: Spanyol segélyszervezet mentőhajója 420 menekülttel a líbiai partok közelében. Fotó: Anadolu Agency/Getty Images)
Nehéz helyzetben vág neki az EU-csúcsnak Európa: a menekültelosztási kvóták alig teljesültek, Olaszországban betelt a pohár, a németeknél válság van, Spanyolország nyitottsága meghívólevél lehet, a balkáni és észak-afrikai országok nem akarnak kapuőrök lenni.
73 · Jun 28, 2018 11:16am Tovább a kommentekhez