„Maga magyar? Akkor balta, szakáll, alma!” – ha az ember Kirgizisztánban jár, ez a testvérinek szánt üdvözlés elkerülhetetlenül utoléri. Biztosan Orbán Viktort is elérte, mielőtt a Nomád Világjátékoknak és mellette a Türk Tanács ülésének is helyt adó kirgizisztáni Csolpon-Atában vendéglátói előtt kijelentette: a magyar „egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”.
A történelmi kapcsolatra joggal épít a kormányfő, ez valóban olyan tőke, amelyet fel lehet használni, még akkor is, ha a türk nyelvi rokonsággal felülírni a finnugor eredetet – amely a nyelvre és nem a honfoglalók genetikai eredetére vonatkozik – a tudományos bizonyítékok posztfaktuális világhoz méltó ignorálása.
A nyelveket szerkezetük – és nem történeti rokonságuk – alapján négy nagyobb típusba soroljuk: agglutináló, flektáló, inkorporáló, izoláló. A magyar agglutináló (ragozó), ahogyan a finnugor és türk nyelvek is, de ez igaz például a koreaira és a japánra, sőt, a majára, sumérre és a szuahélire is. Ez remek táptalajt ad a párhuzamos univerzumoknak, amelyekben mindennek az eredetét a magyar nyelv adja.
Az indoeurópai nyelvek jellemzően flektálók, azaz a szótövek is gyakran megváltoznak a ragozáskor, ez a szláv nyelvekre éppúgy igaz, mint az újlatinokra. De igaz ez a sémi-hámi nyelvekre, így az arabra és a héberre is.
A típusok azonban nem tisztán jelennek meg, a Fülöp-szigeteken beszélt, ausztronéziai családba sorolt tagalog például izoláló és agglutináló jegyeket is mutat – miközben a család több tagja, Új-Zélandtól Madagaszkáron át Hawaiig inkább agglutináló. Sőt, a fő jellemzők változhatnak is: az angol erre a legismertebb példa, amely flektálóból egyre inkább izolálóvá válik. Ebbe a kategóriába tartozik egyébként több távol-keleti nyelv. Az elkülönítésre jellemző a segédigék használata és a szórend fontossága. (Az intonációnak is jelentősége van, bár ez inkább jellemző a kínaira, mint az angolra.)
Az inkorporáló – bekebelező – nyelvtípus az agglutinálónak egy fokozottabb formájának is tekinthető, ahol egy-egy szó akár egész mondatnyi jelentést is magába foglal – nem feltétlenül kell ehhez a szónak hosszúnak lennie, a magyarban is ráakadhatunk, ott van például a kérlek szó –, ez leginkább a szibériai és észak-amerikai nyelvekre jellemző.
A valódi nyelvrokonságtól a nyelvtípusok besorolása tehát eltérő, bár a szerkezeti hasonlóság is része ennek, a szókincs vizsgálatával együtt. A számnevek és néhány, szerkezeti hasonlóságot mutató mondat a még 940 ember által beszélt manysi nyelven már elég sokatmondó.
Önmagában azonban a szókincs is kevés, hiszen szláv, germán, latin eredetű szavunk is bőven van, a finnugorhoz, törökhöz képest is.
A rokonságra való hivatkozás része Orbán Viktor hétfői nyilatkozatának is, amely szerint megdől a régi világrend, amelyben a tőke és tudás Nyugatról áramlik Kelet felé: az új világrendben ugyanis a Keleten felemelkedő államok meghatározóak. A kormányfő szerint Magyarország „a modern világban is megőrzi nyelvét, kultúráját, hagyományait, tiszteli, ápolja türk gyökereit”, így tehát legnyugatibb keleti népként a türk világ része is.
Ez is érv amellett, hogy a közép-ázsiai országok gazdasági felemelkedéséből a magyar gazdaság kivegye a részét és hasznát – ezt már Szijjártó Péter mondta Biskekben. A külügyi és külgazdasági miniszter bejelentette, hogy Magyarország 65 millió dolláros hitelkeretet nyitott a magyar–kirgiz vállalatközi együttműködés fejlesztésére, amely a turizmusra fókuszál, mivel a térség komoly turisztikai fejlesztéseket hajt végre, és állampolgárai is szívesen utaznak Európába – írta az MTI.
„Szeretnénk, ha minél több közép-ázsiai turista ismerkedne meg Magyarország nevezetességeivel, hiszen ez Magyarország számára komoly bevételt és presztízsnövekedést jelent" – idézte az MTI Szijjártót, aki megjegyezte, hogy Magyarország támogatja az EU és Kirgizisztán között 1999-ben kötött együttműködési megállapodás meghosszabbítását is és az eddigi 184 millió eurós támogatás fenntartását, mert az EU-nak is az az érdeke, hogy a kereskedelmi háborúk kibontakozásának idején a közösség fűzze szorosabbra kapcsolatát az Eurázsiai Gazdasági Unióval. (A Moszkva által létrehozott szervezetnek Oroszország mellett Belarusz, Örményország, Kazahsztán és Kirgizisztán a tagja, de a belépésre esélyes Törökország, Szíria, Irán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Mongólia és Tunézia is.)
Kirgizisztán 2014-ben rendezte meg először a Nomád Világjátékokat (kirgiz rövidítése alapján DKO), a kétévenkénti eseményre így harmadszorra (három, manysiul hurum) került sor az Iszik-köl partján. (Köl, gölü türk nyelveken tó, ami a finnugor nyenyec nyelven to.)
A rendezvény kirgizül, angolul és oroszul olvasható honlapja szerint messze nem Magyarország az egyetlen távolabbi résztvevője a rendezvénynek, bőven vannak olyanok, akik szegről végről sem rokonok: Németország, Ausztria, Franciaország, Svédország, az Egyesült Államok, Dél-Korea már a kezdetektől ott volt a mostanra 55 ország versenyzőivel zajló DKO-n, Magyarország most másodszor szerepel, olyan türk gyökerektől távoli országokkal, mint Lengyelország, Grúzia, Szerbia.
Igaz, a magyar csapat eddig idén csak egy éremig jutott: 75 kilogrammban a női balkezes szkander ezüstérmese Kőváriné Ivánfi Brigitta lett, aki jobb kézzel negyedik helyen végzett, ahogyan a 105 kilogrammos kategóriában a férfiak között Bauman Ádám. A sportág éremtábláján a 17 induló országból Magyarország a hatodik lett.
A DKO éremtáblázatát Kazahsztán vezeti, de szeptember 8-ig még van lehetőség feljebb kerülnie Magyarországnak és a rendező Kirgizisztánnak is, amely most a második, megelőzve Türkmenisztánt és Oroszországot.
Miközben a sportesemény zajlik, a Türk Nyelvű Országok Együttműködési Tanácsa is ülésezett, Orbán Viktor részvételével. A Kazahsztánt függetlenné válása óta, sőt már a Szovjetunió idején is vezető Nurszultan Nazarbajev külön kiemelte a magyar kormányfő jelenlétét, amely a tanács nemzetközi jelentőségének emelkedését igazolja.
Az Atameken kirgiz portál szerint „a migránsellenes nyilatkozatairól ismert, az EU-ban ellentmondásos megítélésű Orbán” vezette
Magyarország megfigyelői státuszt kap a Türk Nyelvű országok Együttműködési Tanácsában.
Ennek jelenlegi tagjai: Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország. Üzbegisztán jövőre lép be, Türkmenisztán egyelőre tagjelölt.
Az ülésen a gazdasági visszaesést átélő Törökország elnöke arról beszélt, hogy a tanács országainak saját valutáikban kellene elszámolást folytatniuk az egymás közötti kereskedelemben. Recep Tayyip Erdoğan nyilatkozata nem meglepő, a zuhanó líra megvédésével kapcsolatos korábbi nyilatkozatainak ismeretében, amelyekben az alkotmánymódosítás révén – júniusi újraválasztása után – minden korábbinál nagyobb hatalommal felruházott elnök arról beszélt, hogy országa gazdaságát politikai okokból támadják.
„A dollár uralma ma már problémát jelent. Egyszer és mindenkorra le kell számolnunk a dollár monopóliumával, és áttérni a nemzeti valuták alapján vitt elszámolásokra a kereskedelmi kapcsolatokban. Törökország erre készen áll Oroszországgal, Iránnal, Kínával, Ukrajnával és euróalapúvá kívánjuk tenni az elszámolást az Európai Unióval” – mondta a török elnök.
Az ülés után Orbán a kirgiz államfővel találkozott. Szooronbaj Zseenbekov üdvözölte a közös gazdasági bizottság létrehozását, a kereskedelmi, mezőgazdasági, vízgazdálkodási területen való együttműködés erősítése érdekében. Orbán ígéretet tett rá, hogy a kirgiz diákoknak fenntartott ösztöndíj kvótáját 25 főről 75-re emelik, így hamarosan háromszor annyian szerezhetnek diplomát Magyarországon, mint eddig.
A kapcsolatok kiépítése, intézményesítése akkor is hasznos, ha a magyar kormányfő nem fűzi fel rá még a magyar nyelvi rokonságot is. Feltéve, ha a kapcsolatok nem merülnek ki baráti tanulmányok még barátibb költségvetési finanszírozásában. Kazahsztán a – 60 milliós posztszovjet Közép-Ázsia legstabilabb országa, amely a maga – Türkmenisztánhoz nem hasonlítható, de így is súlytalan parlamenttel, tét nélküli választásokkal működtetett – illiberális demokráciáját jól ötvözte olaj- és földgázvagyonával és eközben óvatosan egyensúlyozott Moszkva és a Nyugat között is.
A gazdasági növekedés azonban elválaszthatatlanul szorosan kötődik az olaj világpiaci árához, ami érzékennyé teszi a gazdaságot: a 2000-es években megszokott volt a GDP két számjegyű növekedése, de a 2008-as törés után is elért újra hét százalék feletti növekedést. 2015-ben azonban 19 százalékot zuhant a GDP, párhuzamosan az olajár esésével. Tavaly már 4 százalék volt a gazdasági növekedés a 2,6 millió négyzetkilométeres méretéhez képest csak ritkán lakott, 16 milliós országban, amellyel a Fidesz-kormány korábban stratégiai partnerségi megállapodást kötött, és ahol a Molnak is van olajkitermelési koncessziója.
Szijjártó még februárban joggal beszélt arról, hogy fontos lenne Magyarország és az EU energiaforrásainak diverzifikációja szempontjából a közép-ázsiai térség, más kérdés, hogy az alternatív útvonalon haladó gázvezetékek nem épültek meg Európa felé, nyugati irányba csak Oroszországon át vezethet az út, de még fontosabb, hogy Kína már kiépítette a maga közvetlen vezetékeit, így a terület egyre inkább Peking gazdasági vonzásterébe kerül.
A nem türk eredetű és gazdaságilag is pehelysúlyú Tádzsikisztán (28 milliárd dolláros GDP vásárlóerő-paritáson számolva) és a türkalapú közösködésből inkább kimaradó, gázban gazdag Türkmenisztán (95 milliárd dollár GDP) nélkül számolva a térség gazdasági összteljesítménye 700 milliárd dollár – ez nem éri el negyedannyi lakossal, nyolcvanszor kisebb területen gazdálkodó Hollandia GDP-jét.
Ez azonban nem jelenti, hogy a térségben ne volna üzleti lehetőség akár az olaj- és földgázmezőkön kívül is. A legnagyobb gazdaságot jelentő Kazahsztán exportja olajárfüggő, így hektikusan mozgott 35 és 90 milliárd dollár között – de kereskedelmi többlete folyamatosan garantált –, importja viszont 12 éve stabilan 30-40 milliárd dollár között van.
A magyar–kazah áruforgalom 2017-ben 350 millió dollár volt – előtte a fele, de 2007-ben is 300 millió dollár körül volt –, ez a teljes kazah áruforgalomnak kevesebb mint 0,3 százaléka. A magyar–üzbég áruforgalom ennek már csak a tizede, a kirgiz meg már olyan kicsi, hogy a találkozókon szemérmesen mindig a kapcsolatok fellendítését szokás említeni, számok nélkül. 2018 első negyedében a magyar export Kazahsztán felé 24, onnan az import 11 millió dollárt tett ki. Kérdés, hogy balta, szakáll, alma alapon ezen mennyit lehet növelni, nem is feltétlenül áruexporttal, mint inkább a sokat hangoztatott mezőgazdasági és vízgazdálkodási területet érintő technológiai exporttal.
Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Szooronbaj Zseenbekov kirgiz elnök (b) a Kircsin etnofalu megnyitóján Kirgizisztánban 2018. szeptember 3-án. Fotó: Szecsődi Balázs / MTI.