Egy magát a Trump-kormány munkatársának mondó, névtelen szerző cikkét jelentette meg internetes oldalán a The New York Times című lap szerdán. Donald Trump elnök "pipogya vezércikknek" minősítette az írást – írta az MTI.

A lap véleményoldalán Része vagyok a Trump-kormányzaton belüli ellenállásnak címmel megjelent írás szerzője kiemelte, hogy az elnöknek dolgozik, de ő és hozzá hasonlóan gondolkodói kollégái

A többes szám első személyben író szerző mindazonáltal leszögezte: „Mi azt akarjuk, hogy a kormányzat sikeres legyen, és úgy gondoljuk, hogy e politika sok eleme máris biztonságosabbá és virágzóbbá tette Amerikát.” Hozzátette ugyanakkor, hogy „az elnök viselkedése árt köztársaságunk egészségének”. Fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy az „ellenállás”, amelyet munkatársaival képvisel, nem azonos az amerikai baloldal „ellenállásával”.

A szerző az Egyesült Államok 45. elnökét minden erkölcsi értéket nélkülöző embernek állította be, de ezt nem támasztotta alá bizonyítékokkal. Úgy vélte, hogy Donald Trump nemigen vonzódik az olyan hagyományos konzervatív értékekhez, mint például a szabadpiac vagy a szabad gondolkodás. Viszonylag hosszasan kitért a Fehér Ház külpolitikájára, úgy vélekedve, hogy az elnök kedveli az autokratákat és diktátorokat, például Vlagyimir Putyin orosz elnököt és Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt.

Mint írta, „korábban suttogtak a kabinetben arról, hogy az alkotmány 25. kiegészítéséhez fordulnak”. Ez az alkotmány-kiegészítés lehetővé teszi, hogy az alelnök vegye át a hatalmat, ha a mindenkori amerikai elnök, úgyis mint a hadsereg főparancsnoka nem képes ellátni a hivatalából eredő feladatokat. „De senki nem akart felgyorsítani egy alkotmányos válságot. Így tőlünk telhetően megteszünk minden azért, hogy jó irányba vigyük a kormányzatot, ameddig az így vagy úgy véget nem ér” – fogalmazott az állítólagos kormányzati munkatárs.

A The New York Times a bevezetőben leszögezte: „ritka lépést” tesz azzal, hogy a véleményoldalon névtelenül jelentetett meg írást, de a szerző kifejezetten ezt kérte.

Az állítólagos kormányzati munkatárs véleménye egy nappal azután jelent meg a lapban, hogy piacra dobták Bob Woodwardnak, a The Washington Post főmunkatársának Félelem: Donald Trump a Fehér Házban című könyvét, amelyben az újságíró-író - szintén a kormányzat tagjainak állítólagos megnyilatkozásait idézve - meglehetősen negatív képet rajzol a Fehér Házról és Donald Trumpról.

Az elnök egy fehér házi rendezvényen reagált a The New York Timesban megjelent cikkre. „Pipogya vezércikknek” minősítette az írást, a The New York Timest pedig kudarcos lapnak, majd felsorolta kormányzata néhány eddigi eredményét. Twitter-üzeneteinek egyikében pedig azt írta, hogy „amennyiben ez a pipogya, névtelen személy valóban létezik, a Times nemzetbiztonsági okokból azonnal ki kell adja őt a kormánynak”.

Trump szerda délután, a kuvaiti uralkodóval tartott megbeszélése előtt az Ovális Irodában újságíróknak nyilatkozva kitért a Woodward-könyvre, és megismételte egy kedd esti interjúban már kifejtett álláspontját, miszerint a könyv puszta „kitaláció”.

Elemzők rámutatnak, hogy mind Woodward könyve, mind az állítólagos kormányzati munkatárs cikke a november elején tartandó félidős választások kampányfinisében jelent meg. Novemberben az Egyesült Államokban a szövetségi képviselőház teljes egészét, a szenátusnak pedig csaknem az egyharmadát újraválasztják, valamint több tagállamban kormányzóválasztások is lesznek.

Senki nem cáfolta, hogy valóban a Fehér Házból jött a szerző

Nem csak Trump ítélte el a fehér házi ellenállásról szóló cikket, hanem az elnök több támogatója is. Sarah Sanders szóvivő kijelentette, hogy

ennek a gyáva alaknak le kéne mondania

Lindsey Graham republikánus szenátor pedig udvari intrika egyik fontos ütőkártyájának minősítette az írást. Érdekes, hogy nem olvasni olyan véleményt, ami kétségbe vonná azt, hogy valóban egy fehér házi munkatárs írta a cikket, legfeljebb a "szenior" státuszát vonják kétségbe. A Fehér Ház ugyanis Trump elnöki mandátumának első napjaitól kezdve - nincs jobb kifejezés rá - egy pletykafészek; az elnök által leggyűlöltebb orgánumok is játszi könnyedséggel juthatnak hozzá igen bizalmas információkhoz (egyes feltételezések szerint az egyik legnagyobb szivárogtató maga az elnök lánya, Ivanka Trump).

Tennessee állam republikánus szenátora, Bob Corker (aki miután nem indul újra mandátumáért, igen meredek dolgokat szokott nyilatkozni az elnökről) egyébként megerősítette a cikk állításait, és elmondta, hogy

minden alkalommal, amikor csak találkozunk, köszönetet mondok James Mattis hadügyminiszternek.

A "belső ellenállás" mítosza egyébként nagyjából Trump megválasztása óta él, és valóban tartalmaz igazságokat. Ahogy arról részletesen írtunk, az elnök külpolitikájára sokáig volt mérséklő hatással - például az iráni szankciók ügyében - a "tábornoki triumvirátus", azaz James Mattis hadügyminiszter, HR McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó, valamint John F. Kelly kabinetfőnök (aki egyébként a republikánus párttól ugyancsak konszolidáló tényezőként delegált Reince Priebust váltotta), és velük formált egyfajta hallgatólagos belső koalíciót Rex Tillerson külügyminiszter is. Azonban McMaster és Tillerson mára távoztak, helyüket Trumphoz sokkal lojálisabb figurák vették át.