Orbán Viktor a jelek szerint kihalkófélben lévő divatra szállt fel, amikor felszállt egy luxus magánrepülőre: Nyugaton már eléggé vigyázni kell az ilyesmivel, és a második világban is egyre inkább kerülik még a látszatát is a repülőzésnek az állami vezetők. Ettől függetlenül bőven vannak még szép teljesítmények a műfajban, bár az is biztos, hogy az igazán nagy klasszikusok ideje már lejárt, ahogy a politkusok magánrepülési és jachtozási szokásaiból látszik.
A hét elején az Átlátszó cikkéből derült ki, hogy Orbán Viktor egy rejtélyes luxusrepülővel utazgat, sőt ugyanezen gép gyakran keresztezi útját egy luxusjachtnak, amelyen a magyar üzleti és politikai élet krémje szokott előfordulni. Később Orbán szóvivője azt mondta, a miniszterelnök a közbeszerzések egyik legnagyobb nyertesének számító Garancsi István vendégeként a MOL Vidi focimeccseire repül a géppel. A dolgot a kormánypropaganda és a hivatalos kormánykommunikáció is lenyűgöző logikai gimnasztikával magyarázza azóta is.
Bár a kormányszóvivők szerint nem került közvetlenül közpénzbe Orbán útja, arról korábban már írtunk, hogy a világ szerencsétlenebb történelmi fejlődésű helyein az ajándékokba is bele tudnak bukni politikusok. De Magyarország nem csak emiatt, hanem abból a szempontból is különleges hely, hogy hivatalosan ugyan nincs kormánygépe, ám véletlenül a miniszterelnöknek mégis mindig rendelkezésére áll egy honvédségi utasszállító, ami vélhetően az urizálás látszatának elkerülése végett van így.
Orbán és a NER-elit magánrepülési és jachtozási szokásainak napvilágra kerülésével kapcsolatban pedig illik megemlékezni róla, hogy ezek azért (az ajándékozáshoz hasonlóan) a nemzetközi politikai életben elég veszélyes dolgok szoktak lenni. A külföldi példákból az látszik, hogy
nem egyszerű dolog belőni az optimális jacht- és magánrepülő-használatot: rossz széljárás mellett pitiáner repülésekbe is bele lehet bukni, már a közepes jövedelmű országokban is egyre fontosabb a látszat, de egy rendesen megszervezett politikai rendszerben nyugodtan lehet Concorde-repülőteret építeni a szülőfalunkba, abból sem lesz baj.
Bár Orbán esetében közvetlenül nem közpénzből volt a repülés, és minden bizonnyal Garancsi és Mészáros Lőrinc vagyona is le van papírozva valahol (bár első ránézésre is teljesen irreális, hogy az 50 milliárdra taksált Garancsinak 17 milliárd forintos repülője legyen), az Egyesült Államokban vannak, akik nyíltabban vállalják, hogy az állam csecsén is kijár nekik a luxus.
A műfaj talán legnagyobb, de legalábbis a legutóbbi jelentős képviselője Tom Price, Donald Trump első egészségügyi minisztere volt. Price korábban hosszasan ekézte a kongresszust, amiért a törvényhozás elöljárói hivatali magángéppel repkedhetnek, majd hivatalba lépése után mindenhol megszorításokat akart eszközölni. Aztán a Politico kiderítette, hogy ez a rendes fiskális konzervatív miniszter nagyjából félmillió dollárt, azaz
valamivel több mint 140 millió forintnyi közpénzt vert el kéttucat alkalommal magánrepülőgép-bérlésre.
Price egyébként nem focimeccsre ment, hanem (jellemzően elég mérsékelt horderejű) hivatalos elfoglaltságokkal indokolta a gyakran a szakmai mellett személyes ügyekkel terhelt útjait. Ez sem mentette meg a hanyatló nyugat prüdériájától, le kellett mondania.
De nem ő volt a Trump-kormány egyetlen önjelölt nagymenője, Steven Mnuchin pénzügyminiszter a légierőtől kért magángépet európai nászútjára (nem kapott), aztán holdfogyatkozást nézni utazott később az állam pénzén. Ryan Zinke belügyminiszter pedig a Virgin-szigetekre és montanai házához is tett néhány tízezer dolláros magángépes kitérőt.
A magángépezés persze Európában is népszerű, nemrég Jean-Claude Junckerről, az Európai Bizottság elnökéről derült ki, hogy 25 ezer eurót vert el egy kilencfős római hivatalos útra. De a bizottság többi tagja is szeret "légi taxival" járkálni Európa-szerte, igaz, ők legalább valóban hivatali látogatásokra használják az EU által bérelt méregdrága chartergépeket. Ám sajnos ezt a válságban lévő, elszegényedő Nyugaton ma már nem mindenhol lehet megtenni, Boris Johnson volt brit külügyminisztert például senki nem vette komolyan, amikor arról beszélt, hogy magángépre van szüksége, hogy a brexit után a világot járva képviselje Nagy-Britannia érdekeit.
De nem is feltétlenül kell az államot megfejni egy kis repülős botrányhoz. Hiába tart az utóbbi időben a részleges demokrácia felől egyre illiberálisabb vizekre Hongkong, a különleges igazgatású terület korábbi vezetője, Donald Csang is azért keveredett botrányba nem sokkal visszavonulása előtt, mert kiderült, hogy helyi milliárdosok utaztatták magángépeiken, jachtjaikon megvendégelték, feltűnően olcsó ingatlanokat adtak bérbe neki.
Ha esetleg a történet egyes részei ismerősen csengenének, akkor az ügy lezárása biztosan nem: Csangra 20 hónap börtönt szabtak ki 2017-ben. (Hogy még hihetetlenebb legyen: Csang korábbi jobbkezével, mondjuk úgy, az ő Rogán Antaljával azonos börtönben ül.)
Mint korábbi cikkünkben írtuk, Christian Wulff német exállamfőnek állásába került, hogy kiderült, 2009-ben (akkor még Alsó-Szászország miniszterelnökeként) az Air Berlin légitársaság ingyen átültette őt és családját az első osztályra – ilyen drága ajándékot nem lett volna szabad elfogadnia. Szintén botrány lett a német EU-biztos, Günther Oettinger 2016-os budapesti látogatásából, miután a komoly orosz kapcsolatai miatt csak Mr. Russiának nevezett német üzletember, Klaus Mangold magángépén érkezett Budapestre.
De még Bermudán is bukás lett egy hasonló ügyből 2014-ben: az akkori miniszterelnök, Craig Cannonier lemondani kényszerült egy botrány miatt, amely azzal indult, hogy kiderült, a kormányfő egy amerikai üzletember magángépén repült az Egyesült Államokba. Ahogy valamivel közelebb, a posztszocialista politikai kultúra és gazdasági berendezkedés minden hátrányával megáldott Örményországban is ügy lett, hogy a miniszterelnököt egy oligarcha magángépén fotózták le, útban Davos felé. Neki nem sokkal később hetekig tartó tüntetések miatt kellett lemondania, bár a repülőúttól függetlenül – az inkább tünete volt a rendszer rohadásának, mintsem oka.
A világ legnépesebb, bár semmiképpen sem a legerősebb demokráciájában, Indiában is bevett gyakorlat egy korábbi tényfeltáró anyag szerint, hogy az országos és helyi politika nagykutyáit és családjukat különböző cégek magángépeken fuvarozgatják, mind személyes mind kampányutak esetén. Svédországban pedig néhány éve az üzleti életben is nagy felhördülést okozott és több vezérigazgató menesztéséhez vezetett, amikor kiderült, hogy néhány nagyvállalat felső vezetése családjukkal vadásztúrákra, focimeccsre vagy az olimpiára járt a céges géppel. Hasonlók miatt kellett jelentős összegeket megtéríteniük a Volkswagen egyes vezetőinek is.
A jachtozás sem áll távol a politikusoktól, és még nyugati országokban sem szokás visszautasítani egy meghívást. Nicolas Sarkozy volt francia elnök még beiktatása előtt egy milliárdos jachtján töltött el pár napot, elég nagy botrány és magyarázkodás-sorozat lett belőle. De a jelek szerint Francois Fillon volt miniszterelnök is szerette a magángépeket és helikoptereket, igaz, neki pártja fizette a számlát.
Kanadában az ellenzék vezéréről derült ki, hogy egy milliárdos jachtján nyaralgatott, a jachtig pedig magángéppel ment, bár állítólag maga fizette ennek költségeit. Arra viszont már vélhetően fel se kapja az ember a fejét, hogy az orosz oligarchák jachtjain elég sötét bizniszek mennek. Bár Oroszország annyival haladóbb hely, hogy ott nem kell rejtegetni a tulajdonos kilétét, az átlagos oligarchajachtok meg két- háromszor akkorák, mint a NER adriai hajója.
De legjobb jachtos sztori mégiscsak Jho Lowé. Ő a malajziai 1MDB-botrány főkolomposa, amely során az azóta őrizetbe vett exminiszterelnök közreműködésével 4,5 milliárd dollárt nyúltak le egy állami fejlesztési alapból. Ebből tellett egy Bombardier Global Express 5000-es magángépre is, ami az Orbán által focimeccsre járáshoz használt gép eggyel kisebb, de nem sokkal olcsóbb verziója.
Ám még ha magángépben kisebbel is kellett beérniük, a maláj kollégák jóval nagyobbat gurítottak a jachtok terén:
Jho Low 250 millió dollárért vett magának egy 92 méteres, 26 vendég befogadására képes szuperjachtot is.
Ez méretre kicsit nagyobb mint a duplája az Adrián pártunk és államunk gazdasági és politikai elitjét szállító Lady Mrdének, árban pedig még nagyobb a különbség: a jelek szerint a NER által használt jachtot már 22,5 millió euróért, azaz 7,2 milliárd forintért is meg lehet kapni (vagy egy hétre 209 ezer euróért kibérelni). Ám végül mégis a maláj dőzsölés ért véget hamarabb: időközben a medence mellett mozival, lifttel és helikopter-leszállóval is bíró maláj hajót az indonéz hatóságok Bali mellett már lefoglalták, és a repülőt is próbálja visszaszerezni a maláj kormány.
A második világban, elsősorban Latin-Amerikában viszont már kezd ciki lenni a magánrepülőzés, illetve annak látszata, ahogy arról pont a héten írt a The Economist üzleti hetilap.
Andrés Manuel López megválasztott mexikói szociáldemokrata elnök például azt ígérte, hogy eladja a 2014-ben 219 millió dollárért (mai árfolyamon 61 milliárd forintért) vásárolt elnöki gépet, arra hivatkozva, hogy az országban túl sokan élnek szegénységben ahhoz, hogy az állam megengedhesse magának az urizálást; ezt aláhúzandó pedig nemrég egy fapados légitársasággal repült. Szintén eladni készül a két kormánygép egyikét Ecuador baloldali elnöke, Lenín Moreno, az argentin Mauricio Macri pedig az országában tomboló pénzügyi válság fényében inkább lemondott az új kormánygép beszerzéséről (neki egy 26 éves Boeingje van).
Brazíliában abból lett balhé, hogy félmillió dollárért írtak ki közbeszerzést a Honvédség Orbán által használt repülőjével azonos típusú, Airbus 319-es elnöki gép cateringjére – többek között 500 doboz Häagen-Dazs fagyi és másfél tonna csokitorta is szerepelt az elvárások között, ami miatt később vissza kellett vonni a megrendelést. Uruguayban az új elnök ugyan vetetett magának egy gépet, de a nyolcüléses, használt BAe 125-öst mindössze egymillió dollárért, 280 millió forintért szerezték be.
Ez alapján akár úgy is tűnhet, hogy Orbán Viktor egy kihalófélben lévő divatba szállt be a repülgetéssel, ám az Economist azért azt is megjegyzi, hogy biztonsági és egyéb praktikus szempontokból nem feltétlenül rossz biznisz kormánygépet fenntartani. Az viszont biztos, hogy az állami vezetői repülés valódi aranykorának már vége.
A NER ugyanis (egyelőre) sehol sincs a műfaj legnagyobb alakjához, Mobutu Sese Seko néhai zairei diktátorhoz képest, aki dzsugenlbeli szülőfalujában stadion helyett palotát és repülőteret építtetett magának, hogy Kongó közepéről tudjon Párizsba és new yorkba shoppingolni járni egy bérelt Concorde-dal. (Nem meglepő módon egyébként a palotát és repülőteret azóta visszavette a természet.)
Ettől függetlenül vannak még követői a régi hagyományoknak. Elefántcsontpart elnökének, Alassane Ouattarának például tíz repülőből álló flottája van, tehát van még hova fejlődni.
Borítókép: Garancsi István és Orbán Viktor a lelátón a labdarúgó Európa Liga-selejtezőjének harmadik fordulójában játszott Debreceni VSC - Rosenborg mérkőzésen a debreceni Nagyerdei Stadionban 2015. július 30-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI.