– írta kedden az NBC. A rekordgyőzelem a törvényhozás alsóházi jelöltjeire leadott szavazatok csaknem teljes összeszámlálását követően alakult ki (egészen hihetetlen, de Kaliforniában a laza szavazási szabályok miatt még mindig nem alakult ki a végeredmény); az eddig a kongresszus mindkét házában kisebbségben lévő demokrata párt képviselőjelöltjei összesen 8 805 130 szavazattal kaptak többet a republikánusoknál.

Százalékokra lefordítva a demokraták 53,1 százalékot szereztek a republikánusok 45,2 százalékával szemben, mandátumokra lefordítva pedig azt jelenti, hogy a képviselőházban 42 mandátumot happoltak el ellenfeleiktől (a 42. képviselői hely sorsa pont magyar idő szerint kedd hajnalban dőlt el a kaliforniai Central Valley-ben, a balliberális fellegvárnak számító Kaliforniában 2018-ban nem kevesebb, mint hét képviselőházi mandátumot veszítettek el a republikánusok).

Az eddig rekordgyőzelmet is a demokraták tartották, méghozzá 1974-ből. A republikánus Richard Nixon lemondása után pár hónappal tartott félidős választáson ugyanis a párt jelöltjei összesen 7,4 milló szavazatot vertek rá a Watergate-botrány miatt dicstelen körülmények között (az impeachment elől a lemondásba menekülő) távozó elnök pártjára.

Donald Trump és a republikánus párt azzal vigasztalódhat, hogy a Szenátusban sikerült megerősíteni a pozícióikat, ahol az eddigi 51 helyett 52 mandátummal rendelkeznek, sőt, ez magyar idő szerint szerda hajnalra valószínűleg 53-ra emelkedik, ugyanis a Mississippi államban rendezett rendkívüli (a posztot betöltő szenátor visszavonulása miatt megrendezett) választáson is a republikánus Cindy Hyde-Smith az esélyes. De mivel a szenátusi versengés csak a hat évre szóló mandátumok egyharmadára terjedt ki (ráadásul a demokratáknak nem kedvező leosztásban), szóval a közhangulat egésze szempontjából nem számít mérvadó indikátornak a republikánus fölény.

A vereség mértéke nem csak az ország ideológiai és regionális megosztottságát jelzi, hanem - a demokrata kommunikációban mindenképpen - a Donald Trump elnökségével való elégedetlenséget is. A félidős választás hagyományosan az elnök teljesítményéről is szól, ez a narratíva pedig az idei kampányban mindkét oldalról hangsúlyos volt. Ahogy arról korábban írtunk, az eredmények több olyan trendet rajzolnak ki, melyek az elnök újraválasztási esélyeit rontják, de Trump mellett is komoly érvek szólnak.