A briteknek most már nincs hová hátrálniuk: miután egyszer már elhalasztották a londoni alsóházban a szavazást az európai uniós kilépés feltételeiről, magyar idő szerint kedd este dönteniük kell. Az előzetes várakozások szerint a parlament valószínűleg elutasítja Theresa May kormányfő javaslatát a brexit feltételeiről. Megnéztük, milyen forgatókönyvek szerint alakulhat tovább a történet.
Egyszer már elhalasztották a szavazást, de most már nincs több haladék: kedden, magyar idő szerint várhatóan este 8-kor a brit parlament alsóháza elé kerül az EU-s kilépés, a brexit feltételeiről szóló megállapodás, amit Theresa May brit kormányfőnek sikerült kialkudnia az EU-val.
Az egyezmény most ugyanúgy bukásra van ítélve, mint egy hónapja, May nagyjából csak a csodában bízhat,
ha pedig leszavazzák a megállapodását, akkor senki sem tudja, mi következik, mert egy sor forgatókönyv életbe léphet.
Annyi derült ki, hogy a brit alsóház vélhetően el akarja kerülni a megállapodás nélküli, rendezetlen kilépést. Az súlyosan érintené az Egyesült Királyságot, de kisebb mértékben az EU-t is megviselné. Csakhogy megállapodás nélkül alapesetben ez történik március 29-én, ha nem rántják el addig valamerre el a kormányt.
May csak nagy nehezen tudott kialkudni egy olyan kompromisszumos megállapodást a kilépés feltételrendszeréről az EU-val, amit aztán a bent maradó 27 tagország jóváhagyott. A brit politikusok között azonban egyáltalán nem volt meg az egyetértés, még May saját pártján, a torykon belül sem. Ennek pedig az lett a vége, hogy december közepén el kellett halasztania a brit alsóházban a szavazást a megállapodásról.
Ezek után a párton belül bizalmatlansági indítványt is kezdeményeztek May ellen, ami azonban elbukott, így egy évig nem lehet újra megkérdőjelezni házon belül a pozícióját (az ellenzék viszont beadhat ellen bizalmatlansági indítványt a parlamentben). Ettől még a brexitmegállapodás jövője nem lett fényesebb a brit alsóházban. May visszament tárgyalni az EU-val, ahol azonban már előre jelezték: nem változtatnak a megállapodáson.
May telefonálgatott, elment kuncsorogni az uniós vezetőkhöz, de mindössze egy jogilag értéktelen ígéretet adtak neki, hogy a legfájóbb pontot, az ír–északír határ ellenőrzését elkerülő tartalékmegoldást – miszerint az Egyesült Királyság akár az idők végezetéig vámunióban marad az EU-val – nem akarják használni, csak legvégső esetre tartják fenn. Közben pedig az idő megint egyre fogyott, hiszen May megígérte, hogy január 21-ig mindenképpen megtartják az alsóházi szavazást.
Nem sok jele van annak, hogy képviselők tömegesen meggondolták volna magukat, habár öt tory, három Labour- és egy független képviselő mégis beállt May mögé. A különböző brit lapok összesítései szerint így is közel száz konzervatív képviselő ellenzi a szavazásra bocsátott megállapodást. Az ugyanis
a keményvonalas kilépéspártiaknak túl puha, a puha brexitet támogatók és a maradáspártiak pedig értelemszerűen ennél is több szálon akarnának kötődni, vagy ki sem szeretnének lépni.
Ráadásul a May parlamenti többségét a 2017-es előrehozott választás óta biztosító északír unionisták is ellene vannak a javaslatnak.
Ahogy már decemberben, megint azzal próbáltak érvelni May támogatói a szavazás előtt, hogy az alsóháznak fel kell ismernie a kollektív felelősségét, és ennél nagyjából csak rosszabb lehetőségek lesznek. Ez azonban nem hatotta meg azokat a konzervatívokat, akik a bizalmi szavazáson is May ellen voltak. A kormány hiába próbált ígéreteket tenni az északíreknek is, Arlene Foster, az unionisták vezetője figyelmeztette a kormányfőt, hogy a megállapodása halott, tíz parlamenti képviselőjük sem fog tehát semmibe belemenni.
Miután északír szövetségesei és a toryk közül továbbra is túl sokan voltak ellene, May a hét végén már elkezdett a Labour-képviselők között keresgélni. Belengette, hogy a munkáspárti követeléseknek megfelelően extra védelmet biztosítana a dolgozóknak és a környezetvédelemnek. Ezzel azonban May célja inkább az lehetett, hogy csökkentse bármilyen vereség súlyát, mert a tory veszteségeket nehezen tudná az ellenzéki dezertálókból pótolni.
Néhány munkáspártit meggyőzhetnek, de a Labour vezetése kitartóan támadta a megállapodást. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt elnöke arról beszélt az aktivistáknak, hogy egy előrehozott választás a legdemokratikusabb módja a brexites patthelyzet feloldásának, ez a Labour elsődleges célja. Szerinte egy választással egy párt új felhatalmazást kapna, hogy jobb megállapodást harcoljon ki, amit aztán az alsóház is támogatni tudna. Az eddigi huzavonát azzal az előzékeny mondással rázta le magáról, hogy „az EU-ról köztudott, mennyire rugalmas."
May a környezete szerint az utolsó hetekben abban bízott, hogy majd kifizetődik a telefondiplomáciája EU-s vezetőkkel. „Úgy érezzük, hogy el akarják kerülni a rendezetlen kilépést. De hogy hogyan segítenek nekünk, az a nagy kérdés” – mondta egy, a kormányfőhöz közel álló forrás. May a két ünnep között a tárgyalásokra felhatalmazott Európai Bizottság megkerülésével közvetlenül a tagállami vezetőket, például Angela Merkel német kancellárt is hívogatta. Úgy tűnik, hiába.
A Guardian már előre kiszivárogtatta, hogy hétfőn egy levéllel próbálja menteni a menthetőt Jean-Claude Juncker bizottsági elnök. Ez meg is érkezett, amiben az EU megint ígéretet tett, hogy keresni fogják az alternatívákat a vámunióval szemben, és felgyorsítják a tárgyalásokat a jövőbeni kapcsolatokról a megállapodásba foglalt kétéves átmeneti időszakban. Ennek az ígéretnek szerintük jogi ereje is van, de az uniós kvázikormány vezetője pénteken Bukarestben leszögezte: újratárgyalásról szó sem lehet. Ehhez az is hozzátartozik, hogy egyrészt az északír tartalékmegoldás kérdésében nem akarnak engedni, és uniós oldalon az sem mindent felülíró cél, hogy a britek kényelmesen megússzák a brexitet, nehogy más tagállamok EU-ellenes ellenzékét bátorítsák – különösen a májusi EP-választás előtt.
Az EU megint hangsúlyozta, hogy nem akarja életbe léptetni a tartalékmegoldást, de ha mégis, azt a lehető legrövidebb ideig teszi majd. May szerint világossá tették, hogy a tartalékmegoldás nem fenyegetés, és nem is csapda. Azonban az ellenzőknek ez továbbra sem volt elég, hiszen a megállapodás alapján határozatlan időre bennragadhat az Egyesült Királyság a vámunióban, ha nem sikerül más módon rendezni az ír–északír határ kérdését. A brit kormánnyal egyeztetett levélben sem jelöltek ki határidőt, és tulajdonképpen semmi újat nem ígértek vagy jelentettek ki, de uniós részről korábban is leszögezték, hogy ilyesmit nem is fognak tenni. Így lehet, hogy az északír unionisták azelőtt elutasították a levél tartalmát, hogy tudták volna, pontosan mi van benne.
Ha kedden valahogy átmenne a megállapodás, akkor az nagy meglepetésgyőzelem lenne Maynek, és annak feltételei szerint lép ki az Egyesült Királyság az EU-ból március 29-én, erről itt írtunk bővebben. Azonban szinte biztosan elbukik a javaslat, ezt még a brit kormány egyik minisztere, Liam Fox is előre elismerte, így pedig rettentő kínos helyzetbe kerülne May, a brexit körüli, eddig sem unalmas vita pedig megint vehet pár új fordulatot. Ezeket röviden az alábbi ábrán mutatjuk meg:
Elég fontos lehet, hogy pontosan mekkora mértékben szavazzák le a képviselők a megállapodást, de alapesetben Maynek és a kormánynak lenne néhány hete előállni valamiféle B tervvel, habár egyelőre nem tudni, hogy ez mi lenne. Viszont az alsóház arról is tett, hogy valamivel biztosan elő kelljen állnia, mégpedig még a napokban.
A kormány a megállapodásról szóló szavazást megelőző vitában ugyanis két nap alatt két fontos szavazással is pofont kapott az alsóháztól, ami már december 4-én plusz jogköröket szavazott meg magának May javaslatának elvetésének esetére.
Az első alapján a kormánynak három napon belül be kell jelentenie új terveit, ha kedden elbukik a megállapodása az alsóházban.
A másik pedig korlátozza a kormány pénzügyi lehetőségeit, amennyiben a rendezetlen kilépés lehetősége kerülne előtérbe. Az ellenzékhez átszavazó tory képviselők mindkét esetben azzal érveltek, hogy csak felelősen akarnak viselkedni, amikor lényegében gyámság alá próbálnák helyezni Mayt.
Előzetesen csak annyi látszott biztosan, hogy az alsóházban a kormánypártokon és az ellenzéken átívelve a többség el akarja kerülni a megállapodás nélküli, rendezetlen brexitet. Azonban a legkevésbé sincs egyetértés semmi többen, főleg nem valamilyen másik alternatíva mellett.
Az alternatívák között ott van
Olyan szavazásokat képzel el több képviselő, amiből összeáll, hogy mi lehet a legkisebb közös többszörös és kompromisszum. Ezzel csak annyi gond van, hogy ez nem egy évvel, hanem néhány hónappal a kilépés előtt jönne elő.
Túl sok idő és mozgástér nincsen: alapesetben a britek megállapodással vagy anélkül, de március 29-én elhagyják az EU-t, és a rendezetlen kilépés alapján egyik napról a másikra kint találnák magukat bármilyen átmeneti időszak nélkül. Csak három módon lehet ezt elkerülni:
A munkáspárti vezető vámunióban tartaná az Egyesült Királyságot az EU-val. Így az egész északír kérdést megoldaná, de lehetetlenné tenné, hogy más országokkal önállóan szabadkereskedelmi egyezményeket kössenek, márpedig a brexitpártiak ettől várják a gazdasági előnyöket. Gyakorlatilag azt a megoldást tartósítaná, ami a May-féle alku legnagyobb vihart kavaró védzáradéka, és ami miatt a tory kormány se képes összekaparni a többséget.
A vámunióban a brit kormány helyett az EU kötné az alkukat. Jeremy Corbyn arról beszélt a BBC-ben, hogy „beleszólást” akarnának az egyezményekbe. Andrew Marr műsorvezető az uniós alapszerződésekkel próbálta kiábrándítani, mert ezek szerint kizárólagos uniós hatáskörről van szó. (Az alapszerződések az EU kvázi-alkotmányát adják, a tagállamok csak nagyon körülményesen, egyhangúlag változtathatnak rajta.) „Az EU közismerten rugalmas” – igyekezett lepattintani a felvetést a Munkáspárt vezetője.
Corbyn már jelezte, hogy pártja ellenezni fogja May megállapodását, és annak leszavazása esetén bizalmatlansági indítványt nyújt be May ellen. A Labour helyettes vezetője szerint a kérdés nem az, hogy „lesz-e szavazás, hanem az, hogy mikor”. Az északírek azonban már bejelentették, hogy a megállapodás elutasítása esetén is támogatják bizalmi szavazáson a kormányt, a Mayjel szemben álló toryknak pedig nem lenne érdekük így megbuktatni a saját kormányukat.
Corbyn így attól tarthat, hogy amennyiben elbukja a bizalmi szavazást Mayjel szemben, akkor óriási lesz rajta a nyomás, hogy engedjen pártja több képviselője és a párttagság többségének követelésének, és támogasson egy új népszavazást. Ehhez viszont nem fűlik a foga, azt is kijelentette már, hogy ha megnyerne egy előrehozott választást, akkor is kilépne az Egyesült Királyság az EU-ból. A YouGov/Times legutóbbi felmérésében egyébként a toryk 41 százalékkal álltak, a Labour 35-tel, a liberális demokraták 11-gyel, a UKIP 4-gyel.
Habár Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnök szerint Maynek is tűnhetne észszerű lépésnek egy új népszavazás kiírása, ennek megtartására még akkor sem lenne idő március 29. előtt, ha hirtelen többségbe kerülnének a referendumot pártolók. Vagyis az EU-s országok haladéka nélkül semmi esély nem lenne egy népszavazás megtartásának. Ráadásul a referendum hívei között arról sincs egyetértés, hogy ha lenne népszavazás, azon miről lenne szó: May megállapodásáról és/vagy akár a kilépés teljes visszavonásáról. Az utolsó pillanatban egy többpárti javaslatban azt vetették fel, hogy a maradás és May feltételei szerinti kilépés lenne egy esetleges referendumon a kérdés.
Theresa May egy hétfői beszédében már arról beszélt, hogy nagyobb esélye van annak, hogy Nagy-Britannia nem is lép ki az EU-ból, mint hogy megállapodás nélkül lép ki. Ennek azonban elsősorban az volt a célja, hogy a kilépéspárti képviselőket meggyőzze arról, jobb, ha beállnak kedden a megállapodása mögé, vagy pedig nemcsak kompromisszumos kilépéssel kellene beérniük, hanem elbukhatnak mindent, amiért küzdöttek. A kormány előzetesen kizárta, hogy egy újabb referendum felé lavírozzon, May szerint ha az Egyesült Királyság nem hagyja el az EU-t, akkor az egész brit politika katasztrofális károkat szenved el.
A brit miniszterelnök egyik kulcsérve az, hogy ha nem szavazzák meg az egyezségét, jó eséllyel elmarad a brexit, elárulva a 2016-os népszavazás eredményét. Az előzetesen kiadott tervezet szerint a hétfői beszédében az 1997-es referendummal vont volna párhuzamot, ami után „mindkét oldal” elfogadta, hogy legyen Walesnek is egy nemzetgyűlése, pedig csak 0,3 százalékkal győztek az igenek. Nem volt telitalálat ezzel példálózni, mert a walesi nacionalisták rámutattak, hogy a konzervatívok nem törődtek bele az eredménybe. Theresa May maga is leszavazta az országgyűlés-féleség létrehozását a népszavazás után a brit alsóházban, és a tory párt annak idején a választási programjába is felvette, hogy visszacsinálja a változást. Az utalást végül átírták a végső beszédben arra, hogy az eredményt „elfogadta a parlament”.
Több miniszter is azt állította, hogy lemond, amennyiben a kormány a rendezetlen kilépés szerinti szcenáriót készítené elő a keddi szavazás elbukása után. Több képviselő konkrétan azzal is fenyegetőzött a BBC szerint, hogy kilépne a pártból. Ez a fajta ellenállás pedig adott esetben adhat még egy lehetőséget Maynek, hogy megint megpróbálkozzon az alsóházi szavazással.
Egyrészt letesztelhetnék, hogy változik-e bármit Brüsszel álláspontja a keddi szavazás után, másrészt May állítólag abban is gondolkozott, hogy ha most túléli, hogy elkaszálják a tervét, végül patthelyzet alakul ki az alsóházban. Erre ráadásul még a piaci reakciók is ráerősíthetnek. Akkor megint előállhatna azzal, hogy vagy minimális változtatásokkal újra szavaznak az ő megállapodásáról, vagy jön a rendezetlen kilépés, amit papíron a többség el akar kerülni.
Ha mégis rendezetlenül pottyannának ki a britek az EU-ból, annak senki sem tudja igazán, mi lenne a vége. Mindkét fél kiadott terveket erre az esetre, de tökéletesen jellemző ez a videó, ahol a brit brexitügyi államtitkár hablatyol arra a kérdésre, hány rendszer megy már abból a tucatnyiból, amely a számvevőszék szerint kritikus lesz a no-deal brexitnél. Végül a műsorvezető közli a választ: a 12-ből egyetlenegy működik. Ugyanígy a The Thick of It politikai szatírát megidéző módon nem válaszol arra sem, mit kezdenek majd a portsmouthi kikötőben felgyülemlő teherautókkal, vagy hogyan vinnék át hátralévő pár hétben a felkészüléshez szükséges jogszabályokat, pedig egy kemény brexittel akár például vécépapírból is hiány lehet.
Jean-Claude Juncker se volt hajlandó válaszolni arra, mit tesznek, ha bukik a megállapodás. „Csak annyit vagyok hajlandó elmondani, hogy nem fogok spekulációkba és találgatásokba belemenni” – jelentette ki pénteken Bukarestben. Név nélküli uniós források jóval bőbeszédűbbek voltak a Guardiannek: július végéig hajlandóak lennének haladékot adni a briteknek egy rendkívüli csúcstalálkozón. Később akár hosszabb időre is halasztanának. A májusi EP-választás viszont alaposan bekavar, mert a mostani állás szerint a britek nem választanának képviselőket, ráadásul a voksolás egy nagyjából fél évig tartó intézményi változás nyitánya, amelyben az Európai Bizottságot és az Európai Tanács vezetőjét is lecserélik.
Az EU már korábban kiadott pár intézkedést, amivel a megállapodás nélküli brexitre készül. Nem sokkal karácsony előtt mutatták be az eddigi legnagyobb csomagot. Ebben megadnák az EU-ban élő brit állampolgároknak a jogot, hogy maradhassanak, már ha ez kölcsönös lesz (a brit kormány erre már ígéretet tett). Vízumra se lenne szükségük, bár arra semmi nem utal, hogy az egyesült államokbeli mintára bevezetett, ETIAS-nak keresztelt héteurós minivízum alól is kivételt kapnának.
Elkerülnének egy másik égető problémát is: egyéves átmenetet kapnának a brit légitársaságok, hogy a szigetországból az EU-ba repüljenek a gépeik. A többi uniós tagállam között repülő járataiknak viszont alapesetben búcsút mondhatnának. Az Euractivnak egy forrás arról beszélt, ilyenkor az Európai Bizottság „kijelölhet egy időpontot korrekciós intézkedésekre”, amelyeket az engedélyező hatóságnak meg kell tennie, különben „az érintett szállító nem lesz jogosult unión belüli légi szolgáltatásra”. Erre már tavaly nyáron figyelmeztettek levélben.
A brit gazdaság jelentős részét adó pénzügyi szolgáltatásokat sem fojtják meg elsőre, például születik egy egy éves „ideiglenes és feltételes egyenértékűségi határozat a származtatott ügyletek központi elszámolásában bekövetkező azonnali zavarok elkerülése érdekében”. Ez elsőre nem tűnik sokatmondónak, de hatalmas üzletről van szó, amelynek a túlnyomó részét a londoni Cityben folytatják le. A cégek mindenesetre maguktól is elkezdtek készülődni: az EY könyvvizsgáló 870 milliárd eurónyi (közel 280 ezer milliárd forintnyi) vagyont számolt, amit a brexit miatt csak a pénzügyi cégek mozgatnak át az EU-ba.
A Bruegel gazdasági elemzőintézet szerint „a Bizottság komoly munkát végzett, hogy átvizsgáljon minden lehetséges ágazati hatást” és javaslatokat tegyen, de az kérdés, hogy lesz-e idő ezeket elfogadni március végéig. A kemény brexit főleg az autóiparnak vágna oda (ez nem túl jó hír Magyarországnak). A kilépéssel ráadásul kiesnének a britek befizetései a 2020(-2023)-ig tartó költségvetési időszakból, bár ezt több tényező tompítaná és aprópénz lenne a többi kárhoz képest, amit a megegyezés nélküli brexit okozna.
A mostani állás szerint az Európai Uniónak már az okozna nagyobb fejtörést, ha Nagy-Britannia végül úgy döntene, hogy mégsem lép ki a közösségből. Németország és Franciaország a múlt héten jelentette be, hogy történelmi jelentőségű együttműködési megállapodást kötnek, amelynek célja a még szorosabb gazdasági és védelmi kooperáció a két ország között. Az EU két legnagyobb országának nem titkolt célja az, hogy idővel továbbfejlesszék az egész európai integrációt.
A britek távozása fog lehetővé tenni régóta tervezett uniós szintű reformokat: a katonai együttműködés mélyítésétől kezdve a gazdag országoknak (főleg a briteknek) járó költségvetési visszatérítések felszámolásán és az Egyesült Királysághoz tartozó offshore pénzmosodaszigetekkel szembeni fellépésen át akár a közös tagságig az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az Egyesült Királyság most már azzal húzná igazán keresztbe az európai kormányok számításait, ha mégis az EU-ban maradna – kivéve azokét, amelyek inkább kormányközi irányba haladnának.
Borítókép: A brit parlament által közreadott képen Theresa May brit miniszterelnök kérdésekre válaszol a parlamenti alsóház 2019. január 9-i ülésén, amikor folytatódott a vita a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételrendszeréről. MTI/AP/*UK Parliament/Mark Duffy