Kiutasította az amerikai diplomatákat Venezuela elnöke – írta a BBC. Nicolás Maduro 72 órát adott a távozásra, mégsem fog történni semmi: az Egyesült Államok nem ismeri el az országot olajgazdagsága ellenére csődbe vivő, Hugo Chavez örököseként 2013-ban hatalomba került elnököt az ország vezetőjeként.
Helyette Washington szerint a legitim vezető a parlament elnöke, az ellenzéki Juan Guaidó, őt tekinti ideiglenes államfőnek az EU-is.
Juan Guaidó a szerdai tüntetések során, Caracasban nyilvánította magát az ország ideiglenes elnökévé. Hírügynökségi jelentések szerint Guaidó önmagát eskette fel az elnöki tisztségre. Beszédében fogadalmat tett egy átmeneti kormány vezetésére és a szabad választások megtartására.
Ezzel szinte egy időben a Maduróhoz közeli legfelsőbb bíróság bűnügyi nyomozást rendelt el a 2015 óta ellenzéki többségű, de érdemi működésében ellehetetlenített törvényhozás ellen. Guaidó korábban már jelezte, hogy kész ideiglenesen átvenni az elnökséget és új választásokat kiírni, amennyiben számíthat a nép, a hadsereg és a nemzetközi közösség támogatására.
A mindössze 35 éves Guaidó a viszonylagos ismeretlenségből bukkant fel, amikor a parlamenti választások után ellenzéki többségűvé vált törvényhozás elnökévé választották. Az ország legfontosabb kikötőjét adó La Guairában született, hétgyerekes családban. Alig 15 volt, amikor a sajátos dél-amerikai szocialista kísérletébe Chavez belevágott. A baloldali populista Chavez az olaj világpiaci árának gyors emelkedése révén időleges sikereket el is ért abban, hogy a nagy vagyoni különbségektől szabdalt társadalom legszegényebb részét felzárkóztassa.
Ám Guaidót – ismerői szerint – nem Chavez látszólagos és fenntarthatatlannak bizonyult kezdeti sikerei vitték a politikába, hanem egy természeti katasztrófa: a heves esőzések miatti földcsuszamlás, amely tízezreket temetett maga alá a 270 ezres La Guairában, 1999-ben. Az épp csak hatalomra került, küldetéstudatos elnök ugyan nem tehetett a tragédiáról, arról azonban igen, hogy a kezdetben elfogadott külföldi segítség nagy részét az ország függetlenségére hivatkozva visszautasította és a felajánlott alapokból is kevesebb jutott az újjáépítésre, mint lehetett volna.
Guaidó Ipari mérnöknek tanult, végül a George Washington University-n végzett az Egyesült Államokban. 2011-ben lett nyert először parlamenti mandátumot, 2016-ban pedig Vargas állam képviselőjeként került ismét a parlamentbe, ahol január 5-én választották meg házelnöknek. Guaidó mentorának sokan azt a Leopoldo Lópezt tartják, aki már tíz éve is az ellenzék meghatározó vezetője volt, és aki jelenleg házi őrizetét tölti.
Miután Donald Trump támogatásáról biztosította Guaidót, Washington azzal fordult a venezuelai hadsereghez, hogy álljanak az ideiglenes elnök mögé. Guaidó maga is ezt kérte a hadseregtől, amnesztiát ígérve. A hadsereg egyelőre nem vonta meg támogatását Madurótól, aki Chavez politikai örököseként 2013-ban – az ellenzék szerint csalással – épphogy megnyerte a választást, majd ezt 2018-ban megismételte a májusra előrehozott választáson. Nagy különbség azonban a két választás között, hogy 2014-ben beszakadt az olajár így az addig is óriási költségvetési hiánnyal működő ország gazdasága összeomlott, az autoriter rendszer legfontosabb legitimációs alapja is eltűnt.
Madurónak nem is sikerült zökkenőmentesen az újrázás, a tiltakozások, összecsapások folyamatosak voltak az év során is, hivatali esküjét is csak két hete tette le – nem is a vele rég szembehelyezkedett parlament előtt, hanem a legfelsőbb törvényszéken.
A legújabb tüntetési hullámot épp Maduro újbóli, hat éves mandátumra szóló, formálisan is vitatható beiktatása indította el. A hírek szerint a legutóbbi összecsapásoknak már 14 halálos áldozata van.
A 32 milliós ország lakossága rohamosan csökkent. Becslések szerint az elmúlt években hárommillió ember hagyta el Venezuelát, ez a szám az ENSZ szerint az év végéig további kétmillióval nőhet. Az országból főként Brazíliába, Kolumbiába, azon keresztül Chilébe és Argentínába, vagy észak felé Costa Ricán, Mexikón át az Egyesült Államokba mennek.
A menekültek érkezését elsőként megérző latin-amerikai országok már nem Madurót tekintik elnöknek: Brazília, Kolumbia, Paraguay, Ecuador, Argentina, Peru, Costa Rica, Honduras Guaidót ismerte el.
Nem meglepő az sem, kik állnak ki Maduro mellett: Oroszország, Szíria, Törökország és a szintén sajátos baloldali-populista-autoriter rendszerben utazó Bolívia. Recep Tayyip Erdogan a twitteren állt ki „barátjáért, Maduróért”, az orosz külügyminisztérium pedig arról nyilatkozott, hogy az amerikai beavatkozás "katasztrófa" lenne.
Az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov arról beszélt, hogy a hatalom elbitorlásának kísérlete elfogadhatatlan, a külügyminisztérium pedig kijelentette: „Washington teljességgel semmibe veszi a nemzetközi jogot”, és „a népek sorsának önjelölt alakítójává kíván válni.”
A parlament és az elnök egymásnak feszülését azonban a venezuelai hadsereg állásfoglalása fogja eldönteni, márpedig az kevésbé múlik Moszkván, mint Washingtonon és azon, meddig tartják erővel fenntarthatónak a hiperinflációval sújtott, gazdaságilag lenullázott országban Maduro hatalmát, amelyet az elnök szerint nem a rossz gazdaságpolitika, hanem a nyugati, politikai indíttatású gazdasági szankciók veszélyeztetnek.
(Borítókép: Rohamrendőrök egy Maduro ellenes tüntetésen 2019 január 23-án. - fotó: Carlos Eduardo Ramirez / Reuters)