Magyar idő szerint szerda hajnalban tartotta meg Donald Trump az amerikai elnökök hagyományos, State of the Union-nek nevezett évértékelő beszédét, a törvényhozás két házának képviselői, a kormányzat 15 kabinetjének vezetője, a vezérkari főnökök, a Legfelsőbb Bíróság tagjai, illetve a First Lady által meghívott vendégek előtt. Trumpot a republikánusok soraiból percekig tartó ováció fogadta, a demokraták is állva adták meg a tiszteletet, de nem tapsolták meg őt.
Az évértékelőknél megszokott módon Trump békéltető hangot ütött meg, együttműködésre, az évtizedek óta tartó politikai patthelyzet feloldására sürgette a politikai élet szereplőit.
Kötelezzük el magunkat amellett, hogy Amerika nagyszerű lesz!
- szólította fel a törvényhozókat, és leszögezte, hogy
A tervezet, melyet ma este előadok, nem egy republikánus tervezet, nem egy demokrata tervezet, hanem az amerikai nép tervezete.
Ilyen kétpárti célként jelölte meg a népegészségügyi problémává duzzadt szintetikus ópiátok elleni harcot vagy pedig az agrárreformot.
De még nem volt vége a békés akkordoknak, mert Trump szerint "ha béke lesz és törvényhozás, akkor nem lehet háborúskodás és nyomozás - ez egész egyszerűen nem így működik". Erre a kijelentésre a demokrata sorokban sokan felzúdultak, mivel egyértelműen az elnök kétes ügyei - például kampánycsapatának Oroszországgal való összejátszása, vagy pedig jogellenes kampányköltségei miatti - vizsgálatra utalt, melyek végigvitele nem csak a demokraták, hanem a republikánusok jelentős hányada szemében is prioritást élvez.
Nem is konkrét tartalma, inkább Trump korábbi uszító kijelentései miatt hasonló nemtetszés fogadta azt az állítását is, miszerint
A bevándorlási politika rendezése morális kötelesség.
És ő annak a híve, hogy az Egyesült Államok befogadjon bevándorlókat, de ezeknek az embereknek törvényes úton kell az országba érkezniük. Az illegális bevándorlás árát a tisztességesen dolgozó amerikai polgárok fizetik meg, részben a munkahelyük elvesztésével, részben pedig a közbiztonság romlásával - az emberkereskedőkkel, "a fiatal nőket futtató bűnözők" érkezésével. Ismét leszögezte, nem tágít a "Fal" felépítésétől - annak ellenére, hogy a demokraták többször is egyértelművé tették, hogy ebben a kérdésben nem engednek.
A 2018-as évértékelőhöz képest sokkal kevésbé bombasztikus beszédben Trump odaszúrt a demokrata párt egyre izmosabb baloldali szárnyának is:
Mi, itt az Egyesült Államokban feszülten figyeljük azokat az új hangokat, melyek a szocializmus bevezetését szorgalmazzák. Amerikát a szabadság és függetlenségre alapozták – és nem a kormányzati kényszerre, -uralomra és -irányításra. Ma este újból leszögezzük, Amerika soha nem lesz szocialista ország.
Trump beszéde amellett, hogy - Chris Coons demokrata szenátor szavaival élve "egy olajággal adott pofon" volt - pozitív értelemben is meglepte a demokratákat. Ugyanis arra is kitért, hogy a jó gazdasági eredmények előnyeit kivált a nők élvezik, az újonnan létrehozott munkahelyek 85 százalékát nők töltik be, és pozitív fejleményként szólt arról, hogy az amerikai történelemben még soha ennyi női törvényhozó nem volt a kongresszusban, mint most (mondjuk a 123 honanyából csak 19 politizál republikánus színekben). Erre a demokraták tapsban törtek ki, ami annyira meglepte őt, hogy még oda is szólt:
Ez ugye nem volt benne a forgatókönyvben?
Trump kitért néhány külpolitikai kérdésre is, a Kínával folytatott kereskedelmi háborúval kapcsolatban leszögezte, hogy Kína nemcsak tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytat, hanem eltulajdonítja az amerikai szellemi tulajdont is.
Az amerikai vagyon meglopásának véget kell vetni.
A korábbi csúcstalálkozó ellenére továbbra is fegyverkező Észak-Koreával kapcsolatban bizakodón nyilatkozott, hogy még sok munka van hátra, de "jó a viszonya" Kim Dzsong Unnal. Azzal is büszkélkedett, hogy
Ha nem engem választottak volna meg az Egyesült Államok elnökének, akkor ma nagy háborúban állnánk Észak-Koreával
És megerősítette, hogy ismét találkozik Kim Dzsong Unnal, méghozzá február 27-28-án Vietnamban.
Az elnök elmúlt két évének külpolitikai eredményei között sorolta fel azt, hogy egy sok évtizedes kényes kérdésre pontot téve elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, és a közelmúltban a venezuelai Juan Guaido ellenzéki politikust ismerte el az ország legitim kormányának leendő vezetőjeként.
Trump utalt az afganisztáni és szíriai csapatkivonások tervére, szerint az afganisztáni kivonulásról "konstruktív tárgyalások" folynak, elismerte, hogy az Egyesült Államok tárgyal a szélsőséges tálibokkal is. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem tudja, vajon két évtizednyi háború után sikerül-e békét teremteni.
A nagyszerű országok nem folytathatnak végeérhetetlen háborúkat.
Az általában január végén tartott évértékelő az egyik legfontosabb demokratikus hagyomány, amit az alkotmány is rögzít:
Az elnök időről-időre tájékoztatja a Kongresszust az Unió helyzetéről s a Kongresszusnak megfontolásra ajánlhat olyan intézkedéseket, amelyeket szükségesnek és hasznosnak ítél.
Elemzők az évértékelők kiértékelése alapján bizonyították, hogy a hatalmas médiaérdeklődés és a rettentő ünnepélyes körülmények ellenére az évértékelő sem az elnök megítélésére, sem a törvényhozás munkájára nincs nagy hatással, és annak ellenére, hogy az elnökök az egész – politikailag igencsak megosztott – nemzethez címzik beszédüket, a végén úgyis saját szavazóikhoz szólnak.
A beszédnek ezért alapvetően a demokratikus hagyomány ápolása szempontjából van némi jelentősége, de a mostani évértékelő előzményei garantálták azt, hogy a szokásosnál nagyobb politikai súlya lesz az eseménynek. A Donald Trump által kikényszerített kormányzati leállásra válaszul ugyanis a képviselőház demokrata párti elnöke, Nancy Pelosi a leállás miatt fellépő biztonsági aggályokra hivatkozva megtiltotta a Kongresszus épületének használatát a tervezett január 29- időpontban, mire az elnök a megalázó felvetés helyett inkább a halasztás mellett döntött (a politikai huzavona részleteit és jelentőségét mi is elemeztük).
(Borítókép: Donald Trump a State of the Union-nek nevezett évértékelő beszéde közben 2019. február 6-án. Fotó: Pool / Reuters)