Elég bizarr helyzet alakult ki a kolumbiai–venezuelai határon: megérkeztek az első segélyekkel megpakolt teherautók Cúcuta határvárosba, de a súlyos gazdasági és politikai válságba süllyedt Venezuelába vezető hídon a venezuelai hadsereg keresztbe fordított tankerekkel és konténerekkel zárta el az utat.
Ez a legújabb leképeződése a venezuelai szembenállásnak, miután az ellenzék által is illegitimnek tartott Nicolás Maduro elnökkel szemben az ellenzéki többségű nemzetgyűlés házelnöke, Juan Guaidó január végén ideiglenes elnöknek kiáltotta ki magát. Madurón folyamatosan nő a nemzetközi nyomás, de a helyzet kulcsa továbbra is a hadsereg lehet, ami egy-egy kiugrás ellenére kitartott mellette. Az ellenzék azonban a segélyszállítmányokkal is teszteli a katonák lojalitását.
Venezuela évek óta történetének legsúlyosabb alkotmányos, politikai és gazdasági válságát éli. 2018-ban az infláció 1,7 millió százalék volt, óriási az élelmiszer- és a gyógyszerhiány, és több millióan menekültek el az országból, miközben Maduro egyre inkább autokratikus rendszert épített ki, és próbálta ellehetetleníteni az ellenzéki többségű törvényhozást. A népesség 87 százaléka szegénységben él. A Venezuelában kialakult válságról itt írtunk bővebben>>>
Szombaton megint több tízezren tüntettek Guaidó mellett, miközben jóval kevesebb demonstráló is utcára vonult Caracasban. Maduro a napokban már a polgárháború lehetőségét sem zárta ki, amire Guaidó azt mondta, hogy ilyenről csak ellenfele fantáziál. Az ellenzék továbbra is az elnök lemondását követeli, Guaidó azt ígérte, hogy ideiglenes elnökként választásokat írna ki. Miután pedig Maduro folyamatosan puccsistának minősítette ellenfelét, egyébként pedig „imperialista hatalmakat” vádol az ország szorongatásával, Guaidó a tüntetések folytatását ígérte.
A már 47 külföldi ország által is ideiglenes elnökként elismert Guaidó emellett humanitárius segélyt kért a népnek. Eddig Kanada 53 millió kanadai dollár (kb. 11 milliárd forint), az Egyesült Államok 20 millió dollár (kb. 5,6 milliárd forint), az Európai Unió pedig 5 millió euró (kb. 1,6 milliárd forint) értékben ajánlott fel élelmiszert és gyógyszereket.
Az amerikai segélyt szállító első teherautók érkeztek meg csütörtökön kolumbiai rendőrmotorosok felvezetésével a határnál fekvő Cúcuta városba. Ott egyelőre raktáraknál parkoltak le, miközben mindenki azt várja, mi lesz a következő lépés. A venezuelai hadsereg lezárta a határfolyón átívelő Tienditas hidat. A Maduróhoz hű erők azt ígérték, hogy
ha kell, erővel tartják vissza a segélyeket.
Guaidó ugyanis nem rendelkezik semmilyen terület felett Venezuelában, Maduro viszont már többször is elutasította az országának szánt humanitárius segélyt. „Nem voltunk és nem is vagyunk a koldusok országa” – jelentette ki szombaton, hiába sodródott alatta az ország a bőséges olajkészletei ellenére a csőd szélére. Emellett Maduro a segélyszállítmányokat úgy állította be, mint egy amerikai katonai beavatkozás előszelét. „Senki nem jöhet be, egyetlen megszálló katona sem" – mondta.
A segélykonvojok ellen a kormány totális propagandaháborút izzított be a közösségi médiában terjedő posztokban. Egy kormánypárti gyűlésen Caracasban Maduro csütörtökön egy #HandsOffVenezuela (El a kezekkel Venezuelától) feliratú táblát tartott fel, és azt üzente az amerikai népnek, hogy a vezetőik egy új vietnámi háborúra készülnek.
A venezuelai oldalon egy aktivista azt mondta a Washington Postnak, hogy a közeli San Antonio és Ureña városokban Maduróhoz hű polgármesterek azon dolgoznak, hogy fegyveres milíciák felállításával is feltartóztassák a segélyeket, ha szükséges.
Az nem valószínű, hogy a másik oldalról erővel próbálnák áttörni a blokádot. Az Egyesült Államok venezuelai különmegbízottja azt mondta, mindent megtesznek, hogy a segélyeket eljuttassák a venezuelai néphez, de ezt nem fogják erőszakkal tenni. A kolumbiai külügyminiszter is hozzátette, hogy nem terveznek katonákat küldeni a segélyszállítmányok mellé.
Guaidó kijelentette, hogy a segélyeket valahogy be fogják juttatni az országba. Egyelőre azonban három ponton is gyűjtőállomásokat terveznek felállítani a határon. Az ellenzék egyik célja az, hogy a kialakult patthelyzettel is nyomást gyakoroljon a hadseregre, és megpróbálja rávenni őket arra, hogy engedjék be a segélyeket – ezzel pedig forduljanak szembe Maduróval. Ezzel az ellenzék egy kézzelfogható rövid távú célt is kijelölt, még ha többen attól is tartanak, hogy egy ilyen patthelyzet politikai játszmák részévé teszi a humanitárius segélyeket.
A legalsó szinteken rengeteg katona is éhezik, ahogy a családtagjaik sem jutnak hozzá elég élelemhez. „A katonáknak fontos döntést kell hozniuk: kiállnak egy olyan valaki mellett, aki elszigetelt, és senkit sem véd meg, vagy pedig nemcsak az alkotmány, de az emberiesség oldalára állnak" – mondta Guaidó csütörtökön egy videóüzenetben. Szerinte 250-300 ezer venezuelai sodródott az éhhalál szélére.
A venezuelaiak között Maduro népszerűsége egyébként is rekordalacsony, de még többen fordulhatnak szembe vele a segélyek elutasítása miatt. Azonban sokan azzal is tisztában vannak, hogy a mostani segélyszállítmányok nem oldanák meg hirtelen a legtöbb rászoruló problémáit, csak egy folyamat első elemét jelentenék. Az ellenzék úgy tervezi, hogy a segélyeket civil szervezetekre bíznák, amik első körben háromévesnél fiatalabb gyerekeknek, a krónikus beteg időseknek és a terhes nőknek segítenének.
A felmérések szerint a venezuelaiak négyötödének elege van Maduróból, azonban az továbbra sem változott, hogy a helyzet egyik kulcsát jelentő hadsereg nem fordult szembe az elnökkel. Guaidó ugyan azt mondta, hogy titokban találkozott több tiszttel, azonban egyelőre igazán magas rangú dezertáló egyedül Francisco Yanez, a légierő egyik tábornoka volt. Ő egy február 2-án elterjedő videóban ítélte el Madurót.
Annak több oka is van, hogy a hadsereg vezetése kitartott az elnök mellett. Egyrészt Maduro elődje, Hugo Chávez hatalomra kerülve lecserélte a vezetőket, és Maduro alatt is a legfontosabb tisztek miniszteri posztokat vagy más befolyásos pozíciókat kaptak. Például a nagyon fontos élelmiszerelosztó rendszerek Vladimir Padrino védelmi miniszter kezében vannak, az állami olaj- és gázvállalat elnöke pedig Manuel Quevedo, a nemzeti gárda vezetője.
A BBC szerint sokan attól is tarthatnak, hogy elszámoltatnák őket, miután benne voltak zűrös ügyekben, és a rendszer haszonélvezőinek számítanak. Maduro az elmúlt években gondosan össze is kötötte a sorsukat a sajátjával. Több tisztet emellett elég komoly emberiesség elleni bűncselekményekkel is vádolnak az elmúlt évek tüntetésein tanúsított fellépések miatt.
Az ellenzéki nemzetgyűlésben elfogadtak egy törvényt, ami amnesztiát ajánl azoknak a katonáknak és civileknek, akik „a demokrácia helyreállításán dolgoznak”. Ráadásul ha amnesztiát is ígérnek nekik, az sem jelenti azt, hogy ezt biztosan meg is kapják. Olyanra is volt példa korábban, hogy valakit évekkel később mégis elszámoltattak. Maduro azért arról is tett, hogy a szintén hozzá hű emberekkel feltöltött legfelsőbb bíróság is kimondja, hogy a nemzetgyűlés bármilyen döntése semmisnek számít.
Az ellenzék egy része viszont azért sem feltétlenül szeretne csakis a katonákban bízni, mert vannak, akik attól tartanak, hogy a hadseregnek esetleg eszébe jutna Maduro bukása után is a kezébe venni a dolgokat. Éppen január 23-án volt a 61. évfordulója a katonai diktatúra bukásának, 1948 és 1958 között pedig katonai vezetők, köztük elsősorban Marcos Pérez Jiménez tábornok kínzásokért, politikai bebörtönzésekért, bírálók meggyilkoltatásáért volt felelős.
Más úton is elmozdulhat azonban a helyzet a holtpontról. Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter azt mondta, hogy Guaidónak megvan a legitimációja, hogy megszervezze az elnökválasztást. Guaidó is azzal érvelt, hogy az alkotmány kimondja, amennyiben az elnök illegitimmé válik, akkor házelnökként átveheti a funkcióit. Új választásokról arra az esetre beszélt eddig, ha Maduro távozott a hatalomból, viszont a héten már üzleti szereplőkkel is találkozott, hogy felvázolja a gazdaság talpra állítására vonatkozó terveket egy átmeneti vezetés alatt.
Az elnök kritikusai új választásokat semmiképpen sem akarnak úgy elfogadni, hogy az elnök még a hatalom közelében van. Az elmúlt három évben ugyanis az, aki elindult Maduro ellen, a szabadságát, a fizikai biztonságát kockáztatta, míg a regnáló elnök gátlástalanul kihasználta a venezuelai állami cégek, elsősorban az olajvállalat, illetve a hadsereg elfogult támogatását.
Az is fontos lesz, hogy a Maduro politikai hátországát alkotó szocialista párton belül mikor érzik esetleg túl forrónak a talajt. Maduro úgy intézte, hogy ne nagyon kérdőjelezhessék meg a hatalmát, de vannak azért olyan aspiránsok, akik állítólag ugrásra készen várnak, hogy Chávez pártjának megmentőiként tűnhessenek fel. A párt támogatottsága is folyamatosan erodálódik, januárban korábban chávezista részeken is tüntettek Maduro ellen – az ellenzék bázisa korábban a közép- és felsőosztály volt –, és számos volt Chávez- és Maduro-támogató csatlakozott az elmúlt másfél hétben az ellenzéki menetekhez.
Madurón közben folyamatosan nő a nemzetközi nyomás is, de ezt saját érvelésének bizonyítására is felhasználta. Vasárnap járt le az az ultimátum, amit Németország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Portugália és Nagy-Britannia adott Madurónak, akitől azt akarták, hogy írjon ki elnökválasztást. Miután ez nem történt meg, elismerték Juan Guaidót ideiglenes elnöknek. Maduro hajlandó lett volna előrehozott választásokat kiírni, csak éppen az ellenzéki többségű nemzetgyűlés leváltására.
Már 47 ország ismerte el hivatalosan is ideiglenes elnöknek Guaidót, de Madurónak is maradt kire támaszkodnia. A venezuelai elnök az ENSZ-ben is élvezi Oroszország és Kína támogatását, ahogy Törökország is beállt mellé. Ezt nem erősítették meg, de az Economist információi szerint Oroszország négyszáz zsoldost is küldhetett az országba akár a rezsim, akár orosz érdekeltségek védelmében.
Hétfőn találkozott Ottawában a 14 amerikai országot tömörítő Lima-csoport, amit 2017-ben hoztak létre a venezuelai válság megoldásához. Arra sürgették a nemzetközi közösséget, hogy akadályozza meg a Maduro-rezsim pénzügyi és kereskedelmi tranzakcióit. Guaidó azzal vádolta meg Madurót, hogy 1,2 milliárd dollárt próbál kilopni az állami fejlesztési bankból, de egy ellenzéki képviselő szerint egy portugál bank megállította a transzfert. Egy egyesült arab emírségekbeli bank bejelentette, hogy nem vásárol több aranyat Venezuelától, amíg nem rendeződik a helyzet.
Csütörtökön tartották a Venezuelával foglalkozó nemzetközi kapcsolattartó csoport miniszteri szintű alakuló ülését Montevideóban. Ezen az EU-s vezetők, nyolc uniós ország, valamint Bolívia, Costa Rica, Ecuador és Uruguay képviselői vettek részt. Maduro megkereste levélben Ferenc pápát is, aki jelezte, hogy a Vatikán bármikor kész közvetíteni, de csak akkor, ha mindkét oldal kéri azt. Erre aztán Guaidó is hajlandónak mutatkozott.
Az Egyesült Államok továbbra is lebegtette az esetleges katonai beavatkozást, aminek ezen a ponton azért kicsi a valószínűsége, még ha Trump a Super Bowl előtt leadott interjúban is elmondta, hogy ez is egy lehetőség. A jegyzetfüzetén a Kolumbiába szánt amerikai katonákat látványosan megvillantó John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó viszont arról beszélt, hogy a cél elsősorban a békés hatalomátadás.
Egy esetleges inváziót azonban ellenez a venezuelai ellenzéki vezetők többsége, és sok latin-amerikai ország is. Az Egyesült Államok a diplomáciai üzengetések mellett azonban gazdasági vonalon is fokozta a szorítást, az állami olajtársaságra vetett ki új szankciókat, és megvonta a Maduro által felállított, és hozzá hű emberekkel telerakott alkotmányozó nemzetgyűlés tagjainak vízumát.
Borítókép: Nicolás Maduro venezuelai elnök (k) érkezik egy hadgyakorlatra Caracasban 2019. január 27-én. Juan Guaidó négy nappal korábban nyilvánította magát Venezuela ideiglenes elnökévé a hivatalban lévő államfő, Nicolás Maduro elleni nagyszabású tüntetésen. Maduro és Guaidó jelenleg a fegyveres erők támogatását igyekeznek megnyerni maguknak, mivel Venezuelában a hadsereg feletti ellenőrzés jelenti a hatalom kulcsát. MTI/EPA/Miraflores Elnöki Sajtóiroda