A lemondásáról szóló papírt az arcába dobta Petro Porosenkónak, aztán egy oligarchával megtárgyalta, ki is legyen Ukrajna elnöke. Végül számára is váratlanul ő lett, amit a vécéről kiszaladva tudott meg.
Volodimir Zelenszkij humorista-színésznek minden esélye megvan, hogy a fenti komédiajelenetek szerepeiből kibújva tényleg ő legyen a 45 milliós ország elnöke, miután fölényesen megnyerte a választás első fordulóját. Ehhez papírokat sem kell Porosenko arcába dobnia, bár az első forduló 30-16-os győzelmi aránya felér egy arcul csapással.
Innen nézve szerepei – a három éve futó „Nép szolgálatában”, a korábbi oligarcha-paródiái – egészen új megvilágításba kerülnek.
Főleg, amikor épp azt az oligarchát parodizálta, akinek csatornáján a filmsorozattal felépítette az elnökké lett őszinte kisember imidzsét. Igor Kolomoszkij nem is jön ki belőlük olyan rosszul: egy óriási nagy tapló, de erőt sugároz, tudja, mit akar, ráadásul a tapl-o-meter bőven kiakad azoknál is, akiket elküld a fenébe.
Zelenszkijnél ilyen Kolomojszkij:
És ilyen az igazi – amikor azt hiszi, hogy egy oroszbarát szakadár ismerősével beszélget, pedig valójában csak a művésznevén Lexusként ismert trollal, aki talán nem minden orosz titkosszolgálati segítség nélkül államfőket szívat meg telefonon, egyszer Porosenkót is, aki az álkirgiz elnök felajánlására belement volna abba is, hogy oroszországi érdekeltségeit egy strómanra írják át.
Az elnöknek a második fordulóig hátralévő szűk három hétben arról kell meggyőznie a választókat, hogy Zelenszkij csak Kolomojszkij kreatúrája,
nem egy politikailag érintetlen, egyszerű ember jutna hatalomra a nép elitellenes fülkeforradalma eredményeképp, hanem csak egy milliárdos oligarcha kapaszkodik vissza.
Igaz, Porosenko oligarchaellenes retorikája furcsán hangzik egy milliárdostól, aki ráadásul szoros szövetségben állt Kolomojszkijjal is 2015-ig, amikor leváltotta Dnyepropetrovszki kormányzói tisztségéről. Kolomojszkij ebbe nem roppant bele, ma is a legbefolyásosabb oligarchák között van, még ha egykori fémipari érdekeltségeit el is adta, és Ukrajna legnagyobb bankját, a Privatbankot kénytelen volt az államnak átadni, cserébe egy ötmilliárd eurós mentőövért.
A választókat azonban joggal érdekelheti, hogy mennyire tekinthető önállónak a politikai hátország nélküli Zelenszkij.
A diákhumorista ki mit tudból – a nyolcvanas években indított, a posztszovjet térségben ma is létező KVN-ből – indult Zelenszkij a showbizniszben mindenképpen önálló: nemcsak színész, de producer, forgatókönyvíró is, aki, ha nem is milliárdos, de jómódú, sikeres üzletember. Kijevben több lakása van, a főváros mellett egy elit környéken él családjával. A sajtó szerint egy toscanai villája is van, amit kihagyott vagyonbevallásából, de Zelenszkij visszautasította, hogy bármi köze lenne a hárommillió eurós ingatlanhoz. Londonban is csak hosszú távú bérleménnyel rendelkezik, de nem az övé a másfél millió euróra becsült lakás.
Persze egy dolog, amikor a Viszockij-alkatú, alacsony, sármos Zelenszkij egy fejjel magasabb nőket hódít meg, vagy Napóleonként csinál magából hülyét a vásznon, és egy másik, amikor külpolitikai ügyekben kell döntenie, irányt adva, hogy merre mozduljon el az Oroszország és az EU között ingázó Ukrajna.
Hát, erről keveset tudni: EU-pártiként értelmezhető nyilatkozatai ellenére hangsúlyozza, hogy „ő nem megy olyan vendégségbe, ahová nem hívják” – azaz a NATO- és az EU-tagságot nem feltétlenül tartja reális opciónak. Kétségtelen, hogy Ukrajna a tagjelöltségtől is messze van, de egy dolog ezzel szembesülni a tárgyalásokon és egy másik elnökesélyesként kijelenteni azt, amit Oroszország is szeretne véglegesíteni.
Legalább ennyire nem látszik, hogyan is képzeli el győzelme esetén Kijev és Moszkva viszonyát. „Meg kell nézni, mit szeretnének ők, ezt össze kell vetni azzal, mit szeretnénk mi, és valahol félúton megállapodni” – mondta még indulása előtt egy alákérdezős interjúban. A félút sok mindent jelenthet, amire Zelenszkij szavazói sem feltétlenül vevők:
Porosenkóval szemben a kárpátaljai magyar közösség inkább Zelenszkijre szavazott, részben azért, mert ellenezték az elnök által jóváhagyott oktatási törvényt, amely jelentősen növelné az ukrán nyelv szerepét a nemzetiségi iskolákban is, ahol ma az érettségit is le lehet tenni magyarul.
Zsidó vagyok, oroszul beszélek, de Ukrajna állampolgára vagyok
– mondta Zelenszkij még öt évvel ezelőtt, az országot megosztó ukránosító nyelvtörvény ellen. Sokan a kárpátaljai magyarok közül garanciát látnak a magyar nyelvű oktatás védelmére nézve abban, hogy Zelenszkij orosz anyanyelvű.
Ukrajna nyugati felében az orosz anyanyelvűek aránya alig két százalék, kelet felé fokozatosan nő, az ország középső részén – innen, Krivij Rihből származik Zelenszkij is – 30 százalék körüli, a Krímben, Donyeckben és Luhanszkban már 80 százalék.
Ugyanakkor egyensúlyoznia kell, ő sem beszél arról, hogy az orosz nyelvet második államnyelvvé kéne emelni. Inkább fokozatos átmenetet, természetes folyamatot emleget, ahogyan a nyelvi arányok kényszer nélkül változnak. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent az oktatásra nézve, az nem derül ki.
Ebben érdeke nem állást foglalnia, már csak azért is, mert egyelőre az első fordulóban begyűjtött szavazatok alapján az ország nyugati részén is jól áll: Kárpátalján 38 százalékot kapott, Porosenko itt csak harmadik lett 11 százalékkal, de még három nyugati megyét is elhozott Zelenszkij, miközben Porosenko csak Lviv megyét és Ternopilt nyerte meg, pedig ez a nagy térség kellett volna, hogy Porosenko hátországa legyen. Az elemzők mindig elmondják, hogy az elnök csak az ő szavazataik érdekében támogatta az ukrán nyelvet támogató törvényeket. Ezek szerint ez kevéssé jött be. Ráadásul Timosenko is behúzott itt egy megyét, Ivano-Frankivszket.
A mérnök édesanyától, matematikus, egyetemi professzor édesapától származó Zelenszkijt láthatóan nem ukrán-orosz vonalon ítélték meg a választók. A szakmai felkészületlenségéről szóló állításoknak sem adtak hitelt, ehhez talán jól jött, hogy Zelenszkij végzettsége szerint jogász, bár sosem praktizált.
A nagy kérdés most az, hogyan dönt a második fordulóban az az 54 százalék, aki az elsőben nem Zelenszkijre és nem Porosenkóra szavazott. (És esetleg változik-e a részvételi arány, ami most 63 százalékos volt.)
A számtan egyelőre itt is Zelenszkijnek kedvez: az elemzők egyértelműen az ő tartalékának tekintik a 14 százalékig jutott Timosenko szavazóit. Hogy nyílt politikai támogatás is lesz-e, arról megoszlik a politológusok véleménye: van, aki szerint erre is sor kerül és az októberi parlamenti választásokkal együtt akár az is lehet, hogy Timosenkóból kormányfő lesz. Mások szerint eddig nem jut el az együttműködés, de döntő lesz a spontán választói átszavazás.
A Donyeck és Luhanszk környékén 38 százalékot, országosan majdnem 12 százalékot szerzett Jurij Bojko is Zelenszkijt erősítheti. A Janukovics-kormányban ipari miniszteri tisztet betöltött politikus sem állt ki még hivatalosan támogatásával, de az kizárt, hogy ezeken a területeken, ahol az Oroszországgal való jó viszony újraépítése népszerű gondolat, Porosenkóra szavazzanak. (A szakadár területeken nem lehetett megtartani a választást, az ott élők számára a területen kívül hoztak létre körzetet.)
Velük már meg is van Zelenszkij többsége, feltéve, ha az első fordulóban nem szavazó egyharmad nem borítaná fel az esélyeket, de ennek kevés az esélye, már csak azért is, mert nem állítható, hogy a passzívak, ha mégis szavaznának, pont a hatalmon lévőt támogatnák. Porosenkóhoz jó eséllyel csak Anatolij Gricenko atlantista politikust lehet írni, annak ellenére, hogy a védelmi miniszteri posztot még Timosenko kormányában töltötte be.
Ezen kívül a radikális Oleg Ljasko 4,7 százalékára számíthat többé-kevésbé biztosan Porosenko. Ez úgy 27 százalék, de még ha aktivizálódna is Nyugat-Ukrajna, meglepetésnek tűnne a jelenlegi adatok alapján, ha 35 százalék fölé menne.
Zelenszkij persze nem dőlhet hátra: mostantól másképp kell nyilatkoznia, konkrét politikai kérdésekre kell válaszolnia, és dolgoznia kell pártja felépítésén is, hiszen egyelőre a Nép Szolgálatában párt úgy a legnépszerűbb, hogy egyetlen képviselője sincs a törvényhozásban.
Különben is, egyszer már átélte, milyen az, amikor a népszerűség semmivé foszlik: a tévésorozatban a töritanárból elnökké lett Zelenszkij reformjai megbuktak, így lemondott, hogy aztán újból nekifusson és visszaszerezze az ország bizalmát.
(Borítókép: Volodomir Zelenszkij humorista estje Brovaryban 2019. március 29-én. Fotó: Valentyn Ogirenko / Reuters.)