A várakozásoknak megfelelően az elmúlt tíz hónapban kisebbségben kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) nyerte a vasárnapi spanyol parlamenti választást. Erősödtek, és 2008 óta először tudtak győzni, azonban csak többpárti koalícióban lenne meg a parlamenti többségük. A második helyen a jobbközép Néppárt (PP) eddigi képviselői helyei több mint felét elbukva története legrosszabb eredményét érte el.
A szavazatok közel végleges feldolgozottságánál a PSOE 28,7 százalékkal 123 képviselőt szerzett a 350-ből. A Néppárt 16,7 százalékon (66 képviselő), a Állampolgárok (Ciudadanos) 15,8 százalékon (57 képviselő) állt. Az Unidas Podemos (Együtt képesek vagyunk) a negyedik 14,3 százalékkal, ami 42 képviselőt jelent.
Ötödik helyen pedig a radikális jobboldali Vox először jutott be a parlamentbe 10,3 százalékkal, 24 képviselővel.
Francisco Franco rendszerének vége óta először lesz szélsőjobboldali erő a spanyol parlamentben, írja a BBC.
A választás után érkezett első becslések is hasonló végeredményt vetítettek előre.
A közel végleges eredmények alapján a győztes szocialisták a szintén baloldali Podemosszal együtt sem tudnának többséget szerezni, 165 képviselőjük lesz. Így pedig regionális kisebb pártokra, a baszk nacionalisták és a katalán szeparatisták közül legalábbis az egyik (ERC és Junts per Catalunya) támogatására is szükségük lehet. Az ERC vezetője, Oriol Junqueras börtönben van, amiért kikiáltotta a katalán függetlenséget 2017 októberében.
A három jobboldali párt szintén nem tudna együtt többséget felmutatni a parlamentben, habár Andalúziában a regionális választások után már összefogtak hasonló felállásban. Most összesen 147 képviselői helyet szereztek meg.
A részvételi arány 75,41 százalék volt, 9 százalékkal magasabb, mint 2016-ban. Ez volt a legmagasabb részvételi arány 2008 óta. Madridban és Katalóniában különösen sokan elmentek szavazni.
„Üzenetet küldtünk Európa és a világ többi részének. Le lehet győzni az autoritarizmust baloldalról" – jelentette ki Pedro Sánchez kormányfő győzelmi beszédében. Az egyenlőtlenségek és a korrupció elleni küzdelmet is a pártja előtt álló fő kihívások között említette. Sánchez egyben már mozgósított is a május 26-i európai parlamenti és helyhatósági választásokra, ahol ugyanúgy baloldali többséget szeretne. A PSOE főtitkár-helyettese, Adriana Lastra szerint történelmi a mai nap, mert „spanyolok milliói vették kezükbe a döntést a saját életükről és az ország sorsáról".
A Néppárt vezetője, Pablo Casado elismerte, hogy nagyon rosszul szerepeltek, de azt mondta, hogy tovább kell dolgozniuk, és az ellenzék felelős vezetését ígérte. Hozzátette, hogy reméli, a szocialisták a katalán szeparatisták nélkül is kormányzati megállapodást tudnak kötni.
Az egyik nagy nyertes liberális Ciudadanos vezetője, Albert Rivera bejelentette, hogy ellenzéki szerepre készülnek. Azt mondta, hogy előbb-utóbb ők fogják vezetni Spanyolországot. A Ciudadanos főtitkára, José Manuel Villegas azt mondta, örülnek a magas részvételnek, és annak is, hogy jelentősen növelik képviselőik számát. Hozzátette azt is, hogy Pedro Sánchez miniszterelnökkel és a baloldali blokkal szemben „a Néppárt összeomlása miatt nincs alternatív többség".
Pablo Iglesias, a Podemos vezetője az eredmények ismeretében azt mondta, hogy már beszélt Sánchezzel, és úgy gondolja, hogy ez megfelelő eredmény ahhoz, hogy egy baloldali koalíciós kormány álljon fel.
Santiago Abascal, a Vox vezetője azt mondta, hogy az eredménynek a pártja egyszerre örül, és aggódik miatta. Szerinte nem sikerült leváltani Sánchezt, és most még nagyobb szükség van a Voxra, mint a választás előtt volt.
Spanyolországban három és fél éven belül már a harmadik választást kellett megtartani. A most kormányzó szocialisták 2015-ben és 2016-ban is vereséget szenvedtek a választásokon, utóbbinál ráadásul a PSOE története legrosszabb eredményét érte el. Ehhez hozzátartozik, hogy a PP nagy győzelmet aratott 2011-ben, de 2015 decemberében már nem tudott megfelelő kormányképes többséget maga mögött tudni, ahogy a Podemos és a Ciudadanos előretörése miatt a fél évvel később megtartott újabb választásokon sem. A PP tíz hónapon át ügyvezető kormányt adott, mielőtt 2016 októberében Mariano Rajoy kisebbségi kormány élén miniszterelnök lett.
A spanyol politikai erőviszonyokat 2018-ban többek között a katalán függetlenség körüli alkotmányos válság, a konzervatív Néppárthoz köthető politikusok korrupciós botránya és a Dél-Európába tartó migráció témái is átalakították. Miután júniusban a régóta húzódó korrupciós ügy új fejleményei miatt beadott bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták Mariano Rajoy néppárti miniszterelnököt, automatikusan Pedro Sánchez, a szocialisták vezetője lett az új kormányfő.
Sánchez úgy alakított kormányt, hogy mindössze 84 képviselője volt a 350-ből, ezért már kezdettől számos kisebb pártra, köztük a baszk és a katalán szeparatisták támogatására is rászorult. Sánchez már megválasztásakor számolt azzal, hogy majd előrehozott választásokat kell kiírnia. Erre végül azután kényszerült rá, hogy a katalán pártok nem voltak hajlandóak megszavazni a 2019-es költségvetését februárban, miután Sánchez nem akart kötelező érvényű függetlenségi népszavazásról tárgyalni. 20 éve először történt meg, hogy nem ment át a költségvetés.
Tíz hónappal ezelőtt Sánchez pártja még csak 20 százalékon állt a felmérésekben, és két választási vereség után lett miniszterelnök a baloldali politikusból. Mindezt úgy, hogy a 2015-ös, és 2016-os választási vereségek után kénytelen volt lemondani a párt éléről. Ennek ellenére, meglepetésre, hamarosan visszatért, és megint őt szavazták meg vezetőnek. Kormányfőként komolyabb strukturális reformokba a gyenge parlamenti hátországa miatt nem vághatott bele, de sikerült hatékonyan felépítenie magát.
Egy sor olyan intézkedést hozott, ami tetszett a saját táborának:
Azt is kezdeményezte, hogy exhumálják Francisco Franco egykori diktátor maradványait, és egy kevésbé megosztó helyen temessék el újra.
Azonban a spanyol politika megosztottsága is kedvezett Sáncheznek. Míg a baloldalon a megszorításellenes Podemos belső válsággal is küzdött, a kampányban a jobboldalon nagyon a katalán kérdést helyezték középpontba, és annak mentén versengtek a szavazókért, miközben Sánchez könnyebben tudott középről felszívni választókat.
A kampányban szintén meghatározó gazdasági helyzet és a női egyenjogúság mellett a katalán függetlenség kérdése továbbra is sarkalatos pontot jelent a spanyol politikában. A kampány alatt pedig azzal is középpontba került, hogy tizenkét katalán politikus és civil szervezeti vezető ügye is a legfelsőbb bíróság elé került. Őket vádolják azzal, hogy 2017. október 1-jén alkotmányellenesen szerveztek függetlenségi népszavazást, majd fogadtak el katalán függetlenségi nyilatkozatot. Katalóniában tavaly nyár óta új kormány van, azonban továbbra is az elszakadáspártiak vannak hatalmon.
A szocialisták nem támogatják Katalónia függetlenségét, de Sánchez a Néppárthoz képest engedékenyebbnek mutatkozott, és hajlandó volt leülni tárgyalni a katalán elszakadáspártiakkal. A PP és a katalán függetlenséget harcosan ellenző Ciudadanos azonban emiatt árulónak kiáltotta ki a szocialista miniszterelnököt. A Néppárt vezetője, Pablo Casado azzal vádolta, hogy a legnagyobb gonosztevő a spanyol demokrácia történetében, aki szerinte a nacionalista regionális pártok támogatásáért cserébe hajlandó tárgyalni Katalónia függetlenségéről.
A kampányban a Néppárt és a Ciudadanos a Vox nevű radikális jobboldali párt hirtelen felemelkedésére is próbált reagálni. A 2013-ban a Néppártot otthagyó politikusok által alapított erő 2016-ban még az 1 százalékot sem érte el a választáson, 2018 ősze óta azonban a bevándorlókra és katalán szeparatistákra kihegyezett kampányával már 11 százalékra erősödött.
A vasárnapi választás egyik nagy kérdése volt, hogy milyen tényleges eredményt érnek majd el, miután decemberben az andalúziai regionális választásokon a felméréseknél jobban szerepelve 11 százalékon végeztek. A segítségükkel váltotta le a jobboldal az Andalúziát 36 éve megszakítás nélkül vezető szocialistákat.
A Vox bevándorlás-, muszlim-, és feminizmus-ellenes, az a szlogenje, hogy a spanyolok az elsők, és kiáll a fontos kulturális tradíciónak tartott bikaviadalok mellett.
A Néppárt és a Ciudadanos is keményebben állna Katalóniához, de a Vox konkrétan megszüntetné a régiók mostani autonómiáját, és teljesen betiltaná a függetlenségi pártokat.
Az előzetes felmérések alapján az biztosnak tűnt, hogy a PSOE megnyeri a választást, és erősödni is tud, az azonban látszott, hogy nehezen lehetne meg egyedül a kormányképes többsége. Legalább 176 képviselőre lenne szükség a kormányalakításhoz.
Sánchez megpróbálhat tárgyalni a Podemosszal, ami ugyan sok képviselői helyet veszített el, de az El País így is úgy értékelte az eredményt, hogy azzal levegőhöz jutott a párt vezetője, Pablo Iglesias. Azonban még együtt sincs meg a többségük, így pedig megint a kisebb, regionális pártok felé kellene fordulnia Sáncheznek. Egyelőre azt találgatják, hogy tudna-e kormányozni a katalán pártok bevonása nélkül, és csak eseti támogatásukkal.
Ha viszont nem, akkor megint visszaérkezhetne a kiindulóponthoz, amiért kiírta az előrehozott választásokat. Ugyanakkor az elmúlt hetekben a két legfontosabb katalán párt is enyhülni látszott, és valamennyire támogathatónak ítélte Sánchez kormányát – ugyanis ezzel látnak elkerülhetőnek egy olyan kabinetet, aminek a Vox is a tagja lenne. Azt azonban egyelőre nem tudni, mik lehetnek a feltételeik.
A felmérésekhez képest a bizonytalanok nagyon magas aránya (több mint 40 százalék) miatt nem lehetett tudni, hogy a közvélemény-kutatások mennyire lesznek pontosak. A három jobboldali párt között elég komoly ellentétek vannak, de azt ígérték, hogy együttműködnének, hogy ha úgy néz ki, együtt le tudnák váltani Sánchezt. A Vox Andalúziában már kormányra segítette a PP-t és a Ciudadanost. Végül azonban csak 147 képviselőjük lett, messze elmaradva a 176-tól.
A Néppárt végül elbukott szavazókat a Ciudadanosszal, és a Voxszal szemben is, és egyértelműen a választás legnagyobb vesztese lett. A Ciudadanos viszont a nagy nyertesek között van, hiszen 25-tel növelte képviselői számát, és közel került ahhoz, hogy a jobboldal vezető ereje legyen. A pártelnök Albert Rivera azzal számolhat, hogy ha a Néppárton belül belső harcok törnek ki, akkor az ellenzék meghatározó vezetője lehet.
Voltak olyan találgatások, hogy esetleg a szocialisták a Ciudadanosszal is összefoghatnának. Azonban nem csak Katalónia kérdésében térnek el az álláspontjaik, mindkét párt vezetői elutasítottak egy ilyen szövetséget.
(Borítókép: szavazók Madridban. Fotó: Jon Nazca / Reuters.)