Régóta a nyugat-európai titkosszolgálatok bögyében volt az az osztrák politikai kör, amelyik belebukott a szélsőjobboldali alkancellárt leleplező rejtett kamerás botrányba, mert nekik köszönhető, hogy az osztrák titkosszolgálatban elveszett az európai társszervek bizalma. Bár a videó készítésének, sőt megszerzésének körülményei is azt valószínűsítik, hogy a leleplezést végzők titkosszolgálati módszerekkel dolgoztak, mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy állami szereplők állnának a háttérben. A privát szektorban is vannak olyan cégek és szervezetek, amelyek el tudnak végezni egy ilyen munkát. Nem olyan régen éppen Ausztriában volt egy hasonló próbálkozás magyarok ellen, de azt elbénázták a végrehajtók.
A titkosszolgálati szakzsargon sting operationnek nevezi azt a módszert, amivel valakik gyakorlatilag kormányválságot idéztek elő Ausztriában. A módszer lényege, hogy tesztelnek, csőbe húznak valakit. Az Egyesült Államokban a rendőrségen belül is gyakran alkalmazzák ezt a módszert, például amikor magukat drogkereskedőknek kiadó rendőrök környékeznek meg más drogkereskedőket, végül pedig lebuktatják őket. Minden bizonnyal egy ilyen sting operation „áldozata” lett Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár, a Szabadságpárt (FPÖ ) első embere, aki óvatlanul súlyos korrupciós viszonyokról mesélt és állami segítséget ígért magukat orosz oligarcháknak kiadó embereknek egy – mint később kiderült, bekamerázott – ibizai nyaralóban. Ez Ausztriában már elég ok arra, hogy egy politikus megbukjon. Az ibizai felvételen Strachéval tárgyaló nő egy orosz oligarcha, Igor Makarov unokahúgának adta ki magát. Makarov egy Vlagyimir Putyinoz közel álló oligarcha, akinek amúgy nincs unokahúga.
Maga az akció nem igényel nagyobb kreativitást, mint egy hosszúra nyúlt Kész Átverés Show bármelyik adása, ám több pénzbe és időbe kerül. Megnyerni valakinek a bizalmát annyira, hogy ilyen kötetlenül beszéljen, függ a célszemély habitusától is, nyilván egy fecsegő, mindenkivel bratyizó politikust könnyebb csőbe húzni, mint egy bizalmatlan, óvatos embert. Kiépíteni valakivel a bizalmat, megalkotni olyan legendát, ami hihető, mind-mind idő és pénz.
Egy ilyen akció célja lehet akár az is, hogy a csőbe húzott embert zsarolni tudják, de Strache esetében úgy tűnik, ennek ellenkezőjét akarták elérni: a kész terméket eleve a német sajtóban akarták teríteni azok, akik megtervezték és kivitelezték az akciót. A cél kettős: megbuktatni Strachét és a lehető legtöbb FPÖ-st, akit ő maga magával ránthat a mélybe, kormányválságot előidézni. Ezenkívül egyértelművé tenni az osztrákoknak, mennyire könnyen engedné eladni az ország nyilvánosságát egy idegen államnak egy politikai erő önös hatalmi érdekéből.
A viszonylag jó minőségű videót titokban vették fel, a csalók legendája (kitalált története) profin fel volt építve, és működött, a felvételt pedig a készítők az újságíróknak konspiratív módon adták át.
Három órát kellett autóznunk a videó átvételéhez, majd egy benzinkútnál kellett várnunk. Onnan továbbirányítottak minket egy másik helyre, majd egy elhagyott hotel épületében adták át az anyagot. Az egész olyan volt, mint egy rossz filmben
– mesélte a felvételek átadásának körülményeiről Bastian Obermayer, a Süddeutsche Zeitung újságírója. Mindebből úgy tűnik, az akció végrehajtói akár arra is ügyelhettek, hogy ellenőrizzék: figyelik-e, követik-e az újságírókat mások, például az osztrák elhárítás vagy az oroszok emberei. Ezt nevezik ellenfigyelésnek: ilyenkor tulajdonképpen az esetleges megfigyelőket figyelik meg. Hogy miért éppen az osztrákok vagy az oroszok esetleges „érdeklődését” kellett kiszűrniük az akció végrehajtóinak, arra később visszatérünk.
Egy dolog biztos: ha egy esetleges ellenfigyelés miatt kellett ennyit autókázniuk az újságíróknak, az arra utal, hogy bárkik is tervezték ezt az akciót, nem amatőrök, hanem profik voltak.
Az újságíró nem árulta el, hogy Ausztriában vagy külföldön vették-e át a felvételt ilyen kalandos módon, pedig ez a részlet sem mindegy. Azt tudni lehet, hogy magát a műveletet nem Ausztriában, hanem egy harmadik országban, Spanyolországban hajtották végre. Ha a felvételt sem Ausztriában adták át, az akár utalhat arra, hogy a készítők ügyeltek arra, hogy az osztrák titkosszolgálat ne köphessen bele a levesükbe, és természetesen azt is jelentheti ez, hogy a végrehajtók sem feltétlenül osztrákok. Mindenképpen biztonságosabb ugyanis a titkosszolgálati műveleteket egy harmadik országban végrehajtani, tehát ha osztrák célszemélyek elleni az akció, akkor azt nem Ausztriában. De mindez azt sem jelenti feltétlen, hogy valamelyik külföldi titkosszolgálat áll a háttérben, elég sok ugyanis a variáció:
Az, hogy egy külföldi biztonsági cég emberei avatkoznak bele politikai játszmákba, nem példa nélküli, nemrég Magyarországon is történt hasonló. Ahogy arról korábban részleteiben már beszámoltunk, egy izraeli hátterű magántitkosszolgálat hasonló sting operation műveletet hajtott végre olyan civilek ellen, akikről úgy ítélték meg, hogy Soros Györgyhöz köthetőek.
Bár nem tudni, hogy akkor ki vagy kik bízták meg a külföldi céget, azaz kik fizették a számlát, azt viszont igen, hogy mire ment ki a játék: bebizonyítani, hogy ezek a civilek valójában Soros katonái, céljuk pedig az illegális bevándorlás elősegítése. A magánhírszerzők több embert célba vettek, köztük olyan civilt is, aki gyanút fogott, és szólt a magyar elhárításnak. Részben ez, részben a bénán kivitelezett akciók vezettek oda, hogy a végeredmény vérszegény lett. A cég által összegyűjtött anyag egy része egy izraeli lapnál, egy másik pedig Bayer Zsoltnál landolt, de még Orbán Viktor is beépítette az egyik rádióinterjújába. A kormánypropaganda mégsem tudott egy egész kampányt minderre ráépíteni, főleg azután, hogy a végrehajtók lényegében dekonspirálódtak, és kiderült: az Alkotmányvédelmi Hivatal végig követte a titokzatos cég egyik akcióját, ami történetesen éppen Bécsben volt, és információnk szerint arról az osztrák elhárításnak is tudomása volt.
És itt eljutottunk egy olyan ponthoz, ami a Strache-videó miatt is fontos: az osztrák elhárítás, a BVT (Bundesamt für Verfassungsschutz und Terrorismusbekämpfung)
már 2017 decembere óta szenvedett attól, hogy egyre inkább elszigetelődött a nyugat-európai titkosszolgálatoktól.
Éppen azért, mert a BVT-re rátelepedtek az FPÖ politikusai, akik a honvédelmi és a belügyi tárcák élén felügyelhették és irányíthatták azt, Sebastian Kurz kancellárral közösen.
Strache egyike volt azoknak az FPÖ-s politikusoknak, akik konkrétan szigorúan titkos információkhoz juthattak az osztrák szolgálatoktól.
El lehet képzelni, hogy egy olyan politikus, mint Strache, mennyire kezelte megfelelően ezeket az információkat, ha egy ibizai luxusvillában is olyan dolgokról fecsegett idegeneknek, amelyek kormányválsághoz vezettek.
Nem véletlen, hogy a videós botrány kirobbanása után a német elhárítás, a BfV (Bundesamt für Verfassungsschutz) vezetője, Thomas Haldenwang a német parlament hírszerzési bizottságban elmondta: már nem bízik az osztrák szakszolgálatokban, ezért kockázatos bármilyen érzékeny adatokat megosztani velük, mert azok rossz kezekbe kerülhetnek.
Haldenwang nem most ábrándult ki az osztrák társszervből, ahogy mások sem most ébredtek rá, mennyire súlyos a helyzet Ausztriában.
A brit és a holland titkosszolgálatok egy ideje már nagyon erősen korlátozták azokat az információkat, amelyeket Bécsnek adNak át.
Ennek oka egyértelműen az oroszokkal látványosan összebútorozó FPÖ, amely kulcspozíciókhoz jutott a belbiztonsági, hírszerzési területeken.
Ausztria – ellentétben a többi európai országgal – nem utasított ki egyetlen orosz diplomatát sem a Szkripal-ügy miatt. (Még az Orbán-kormány is megtette ezt, igaz, ők sem erőltették meg magukat, és úgy tűnik, csak annyira álltak bele a történetbe, hogy az oroszoknak ne fájjon.)
Tavaly februárban az FPÖ-s belügyminiszter, Herbert Kickl kezdeményezésére a rendőrség házkutatást tartott a BVT irodáiban, és olyan titkos dokumentumokat is lefoglaltak, amiket más európai társszervektől szerzett meg az osztrák elhárítás.
Kickl akciója nem maradt következmények nélkül, de azt is a BVT szívta meg. A nyugati titkosszolgálatokat tömörítő úgynevezett Berni Klubból (Club de Berne) kizárták az osztrák elhárítást, ettől kezdve az európai társszervek nem osztottak meg velük érzékeny adatokat. Ennek tudható be állítólag az is, hogy az osztrák elhárítás arról sem értesült, amikor az új-zélandi merénylő, Brenton Tarrant 2018-ban Ausztriába ment. A Berni Klub az egyik legfontosabb együttműködési fóruma a belbiztonsági szolgálatoknak, az összes EU-s szolgálat mellett a norvég és a svájci elhárítás is benne van. Ez a klub hozta létre 2001-ben a terrorelhárítással foglalkozó CTG-t is.
Az osztrák kormány oroszbarátságát még egy tavaly novemberben kirobbant kémügy sem tudta befolyásolni, ahogy az orosz–osztrák kapcsolatokban is csak egy rövid időre okozott némi fennakadást. Akkor egy visszavonult, de magas rangú osztrák katonai tábornokról derült ki, hogy évtizedeken át kémkedett az orosz katonai hírszerzésnek, mindezért összesen 300 ezer eurót kapott. Bár a kémügy kirobbanásakor egy picit fagyos lett a hangulat Bécs és Moszkva között, a feszültség végül oldódott, és még erre a kémügyre válaszul sem utasított ki Ausztria egyetlen orosz diplomatát sem.
Az Ausztriától elzárkózó nyugati titkosszolgálatok az elmúlt napok eseményeit látva tehát tapsikolhatnak örömükben, de ez persze önmagában nem jelenti azt, hogy ők állnának Strache megbuktatása és az FPÖ meggyengítése mögött.
Sebastian Kurz osztrák kancellár a Kronen Zeitungnak adott interjújában azt emlegette, hogy az ibizai videót Tal Silberstein izraeli kampánytanácsadó készíttethette. Kurz bizonyíték nélkül állt elő ezzel a verzióval, ami egyébként legalább annyira erős vagy gyenge lábakon áll, akár a többi. Kurz a Kronen Zeitungnak azt mondta: az osztrák szociáldemokraták (SPÖ) a választási kampányaikban folyamatosan Tal Silbersteint foglalkoztatják, ő pedig világszerte arról ismert, hogy ilyen akciókat szervez a politikai ellenfelek lejáratására.
A 2017-es osztrák választási kampányban például antiszemita Facebook-oldalakat hoztak létre. „Az igazság Sebastian Kurzról” elnevezésű Facebook-csoportban nagyrészt kamu profilokon keresztül vaskos zsidózás mellett azt sulykolták, hogy Kurz a milliárdos Soros György kétes politikai hálózatának tagja. Létrehoztak egy "Mi mindannyian Sebastian Kurzért" című csoportot is, ami látszólag támogatta a menekültválság és a határvédelem kérdésében amúgy keményebb álláspontot képviselő politikust, de kijelentéseit radikálisan átértelmezte és közben a szocdem kancellárt gyalázta minősíthetetlen hangon. A szocdemek 2017-es vereségében végül szerepet játszott, amikor kiderült, hogy a lejárató akcióhoz köze lehet az izraeli kampánytanácsadónak. Ami viszont ebben az elméletben érdekes, hogy Kurzot 2018 őszén a magyar kormánypropaganda is sorosista ügynöknek állította be. Silbersteinnek egyébként magyarországi megbízása is volt, egykoron az MSZP környékén is felbukkant, a szocialista pártnak is osztogatott tanácsot. De Silberstein csapatának tagja volt több izraeli szakértő mellett a korábban a Fidesznek dolgozó Artur Finkelstein és George Birnbaum amerikai kampánystratéga is. A Tilberstein-szálat gyengíti ugyanakkor, hogy ilyen professzionálisan kivitelezett akciót önmagában egy spin doctorokból, tanácsadókból álló társaság sem tudna megcsinálni. Kamu Facebook-oldal működtetéséhez nem szükséges titkosszolgálati tudás és háttér.
A legvalószínűbb tehát, hogy az akciót privát vagy állami titkosszolgálat hajtotta végre.
Strache és a hozzá kötődő politikai erők elég sok olyan ellenfelet szereztek, akik akár külön-külön, akár szövetkezve, de képesek megvalósítani egy olyan tökéletes átverést, amelynek most szemtanúi lehetünk.
(Borítókép: Részlet a rejtett kamerás felvételből. Fotó: Reuters Tv)