A tunéziai választási bizottság kedden megerősítette, hogy Kaisz Szaíd jogászprofesszor és a korrupciós vádakkal bebörtönzött Nabíl Karui médiamágnás jutott be a tunéziai elnökválasztás október 6-án esedékes második fordulójába.

Az első fordulóban összesen 26-an - köztük volt kormányfők, valamint az eddigi miniszterelnök, egy korábbi elnök és a védelmi miniszter - mérettették meg magukat, így érthető, hogy Szaíd csak a szavazatok 18,4 százalékát szerezte meg, Karui pedig 15,6 százalékot kapott. A harmadik helyen Abdel-Fattáh Muru, a befolyásos mérsékelt iszlamista Ennahda mozgalom helyettes vezetője végzett a voksok 12,9 százalékával.

A választások előtt még alig ismert Szaíd egy alkotmányjog-professzor, aki egy szerény, a nagy donorokat és a hagyományos médianyilvánosságot nélkülöző kampányt folytatott, ráadásul konzervatív társadalmi nézeteket hnagoztatott, és a 2011-es felkelés alapelveihez való visszatérést szorgalmazta.

Ezzel szemben Karui egy országosan ismert, de igen ellentmondásos személyiség, aki egy nagyobb hírtelevízió tulajdonosa, valamint egy olyan nagy jótékonysági szervezet alapítója, amely kifejezetten a tunéziai szegények helyzetére összpontosít. Ellentmondásos megítélését még ellentmondásosabbá tette az a tény, hogy a választások előtt hetekkel őrizetbe vették egy három éve folyó, pénzmosással és adócsalással kapcsolatos ügyben.

A médiamágnás természetesen tagadja bűnösségét, támogatói pedig politikai manipulációnak tulajdonítják őrizetbe vételét. Karui így nem tudott részt venni a szavazás előtti televíziós vitákban, választási megfigyelők pedig aggályuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a választópolgárok nem tudták meghallgatni kampányát.

Tunézia egyébként a 2011-es Arab Tavasz egyetlen valódi sikertörténete, hiszen nem csak az autokratikus eszközökkel irányító Zin el-Abidin ben Ali elnököt sikerült elűzni, de új alkotmányt is sikerült elfogadni, mely alapján 2011-ben, majd 2014-ben is demokratikus választásokat tartottak.

Az arab tavasznak köszönhető politikai előrelépéseket azonban nem kísérte gazdasági fejlődés, és az utóbbi években egyre nőtt az elégedetlenség, sokasodtak az utcai tüntetések, miután egyetlen kormány sem volt képes rendezett viszonyokat teremteni a gazdaságban.

(MTI)