Hétfőn Budapestre jön Antti Rinne finn miniszterelnök, aminek az ad jelentős pikantériát, hogy Tusványos óta Orbán Viktor intésére orrba-szájba támadja a magyar propagandasajtó a szerintük súlyos demokratikus deficittel küzdő Finnországot. A finn–magyar purparlé mélypontot jelent a két ország közös történelmében, a Finnország elleni magyar támadások sokkolták a magyarokat hagyományosan testvérnemzetnek tekintő finneket. Helsinkiben kérdeztünk helyieket, magyarbarátokat és kint élő magyarokat, hogy az ő szemükben mégis mi ez az egész.
Azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor visszaütött. Miután a finn EU-elnökség kiemelten kezeli a jogállamisági kérdéseket, a magyar miniszterelnök Tusványoson beszólt a „finn barátainknak” (azt mondta, önuralom kell hozzá, hogy ne nevessük ki őket), a magyar propagandasajtó pedig beindította a finnellenes hadjáratát: mit szólnak bele a dolgainkba, amikor nincs is náluk alkotmánybíróság, a finn média kiegyensúlyozatlan, elnyomják a kisebbségeket, és a finn liberális oktatási modell is romokban hever.
Most, hogy a finn miniszterelnök hétfőn Budapestre jön, hogy találkozzon Orbánnal, az Origo kettős mércét kiáltva újra nekiment a finneknek: legújabb cikkükben „úgynevezett jogállamiságról” írnak, amiben Finnország szerintük sokkal rosszabbul áll Magyarországnál, és vicces módon még azt is a finnek szemére vetik, hogy a migránsokra akarják kenni a szexuális erőszakot, és hogy milyen sok mecset elleni támadás volt náluk.
Hogy Orbán és a fideszes propaganda leckét ad nekik demokráciából, eléggé meglepte a finneket, akik nagyjából minden nemzetközi jogállamiság-listán a szűk élmezőnyben vannak, miközben Magyarország csúszik hátra. Márpedig arról, hogy az EU kihívásokkal küzdő rosszfiúja rajtuk kéri számon a jogállamiságot, mindenki tud az országban: Magyarországgal hagyományosan szoros a kapcsolat, a finn sajtó pedig fókuszáltan figyel ránk tavaly óta.
„Nagy csalódás volt, hogy miket mondtak ránk a magyar politikusok” – mondta múlt héten Helsinki turistás tengerparti piacterén nekünk egy árus, amikor felfigyelt rá, hogy magyarul beszélünk.
„Én a magyar embereket szeretem, nem a magyar politikát, és ezen nem változtatnak a Finnországról írt hazugságok sem"
– mondja. Ő is tud néhány szót a nyelvünkön, nemrég újra beiratkozott egy magyar nyelvtanfolyamra. A magyarbarát finneket tömörítő Finn–Magyar Társaság kurzusain diplomatáktól kamionsofőrig mindenféle ember tanul magyarul. Legészakibb helyi szervezetük a sarkkörön túl, Lappföldön van. „Nyáron arról beszélgettünk, hogy a finnek azért a magyarok barátai maradnak ezentúl is, nekünk nem a kormányok barátainak kell lennünk” – meséli Marjatta Manni-Hämäläinen, a finn egyesület ügyvezető igazgatója. Azt hangsúlyozza, hogy példamutató, hogy két kis ország ilyen barátságot tudott kialakítani, és bár magukat szigorúan pártpolitikától mentesnek tekintik, annyit elmond, hogy megdöbbenést keltett a finnellenes magyar propaganda a tagok között.
A finnek szeretnek Magyarországra járni, Budapest csodálatos, de évek óta azt kérdezik tőlem is, hogy mégis mi történik Magyarországon. Általában kicsit gyerekesnek, nevetségesnek érzik a Finnország-ellenes írásokat.
Finnországban kifejezetten nagy nyilvánosságot kapott, hogy a magyar médiában miket mondanak rájuk. A jól finanszírozott köztévé esti fél kilences híradója intézmény maradt, szinte minden család nézi, a legnépszerűbb napilap, az 5,5 milliós országban 600 ezer példányban megjelenő Helsingin Sanomat pedig Magyarországon nehezen értelmezhető olvasottsággal bír. Ők is rendszeresen foglalkoznak Magyarországgal; amikor pedig Szijjártó Péter augusztus végén Helsinkiben járt, kríziskommunikáció gyanánt nekiment a legnépszerűbb kinti lapnak: azt állította, hogy meghamisították a szavait (a lap szerint a magyar külügyminiszter azt mondta, „a testvérnemzet Finnországot akkor szeretjük Magyarországon, ha nem avatkozik be az ügyeinkbe), és hogy a finn lapok évek óta lejárató kampányt folytatnak Magyarország ellen.
„2015 után kezdtek sűrűbben jönni a komolyabb hírek a finn sajtóban Magyarországról, azóta szinte hetente van valami. Amikor tavaly Orbán Kirgizisztánban azt mondta, hogy igazából a türk népek a rokonaink, ezen elkezdtek gondolkodni. Tusványoson a lekicsinylő »finn barátaink« megjegyzéssel jött az igazi fordulat” – meséli Miklóssy Katalin. A Helsinki Egyetem harminc éve Finnországban élő kutatója szerint a finnek többségét azért is sokkolta, amit Orbán mondott, mert itt soha nem volt kérdés a finn–magyar rokonság, szentimentálisan kezelték Magyarországot.
„A finnek először tartalmi válaszokat akartak adni, de aztán az egész átment szarkazmusba. A magyar ellentámadásokat már nem is veszik komolyan. A magyarok maguk alatt vágják a fát, és az egésznek nagy nyilvánossága van.”
A finnek nagy hajógyártók. Ez most olyan, ahogy elkezd fordulni egy óceánjáró: nagyon lassú, de egy idő után bizony átfordul, és nagyon nehéz leállítani – most ez történik Magyarországgal kapcsolatban.
Finnország élen jár az EU-ban a jogállamisági kérdések képviseletében, amit az EU-s elnökségük prioritásává is tettek a klímaügy mellett. Fő szorgalmazói, hogy az EU-s költségvetést jogállamisági feltételekhez kössék, ami konkrétan leginkább a magyarokat és a lengyeleket fenyegetné. Bár ezt az Európai Tanácsban könnyen megvétózhatnánk, a finnek hatékonyan építik az uniós koalíciót az ügyben: a szociáldemokrata Antti Rinne miniszterelnök nemrég Emmanuel Macron francia elnöknél járt, és Angela Merkel német kancellár is a jogállamisági vizsgálat mellett van. A téma hangsúlyozása hatással lehet a következő nagy költségvetési tárgyalásokra akkor is, ha a kérdésben, mint azt a papírforma mutatja, nem lesz megegyezés a finn elnökség, vagyis az év végéig.
Az elképzelések azonban még nem annyira kidolgozottak, ezért is lepett meg sokakat hogy Magyarország ilyen komolyan vette a kritikát. Elképzelhető, hogy a Fidesz hazai fogyasztásra szánt politikai kommunikációjába ez passzol, de Finnországban inkább kontraproduktívnak hatott, mert fókuszba emelte a renitens Magyarországot.
Vannak azonban, akiknek ott is bejön a renitens kiállás. A jobboldali populista (magát a józan paraszti ész centrumának tekintő) Finnek Pártja, az évek óta stabilan 17-19 százalékot hozó, a közvélemény-kutatásokat most is vezető erő Brüsszel- és migrációellenessége miatt szimpatizál Orbánnal, és most is a megértésüket hangoztatták. Szerintük a balhét a más országok belpolitikájába avatkozni próbáló finn politikusok és liberális elit kezdte, Orbán csak védekezik. A párt alelnöke, az EP-képviselő Laura Huhtasaari óriási Orbán-rajongó, de nekünk a párt háttérintézetének vezetője, Arto Luukkanen is a finn fősodornál jóval megértőbben nyilatkozott Orbánról, a magyar szuverenitás tiszteletben tartását hangsúlyozva.
Orbánt a magyarok többsége megválasztotta, nagyon népszerű Magyarországon, az országát képviseli. Milyen alapon avatkoznánk mi bele Magyarország dolgaiba?
– mondta nekünk Helsinki belvárosában egy kávéházban. Kérdésünkre, hogy van-e közvetlen kapcsolata a most az olasz szélsőjobboldali Ligát vezető Matteo Salvininak és a francia Nemzeti Tömörülés elnökének, Marine Le Pennek az európai parlamenti frakciójában ülő finn populistáknak a Fidesszel, sejtelmesen mosolyogva csak azt mondta, hogy a nemzetközi kapcsolatokat rendkívül fontosnak tartják.
A Finnek Pártja a legnagyobb ellenzéki erő az ötpárti, balközép finn kormánnyal szemben, és retorikája sokkal közelebb áll a Fideszhez, mint az Európai Néppártban amúgy az Orbánék szövetségesének számító Nemzeti Koalíció Pártjáé, melynek EP-s képviselői kezdeményezték a Fidesz kizárását. A jogállamisági kérdésben is ők az egyik legaktívabbak, így ebben a jobboldali populista rendszerellenzéken kívül lényegében nagykoalíció van Finnországban. Ez jól passzol a finn külpolitika hagyományos vonalába is, a finn diplomáciának a jogállamisági kérdések, a demokrácia és a nemzetközi fejlesztés promotálása ad súlyt, nem véletlenül tették ezt az EU-s elnökségük fő prioritásává is.
A legtöbb finnek azonban abszurdnak tűnt Orbán visszatámadása, ott magas az intézményekbe vetett bizalom, számukra nem volt kérdés, hogy náluk ne lenne jogállam, a politikai viták ellenére a jogállamiság alapelveiről konszenzus van az országban. A magyarországi kritikát így inkább egy párhuzamos valóságból jövő fake newsnak hallották.
Finn nézőpontból kicsit meglepő a helyzet. Finnországban nem igazán realizáltuk a konfliktus előtt, hogy az alapjogokról, a független médiáról, az alapelvekről nincs konszenzus Európában
– mondta nekünk a finn–magyar konfliktusról Joonas Pörsti, a Finn Külügyi Intézet kutatója, a Finnish Journal of Foreign Affairs főszerkesztője. A magyar kijelentések őt bizonyos szempontból a szovjet propagandára emlékeztetik, amikor a szovjetek a finn kommunistákon keresztül kérdőjelezték meg rendszeresen a finn demokráciát. „Igaz, annak több ideológiai tartalma volt, ez most ahhoz képest tiszta propaganda” – mondja.
A magyar támadások után a finn külügy és az európai miniszteren kívül a szerepénél fogva általában diplomatikus államelnök is megszólalt: azt mondta, igazából válaszolni sincs értelme, annyira abszurd a magyar vádaskodás. A volt budapesti nagykövetük elmondta, hogy Magyarország az egyik legkorruptabb ország az unióban, a követség honlapján pedig tényekkel próbáltak tájékoztatni a finn jogállamiságról, és igyekeztek megnyugtatni a finn utazókat, hogy az átlag finn turistának nem kell félnie Magyarországon.
Hogy idáig jutottunk, önmagában is elég furcsa annak fényében, hogy egyébként milyen erősek a finn–magyar kapcsolatok, és ez a nagyon kevés ország egyike, ahol egyértelműen pozitív sztereotípiák élnek velünk szemben.
A finn–magyar összetartozástudat valójában erősebb náluk, mint nálunk: az 1800-as években a finn nemzettudat fejlődésében nagy szerepe volt Reguly Antalnak és általában a magyar nyelvészetnek, a két világháború között hivatalos szinten is erősítették a kapcsolatokat (a magyar politika akkor a finneket is a turáni nemzetek közé sorolta), a téli háborúban magyar önkéntesek harcoltak a finnek oldalán az oroszok ellen (és terjesztették el mellékesen a pirospaprikát). A Kádár-rendszerben pedig el nem kötelezett, semleges államként Finnországba a magyar turisták is könnyebben utazhattak, és ráerősített erre a sok testvérvárosi kapcsolat is, amiket a Kádár-rendszerben már korlátozni kellett, annyi település érdeklődött.
„Nagyon sok barátja van itt Magyarországnak, sehol ennyi a világon. Most viszont nagyon mellbe csapta őket a hivatalos Magyarország. De hiába tesz meg mindent a politika, hogy elrontsák a kapcsolatokat, nem fog sikerülni” – mondta nekünk Jelinkó Árpád, a Finnországi Magyarok Egyesületének elnöke. Szerinte a magyar kritikák sok kárt okoznak, megbántják a finnek jelentős részét, és
„korrodálják a történelmi mély érzelmi kötődést, ami a finnek részéről Magyarország iránt megnyilvánul."
Ez persze a magánálláspontja, szeretnék elkerülni, hogy az egyesület végzetesen megosztott legyen. A belső politikai véleménykülönbségek azonban ebben a nem túl nagy magyar közösségben is élesek.
„Az itt élő magyarok nagy hányadát nagyon rosszul érintette, sokan közülünk fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy ok és alap nélkül belekötöttek a legközelebbi barátunkba” – és miközben vannak a kinti magyarok között, akik a kérdésben egyértelműen Orbán mellett voltak, mások néhányan még a magyar állampolgárságukról is le akartak mondani – mondja Jelinkó, aki erről azért igyekezett mindenkit lebeszélni.
Miklóssy Katalint, a Helsinki Egyetem kutatóját az elmúlt hónapokban a finn sajtó is rendszeresen megszólaltatta a magyar ügyek kapcsán, ő pedig nemcsak a közép-európai kis nemzetek erős állam iránti igényéről, történelmi okokról és a kétharmados többséggel a parlamentnek diktáló, alkotmányt újraíró kormánytöbbségről beszélt, hanem a kétsebességes EU szükségességéről is.
„A finnek azt látták, hogy mindig a keleti új tagállamok próbálják blokkolni az integráció mélyítését. A kétsebességes EU ennek a lassú belátásáról szól” – fogalmazott az Indexnek. Megszólalásai után Miklóssy Katalin névtelen fenyegetéseket kapott, meggyőződése szerint Finnországban élő magyaroktól. Ezek miatt felvette a kapcsolatot a rendőrséggel és az egyetem biztonsági szolgálatával is.
Szerinte Magyarország Észak-Európában most lakmuszpapír, ami az egész kelet-európai kérdésnek új értelmet ad a régióban:
„Az EU-ban valójában nincs és soha nem is volt közös értékrendszer, csak azt hittük, amikor a kelet-európaiak tettették a demokráciát."
Megoszlanak a vélemények, hogy a náluk különösen abszurdnak hangzó magyar vádak és ellenségeskedés mennyire rombolják a hagyományosan erős finn–magyar kapcsolatokat. Finn miniszterelnök mindenesetre 2010 óta nem járt Budapesten, a mostani látogatást pedig ők kezdeményezték, miután eszkalálódott a nyilatkozatháború. A finn kormánynak is fontos, hogy sikerként kommunikálhassák majd az EU-s elnökségüket, de hogy Magyarországgal mennyire tudnának megegyezni, minimum kérdéses.
Elvi szinten mindenesetre már senki nem ellenzi, mi sem, hogy az EU-s költségvetést valamilyen módon összekössék majd, esetleg, a jogállamisággal. Igaz, a magyar feltételek (nem brüsszeli, hanem tagállami vizsgálatok mindenkivel szemben, és – főleg – a hetes cikkely szerinti eljárások előzetes lezárása) alapján nincs esély gyors megegyezésre. A finnek könnyebben érhetnek el valamit a másik, klímás prioritásukkal kapcsolatban: a 2050-es EU-s klímasemlegességi tervet, amit első körben megvétóztunk, átnyomhatják, ha arról születik egy EU-s kompenzációs megegyezés, vagyis több pénzt kapunk a fosszilis energia gyorsabb kiváltásáért.
(Borítókép: Orbán Viktor beszéde Tusványoson 2019. július 27-én, mellette Németh Zsolt és Tőkés László. Fotó: Simor Dániel / Index)