Utcai összecsapásokba fordultak át a tüntetések kedden Hongkongban, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 70. évfordulóján. Két, a városban tartózkodó magyar egyetemista, Somogyi Sára és Bácsfai Gábor számolt be arról az Indexnek, hogy külföldi diákként mit érzékelnek az eseményekből, illetve mennyire lett mindennapjaik része a június óta tartó tüntetéssorozat.  

Ahogy az ember elkezd itt élni és kialakítani a saját környezetét, úgy nyer rálátást a szokásokra. Így vált passzívan és észrevétlenül a napi rutinjaink részévé a tüntetés, anélkül hogy észrevettük volna.  Hogy mikor és hova nem megyünk, és nem azért, mert nem biztonságos, hanem mert bizonytalan, hogy miképp alakulnak az események

– mesélték.

A kedden kialakult tüntetések miatt az esti órákban még mindig sokan voltak az utcákon, azok után is, hogy több helyi tévé és újság is visszahívta tudósítóit a kialakult helyzet miatt. A június óta tartó tüntetéseken először fordult elő, hogy a rendőrök éles lőszert használták a tüntetőkkel szemben, egy 18 éves tüntetőt meglőttek. A rendőrség azzal indokolta a történteket, hogy a megtámadott rendőrök veszélyben érezték az életüket. 

„Mong Kok negyedben mindenhol irdatlan embertömegek vonultak, délután Molotov-koktéllal dobálták meg a kerületi rendőrségek épületeit és az egyik kormányzati intézménynél gyújtogattak. Egy 18 éves diákot mellkason lőttek a kora esti órákban. Külső szemlélőként nagyon nehéz átlátni, hogy az embereket milyen végcél motiválja. Első blikkre a düh és az elmúlt hetek igazságtalanságai. A Prince Edward metrómegállónál történt összecsapások és a fehér pólós verőlegények támadásai augusztus 31-én, amit a tüntetések egyik legbrutálisabb eseményeként emleget bárki, akivel szóba elegyedsz. Az egyik metrókijárat azóta is le van zárva, és hatalmas emlékművé alakult a tüntetők keze nyomán, fehér virágok alatt roskadozik, amik mellé öntöző van helyezve, a mellette elhaladó emberek közül bárki meglocsolhatja, aki jónak látja. Füstölők és gyertyák égnek, tele a fal üzenetekkel és plakátokkal, amik követelik az aznapi események CCTV felvételeit, azok helyett a képernyő fotók helyett, amik nem adnak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy ezen esemény nem követelt emberi áldozatot” – írták a tapasztalataikról.

Az utcákon több önkéntes ápolót láttak, akik minden sérültet elláttak, lábat kötöztek, és sok csomópontban jelen voltak, kerülgetve a könnygázcsóvákat, ami ellen gyorssegélyként szemcseppes ampullákat osztogattak.

(Az alább videót a keddi tüntetésekről készítették)

A tüntetések egyébként az egyetemi életre is kihatnak. „Az Chinazi-plakátokat mindennap leszedik, a lekent falfirkák másnap újra a falon. Kitartóan, mindennap. Az egyetemi élet alapvető hangulatához hozzájárul, hogy nagyon sok kínai tanul Hongkongban, és hiába nincsen a hallgatók között korbéli különbség, a kínai haragos a hongkongira és fordítva, tovább mélyítve ezzel a tüntetés rétegeit.” Az már a tüntetéssorozat elején feltűnt nekik, hogy az egyetemi diákok bejárási bojkottot tartottak városszerte, foghíjasak voltak a tantermek, pedig a kampuszok előtereiben és az épületeken kívül a diákok transzparensekkel és szórólapokkal ültek tiltakozva.

A kint tanuló magyar egyetemisták szerint általában fiatalok tüntetnek, de több olyan idős ember is kint van, akik a kezdetektől fogva a tüntetés szimbolikus karaktereinek számítanak.

A meglőtt tizennyolc éves tüntető miatt egyébként több diákszövetség is rendkívüli sztrájkra hívta a tanulókat, ezek szerdán meg is kezdődtek.