Ez az a régió, ahol mindig történik valami, és ez alól a szerdai nap sem volt kivétel. Izrael sokadjára is odacsapott a Szíriában ólálkodó irániaknak, Szudánban hamvába holt egy puccsféleség, az Egyiptom és Törökország között Líbia miatt kirobbant haragszomrádot pedig négy újságíró szenvedte meg. Hírtabulé a Közel-Keletről.
Három siíta milicista halt meg egy kedd éjszakai légicsapásban, melyet szinte biztosan az izraeli légierő hajtott végre a T4 jelzésű közép-szíriai bázis ellen. Szíriában rengeteg olyan férfi harcol, akiket Irán – a nemrég meggyilkolt Kászim Szulejmáni vezetésével – Irak, Pakisztán és Afganisztán síita lakosai közül toborzott, majd képzett ki. Ezeket az Aszad-rezsimért küzdő külföldi harcosokat és azok bázisait az Irán és szövetségi rendszere által fenyegetett Izrael a polgárháború 2011-es kitörése óta több száz bevetésben támadta, és a 2020-as évben ez a második ilyen jellegű csapás.
Abdel-Fattáh al-Burháni tábornok, Szudán "szuverén tanácsának" vezetője szerdán bejelentette, hogy leverték a biztonsági és hírszerzési szolgálatok elbocsájtott munkatársainak keddi puccskísérletét. Az országot a választásokig még hátralevő hároméves átmeneti időszakban irányító testület vezetője szerint a „puccsisták” az országot 30 éven át irányító, tavaly áprilisban megbuktatott Omar el-Besír elnök biztonsági és hírszerzési szolgálatainak egykori emberei voltak, akik kevesellték a leszerelésüket követően megkapott végkielégítési csomagot.
A reptéren kitört, több órán keresztül elhúzódó tűzharcban al-Burháni szerint kettő katona veszítette életét.
És a zendülők két kisebb olajkutat is elfoglaltak, melyeket azonban pár óra múlva vér nélkül visszafoglaltak a kormánycsapatok. Az nem világos, hogy valóban puccsról volt-e szó, vagy csak egy néhány elégedetlenkedő által kirobbantott követő lövöldözésről - kedden a kormánycsapatok vezetője még kizárta az előbbi lehetőséget.
(MTI)
Libanonban hiába mondott le tavaly novemberben a miniszterelnök, az országot politikai és gazdasági értelemben hibernáló, iszonyatos korrupciót eredményező felekezeti hatalommegosztás ellen tiltakozó korrupcióellenes tüntetések azóta is folynak.
Miután a libanoni font elveszítette vásárlóértékének felét, és készpénzhiány is fellépett, az amúgy inkább kreatív, mintsem erőszakos elitellenes tüntetők haragja a bankok ellen fordult, kedden már több helyen is bezúzták a pénzintézetek homlokzatát. A közhangulatra jellemző, hogy a bankszövetség sem „az igazi forradalmárokat“ hibáztatta, hanem „a zsoldos csőcseléket“ és a kormányalakítással bíbelődő politikai pártokat. Jan Kubis, az ENSZ libanoni ügyekért felelős különleges koordinátorsa is azt posztolta ki, hogy
Politikusok, ne az embereket hibáztassátok a veszélyes káoszért, hanem magatokat!
Törökország az általa támogatott, de egyre kevesebb valódi hatalommal rendelkező hivatalos líbiai kormány érdekében – Moszkvával egyeztetve – tűzszünetet kezdeményezett, azonban a Moszkva mellett Egyiptom és Szaúd-Arábia támogatását is élvező (és nem mellesleg nyerő helyzetben lévő) Halífa Haftar Moszkvában úgy döntött, nem írja alá a fegyvernyugvást részletező dokumentumot. A diplomáciai fiaskót Hulusi Akar török védelmi miniszter azzal próbálta magyarázni, hogy
Még korai azt mondani, hogy Líbiában összeomlott a vasárnap életbe lépett tűzszünet
Az orosz védelmi minisztérium sem maradt el a törököktől a hurráoptimizmus területén: a tárca szerint Haftar tábornok "pozitívan viszonyul a dokumentumhoz". Közben kiderült, hogy Ankara a hozzá hű szíriai milíciák egy részét átdobta a líbiai frontra, nagyjából 2000 harcos légiúton meg is érkezett a megvédendő Tripoliba. A papíron az Aszad-rezsim megdöntéséért harcoló szíriaiakat Törökország az utóbbi években leginkább a szíriai kurdok leverésére vetette be, most pedig egy számukra teljesen érdektelen fronton kell helyt állniuk. Hogy mi motiválja őket? A pénz. Ugyanis miközben odahaza alig száz dollárnyi zsoldot kaptak, a líbiai expedícióra a törökök ennek a tizenötszörösére tettek ígéretet. A török intervenció kiszámíthatatlan következményekkel járhat a 2011 óta változó intenzitással zajló polgárháborúban, de a helyiek attól tartanak, hogy Afganisztánhoz, Szíriához vagy Irakhoz hasonlóan itt sem lesz jó vége a külföldi harcosok beáramlásának.
A líbiai török beavatkozás keltette hullámok elérték a az Anadolu török állami hírügynökség kairói irodájának négy dolgozóját is, akiken kedd este rajta ütött az egyiptomi rendőrség. A hatóságok egészen szerda reggelig tartottak házkutatást az Anadolu irodájában. A rendőrök lefoglalták az alkalmazottak - három egyiptomi és egy török állampolgár -útleveleit, mobiltelefonjait és számítógépeit, megakadályozva, hogy kapcsolatot teremtsenek a külvilággal. A rendőrök az Anadolu helyszínre érkező ügyvédjének nem árulták el a razzia okát, majd kitessékelték őt a helyiségből.
Kedd éjjel a hírügynökség egyik egyiptomi állampolgárságú női dolgozóját szabadon engedték, de a többieket a szerda reggeli órákban ismeretlen helyre szállították, és azóta sem adtak tájékoztatást a tiltakozó török illetékeseknek az előállítottak hollétéről. Egyiptom régóta neheztel Törökországra a Nílus mentén keményen üldözött Muszlim Testvériség iszlamista szervezet felkarolása miatt, és Líbiában is egymással szemben álló feleket támogatnak.
(MTI)