Pénteken a brexit hívei ünnepelnek, a kilépést ellenzők szomorkodnak az Egyesült Királyságban, miután angol idő szerint este 11-kor a britek elhagyják az Európai Uniót. Azt azonban borítékolni lehet, hogy a brexit napjához közeledve, illetve a decemberi brit parlament választás eredményének hatására újra felélénkült skót függetlenségi vita sokszor előtérbe kerül majd a kilépés után is.
Míg a skót miniszterelnök azt hangoztatja, hogy a választás eredménye alapján Skócia lakosai jogosan kérhetik egy újabb függetlenségi népszavazás kiírását a brit kormánytól kevesebb mint hat évvel az előző után, melyen 55-45 százalékos arányban a maradáspártiak diadalmaskodtak, addig a decemberben elsöprő győzelmet arató
Boris Johnson kijelentette, amíg ő a miniszterelnök, a skótok biztosan nem kapnak szót.
Miután a nacionalista Skót Nemzeti Párt – melynek gyakorlatilag egyetlen programpontja a függetlenségi népszavazás kiírása volt – a decemberi választáson az 59 skót választókerületből 48-ban diadalmaskodott, a párt vezetője, Nicola Sturgeon skót miniszterelnök felszólította a brit kormányt: tegye lehetővé, hogy a skót parlament dönthessen az újabb függetlenségi népszavazás kiírásáról. Arra hivatkozott, hogy a választás eredménye nyomán immár vitathatatlanná vált a skót kormány felhatalmazása arra, hogy a skót népnek felajánlhassa a döntést saját jövőjéről.
Boris Johnson azonban január közepén elutasította a kezdeményezést, közben az ígéretük megszegésével vádolva a skót vezetést. Sturgeon, és elődje, Alex Salmond ugyanis számos alkalommal hangoztatta a 2014-es skót függetlenségi népszavazást megelőző kampányban, hogy fontos döntést kell meghozniuk a skót szavazóknak, hiszen a referendum eredménye egy teljes nemzedéknyi időre szól. A skót parlament Johnson döntésétől függetlenül szerdán 64-54 arányban úgy szavazott, a körülmények megváltozása miatt indokolt egy újabb függetlenségi népszavazás kiírása.
Mindkét félnek igaza van valamilyen szinten. Sturgeon és Salmond szájából tényleg számos alkalommal elhangzott nyilvános eseményeken, a televízióban és vitákon a „once in a lifetime opportunity ” kifejezés a 2014-es kampány során a függetlenségi népszavazással kapcsolatban. Az SNP politikusai jelenleg azzal próbálnak érvelni, hogy az csak egy egyszerű szófordulat volt, és nem jelenti azt, hogy a téma évtizedekre lekerülhet az asztalról.
Ráadásul Sturgeon azon indoklása is sántít, hogy a decemberi választás eredménye felhatalmazza a skótokat egy újabb népszavazásra.
A SKÓT KÉPVISELŐI HELYEK 81 SZÁZALÉKÁNAK ELNYERÉSÉHEZ a SZAVAZATOK CSUPÁN 45 SZÁZALÉKÁRA VOLT SZÜKSÉGÜK,
ami az összes szavazóképes skót állampolgár 30 százalékát jelenti (a választáson Skóciában 68 százalékos volt a részvétel). Az Ipsos MORI november végi felmérése szerint ráadásul a skótok csupán 42 százaléka támogatna egy második függetlenségi népszavazást egy éven belül, a kilépés mellett, illetve ellen pedig pont 50 százalékuk szavazna.
Viszont azt is el kell ismerni, hogy nagyon sokat változott a politikai helyzet öt és fél év alatt az Egyesült Királyságban a brexit miatt. A 2014-es függetlenségi népszavazást megelőző kampányban például fontos kérdés volt, hogy a skótok maradhatnak-e az EU-ban az Egyesült Királyságból való kiválásuk után, vagy kiesnek onnan, és külön kell kérvényezniük a felvételüket, amit vagy engedélyeznek a tagállamok, vagy nem.
A 2014-es felmérés szerint az EU-párti SNP szavazóinak 14 százaléka szavazott az Egyesült Királyságban maradásra és ezen szavazók fele jelölte meg okként egyebek mellett az EU-ból kiesés kockázatát. Ez akkor körülbelül 100 ezer szavazót jelentett, akik ha a függetlenedésre szavaznak, jóval szorosabbá válhatott volna a népszavazás eredménye. A népszavazáson a választók 55 százaléka szavazott a maradásra, így kevesebb mint 400 ezer szavazattal kerekedtek felül a függetlenségpártiakon.
Egy, közvetlenül a népszavazás után készített felmérés szerint az Egyesült Királyságban maradásra szavazók 15 százaléka jelölte meg az EU-tagság kérdését, mint a döntését befolyásoló tényezőt.
A helyzetet az bonyolította meg igazán, hogy a hagyományosan EU-párti SNP és a Zöldek támogatták az EU-tagságot kockáztató függetlenedést,
míg a skót függetlenség ellen, és így gyakorlatilag az elvileg „biztos EU-tagság” mellett a Munkáspárt és a konzervatívok kampányoltak. Utóbbiak bár a mai napig megosztottak a brexit kérdésében, de túlnyomó többségben a kilépést támogatják.
Most azonban fordult a kocka, a skótoknak a függetlenedés jelentené az egyetlen reális esélyt arra, hogy visszatérjenek az EU-ba. Ez akár több százezernyi olyan plusz függetlenségpárti szavazót jelenthet 2014-hez képest, akiknek akkor fontosabb volt a garantált EU-tagság a függetlenségnél (bővebben az oldalsó keretesben).
A legfontosabb érv pedig természetesen az, hogy
a 2016-os brexitnépszavazáson a skótok 62 százaléka szavazott a bentmaradásra.
Akkor egy felmérés szerint a skótok kétharmada gondolta úgy, hogy a brexit hatására nőni fognak a megélhetési költségek, és romlani fog a gazdaság. Amennyiben ezen félelmeik beigazolódnak, úgy minden bizonnyal tovább nőne a függetlenedés és ezáltal az EU-ba való mihamarabbi visszatérés támogatottsága.
Christian Allard SNP-politikus egyike annak a 73 brit európai parlamenti képviselőnek, akik a pénteki kilépés miatt kénytelenek visszaadni mandátumukat. Allard egy novemberi brüsszeli rendezvényen leszögezte:
Skócia olyan mértékben kész hozzájárulni az EU-hoz, amilyen módon erre az Egyesült Királyság nem lett volna hajlandó, akár a közös költségvetés kérdésében is.
Ráadásul mivel országa az EU tagjaként már most teljesíti az uniós tagsághoz szükséges feltételeket, ezért annak felvétele az Európai Unióba nem tartana sokáig, tette hozzá. A képviselő szerint nem valószínű, hogy bármely EU-tagállam megvétózná a skótok esetleges csatlakozási kérelmét.
Allard szerint még a katalán válság miatt érzékeny Spanyolország sem vétózna meg egy esetleges skót csatlakozást. Szerinte egyedüli országként megvétózni egy ilyen fontos döntést politikai érvágás lenne a spanyoloknak. Úgy látja, hogy a francia vétó is elmaradna a hagyományosan jó francia-skót kapcsolatoknak köszönhetően.
Egy esetleges EU tagsági kérelem azonban egyáltalán nem lenne egyszerű a spanyol politikai helyzet miatt. Spanyolországban pont ősszel lángolt fel újra a katalán válság több szakadár vezető elítélése miatt.
A kérdés azonban továbbra is fennáll: mi van, ha a skótok nem kapnak még egy lehetőséget véleményük kinyilvánítására? Főleg úgy, hogy jelenleg messze ez tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, Johnson ugyanis kijelentette, amíg ő a miniszterelnök, a skótok nem szavazhatnak a függetlenségükről.
Sturgeonnak és a többi függetlenségpárti politikusnak pedig látszólag nincsen olyan fegyver a kezében, amivel kikényszeríthetnék az újabb népszavazást. Az SNP és a függetlenség népszerűsége sem magasabb egyelőre 50 százaléknál a skótok körében, Johnsonnak pedig akkora a többsége a brit parlamentben, illetve akkora a támogatottsága a britek körében, hogy nem kell igazából a skótok miatt izgulnia.
A skót nacionalisták egyelőre tüntetésekkel próbálják felhívni Westminster és a világ figyelmét helyzetükre.
Január 11-én például több tízezer békés tüntető vonult Glasgow utcáin a függetlenségért. Egyelőre nem tudni, hogy ez a helyzet elindul-e olyan irányba, mint Katalóniában, ahol erőszakos összecsapások is kialakultak, miután a spanyol hatóságok alkotmányellenesnek nyilvánították a 2017 októberében a spanyol kormány tiltakozása ellenére megtartott függetlenségi népszavazást. Azonban fontos különbség, hogy Sturgeon jelezte, jogilag járható úton akar maradni, és rábírni a brit kormányt a függetlenségi referendum engedélyezésére.
Persze lehet, hogy egy idő után elszakad a cérna egyesekben és erőszakosabbá válnak a tüntetők, ám egyelőre az is elképzelhetetlennek tűnik, hogy hasonló helyzet alakuljon ki, mint korábban Észak-Írországban, ahol évtizedeken át fegyveres összecsapások zajlottak az ír nacionalisták és a brit fegyveres erők között között.
Sturgeon pénteken, a brexit napján is elmondta, hogy csakis törvényes keretek között lehet újabb népszavazást tartani a függetlenségről. Az SNP aktivistái előtt már elismerte, nem biztos, hogy a népszavazást a korábbi terveinek megfelelően 2020-ban meg lehetne tartani, habár egy konzultációs jellegű, előzetes szavazást nem zárt ki. Azt is kijelentette, hogy a skótok többségét a függetlenség ügye mellé akarják állítani.
Azonban a skót függetlenségpárti törekvéseket is befolyásolhatja, hogyan alakul a brexit után az Egyesült Királyság következő időszaka. Noha, a britek most pénteken kilépnek az Európai Unióból, a brexit körüli huzavona messze nem ért még véget. Sőt a java csak most kezdődik, mivel a brexittárgyalások egy jelentős része még hátra van. A brit kormánynak egy 11 hónapos átmeneti időszak áll rendelkezésére, hogy egy csomó témában egyezségre jusson az EU-s tisztviselőkkel, mint például a kereskedelem és a bevándorlás kérdésében.
Ez a 11 hónap igencsak kevésnek tűnik, főleg ha azt nézzük, hogy a britek és az EU között tervezettnél jóval egyszerűbb Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezményt hét éven keresztül tárgyalták a felek,
sőt az 56 ezer lakosú, magát szinte kizárólag halászatból fenntartó Grönland 1985-ös kilépése után is három évbe telt mire a feleknek sikerült megállapodniuk.
Az átmeneti időszak – mely alatt az eddigi EU-s megállapodások maradnak érvényben – papíron meghosszabbítható, ám Boris Johnson kizárta, hogy halasztást kérjen (amire egyébként júniusig lenne lehetősége). Ebben az esetben pedig tényleg év végéig marad idő dűlőre jutni a jövőbeli kapcsolatokról.
Amennyiben még mindig homályos néhány részlet a brexittel kapcsolatban, nézze meg képbehozó videónkat:
(Borítókép: Nicola Sturgeon, az SNP vezetője a párt tavaszi konferenciáján Edinburghban 2019. április 27-én. Fotó: Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)