Boris Johnson konzervatív miniszterelnök nagyot nyert a csütörtöki brit választáson, 365 képviselővel Margaret Thatcher óta nem látott győzelmet érhetnek el a toryk. Ez azt is jelenti, hogy a választást történelminek nevező Johnson
KILÉPTETHETi A BRITEKET AZ EU-BÓL a brexit 2020. január 31-i határidejével, de onnantól A JÖVŐBELI KAPCSOLATOKRÓL KEZDŐDNÉNEK hosszú TÁRGYALÁSOK.
A kampányukat a brexit bevégzésére koncentráló konzervatívok régi munkáspárti bástyákat is bevettek, és számos helyen átrajzolták a brit választási térképet.
A Munkáspárt az első exit pollnál végül jobban szerepelt, de 203 képviselőt szerezve így is óriásit bukott, és 1935 óta legrosszabb eredményét érte el. A legtöbb elemző úgy látta, hogy Jeremy Corbyn nehezen maradhatna a párt élén egy ilyen vereség után, egyelőre azonban annyit jelentett be, hogy
egy következő választási kampányban már nem ő fogja vezetni a Labourt.
A Skót Nemzeti Párt (SNP) 48 képviselői helyet szerzett, kevesebbet, mint amire az első exit poll utalt. De ezzel a brexitet is ellenző függetlenségpártiak az 59 skóciai hely nagy többségét megszerezték, és megerősödve küzdhetnek egy újabb függetlenségi népszavazásért.
A liberális demokraták 11, a Zöldek 1 képviselőt küldhetnek majd az új alsóházba. A libdemek ennél többre számítottak, ráadásul a vezetőjük, Jo Swinson elbukta a képviselői helyét skóciai választókerületében, végül pedig le is mondott a pártvezetésről.
A wales-i, északír pártok együtt 23 helyet szerezhetnek. A májusi európai parlamenti választásokon élen végző Nigel Farage Brexit Pártja egyetlen képviselői helyet sem szerzett, habár voltak olyan körzetek, ahol jelöltjük elvehetett szavazatokat a konzervatívoktól.
A piacok kedvezően fogadták a nagy konzervatív győzelmet jelző exit pollt, a font árfolyama 2 százalékot erősödött a dollárhoz képest. Feltehetően azzal számolnak, hogy így véget ér a brexit körüli bizonytalanság.
A 650 fős brit alsóházban papíron 326 képviselő kell a többséghez, de valójában ennél kevesebb is elég lenne, mivel a Sinn Féin Észak-Írországban megválasztott képviselői hagyományosan nem veszik át a mandátumukat a brit parlamentben, és a házelnök is semlegesnek számít.
Boris Johnson júliusban nem választáson, hanem a konzervatív párttagság szavazataival lett miniszterelnök, és megörökölte a Theresa May előző kormányfő alatti megosztott parlamenti erőviszonyokat is. Az egyik célja éppen ezért végig az volt, hogy egy előrehozott választás megnyerésével új többséget szerezzen az alsóházban (ahol 2017 óta nem volt önmagukban többségük a kormányzó toryknak), ami így aztán már nem tudná akadályozni többet a brexitterveit, és kiléptethetné a briteket az EU-ból.
Miután eldőlt, hogy az EU-val kialkudott új kilépési megállapodása semmiképpen sem tudna időben átmenni a brit parlamenten a brexit előző, október 31-i határidejéig, a tagországok három hónappal, 2020. január 31-ig tolták el a kilépés határidejét. Johnsonnak ezután sikerült elérnie, hogy előrehozott választást tartsanak december 12-én. Itt foglaltuk össze, hogyan jutott el az alsóház az előrehozott választás támogatásáig>>>
Nem volt szokványos a kampány, de szokatlan az időpont és a körülmények is. Ez volt az első decemberben tartott választás 1923 óta, és a harmadik parlamenti választás négy éven belül. Végig Johnson és a konzervatívok vezettek a felmérésekben, és előzetesen is úgy tűnt, jó esélyük van arra, hogy végül többséget szerezzenek.
„Vigyük véghez a brexitet” (Get Brexit Done)
– Johnson erre a szlogenre húzta fel a kampányukat, és azt ígérte, hogy ha többséget szerez, akkor nagyon hamar elfogadják a parlamentben a kilépési megállapodását (ez egy szavazáson ugyan átment októberben, de messze volt még a ratifikálástól). Az látszott, hogy a konzervatívoknak sikerült Farage pártjával szemben is maguk mögé állítani a kilépéspárti szavazókat, miközben a maradáspártiak jobban megoszlottak az ellenzék között.
Jeremy Corbyn vezetésével a Labour azt ígérte, hogy szorosabb kapcsolatokat megtartó kilépési megállapodást tárgyalna le, és erről egy megerősítő népszavazást is tartanának. Azonban a Munkáspárt még a választási kampányban sem tette teljesen világossá az álláspontját: Corbyn azt mondta, semleges lenne a kérdésben. Ehelyett próbálta más témákra terelni a figyelmet, azonban az általa radikálisnak nevezett, számos költekezést, államosítást ígérő program nem jött be.
Végül az látszott, hogy a konzervatívok olyan körzeteket tudtak nagy számban elhódítani, amik régóta a Labour kezében voltak, de a 2016-os brexitnépszavazáson az ott lakók többsége a kilépésre szavazott.
Viszont számos megvédett helyen is kevesebb szavazatot kaptak jelöltjeik, és vannak arra utaló jelek, hogy a munkáspárti választók egy része egyszerűen otthon maradt.
Johnsont egyébként szintén csak a választók 33 százaléka ítéli meg pozitívan, 47 százalék pedig negatívan, de régóta tudatosan épített arra, hogy a 2017-ben még sikeres kampányt folytató Corbyn sokkal népszerűtlenebb: az Ipsos MORI szerint a választás előtti héten 26 százaléknak volt pozitív, 56 százaléknak negatív véleménye a Munkáspárt vezetőjéről. Ennek egyik oka az lehet, hogy több elképzelése már a mérsékeltebb munkáspárti szavazóknak is túl balos, és a kampányban újból korábbi antiszemita kijelentésekkel vádolták.
A csütörtöki eredmény komoly csapást jelent a zsinórban negyedik választását elbukó Munkáspártnak, amin belül a mérsékelt, centrista, blairista vonal képviselői eddig sem nézték jó szemmel a szakszervezetek által támogatott, a pártot balra toló Corbynt. A vele szembenállók rögtön el is kezdték Corbynt okolni, míg a szövetségesei azt hangoztatták, hogy a brexit volt a döntő tényező. Maga Corbyn bejelentette, hogy egy következő választásra már nem ő fogja vezetni a pártot, viszont egyelőre még maradni akar, amíg eldöntik, merre tovább. Még nem látszik, kinek lenne esélye átvenni a Munkáspártot.
Johnson számítása viszont végül bejött a télen tartott előrehozott választással. Koalíciós kormányzás, szűk többség és kisebbségi kormányzások után a következő öt évére most olyan többséget szerzett, amilyenhez hasonló 1987-ben, Thatcher utolsó győzelmekor volt utoljára a toryknak.
Ez azt jelenti, hogy kényelmes mozgástere lesz az alsóházban, hogy bármilyen, nem csak a brexitet érintő döntést átvigyen.
Brüsszeli források szerint azzal is számolnak, hogy Johnson ekkora többség mellett nem lesz annyira kitéve a konzervatívokon belüli egyes belső csoportosulásoknak, ezért a jövőbeli kapcsolatok akár szorosabban is alakulhatnak, mint ahogy a keménybrexit-párti képviselők szeretnék.
Johnson alapvetése nagyjából az volt a kampányban, hogy először túl kell lenni a brexiten, ami szerinte majd új kereskedelmi megállapodásokhoz, befektetésekhez, adócsökkentéshez vezet, és lehet plusz forrásokat biztosítani az egészségügyre és az oktatásra. A brexit után először a brit egészségügyi szolgáltató, az NHS megreformálására fog koncentrálni. A terveiről győzelmi beszédében beszélt>>>
2021 januárjától pedig Johnson pontozásos bevándorlási szabályozást vezetne be , ami kedvezőtlen lehet a kelet-európaiaknak. 2022 végéig 20 ezerre növelnék a rendőrök létszámát, és szintén addigra 10 ezer további férőhelyet alakítanának ki a börtönökben.
Johnson a csütörtök éjszakai beszédében azt mondta, hogy a történelminek nevezett választáson a szavazók erős felhatalmazást adtak a konzervatív kormánynak, hogy véghezvigye a brexitet. Ehhez először is ratifikálnia kell a parlamentnek az EU-val kialkudott kilépési megállapodását. A Downing Street-i források szerint december 20-án, vagyis jövő pénteken kerülhet újra az új összetételű alsóház elé a kilépési megállapodás törvénybe iktatásáról szóló javaslat. A fontos szavazások majd január elején lehetnek, de a többség birtokában már borítékolni lehet, hogy ezúttal átmegy a deal.
Így pedig nem lenne több halasztás, hanem a január 31-i határidővel Johnson megállapodásának feltételei mellett az Egyesült Királyság távozna az Európai Unióból. Ezzel a brexit eddigi fejezete lezárulna, de rögtön kezdődne is egy újabb. A nehezen kialkudott kilépési megállapodás ugyanis az elválás feltételrendszeréről szól, de
arról a brexit után kellene megállapodni, pontosan hogyan alakuljanak az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli kapcsolatai.
Vagyis az egész folyamat messze nem érne véget egy január 31-i kilépéssel.
A legtöbb területen első körben semmilyen lényegi változást nem jelentene a brexit, ugyanis a megállapodás alapján 2020. december 31-ig egy átmeneti időszak következne. Ezalatt az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárok, és az EU-ban élő britek megtarthatják a korábban élvezett jogaikat. Az átmeneti időszak alatt a briteknek be kell tartaniuk az EU-jogszabályokat, és fizetniük a közösbe, de elveszítik a tagságukat az EU intézményeiben.
A legfontosabb feladat egy szabadkereskedelmi megállapodás letárgyalása lesz, ami más országokkal hosszú évekbe telt eddig az Uniónak. Johnson viszont eddig kitartott amellett, hogy nem hosszabbítaná meg a 2020 végi határidőt, amit egyébként egy vagy két évvel is el lehetne tolni. A kereskedelmi kapcsolatokon túl azt is el kell dönteni, hogy milyen együttműködés legyen biztonsági kérdésekben, de egy sor más területen is meg kell majd egyezni a jövőről. A következő években egy sor másik országgal is szabadkereskedelmi megállapodást terveznek Johnsonék, Donald Trump amerikai elnök a gratuláló posztjában nem is felejtett erre is kitérni:
Már a kilépési megállapodásban is benne van viszont az ír-északír határ nyitvatartására kitalált megoldás. Ez a pont azért is kulcsfontosságú volt az elmúlt évek tárgyalásai alatt, mert az észak-írországi véres évtizedeket lezáró Nagypénteki Egyezménynek is része, hogy a határnak nyitva kell maradnia. Johnson verziója szerint Észak-Írország egyszerre tartozna az Egyesült Királysághoz, miközben az EU vámszabályozását is alkalmazná. A vámhatárt így lényegében az Ír-tenger jelentené.
Egyelőre még nem látni, hogy a gyakorlatban ez pontosan hogyan is működne, sokan pedig az erőszak kiújulásától is tartanak a kilépés után. Helyszíni videónkban részletesen is foglalkoztunk a felmerülő kérdésekkel. Ráadásul Johnson megoldása elfogadhatatlan volt a 2017-es választáson kisebbségbe került torykat a brit parlamentben támogató északír unionistáknak. Ők nem akarnak különbséget semmilyen szabályozásban Észak-Írország és a Brit-sziget között, attól is tartva, hogy politikailag ez a nacionalistákat erősítené (akik már a csütörtöki választáson is megerősödtek az unionistákhoz képest). Ez azt is jelenti, hogy nincs Észak-Írországban olyan fontos politikai erő, ami támogatná abban a formában a kilépést, ahogy az a csütörtöki választási győzelem után megvalósulna.
Észak-Írország mellett azonban Skócia helyzete is a következő hetek, és hónapok egyik legfontosabb kérdése lesz, különösen ha lesz brexit január végén. A csütörtöki választáson ugyanis Skóciában nagyot nyertek a függetlenségpárti nacionalisták, akik a harmadik erő lesznek a brit parlamentben, és úgy érzik, ők arra kaptak erős felhatalmazást, hogy küzdjenek egy újabb függetlenségi népszavazásért. Skóciában a 2016-os brexitnépszavazáson 62 százalék a maradás mellett döntött, az SNP pedig azzal kampányolt, hogy továbbra is az EU-ban akarnak maradni – vagy akár független államként kezdeményezni a visszalépést a brexit után.
Nicola Sturgeon skót miniszterelnök már jelezte, hogy 2020 második felében egy újabb függetlenségi népszavazást akar tartani, amit Johnson eddig sem akart engedni, és a csütörtöki győzelme után nem várható, hogy bármit is engedne. Csakhogy ez egyre erősödő feszültséget jelenthet a londoni vezetés és Skócia között. A legfrissebb felmérés szerint egyébként rettentően megosztottak a kérdésben a skótok: 51 százalék maradna az Egyesült Királyság része, 49 százalék elszakadna. A kérdés, hogy hogyan fog ez alakulni a brexit után.
A csütörtöki brit választás alakulását az EU-ból is nagyon figyelték. Johnson a brit szavazás miatt nem vett részt a brüsszeli EU-csúcson, ahol a többi 27 tagország vezetői éjszakába nyúlóan tárgyaltak például klímavédelemről és a következő hétéves költségvetésről, de az exit pollt közben is követték a telefonjukon. Amélie de Montchalin francia Európa-ügyi miniszter azt mondta, nekik az volt a fontos, hogy világos eredmény legyen, ez pedig már az exit pollok alapján annak tűnt. Szerinte a legfontosabb nem az elválás módja, hanem, hogy mit alakítanak ki együtt utána.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke elmondta, hogy megvárják, hogy a brit parlament el tudja-e majd fogadni a kilépési megállapodást, képes-e dönteni, és ha igen, akkor „mi készen állunk a következő lépésekre." Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig arról beszélt, hogy várják a hivatalos eredményeket, és Johnson beszámolóját arról, hogy milyen utat akar kijelölni. Ő is hangsúlyozta, hogy készen állnak arra, hogy a kilépés után minden nyitott kérdésről folytassák a tárgyalásokat.
Az AFP látta annak a dokumentumnak a tervezetét, amit pénteken fogadhatnak el a kétnapos csúcs végén, és amiben leszögezik, hogy támogatják a kialkudott megállapodás alapján történő kilépést. Ezen felül „a lehető legszorosabb jövőbeli kapcsolatra" törekednek majd az Egyesült Királysággal. A tagországi vezetők állítólag pénteken már meg is bízzák Michel Barnier korábbi brexitügyi főtárgyalót, hogy egyezzen meg minél szorosabb kereskedelmi kapcsolatokról az Egyesült Királysággal a kilépés után.
(Borítókép: Boris Johnson brit miniszterelnök a londoni kampányzáró rendezvényén 2019. december 11-én egy nappal az előrehozott parlamenti választások előtt. / Fotó: Facundo Arrizabalaga / MTI / EPA)