A lebonyolításért felelős tory frakciótestület, az 1922 Bizottság bejelentette, hogy Boris Johnson nyerte a brit Konzervatív Párt vezetőválasztását, ezzel a volt külügyminiszter és egykori londoni polgármester veszi át a távozó Theresa May helyét, és szerdától ő az Egyesült Királyság új miniszterelnöke. May szerdán délután megy formálisan is jelezni lemondását II. Erzsébetnek, Johnson pedig nem sokkal utána hivatalos a királynőhöz.
Ellenfele, Jeremy Hunt külügyminiszter magát a józan hangként próbálta beállítani az összes brit választót nézve megosztóbb Johnsonnal szemben, azonban valójában nem sok esélye volt a vezetőválasztásnak az elejétől a legnagyobb favoritként nekivágó, és a párttagság körében is legnépszerűbb Johnsonnal szemben. A 160 ezer párttag 87,4 százalék szavazott, közöttük Johnson 92 153, Hunt 46 656 szavazatot kapott.
Johnson az új pártvezetőként tartott első beszédében mindenkinek megköszönte, aki részt vett a kampányában, és ellenfelét is méltatta, szerinte Huntnak volt egy csomó jó ötlete. Viccesen hozzátette, hogy majd lehet, hogy „lenyúlja őket". Gratulált a távozó Maynek is, akinek egyik hangos kritikusa volt. May szintén gratulált, és támogatásáról biztosította utódját.
Johnson azt ígérte, hogy végrehajtja a brexitet, és legyőzi a Munkáspártot vezető Jeremy Corbynt. Azt is mondta, hogy mindenhez azzal a pozitív szemlélettel áll, hogy meg lehet csinálni. Egy szójáték kíséretében – a kampányszlogenjéhez, a Végrehajt, Egyesít, Legyőzhöz hozzárakta a Felpörgetést, aminek az angol kezdőbetűi így a DUDE (Haver) szót adták ki – azt ígérte, hogy felpörgetik az országot.
A BRIT KORMÁNYFŐ STÍLUSÁBAN ÉS KARAKTERÉBEN ÉLES VÁLTÁS JÖN,
azonban Johnsonnak ugyanúgy a May bukásához vezető brexitpatthelyzettel, és a megosztott Konzervatív Párttal is szembe kell néznie, miközben a toryknak továbbra sincs egymagukban többségük az alsóházban. Első száz napjában a brexitre összpontosítaná kormánya energiáit, de rögtön egy diplomáciai konfliktust is kezelnie kell majd. Pont a vezetőváltás előtt foglalt le Irán a múlt héten egy brit tartályhajót a Hormuzi-szorosban, és azóta is fogva tartja a Stena Impero legénységét.
Donald Trump amerikai elnök már May miniszterelnöksége alatt is beszélt arról, hogy Johnsonból milyen jó kormányfő lenne, most is az elsők között gratulált az új tory vezetőnek. Emmanuel Macron francia elnök is azt mondta, hogy hamar felhívja majd Johnsont, amint beiktatják miniszterelnöknek.
Miután sorozatban szavazták le a brit alsóházban az EU-val kialkudott kilépési megállapodását, és a toryk borzasztóan szerepeltek a helyhatósági és az EP-választáson is, Theresa May június 7-én távozott a Konzervatív Párt éléről, és ez kormányfői megbízatásának végét is jelentette, viszont utódja megválasztásáig ügyvezető miniszterelnök maradt. (A brexit aktuális állásáról és az idáig vezető útról itt írtunk bővebben>>>) Már kezdettől Johnson volt a nagy esélyese az utódlásnak, és valójában csak az volt a kérdés, hogy vajon ki marad végül talpon, hogy szembeszálljon vele a végén.
A vezetőválasztási folyamat első szakaszában az alsóházi konzervatív frakció egymást követő szavazásokat tartott, végül a június 20-án tartott utolsó szavazási forduló után az eredetileg tíz jelöltből az összes kört magasan nyerő Johnson, rajta kívül pedig még Hunt maradt versenyben. Innentől a Konzervatív Párt több mint 160 ezer regisztrált tagja döntötte el, hogy ki legyen több mint 65 millió brit új miniszterelnöke, és az adott esetben a rendezetlen brexittel is megbékélő tagság körében is minden Johnson mellett szólt az egykori maradáspárti Hunttal szemben.
Johnson régi vágya teljesül azzal, hogy ő lesz az új brit miniszterelnök, de volt olyan időszak, amikor bakijai és kiszólásai miatt többen nem gondolták volna, hogy megosztó politikusként sikerül odaérnie.
Az Alexander Boris de Pfeffel Johnson néven született 55 éves politikusnak úgy sikerült magát a nacionalista-populista tory szárny vezéralakjává tennie, és felépítenie A Nép Borisa imázsát, hogy elég arisztokrata figuraként indult. A brit konzervatív vezetőknél szinte kötelező módon az Eton nevű elit bentlakásos magánintézményben – ott ismerkedett meg David Cameronnal –, majd az oxfordi egyetemen tanult.
A Times-nál újságíróként kezdte a hivatalos karrierjét, ahonnan egy kitalált idézet miatt vágták ki. Így kötött ki a konzervatívokhoz közel álló Telegraph-nál, aminek a brüsszeli tudósítója is volt. Itt olyan kifordított sztorikat is írt, mint például, hogy Brüsszel bekérte az óvszerek méretét, hogy felmérje, melyik országban mekkora az átlagos péniszméret – közben viszont az óvszerek biztonságát akarták tesztelni. Több könyvet is írt, fikciós műtől egészen Winston Churchill életrajzáig.
1998-ban meghívták a BBC Have I Got News For You című hírkvízébe, ahol két vendégszereplés is elég volt ahhoz, hogy a brit bulvársajtó a műsor sztárjává nyilvánítsa. 2001-ben parlamenti képviselő lett. 2004-ben az árnyékkormány művészetügyi minisztere – pár hónapon belül leváltották egy nőügye miatt –, majd 2005. decemberében újra árnyékminiszter, ezúttal oktatásügyi lett.
Már korai politikai pályáját is átívelték a rendszeresen előkerülő megosztó kijelentései, amik között még az őszinte stílusát méltató támogatói szerint is jócskán voltak a politikai korrektség kereteit feszegető, bírálói szerint pedig rasszista, szexista kiszólások. Kijelentette például, hogy „ha a konzervatívokra szavazol, a feleséged melle megnő, ahogy annak az esélye is, hogy egy BMW M3-as tulajdonosa légy", lekannibálozta a pápuákat és terrorelhárítókat szabadított volna a biciklitolvajokra.
A politikai áttörése 2008-ban jött el, amikor sikerült toryként megnyernie a londoni polgármester-választást – előtte a konzervatívok a 70-es években tudtak utoljára győzni a balos fővárosban. Újrázni is tudott, és már a toryk egyik legismertebb arcaként érkezett meg a 2016-os brexitnépszavazáshoz. Ott aztán barátjával, a maradás mellett kampányoló Cameronnal szembefordulva a győztes kilépéspártiak oldalán állt ki, és népszerű konzervatív politikusként fontos legitimitást adott a kilépési kampánynak. Emlékezetes maradt, hogy olyan busszal járt körbe, amire felfestették, hogy a brexittel heti 350 millió fonttal többet fordíthatnának egészségügyre ahelyett, hogy az EU-nak adják a pénzt. Az állítás hazugság volt, ami miatt meg is próbálták perelni.
Hiába tett jó lóra a brexitpártiakkal, és gondolták az egyik legesélyesebb utódjelöltnek Cameron lemondása után, őt is hátba döfték. Szövetségese, Michael Gove akkori igazságügyi miniszter előtte jelentette be az indulását a vezetői székért, erre hivatkozva pedig Johnson inkább ringbe sem szállt a posztért. Végül az akkori befutó, Theresa May kapta a hálátlan feladatot, hogy megállapodjon a kilépés feltételeiről az EU-val. A miniszterelnök egy eltaktikázott előrehozott választással elbukta a toryk parlamenti többségét, amit csak az északír unionistákkal (azaz az Észak-Írország és Nagy-Britannia egységét támogatókkal) összefogva tudott azóta biztosítani. Azonban sem ők, sem a toryk közül nagyon sokan nem álltak be a May által az EU-val kialkudott kilépési megállapodás mögé.
Johnson két évig külügyminiszter volt May alatt, amivel megint bizonyította, hogy megkerülhetetlen a párton belül, de ebben a pozíciójában sem maradtak el a különböző vitás kijelentései. 2018-ban például a burkát viselő muszlim nőket postaládákhoz hasonlította, valamint azt mondta, hogy a líbiai Szirt városa lehet az új Dubaj, ha eltakarítják onnan a halottakat. Johnson közben a kemény brexitpártiakat képviselve belülről is következetesen kritizálta a formálódó, túl puhának tartott brexitmegállapodást. Végül pedig jól időzítve ki is lépett a kormányból. Így Theresa May egyre borítékolhatóbb bukásának idejére ő lett a leginkább esélyes utódjelöltje.
Johnson a legnépszerűbb tory politikusok között van, a YouGov mérései szerint a teljes lakosságot nézve 31 százaléknak pozitív, 47 százaléknak negatív véleménye van róla. Ez is mutatja, hogy
Ő AZ EGYIK LEGISMERTEBB BRIT POLITIKUS, AKIT SOKAN IMÁDNAK, SOKAN UTÁLNAK, DE MAJDNEM MINDENKINEK VAN VÉLEMÉNYE RÓLA.
Támogatói szerint a brexittárgyalásokon is az ő nyers stílusára és karizmájára van szükség Brüsszel meggyőzéséhez, miközben népszerű a konzervatív bázison belül, és elég egyedi figura ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet, és jól manőverezve visszaszerezze a toryktól elpártoló szavazókat. A bírálói szerint azonban leginkább a bakijairól, vitatott kijelentéseiről, az olcsó populizmusáról és a részletek teljes mellőzéséről lett ismert, nincsenek elvei, ráadásul a saját érdekeit az országé elé helyezi.
A vezetőválasztási kampányban ennek fényében Johnson most eléggé biztonsági játékra ment, nem kockáztatott sokat, gondosan figyelt, hogy ne kövessen el indokolatlan bakikat. Ennek ellenére a frakciószavazások után mégis olyan formában került a brit lapok címlapjára, ahogy nem annyira szerette volna. Johnson és barátnője otthonához ugyanis a szomszédok kihívták a rendőröket, miután ordítozást, üvöltözést, csapkodást hallottak kiszűrődni a házból. A rendőrök végül jelezték, hogy senki sem sérült meg, és nem kellett intézkedniük. Az ügy miatt némileg visszaesett a népszerűsége a felmérésekben, de ez végül túl sokat nem rontott az esélyein. Johnson egyébként azt a taktikát választotta, hogy nem válaszolt az esetre vonatkozó kérdésekre, miközben arról is vita indult, hogy meddig közügy egy miniszterelnöknek készülő politikus magánélete.
Ezúttal egy profi stábbal keményen kampányolva olyanokat is sikerült maga mellé állítania a pártban, akik nem igazán voltak a támogatói, habár sokak szerint ez a bázis hamar elolvadhat. A nem nyilvános telefonbeszélgetések után mérsékeltek és keményvonalas euroszkeptikusok is támogatják – a kiszivárgott információk szerint azért is, mert egymásnak ellentmondó ígéreteket tett.
A vezetőválasztási kampányban számos belpolitikai ügy is előkerült, de a briteket és a világot leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy mihez kezd az új miniszterelnök a brexittel. Johnson újratárgyalná Theresa May brexitmegállapodását, és habár azt is mondta, hogy a rendezetlen brexit esélye egy a millióhoz, nagyon határozottan állította, hogy
a most érvényes hosszabbítás végén, október 31-én mindenféleképp kilépnének az EU-ból
– bár időnként utalt rá, hogy még akkor se mondhatna mást, ha nem így lenne, hiszen azzal a saját alkupozícióját ásná alá. A Telegraph szerint Boris Johnson „háborús kabinetet” alakítana, amelynek a tagjait felesketné az október 31-i határidőre – akár megállapodás nélkül is –, és erre a célra koncentrálna a kormánya az első száz napban.
Csakhogy Johnson is egy rettentően megosztott tory pártot és a May-féle brexitpatthelyzetet kapja az induláskor. May alól látványosan elfogyott az alsóházi frakció, rendre sokan szembementek vele a különböző brexites szavazásokon. A megosztottságot mutatja, hogy azt már többen is jelezték a konzervatív képviselők közül, hogy egy May utáni tory kormány ellen szavaznának, ha ezzel akadályozhatnának meg egy rendezetlen kilépést.
Több miniszter már előre jelezte, hogy lemond, ha az új kormányfő megpróbálja rájuk erőltetni a megállapodás nélküli brexit lehetőségét. Egyikük Philip Hammond, aki az euroszkeptikusok egyik legtekintélyesebb tagja, pénzügyminiszterként mégis folyamatosan felszólal a rendezetlen brexit ellen. Ő más fontos torykkal szemben azt sem vetette el, hogy ilyen esetben akár egy bizalmatlansági indítványt is támogatna. Még komolyabb fenyegetés, hogy sajtóértesülések szerint akár hat tory is átülhet a liberális demokratákhoz, ami nem jönne jól az egyébként is az északír unionistákra szoruló konzervatívoknak, akiket augusztusi időközi választások is fenyegetnek.
Johnson nem szokványos alsóházi helyzetét az a szavazás is mutatja, amelyet a parlament felfüggesztéséről tartottak. Elvileg lehetséges, hogy ideiglenesen berekesztik a parlament munkáját és nem hívják össze a képviselőket október 31-ig, így egyszerűen ölbe tett kézzel kell végignézniük a kilépési határidő leketyegését. A parlament viszonylag nagy, 41 fős többséggel elvetette a lehetőséget, amit Boris Johnson a saját szavai szerint ugyan nem akart kijátszani, de nem is zárt ki. A képviselők a döntésükkel nem tettek lehetetlenné egy ilyen húzást, de nagyon megnehezítették.
Johnson ígéretei között szerepelt, hogy visszaerősíti a Konzervatív Pártot, ami nagyon visszaesett a felmérésekben, és az sem vigasztalhatja őket túlzottan, hogy közben a Munkáspárt is bezuhant. A konzervatívokat a közvélemény-kutatásokban szorongatja Nigel Farage Brexit Pártja is, ami megnyerte az EP-választásokat május végén, ráadásul visszaerősödtek az EP-választás másik nyertesének számító liberális demokraták is. A YouGov június végi felmérése szerint a Brexit Párt 22, a Konzervatív Párt 22, a Labour 20, a liberális demokraták 19, a Zöldek pedig 10 százalékon állnak.
Ahogy korábban Theresa May, most Boris Johnson is parlamenti választás nélkül került hatalomra. normál menetben legközelebb 2022-ben tartanak választásokat, úgyhogy papíron van ideje visszatornázni a párt népszerűségét.
A másik oldalról az uniós vezetők nyilatkozatai idáig egyértelműek voltak, de az EU is arra várt, hogy legyen meg hivatalosan is May utódja. A Theresa Mayjel kötött megállapodás újratárgyalását – benne az ír-északír határ nyitvatartásának dilemmájára kitalált biztosítékkal – mindig határozottan kizárta az Európai Bizottság. Az október 31-ig hivatalban lévő Juncker-bizottság főtárgyalója, Michel Barnier egyértelműen leszögezte, hogy a mostani megállapodás az egyetlen út előre, egy rendezetlen kilépésre pedig jobban felkészült az EU, ezért nincs haszna fenyegetőzni vele. Az ír kormány múlt héten sokadszor állt ki a határellenőrzést elkerülő megoldás mellett. A közös piac egységére jelentene veszélyt, ha nem vizsgálnák az Írország és a brit fennhatóságú Észak-Írország közti árukat.
Johnson a „halottnak nevezett”, brit parlamentben többször elbukott megállapodás helyett modern technikai intézkedésekkel teremtene láthatatlan vámhatárt, ami megőrizné az áruk szabad mozgását a szigeten. Többször elmondták uniós részről, hogy sehol nem alkalmaztak még ilyesmit, és nem látni, hogyan működhetne a gyakorlatban. A May-féle megállapodásba foglalt biztosíték alapesetben életbe sem lépne, csak akkor, ha egy kétéves átmeneti időszak alatt az EU és az Egyesült Királyság képtelen szabadkereskedelmi megállapodást kötni.
Egyezség nélküli, rendezetlen brexitnél a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályai alapján a britek akkor is kénytelenek lennének a többi kereskedelmi partnerükhöz hasonló vámokat és védőintézkedéseket bevezetni, ha nem akarnak. Boris Johnson a GATT (a mostani VIlágkereskedelmi Szervezet európai integrációs céllal induló elődje) megállapodásának egyik pontjára hivatkozva állította, hogy nincs erre szükség, de ezt csak akkor alkalmazhatnák, ha már közel lennének a szabadkereskedelmi megállapodáshoz. Erről még el se kezdtek tárgyalni: abban a kétéves átmeneti időszakban alkudnák ki, ami az első tárgyalási szakasz után, magával a kilépési egyezség elfogadásával indulna.
Johnson utalt rá, hogy ha kell, beletrollkodik az uniós döntéshozatalba. Ilyesmit az eddigi megegyezések elvben tiltanak, de a gyakorlatban nem, és amúgy is kezdik őket kihagyni a döntésekből (ami szintén tilos lenne). Ha megakasztják az EU működését, miközben az intézmények élén amúgy is épp teljes cserét kell levezényelni, már az EU-ból mondhatják neki azt, hogy viszlát. Főleg a franciáknak van elege az állandó halasztgatásból.
Johnson viszont a mostani, 2014-2020-as költségvetéssel is zsarolhatja az EU-t, amit 2023-ig fizetnek ki. Az előzetes megállapodásban a britek rábólintottak, hogy továbbra is beteszik az ígért részüket a büdzsébe, de a leendő miniszterelnök utalt rá, hogy ezt nem feltétlenül tartaná be. Az EU már jövőre is készített egy vésztervet, Ursula von der Leyen, a következő bizottsági elnök pedig külön alappal segítene. Ő egyébként nyitott a további halasztásra (állítólag ezt úgy csomagolnák, hogy a kemény brexitre készülnének vele) és szerinte a kemény brexit mindkét félnek fájna, amivel a brit költségvetési hatóság is egyetért, az előrejelzésük alapján egyenesen recesszióba lökné az Egyesült Királyságot.