Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt olyan pont, amikor haza akartam jönni
– írta olvasónk, Ujvári Barbara Iránból, ahol már 40 ezer felett jár a koronavírussal megfertőzöttek száma, míg a halálos áldozatoké 3000-hez közelít. Barbara 2018 óta él Iránban, ahol a Teheráni Egyetem hallgatója iranisztika szakon. Az Index kérésére leírta, milyen az élet most az országban, hogyan állnak az emberek a járványhoz, és ő miért döntött személy szerint a maradás mellett.
Ahogy korábban részletesen írtunk róla: Iránban a rezsim kezdetben elbagatellizálta a helyzetet. A kormány szóvivője február 19-én jelentette be a vírus megjelenését Iránban, de mire beszámoltak az első két beteg megfertőződéséről, majd haláláról, a járvány addigra már rég javában terjedt a feltételezések szerint. Barbara szerint ekkoriban, és még az ezt követő másfél hétig a lakosság sem vette elég komolyan a helyzetet.
Az első két hétben a maszkok, a kesztyűk és a kézfertőtlenítő hiánya is komoly kihívást jelentett, ami nemcsak a lakosságot, de az egészségügyi dolgozókat is súlyosan érintette, írta. Ő maga Dubajból szerzett be egy ismerősön keresztül maszkokat, kézfertőtlenítőket és egy nagy csomag gumikesztyűt még azelőtt, hogy a járvány kitört volna az országban, emiatt több ismerősnek is ő adott. Barbara szerint azóta, nagyjából 1-2 hét után stabilizálódott a helyzet, a lakosság ellátottsága megoldódott, mivel több gyár a kormány kérésére átállt ezeknek a termékeknek a gyártására.
Ami további problémát okoz a koronavírusra ráadásként, hogy az Iránt sújtó amerikai szankciók miatt sok gyógyszer nem vagy csak nehezen elérhető. A szankciókat azután vezették be újra, hogy Donald Trump amerikai elnök 2018-ban felrúgta a Barack Obama elnöksége alatt megkötött atomalkut, és bár az USA szerint a gyógyszerek, orvosi felszerelések bejuttatását nem vágják el, olvasónk szerint hiány van például az influenza A és B ellen adott Oseltamivirből, a hepatitis C elleni Ribavirinből és abból a Lopinavir nevű HIV-gyógyszerből, illetve a Favipiravir nevű japán influenzagyógyszerből, amelyek ígéretesnek tűnnek vagy tűntek a Covid-19 elleni gyógyszerért folytatott küzdelemben.
Ma már Iránban is zárva vannak az oktatási intézmények, a szórakoztató egységek, a közösségi helyek. A hivatalok és bankok rövidített nyitvatartással dolgoznak. A köztereket folyamatosan fertőtlenítik, a hotelek nem fogadhatnak vendégeket, a tartományok között tilos az átjárás.
Teherán forgatagas utcái szinte kihaltak, nagyon kevés embert látni gyalog. A levegőben van, hogy vigyázni kell magunkra és egymásra
– írta olvasónk. A sűrűbben lakott területeken ideiglenesen beszüntették a pénteki imát. Óvintézkedésként több szentélyt, síita zarándokhelyet is bezártak a kormány utasítására, aminek, ahogy beszámoltunk róla, megvoltak a maga következményei dühös tömegjelenetek és egy bizarr, a Fatima Maszume szentély rácsait nyaló mozgalom formájában.
Barbara szerint ugyanakkor az emberek többsége igyekszik betartani az óvintézkedéseket, csak akkor mozdulnak ki otthonról, ha muszáj, és akkor is maszkban, kesztyűben. Nagyobb kihágásnak a perzsa újévvel kapcsolatos utazás számított. Ebből az alkalomból több mint egymillióan keltek útra az országban meglátogatni a rokonaikat. Ahogy Barbara megélte: sokan arra hivatkoztak, hogy háztól házig mennek az autójukkal, tehát a lehető legkevesebbet kockáztatják, mert tudják, hogy figyelni kell.
A szabályok komolyan nem vétele olvasónk szerint egyébként elsősorban a társadalom alsóbb, kevésbé tanult rétegére volt inkább jellemző, de az ő körükben is kisebbségről volt szó, és egyre csökken a csoportjuk nagysága. „Általában az óvatosság fokozatosan alakult ki, például Teheránban már az emberek többsége maszkot és kesztyűt hordott, illetve igyekezett nem kimozdulni, addig Nyugat-Iránban ennek még semmi jele nem volt, mivel nem voltak még hivatalosan fertőzöttek” – írta Teheránban élő olvasónk.
Ami megkönnyíti szerinte az életet a koronavírusos időkben, hogy Iránban a kényelmi szolgáltatások nagyon szerteágazóak és jól is működnek.
Akár fél óra leforgása alatt a környékbeli szupermarket házhoz is szállítja a bevásárlásunkat, amit online vagy telefonon tudunk megrendelni
– mondott példát, hozzátéve, hogy valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy az irániak nem rabolták le a boltokat, sose volt hiány semmiből. A helyzetet az is könnyíti, hogy a termékek jelentős részét belföldön állítják elő.
Sokat számít az is a mindennapokban, hogy – bár az embereket itt is megviseli a helyzet – nincs pánikhangulat. Az sem okozott riadalmat a lakosság körében, hogy a vezetés úgy döntött: szabadlábra helyeznek 85 ezer foglyot, a jelenleg Iránban fogvatartottak csaknem felét, hogy elejét vegyék a vírus terjedésének a börtönökben. „A foglyok mind házi őrizetben vannak, nyomkövetővel a lábukon, és ez csak egy ideiglenes megoldás a vírus terjedésének a megakadályozásában” – magyarázta, miért nem ijedtek meg ettől az emberek.
Barbara szerint a boltok le nem rablásának az lehet az oka, hogy az irániak tudják: baj esetén számíthatnak a környezetükre.
Tehát ha elfogyna a tojás a hűtőmben, a szomszédomtól kérhetnék, és ez kölcsönös. Sőt, ez a jellegű szolidaritás sok esetben odáig „fajul”, hogy az ugyancsak otthoni izolációban lévő barátaim – kérem vagy sem – ételt, virágot, édességet küldenek, mondván, hogy nekem nehezebb, mivel egyedül élek
– mesélte. Ez a segítőkészség, illetve a pánikhangulat hiánya volt az egyik oka annak, hogy Ujvári Barbara úgy döntött, nem jön vissza Magyarországra a koronavírus miatt. Bár társadalmi szinten elítéli, egyénként örül annak, hogy egyelőre megmaradt Iránban a szabad mozgás lehetősége, és az első hetek érzelmi hullámvasútja, a határlezárásokról és járattörlésekről szóló hírek után megnyugtatónak érzi azt is, hogy a teheráni magyar nagykövetség a többi ország képviseletéhez képest is jól teljesítve hamar úrrá lett a helyzeten, folyamatos tájékoztatást nyújtanak, és ha valaki ki akar jutni, annak segítenek repülőjegyet szerezni.
A maradás mellett szólt az is olvasónk számára, hogy az itteni magánegészségügyi ellátást nemzetközi színvonalúnak ismeri, ráadásul magyarként is megfizethetőnek tartja.
Arról nem is beszélve, hogy az itteni orvosok a négy hét leforgása alatt már rengeteg esetet láttak, emiatt tapasztaltak a koronavírusos beteg kapcsán
– tette hozzá. Felidézte, hogy az iráni orvosok már értek el sikereket kritikus állapotban lévő pácienseknél, ezt szerinte jól mutatja a 103 éves, felépült asszony esete is.
Olvasónk szerint a túlélési esély attól is függ, hogy valaki állami vagy magánkórházba kerül, mivel hatalmas a különbség a kettő között, de amúgy az iráni közegészségügyi ellátás is – a szankciók ellenére is – jóval magasabb színvonalú, mint például a szomszédos országoké, és a halálozási arány se magasabb a nemzetközi átlaghoz képest.
A magánkórházakban ugyanakkor olyan gyógyszerek és gépek is elérhetőek, amelyek a szankciók miatt az államiakban nem, ráadásul az itteni orvosok jelentős része külföldön, elsősorban Amerikában, Nagy-Britanniában és Németországban tanult, vagy ott is dolgozott, így a tapasztalatuk is nagyobb, és a többségük emiatt jól beszél más nyelveket is, ami nagy segítség lehet külföldieknek. A magánkórházak nem zsúfoltak, betegközpontú az ellátás. A legtöbb magánkórház olvasónk tudomása szerint ugyan nem fogad koronavírus-gyanús beteget, viszont több követségnek is fenntartanak elszeparált kórházi ágyakat modern gépekkel, tehát azok a diplomaták vagy adott nemzet betegei, akik a követség orvosával dolgoznak, azok ilyen ellátást kaphatnak, ha szükségük lesz rá.
Olvasónk szerint Iránban a járvány kitörése utáni első két hét volt különösen nehéz, „mert az emberek azt érezték, hogy Irán megint egyedül van, ráadásul a térségben ők a felelősek a legtöbb fertőzöttért”, de azóta a járvány globális mérete miatt kialakult már az a nemzetközi szolidaritás, ami az irániakat is segíti.
Az iráni helyzetkezeléssel kapcsolatban az embereket Barbara szerint nagyon zavarta például, hogy mikor a járvány Kínában már tombolt, és szinte az összes légitársaság leállította már a kínai járatait, az iráni Magar Air továbbra is járt, ráadásul több városba is. Arról is nagy viták voltak, hogy miért nem zárják le Kom városát, amikor még csak ott volt jelen a vírus. Ugyanakkor, ahogy iranisztika szakos olvasónk írta, Iránban nem jellemző a bizalom a vezetés felé, történelmileg sosem volt az,
az irániak nem várják, hogy a kormány „megmentse” őket, illetve tisztában vannak a korrupció mértékével, és a transzparens kommunikáció hiányával, emiatt senki se lesz már csalódott.
(Borítókép: Járókelők Teheránban 2020 március 26-án - fotó: Asia Ali Khar / West News Agency / REUTERS)