A kínai diplomácia szenvedi meg a koronavírus-járványban azt az üzleti gyakorlatot, amely a járvány előtt teljesen elfogadott volt, és senkinek nem szúrt szemet, mert nem életek múltak rajta. Arról a gyakorlatról beszélünk, hogy ha egy külföldi kereskedő valamit olcsón be akart szerezni Kínából, megtehette.

A külföldi kereskedő és a kínai eladó is tudta, hogy ha nagyon olcsó valami, akkor az annyit is ért, mégsem voltak elégedetlenkedők, hiszen a végfelhasználó sem csúcsminőséget várt. Ha pedig valami nagyon gagyit kapott a pénzéért, amit aztán egy nap múlva már dobhatott is el, nem reklamált, mert nem is várt sokkal többet azért a kevéske összegért.

Kína tehát nem csak azért tudta (és tudja) olcsó termékekkel ellátni a világpiacot, mert a kínaiak ennyire igénytelenek lennének, vagy egytől egyig szélhámosak, hanem azért, mert vevői oldalról is óriási igény volt (van) a gagyira. Mindez egészen addig nem is okozott feszültséget eladó és végfelhasználó között, amíg például egy fülhallgatóról vagy egy zseblámpáról van szó. 

Ám amikor a járvány miatt orvosi eszközöket Kínából beszerző államok azt vették észre, hogy a kínai kereskedőktől sok-sok millió euróért vagy dollárért vásárolt orvosi eszközök nem azok, amiknek látszanak, hanem olcsó hamisítványok, és ennek hangot is adtak, Pekingnek lépnie kellett:

De mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg, mi is történt, ami miatt Pekingnek lépnie kellett!

Csak néhány példa:

• A hollandok 600 ezer, Kínából vásárolt maszkot hívtak vissza silány minőségük miatt. (A minőség alatt azt kell érteni, hogy ezek a maszkok alkalmatlanok voltak arra, hogy megvédjék a viselőjét.)
• A spanyolok vettek 50 ezer koronavírustesztet, amit aztán dobhattak is ki, mert csak 30 százalékos pontossággal tudták megállapítani valakiről, hogy fertőzött-e, vagy sem.
• A cseh egészségügyi hatóságok közölte, hogy az a 300 ezer gyorsteszt, amit Kínából rendeltek, csak azoknál a betegeknél mutatja ki a vírust, akik öt napnál vagy annál régebben fertőződtek meg, ráadásul a tesztek harmada eleve hibás volt.
• Törökországnak is problémái adódtak a kínai egészségügyi felszerelésekkel.

Biztosan hosszan lehetne sorolni a példákat, ha minden, kínaiakkal üzletelő állam nyílt kártyákkal játszana, de sok olyan állami ügyfél lehet, amelyik azért nem veri nagy dobra mindezt, mert attól tart, hogy azzal saját alkalmatlanságát bizonyítaná. Pedig bőven akadtak partnerek. Peking Iránba és Irakba is küldött orvosi eszközöket, Franciaországba lélegeztetőgépeket, személyi védőeszközöket Kambodzsának és a Fülöp-szigeteknek. A New York-i Central Parkban felhúzott kórházba is érkeztek Kínából orvosi eszközök, és természetesen a sokáig a legnagyobb káoszban úszó Olaszországba is, ahol nem mellesleg 310 ezer kínai él, közülük nem egy meg is mozgatta a kapcsolatait azért, hogy valamiképpen segítsen.

Magyarország is szerzett be maszkokat, sőt lélegeztetőgépeket Kínából, a SOTE által vásárolt gépekről például azt sem lehet tudni, milyen márkájúak, ráadásul egy olyan kínai hátterű, de magyar cég adta el ezeket, amely teljesen ismeretlen az egészségügyi piacon.

Miután Peking igyekszik a járványból geopolitikai hasznot húzni, és a segítségét felajánlva még jobban közeledni egyes nyugati országokhoz, rém kellemetlenül érintette a korábbi gyakorlatból és a kínai kereskedők mohóságából fakadó helyzet. Miután a járvány Európában megjelent és berobbant, a válság miatt már pénzügyileg lepadlózott kínai kereskedők, ügynökök (és velük együtt a gyárak) elkezdtek maszkokkal kereskedni, maszkokat vagy más orvosi eszközöket gyártani.

Ám az európai piac is fukarnak bizonyult, a költséghatékonyság jegyében pedig a minőségre is nemet mondott: ha a kínai ügynök olcsón, a piaci ár feléért vagy harmadáért kínálta a tanúsítvány nélküli maszkot, akkor is kellett a vevőknek, és a bili csak a végfelhasználónál, például az egészségügyben borult ki.

„Kínai gyárak tízezrei kezdtek el foglalkozni maszkok gyártásával, miközben 200-300 olyan kínai gyár lehet, amely valóban minőségi, tanúsítvánnyal rendelkező terméket képes előállítani” – adott egy helyzetjelentést az Indexnek Mátrai Miklós üzletember, akit a kínai maszktémában már korábban is megszólaltattunk. Jól mutatja az állapotokat, hogy a kínaiakkal már tíz éve üzletelő Mátrai cége is kapott ajánlatokat olcsó maszkokra olyan kínai partnerektől, akikről tudni lehet, hogy elektronikai termékekben utaznak, a maszkgyártáshoz közük nincs.

Végül Mátraiék – többheti kutatás után – nagyjából 200 gyárból tudtak kiszűrni öt olyat, amelyik valóban kompetens és megvannak a szükséges papírjai, ma már a cégük milliószámra hozza be az országba higiéniai maszkokat. Persze árulkodó az is, hogy ezekre nem az állami szervek, hanem a privát gazdaság nagyobb szereplői a vevők. Sok kínai gyártó tisztában volt azzal, hogy nem megfelelő terméket állít elő, és esélye sincs a tanúsítvány megszerzésére. Mégis labdába rúghattak, mert vagy megtalálták az európai és amerikai szabályozások kiskapuit, vagy ki tudták használni, hogy a válsághelyzet miatt ezek a szabályozók sem vették olyan szigorúan a saját szabályaikat. Az amerikaiak például régebben ódzkodtak a Kínában „honos” N95-ös maszkoktól, majd amikor már látták, hogy ég a ház, változtattak a szabályozáson és elfogadták azt. 

Persze azok a kínai gyártók, amelyek tényleg minőségi terméket állítanak elő, azok megkérik az árát, a kapacitásaik pedig végesek, így nem csoda, hogy az elmúlt hetekben is folyamatosan nőtt a valóban jó maszkok beszerzési ára, és azok az államok kerültek előnybe, amelyek még időben kapcsoltak, és nem mondvacsinált gyártókkal álltak le üzletelni. Akik így tettek, vagy rossz terméket kaptak, vagy meg se kapták az árut. És jó eséllyel már meg se fogják.

A papír nélküli maszkokat ki sem engedik, persze azért a korrupció is létezik a világon, így azt azért nem lehet kijelenteni, hogy csak tiszta termék hagyhatja el az országot. „Nő a maszkok ára. A légi közlekedés jelenlegi helyzete miatt eleve öt-hét napot kell a szállításra várni. De ezt még megelőzi ugyancsak öt-hét nap, amíg a maszk tanúsítványt kap. Tehát ha lejön a gyártósorról egy maszk, akkor legalább két hét eltelik, mire elhagyhatja Kínát” – magyarázta az Indexnek Mátrai. 

A vámon akkora dugók vannak Kínában, mint a karácsonyi időszakban 

– fogalmazott az üzletember.

Emiatt most hiány lépett fel a világon a maszkokból, és ez a fennakadás Mátrai szerint még április közepéig fennállhat. Szerinte nagyjából május közepére viszont teljesen rendeződhet a piac, a kóklerek addigra végleg elhagyhatják ezt a szegmenst, és akkorra helyreállhat a szállítmányozás is. A nagy pörgést látva az Emirates légitársaság, amelyik a járvány miatt leállította magát, nemrég újraindította a teherszállítását. 

És bár Kína most igyekszik segítőként feltüntetni magát, némiképpen árnyalja a képet, hogy februárban (amikor még Európa és az Egyesült Államok „aludt”) Peking – a Time magazin egyik, a kínai maszkdiplomáciát bemutató cikke szerint – arra utasította a külföldön lévő kínai állami vállalatait, köztük a PetroChina olajvállalatot, hogy a lehető legtöbb maszkot vásárolják fel és vigyék haza. 

(Borítókép: Kínai orvosi eszközöket tartalmazó rakomány egy portugál repülőtéren Fotó: Pedro Fiúza/NurPhoto via Getty Images)