Önmagában a legmegbízhatóbb védőfelszerelés is kevés lenne segítségnek, de ameddig még ezek az alapok is hiányoznak, az életüket teszik kockára a világban az egészségügyi dolgozók, akik a koronavírusos betegeket próbálják gyógyítani. A helyzetükön ront a képzés- és információhiány, és – mint Spanyolországban történhetett – még az is visszaüthet, ha alapvetően jó munkakörülményekhez voltak szokva.
Mindenki megértheti, hogy néha, amikor az ember belegondol, úrrá lesz rajta a düh
– mondja Floriana Pinto, egy, a Covid-19 elleni küzdelem frontvonalában dolgozó olasz nővér, aki nemrég a WHO ápolásügyi főhivatalnokának beszélt arról, miben élnek most. Pinto Olaszországában 9 százalék körüli a megfertőződési arány az egészségügyi dolgozók körében, és hiába érzik át a nagyszerűségét annak, hogy mindenki a tudása legjavát nyújtja, hogy csapatban mennyire erősek, ha – így a nővér – aztán a valóság arcul csapja őket, az a valóság, hogy a rendszer nem védi meg őket.
Pinto elpanaszolta, hogy hadakozniuk kell a legalapvetőbb dolgokért is: a tesztelésért, a védőfelszerelésért, a pszichológiai segítségért, és nincsenek elegen. Olaszország ugyan behívott ápolónak tanuló diákokat is segíteni, de ők még tapasztalatlanok, megjelenésük ezért még tetézheti is a bajt. „Felelősnek érzem magam értük. A frissen végzett ápolók csapatában például valaki már az első hét után meg is fertőződött. Felkészületlen ápolókat küldünk a frontra” – szembesítette a nővér a helyzettel a WHO illetékeseit.
Olaszországban már több mint száz halálos áldozatot szedett a járvány az orvosok, nővérek között, és az olasz egészségügyi dolgozók veszélyeztettségét mutató 9-10 százalékos arányszám az összes regisztrált fertőzött között nincs is a világ legrosszabbjai közt. „Nagyon aggódom” – mondta még március 25-én Howard Catton, a Nővérek és Betegápolók Világszövetségének ügyvezető igazgatója, akihez akkorra 12 százalékos spanyolországi arányról érkeztek friss hírek, és egyre több országból lehetett hallani a COVID-19-be belehaló nővérekről, orvosokról. Azóta például Szerbiáról is tudni lehet, hogy az ottani regisztrált fertőzöttek több mint 12 százaléka az orvosok és nővérek közül került ki.
Spanyolországból pedig már 14-15 százalékos arányról tudunk.
Amerika egyes államaiban pedig az ismert koronavírus-fertőzöttek akár 20 százaléka is az egészségügyben dolgozik: orvosok, ápolók, vagy éppen kórházi takarítók. Iowából érkeztek például ilyen kirívó adatok, ott a valamivel több mint ezer koronavírusos 23 százaléka dolgozott az egészségügyben.
A különböző országok, államok egészségügyi dolgozóinak helyzetét nem feltétlenül lehet egyszerűen csak az adatokat egymás mellé téve összehasonlítani. Ha valahol feltűnően magas a fertőzöttek aránya az egészségügyi dolgozók körében, az jelentheti, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyengébb védelmet kapnak, mint máshol.
Az is lehet, hogy az adott esetben inkább arról van szó, hogy az adott országban rengeteget tesztelnek ebben a körben, ami éppen hogy nagyobb biztonságot jelent az érintetteknek.
Az egészségügyi dolgozók nagy arányú megfertőződésében közrejátszó tényezők közt a legkézenfekvőbb: egyszerűen hosszú időn át rengeteg beteggel kerülnek kapcsolatba. Kínában csak február végéig 3300 egészségügyis fertőződött meg és 22-en haltak meg. Amikor ott vizsgálták az okokat, a kitettségen kívül ezeket sorakoztatták fel:
Amikor a megfelelő képzésről vagy annak hiányáról van szó, olyan banális dolgokra is érdemes gondolni, mint a védőfelszerelés helyes használata, ami – ahogy a betegápolók világszövetségének vezetője rámutatott – egyáltalán nem magától értetődő.
Kicsit olyan, mintha valaki a kezembe nyomna egy búvárfelszerelést, és aztán mondaná, hogy akkor menjek is merülni. Nem biztonságos
– mondta Catton, aki természetesen a védőfelszerelés-gyártás növelését és a terítés, elosztás javítását is régóta sürgeti.
Van, ahol látványosabb akciókkal próbálják elérni ugyanezt: Mexikóvárosban például az egészségügyi dolgozók múlt hétfőn rövid időre elbarikádozták az utcákat, így tiltakozva a védőfelszerelés hiánya miatt. Spanyolországban jogi eljárások sokaságának indításával próbálják kikényszeríteni egészségügyi szakszervezetek a megfelelő védőfelszerelés-ellátást, miközben orvosok osztják a közösségi médiában
az eldobható esőkabátot, meg szemeteszsákot viselő kollégáik képeit.
Spanyolországban egyébként az is hozzájárulhatott az egészségügyi dolgozók kiugróan nagy arányú megfertőződéséhez, hogy az ottani orvosok, nővérek egyszerűen nem voltak ahhoz szokva, hogy ilyen körülmények között, megfelelő védelem nélkül kelljen dolgozniuk. Erre gyanakszik a Time-nak Sara néven nyilatkozó madridi orvos, aki szerint talán más országokban, ahol alapból nincs sok orvos, nincs sok felszerelés, a dolgozók már megszokták ezt, de a spanyolokat felkészületlenül érte.
A Guardian nemrég külön projektet indítva arra vállalkozott, hogy adatbázist épít, és rövid, megrázó portrékkal bemutatja az összes olyan amerikai egészségügyi dolgozót, aki életét vesztette, miközben betegeknek próbált segíteni a koronavírus-járvány alatt. Az első történeteket szerdán tette közzé a Guardian, ahol meg vannak arról győződve, hogy sokkal-sokkal több az amerikai halálos áldozat annál a 27-nél, amit április 14-én hivatalosan bejelentettek.
A legelső történet egy bronxi sebészé, J. Ronald Verrieré, aki 59 évesen halt meg április 8-án. Verrier a St. Barnabas kórházban dolgozott, ahol korántsem volt megfelelő az ellátottság maszkokból, védőruhákból. A kórház olyan rettenetes nyomás alá került a járványban, hogy a parkolóban is halottasházat kellett működtetni, miközben sok nővér jobb híján nekiállt maga készíteni textilmaszkokat. A Haitiből származó sebész két évtizede dolgozott itt. Széles mosolyú, vidám ember volt, olyasvalaki, aki be-beugrott a kórtermekbe rögtönzött születésnapi bulival felvidítani a betegeket. A krízis kezdete óta minden egyes nap bent volt. Április elején fedezte fel magán, hogy megfertőződött. Elhivatottságára jellemző, hogy még a megbetegedése után is bejelentkezett otthonról a munkaértekezletekre. Április hetedikén még vidámnak tűnt, amikor egy kollégájával beszélt. A következő napon meghalt.
A Guardian projektjének az egyik alapvető célja, hogy
az elveszített emberekre ne csak statisztikai adatként gondoljon a világ, hanem kapják vissza egyedi arcaikat.
Így például Vianna Thompsonról, az 52 évesen elhunyt nevadai nővérről tudható, hogy 1991-ben Dél-Koreában ismerkedett meg a férjével, ahol egy, a hadsereghez tartozó kutyákat ellátó állatorvos oldalán dolgozott. A párt a közös hobbijaik – a tánc és a country zene – hozták össze, három fiuk született, és Vianna Thompson keményen hajtott azért, hogy a dzsesszt és countryt játszó fiúknak hangszereket vehessen. Kedves volt, gondoskodó, önzetlen, óriási szívvel, mondta róla a férje. Az asszony egyike volt annak a három renói egészségügyi dolgozónak, akik két hét leforgása alatt haltak meg az új koronavírus miatt.
Thompson március végén két éjszakai műszakot dolgozott végig egy beteg kollégája ágyánál, két héttel később már ő maga volt intenzív osztályon. Március 29-én, egy nappal azután, hogy az ápolt kollégája meghalt, már ő is köhögni kezdett. Az volt az utolsó műszakja. Egy héttel később a férjének sms-ben üzente a hálószobájából: „Hívd a mentőt, nem kapok levegőt”. A kórházban lélegeztetőgépre került, de az életét nem lehetett megmenteni. A férjétől FaceTime-on kellett elbúcsúznia. Jogosult volt a veteránoknak kijáró végső tiszteletadásra, hogy a holttestét végigvigyék a kórházon, és felállva tisztelegjenek neki az emberek. A fertőzésveszély miatt az amerikai zászlót nem lett volna biztonságos a testére borítani, ezért azt egy családi barát hordozta előtte.
Vianna Thomsponnal ellentétben legalább a személyes elbúcsúzásra módja volt Jeff Baumbachnak, a Guardian gyászos adatbázisában szereplő 57 éves ápolónak a kaliforniai Stocktonból. Jeff Baumbach 28 éve dolgozott a szakmájában, az intenzív osztály volt az utolsó munkahelye. Márciusban értesítették, hogy egy kollégája elkapta a koronavírust. Hamarosan rajta is jelentkeztek a tünetek. Megfertőződött a felesége, a szintén ápolóként dolgozó Karen is. A házaspár az otthonában vonult karanténba, 26 éves lányuk elővigyázatosságból ideiglenesen kiköltözött, és nem is kommunikált az édesapjával a betegség napjaiban. Nem gondolta, hogy baj lehet. „Legyőzhetetlennek hittem” – mondta. Jeff Baumbach március 31-én összeesett a fürdőszobában. A kórházban lélegeztetőgépre tették, de alig segített valamit. A feleségének végül megengedték, hogy teljes védőöltözetet véve személyesen köszönjön el tőle. Jeff Baumbach még a kórházba kerülése napján meghalt.
Érkeztek már hírek olyan egészségügyi dolgozókról is, akik ugyan nem közvetlenül a COVID-19-be haltak bele, de a haláluk összefüggésbe hozható a járvánnyal, illetve azzal, hogy nem sikerült őket megvédeni a megfertőződéstől. Öngyilkosságot követett el még márciusban egy 34 éves nővér, miután megtudta, hogy megfertőződött. Daniela Trezzi Lombardiában, a járvány gócpontjában dolgozott intenzív osztályon. Az esetéről, amely miatt vizsgálat is indult, egy olasz ápolói szervezet tájékoztatta a nyilvánosságot. A szervezet szerint Trezzi a hozzá közel álló kollégainak arról beszélt az utolsó napjaiban: rettenetesen szorong amiatt, hogy továbbadhatta másoknak a vírust.
Egyszerűen muszáj lenne priorizálni, és az egészségügyi dolgozóknak védelmet nyújtani most azonnal. Nemcsak az ő életük forog kockán: szükségünk van rájuk, hogy talpon maradva folytatni tudják a munkát, és segíthessenek a betegeknek
– mondta ki a legalapvetőbbet a Nővérek és Betegápolók Világszövetségének vezetője.
(Borítókép: Egészségügyi dolgozó az új koronavírus okozta betegségben szenvedők kezelésére felállított tábori kórház sátrai között a New York-i Central Parkban 2020. április 1-jén. Fotó: MTI/EPA/Justin Lane)