Otthonukig 2000 kilométert gyalogló és stoppoló indiai férfiak, apjával a csomagtartón 1200 kilométert bicikliző 15 éves indiai lány. Az ilyen és ehhez hasonló történetek bejárták a nyugati sajtót, ahol legtöbbször a kitartás és a szeretet diadalaként jellemezték azokat. Sok indiai szerint azonban ezek a történetek valójában a kormány elhibázott intézkedéseire világítanak rá a koronavírus-járvány közepette.
Narendra Modi miniszterelnök a súlyos gazdasági hatásoktól tartva május végén annak ellenére oldotta fel a két hónapja bevezetett szigorú kijárási tilalmat, hogy a regisztrált fertőzöttek száma egyre gyorsabban nő, ráadásul a rettentő kevés teszt miatt a valós adatok még rosszabbak lehetnek. Ez pedig több helyen is az egészségügy összeomlásával fenyeget. A Hindustan Times keddi cikke szerint
a teszteltek közül majdnem minden harmadik személynek pozitív lett a teszteredménye Delhiben.
A mintegy 30,5 százalékos pozitivitási arány jóval magasabb itt, mint India egészében, ahol ezzel szemben 7 százalékos az érték. A számok jelenleg emelkedő tendenciát mutatnak, ugyanakkor a magas pozitivitási arányhoz az is hozzájárulhat, hogy csak azokat vetik alá tesztelésnek, akiknek tüneteik vannak.
India 333 ezer igazolt koronavírus-fertőzöttje a negyedik, a közel 10 ezer halálos áldozat pedig a kilencedik legmagasabb érték a világon, már ha lehet hinni a számoknak, a BBC szerint ugyanis az adatok igencsak hiányosak. Sokan már meggyógyultak, 153 ezer aktív esetről tudni.
A kéthónapos kijárási tilalomnak köszönhetően sikerült alacsonyan tartani a fertőzöttek és a halottak számát, azonban ez messze nem jelenti a járvány végét. Tíz héttel az első regisztrált eset után egymillió indiaira mindössze 208 fertőzött jut. Az Egyesült Államokban kevesebb mint három hétig volt ilyen jó ugyanez az arány. A WHO szakértője azonban arra figyelmeztet, hogy a járvány indiai berobbanását mindössze elodázni sikerült, elhárítani nem. Az ország újranyitásával pedig egyre nagyobb annak a kockázata, hogy a fertőzöttek száma ugrásszerűen megnő.
A fertőzöttek száma kéthetente duplázódik. Ráadásul a csaknem 1,4 milliárd fős országban mindössze 5 millió tesztet végeztek el eddig, ami azt jelenti, hogy az ország lakosainak kevesebb mint 0,4 százaléka lett tesztelve.
India még január 30-án jelentette az első fertőzöttet, ám a napi új esetek száma csak március második felében nőtt 100 fölé, több mint 1000 fertőzöttet egy napon pedig április 13-án regisztráltak először. Az elmúlt napokban folyamatosan 9 ezer körül volt, június 6-án pedig a 10 ezres lélektani határt is átlépte az új igazolt fertőzöttek száma.
Mindezek ellenére május 31-én, két hónappal a bevezetése után megszüntették az egész országra érvényes szigorú kijárási tilalmat, habár több korlátozó intézkedést továbbra is fenntartanak. A március 25-től érvényes országos kijárási tilalom bejelentésekor még csak 500 esetről lehetett tudni egész Indiában.
A tilalom értelmében az elengedhetetlen termékek gyártásán kívül a teljes indiai ipart és a tömegközlekedést is leállították. Ezen kívül lezárták az összes indiai állam és szövetségi terület határát (India az USA-hoz hasonlóan föderáció, 28 államból és 8 szövetségi területből áll, melyek viszonylagos autonómiát élveznek).
Az országos kijárási tilalmat gyakorlatilag egyik napról a másikra vezették be – ráadásul semmi nem utalt a döntést megelőző napokban arra, hogy ilyen drasztikus lépésre szánja el magát a kormány –, ami nagyon komoly problémákhoz vezetett.
Az ipar leállítása miatt áprilisban legalább 120 millió indiai vesztette el az állását, amivel 27,1 százalékra nőtt a munkanélküliség.
A legnagyobb problémát azonban az jelentette, hogy az ország lakosainak körülbelül harmadát, azaz 450 millió embert érint az országon belüli migráció a legfrissebb, 2011-es adatok szerint. Közülük 55 millió úgynevezett inter-state migrant worker, azaz olyan vendégmunkás, aki nemcsak a saját államán belül vándorol, hogy munkát találjon, hanem Indián belül más államokban keres (fizikai) munkát.
Többségük Északnyugat-Indiából származik (főleg Uttar Prades és Bihár államokból, az ország legszegényebb vidékéről), akik családjukat hátrahagyva valamelyik 10 milliós nagyvárosban, például Mumbaiban, Delhiben vagy Bengaluruban keresnek munkát az ország másik felében, akár 2000 kilométerre az otthonuktól. Mumbaiban például az ott élők több mint negyede államközi bevándorló vendégmunkás.
A 120 millió munkáját vesztett indiai óriási hányada ezek közül az államközi bevándorló munkások közül került ki, akik mivel munka híján semmi sem tartotta már őket a nagyvárosokban, elindultak hazafelé. Ez pedig természetesen káoszhoz vezetett a lezárt határok és a leállított tömegközlekedés miatt.
Kétségbeesett munkások százezrei döntöttek úgy, hogy megpróbálnak gyalog hazajutni a 35-40 fokos hőségben. Többségüknek „mindössze” pár száz kilométert kellett gyalogolniuk, ám voltak olyanok is, akik több ezer kilométeres útra vállalkoztak. A legtöbben az elhagyatott autópályákon és a vasúti sínek mentén indultak el.
A CNN-nek sikerült megszólaltatnia egy 26 éves férfit, aki 2000 kilométert sétált május közepén az ország déli részén található Bengaluruból az északi Uttar Prades államban található szülőfalujába. Rajesh Chouhan 10 nap alatt tette meg az utat 10 falubelijével együtt. Chouhan decemberben költözött Bengaluruba, ahol kőművesként talált munkát egy építkezésen. A nepáli határhoz közeli falujában mindössze 250 rúpiát (1000 forintot) kapott a munkájáért naponta, Bengaluruban viszont dupla ennyit tudott keresni.
Chouhan 170 rúpiával (685 forinttal) a zsebében kelt útra május 12-én. A férfi eredetileg stoppolva akart eljutni a falujába, azonban erről hamar le kellett mondania, miután kiderült, hogy a teherautó sofőrök borsos árat követelnek a fuvarért, mivel a rendőrök mindenkit megbírságolnak, akinek a járművén potyautast találnak. Hogy elkerüljék a rendőröket, az autóutak helyett a vasúti sínek mentén haladtak.
A második nap végére több mint 200 kilométert tettek meg anélkül, hogy megálltak volna enni, mindössze 20 darab kekszet vettek 100 rúpiáért (400 forintért). A harmadik nap reggelén megálltak egy órára pihenni az országot észak-déli irányban átszelő 44-es autópálya mellett, ám végül nyolc órát aludtak egyhuzamban.
Az autópályán haladó teherautók sofőrjei 2500 rúpiát (10 ezer forintot) kértek a fuvarért, amit a csoport tagjai nem tudtak megengedni maguknak. Végül egy rizst szállító sofőr megsajnálta őket, és felajánlotta, hogy elviszi őket néhány száz kilométeren, egy másik ember pedig enni is adott nekik. A következő napokban további teherautó, busz és traktor sofőrök segítették őket útjukon.
A nyolcadik napon érkeztek el Práyágrájba, a hinduk egyik szent helyére, ami a két szent folyó, a Gangesz és a Jamuna találkozásánál található. Több ezer hindu hívővel együtt Chouhan is megmártózott a vízben, és imádkozott, hogy csoportjuk mihamarabb hazaérjen.
A kilencedik napon elérték államuk fővárosát, Lakhnaut. Már csak 128 kilométerre voltak az otthonuktól. Itt elindulásuk óta először vettek maguknak ennivalót, Chouhan pedig felhívta a szüleit, akiknek indulásuk előtt azt mondta, hogy vonattal érkeznek majd, mivel nem akarta, hogy aggódjanak érte.
A tizedik napon, mindössze 3,2 kilométerre otthonuktól belefutottak a rendőrségbe, és mivel semmi erejük nem maradt arra, hogy elfussanak előlük, hagyták, hogy karanténba helyezzék őket. Chouhant nagyon megviselte az út. 10 kilogrammot vesztett a súlyából, és napokig alig tudott lábraállni. Ám mindent kárpótolt, hogy két nappal később újra láthatta a családját, akik meglátogathatták őt a karanténban.
Sokan azonban nem voltak ilyen szerencsések. Május elején 16 hazafele tartó munkást gázolt halálra egy tehervonat, miután a sínekre feküdtek le aludni, azt gondolva, hogy a korlátozások miatt azon a szakaszon nem jár a vonat. Egy nem hivatalos, akadémikusok által működtetett adatbázis szerint a kijárási tilalom két hónapja alatt legalább 244 munkás halt meg éhség vagy kimerülés miatt, valamint közúti és vasúti balesetekben, miközben megpróbált gyalog hazajutni.
Végül úgy tűnik, hogy Indiának a szomszédos Pakisztánhoz hasonlóan a gazdaság állapota miatt nem maradt más lehetősége, mint az ország újranyitása. Az indiai kormány május végén úgy határozott, hogy nem hosszabbítja meg a kijárási tilalmat, így június 1-jén kezdetét vette az Unlock 1.0 elnevezésű első újranyitási fázis – annak ellenére, hogy újabb és újabb rekordokat dönt a napi fertőzések száma –, mivel a korlátozások meghosszabbítása pusztító hatással lett volna az indiai gazdaságra az elemzők szerint. A 2020-2021-es költségvetési évre 0-7 százalékos visszaesést jósolnak, melyre a 70-es évek óta nem volt példa.
A kéthónapos kijárási tilalom ha gazdasági szempontból nem is, ám egészségügyi szempontból mindenképpen hasznosnak bizonyult:
37-78 EZER EMBER ÉLETÉT MENTETTE MEG A HIVATALOS ADATOK SZERINT, AMIT EGY HARVARDI KUTATÁS IS ALÁTÁMASZT.
Azonban, ha a kormány és az indiai emberek nem elég óvatosak az újranyitáskor, minden eddigi sikert semmissé tehetnek néhány hét alatt. Hétfőn újranyitottak a bevásárlóközpontok, az éttermek és a vallási helyek is. Ezen kívül fokozatosan újraindul a tömegközlekedés és az ipar is, ami azt jelenti, hogy a járvány csúcspontján munkások tízmilliói kezdtek el visszaáramlani a nagyvárosokba dugig tömött vonatokon és buszokon, tovább rontva a járványhelyzetet az országban.
A munkásoknak ráadásul nincs választási lehetőségük. Ha úgy döntenek, hogy az egészségügyi kockázatok miatt nem mennek vissza dolgozni a világ legsűrűbben lakott városainak egyikébe, akkor ők és a családjaik is éhen halnak.
Az ország legnépesebb városaiban, a 18 milliós Mumbaiban és a 16 milliós Delhiben az utóbbi napokban gyors növekedésnek indult a fertőzöttek száma. A BBC szerint a mumbai egészségügy az összeomlás határára került. A városban eddig 51 ezer fertőzöttről tudnak – ami több mint ahány eset Vuhanban volt –, Delhiben pedig 27 ezer fertőzöttet és 761 halottat regisztráltak eddig, ám június végére a 100 ezret, július végére pedig az 500 ezret is elérheti a fertőzöttek száma a városban a szakértők szerint.
A város eközben súlyos ágyhiánnyal küzd a helyiek beszámolói alapján. Ezt orvosolandó a delhi kormányzat egy applikációt készíttetett, mely jelzi a felhasználóknak, hogy melyik kórházakban vannak még szabad ágyak, ám az egyik legnézettebb indiai hírtelevízió tudósítása szerint az alkalmazás nem megbízható, több tucatnyi szabad ágyat jelez olyan kórházakban is, melyek dugig tele vannak.
Delhi főminisztere vasárnap este bejelentette, hogy a bevásárlóközpontokkal és az éttermekkel szemben a hoteleket és a rendezvénytermeket egyelőre nem nyitják meg, hogy azokat is kórházakká alakíthassák át, ha szükség lesz rá.
A koronavírus mellett az indiaiaknak az utóbbi hetekben meg kellett küzdeniük egy 30 éve nem látott méretű sáskajárással, és két, évtizedek óta nem látott erősségű trópusi viharral is, melyek összesen több mint száz ember halálát okozták, és közel 15 milliárd dollár (4500 milliárd forint) értékű pusztítást végeztek. Ha ez nem lenne elég, kutatók szerint a következő napokban egy nagy erősségű földrengés rázhatja meg Delhit és környékét, mely 26 millió embernek ad otthont.
(Borítókép: Vendégmunkás és gyermeke a mumbai vasútállomáson, ahol szeretne feljutni egy vonatra ami hazavinné Uttar Pradesh-be. Fotó: Francis Mascarenhas/Reuters)