Megelégelve a városban több mint egy éve tartó tüntetéshullámot, Peking egy Hongkongra vonatkozó nemzetbiztonsági törvénnyel akar véget vetni a „felforgató tevékenységnek”, „terrorizmusnak” és „szeparatizmusnak” a területen. Az ellenzék és jogászok szerint ugyanakkor a jogszabály rendkívül tág, lehetővé teszi a kínai hatóságok számára a relatíve szabad város Peking-kritikus politikai erőinek vegzálását, ezáltal pedig a 2047-ig beígért autonómiát is sérti.
Amikor Hongkongot 1997 július elsején az Egyesült Királyság 156 év gyarmati uralom után „visszaszolgáltatta” a Kínai Népköztársaságnak, utóbbi azt ígérte, hogy a város 50 éven keresztül, azaz 2047-ig különleges elbánásban részesül majd, és megtarthatja saját, a kínainál jóval szabadabb politikai és gazdasági rendszerét, amelyet külön, Hongkongra vonatkozó alaptörvény szentesített.
Az „egy ország, két rendszer” elnevezést kapó elv azonban hongkongi ellenzékiek és jogvédők szerint az átadás 23 évfordulóján gyakorlatilag megdőlt.
Peking a városban több mint egy éve folyó, eleve a kínai pártállam befolyásának erősödésére vonatkozó félelmek miatt indult tüntetésekre hivatkozva kedden este kihirdetett egy, Hongkongra vonatkozó nemzetbiztonsági törvényt. A jogszabály hivatalosan a „szeparatista és terrorista” cselekmények ellen, a Hongkong Kínától való elszakítását célzó „külső erők” megfékezésére, az „egy ország, két rendszer” elv védelmére irányul.
Ellenzékiek, jogvédők és nyugati országok szerint azonban a törvény olyan tágan értelmezi az államellenes bűncselekmények fogalmát, hogy ellenzéki politikusokat, a Kínai Kommunista Párt (KKP) és a Peking-barát hongkongi vezetés bírálóit is simán el lehet ítélni annak értelmében. Ahogy azt is a hongkongi autonómia csorbulásaként értelmezik, hogy a jogszabály több új, a helyi igazságszolgáltatás felett álló szervet hoz létre a Kína ellen szervezkedők megfigyelésére és elfogására.
Utóbbi félelmek eloszlatását enyhén szólva nem segítette, hogy a hongkongi hatóságok
szerdán százakat vettek őrizetbe a törvény és a KKP-befolyás ellen irányuló tüntetéseken, közülük legalább kilenc embert az új törvény értelmében.
Hongkongban tavaly tavasszal indultak eleinte sokezres, nyárra százezresre-milliósra duzzadó tüntetések egy, a hongkongiak kiadatását lehetővé tevő törvénytervezet miatt. Az ellenzék és a lakosság egy jelentős része attól tartott, hogy a törvény elfogadása esetén a „szárazföldi Kína” (azaz a Kínai Népköztársaság mínusz az autonómiát élvező Hongkong és Makaó, Tajvan helyzetétől eltekintve) hatóságai Hongkongban is elkezdjék üldözni a rendszer ellenségeit. A félelmeket erősítette, hogy az elmúlt években a sajtó bekebelezésétől kezdve a disszidensek eltüntetéséig sok jel mutatott a pártállami befolyás növekedésére. (A dolog történelmi hátteréről és a hongkongi politikai rendszer finomságairól tavaly részletesen is írtunk.)
A tüntetők a törvény elvetését, Carrie Lam Peking-barát hongkongi kormányzó lemondását, valamint az általános választójog bevezetését követelték, amiért már 2014-ben is hónapokon át hadakoztak a hatóságokkal, akkor is sikertelenül. A kormány nem hátrált meg, a rendőrség egyre keményebb eszközöket vetett be az eleinte békés tüntetőkkel szemben, mire a tüntetők kemény magja erőszakosabb összetűzésekbe kezdett a hatóságokkal.
A helyzet elfajulásával radikálisok kisebb csoportja kormánypárti politikusokat is megvert, az eltérő nyelvjárást beszélő szárazföldi kínaiakat támadások érték, egyesek kínai zászlót égettek, függetlenséget követeltek, transzparenseken katonai beavatkozásra kérték az Egyesült Államokat. Ennek farvizén Kína elkezdett szeparatista, terrorista erőkként hivatkozni a tüntetőkre, és azt hangoztatta, hogy „külső erők” el akarják szakítani Hongkongot Kínától.
A sok hónapos patthelyzet után Peking végül az utóbbi napokban zárt ajtók mögött elfogadott egy nemzetbiztonsági törvényt, amely négy új büntetőjogi tényállást vezet be a hongkongi jogba:
A legtöbb elemében a „szárazföldi Kína” nemzetbiztonsági rendelkezéseire emlékeztető törvényt ellenzékiek és jogászok részben azért bírálják, mert elég tágan és nem valami pontosan fogalmazza meg az államellenes bűncselekményeket: nem világos például, hogy mit jelent a Kínai Népköztársaság elleni szervezkedés vagy a „Kínai Népköztársasággal szembeni gyűlölet szítása”.
A terrorizmus formái között említi a törvény a gyújtogatást, a közegészségügyet fenyegető „veszélyes tevékenységeket”, a középületek megrongálását és a közszolgáltatások akadályozását. Mint a kínai Alibaba tulajdonában lévő South China Morning Post hongkongi lap megjegyzi, egyes radikális tüntetők magatartása belefér ezekbe a kategóriákba. Hasonlóan érdekes pont, hogy felforgatásnak minősül a központi kormány és a helyi vezetés munkájának akadályozása. Ezzel kapcsolatban
a lapnak nyilatkozó jogászok úgy vélték, tágan értelmezve a kormányzati épületek előtt való békés tüntetés vagy a törvényhozásbeli obstrukció is nevezhető a kormányzati munka aláásásának, így pedig felforgatásnak.
Az utóbbi hónapok felfokozott politikai klímájában előfordult, hogy biztonságiak távolították el a törvényhozásban heves eszközökkel tiltakozó ellenzéki képviselőket, például nemrég a kínai himnusz és zászló megsértését büntető törvény elfogadásakor – felmerül a kérdés, hogy legközelebb a kormányzat akadályozására hivatkozva a terrorellenes hatóságok jönnek-e majd a honatyákért.
A bírálatok szerint olyan dologra is kiterjed a törvény, amely eddig a Hongkongban elvben biztosított szólás- és véleményszabadság kategóriájába tartozott, így például a hongkongi függetlenséget hirdető zászlók, transzparensek birtoklása is illegálissá vált. A South China Morning Post forrásai szerint a tiltás alá esnek a Tajvan, Tibet vagy Kelet-Turkesztán (Hszincsiang) függetlenségéről szóló feliratok is. De egyesek szerint az sem világos, hogy általában véve a KKP és a kínai egypártrendszer bírálata nem minősülhet-e akár felforgató tevékenységnek.
Az előző, 2014-es tüntetéshullám után kialakult, radikálisabb fiatalokból álló Demosisto csoport például fel is oszlatta magát, attól tartva, hogy a KKP-ellenes, Hongkong szabadságát hirdető tevékenységük miatt lecsukhatják őket. Jogvédők pedig kiemelték, hogy a törvény a külföldi szerkesztőségek és civil szervezetek erősebb kontrollját is előrevetíti. Habár hivatalosan nem ért véget a sajtó- és véleményszabadság, a törvény érzékelhetően elkezdte szűkíteni a független nyilvánosság tereit.
A törvénnyel szembeni másik aggodalom, hogy
jelentősen kiterjeszti mind a helyi hatóságok jogköreit, mind a kínai központi hatóságok közvetlen befolyását Hongkongban.
A rendőrségen külön osztagot hoztak létre „nemzetbiztonsági fenyegetések” kezelésére, amelynek tagjai (a kormányzó beleegyezésével) megfigyelhetik és lehallgathatják a veszélyesnek ítélt személyeket, elkobozhatják adathordozóikat és megtilthatják számukra Hongkong elhagyását. A jelenlegi rendszerben ez csak bírói felhatalmazással lehetséges, ám míg az igazságszolgáltatás névleg független, a kormányzó a választási rendszer kialakítása miatt csak Peking által elfogadott személy lehet.
A törvény értelmében a kormány felállít egy nemzetbiztonsági bizottságot is, amely a nemzetbiztonsági intézkedések meghozataláért és azok végrehajtásáért felel majd. Az igazán érdekes a szervvel kapcsolatban, hogy annak döntéseit nem lehet majd bírói úton felülvizsgálni. Ezzel a hongkongi politikai rendszer egyik legfontosabb ellensúlyát veszik ki a rendszerből,
a bírálók szerint a nemzetbiztonságra hivatkozva a kormány azt tehet, amit akar.
Emellett a törvény létrehoz egy új, Pekingből irányított hatóságot is a városban a törvény betartatására (a neve kb. nemzetbiztonság-védelmi iroda). Az iroda tagjai kvázi területen kívüliséget élvezhetnek majd Hongkongban, a helyi hatóságok nem igazoltathatják őket és a gyakorlatban a helyi törvények sem vonatkoznak majd rájuk. Az „összetettnek” ítélt ügyekben pedig lehetővé válik a vádlottak kiadatása a kínai központi hatóságoknak, és az is, hogy az államtitkokat érintő ügyekben zárt ajtók mögött folyjon a tárgyalás.
Az ellenzék szerint végső soron valósággá vált, ami ellen a tüntetések tavaly tavasszal elindultak. „Pekingé a végső szó azt illetően, hogy melyik ügyek tartoznak Kína joghatósága alá. Önkényesen elfoghatnak és kiadhatnak bárkit Kínának, ahol titkos tárgyalást tarthatnak. Szégyentelen, hogy azt mondják, az egy ország, két rendszer elvet védik” – nyilatkozta egy ellenzéki párt vezére.
A Hongkongi Egyetem egy jogászprofesszora úgy fogalmazott, „amint a központi kormány kiterjeszti a joghatóságát Hongkongra, mindent elvesz” a várostól. Egy másik, névtelenül nyilatkozó jogász arról beszélt, hogy a brit mintát követő hongkongi bíróságok jellemzően szűken értelmezik a büntetőjogot, de
fennáll a lehetősége, hogy Peking a neki nem tetsző ítélet esetén közbelépjen, és saját kezébe vegye a döntés jogát.
A hongkongi és pekingi hatóságok szerint ezek a félelmek alaptalanok. A hongkongi belbiztonsági miniszter arról beszélt, nemzetbiztonsági fenyegetés esetén a végrehajtó hatalom a nyugati világban is engedélyezheti a lehallgatást, ezért semmi különleges nincs a törvényben. A kínai külügyi szóvivő azt írta, az Egyesült Államokban jóval drákóibb nemzetbiztonsági törvények vannak vagy voltak életben. Kínai vezetők azt is kiemelték, hogy a törvény alapvető nemzetbiztonsági „kiskapukat” zár be, és részben pont azért volt rá szükség, mert a hongkongi törvényhozás (a téma érzékenysége és a társadalmi ellenkezés miatt) 23 év alatt nem volt képes maga elfogadni egy saját nemzetbiztonsági törvényt, holott ezt az alaptörvény is előírja.
Csang Hsziao-ming, a pekingi kormány hongkongi és makaói ügyekért felelős irodájának vezetőhelyettese azt hangoztatta, a törvény a közrend helyreállítását szolgálja, és csak kis számú bajkeverőnek van félnivalója. Azt mondta:
A törvény Damoklész kardjaként leng rendkívül kis számú bűnöző felett, akik súlyos veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra. A törvény eltántorítja majd a külső erőket, amelyek bele akarnak avatkozni Hongkong belügyeibe. A törvény fordulópont, amely visszatereli Hongkongot a helyes útra. Ez egy születésnapi ajándék, amely a jövőben megmutatja majd értékét.
Carrie Lam kormányzó pedig megköszönte Pekingnek, hogy „a helyi vezetés és a lakosság nézeteit tükröző” törvényt hozott, amelynek köszönhetően enyhülhetnek az elmúlt év társadalmi feszültségei. (A kínai álláspontról és a törvény potenciális hatásairól itt írtunk részletesen.)
Az nem világos, Carrie Lam mire alapozza, hogy a törvény a lakosság nézeteit tükrözi, miután a Reuters és egy helyi közvélemény-kutató június közepén végzett felmérése szerint a hongkongiak 49 százaléka erősen ellenzi, további 7 százaléka valamelyest ellenzi a törvényt, a jogszabályt erősen támogatók aránya 27, a valamelyest támogatók aránya 7 százalék volt.
Ugyanakkor ugyanezen felmérés szerint a tüntetések támogatottsága is jelentősen csökkent az utóbbi hetekben. Míg márciusban 40 százalék volt a demonstrációkat erősen támogatók és 18 százalék a valamelyest támogatók aránya, ez júniusra 34 és 17 százalékra csökkent. Az ellenzők aránya közben 21 (erősen ellenzi), plusz 7 százalékról (valamelyest ellenzi) 28, plusz 7 százalékra nőtt.
Míg azonban a tiltakozás módjával nem annyira, a tüntetők követeléseivel mégis csak egyetértenek az emberek: júniusban is 66 százalék támogatta, hogy független bizottság vizsgálja ki a tavaly nyári megmozdulásokat övező rendőri erőszakot, 61 százalék támogatta az általános választójog elérését célzó alkotmányos reformot, 57 százalék szerint távoznia kell Carrie Lamnak, és 51 százalék szerint nem szabad lázongásként hivatkozni a tüntetésekre. (A tüntetéseken letartóztatottak amnesztiáját viszont csak 44 százalék támogatta, cserébe a követelések elvetése mögött 21 százalék állt.) Ez alapján inkább úgy tűnik, hogy
a lakosság álláspontjával szögesen ellentétes folyamatok zajlanak Hongkongban: a tüntetések nem álltak le, és a kormány sem hallgat az egyébként népszerű követelésekre.
Vélhetően az sem tesz jót a jogszabály megítélésének, hogy azt máris tömeges letartóztatások követték. Hongkongban 1997 óta minden év július elsején megemlékeznek a kínai uralom kezdetéről, az ezt kísérő tüntetéseknek különösen az utóbbi években erős Kína- és KKP-ellenes éle van. Idén azonban a koronavírus-járványra hivatkozva a hatóságok betiltották a megmozdulást, a tiltást figyelmen kívül hagyó pár ezer tüntető közül 360 embert letartóztattak. Bár közülük csak tízen estek az új törvény áldozatává, egyikük bűne annyi volt, hogy egy „független Hongkong” feliratú zászló volt nála. A rendőrség szerint két további embert (köztük egy 15 éves lányt) is Hongkong függetlenségét hirdető feliratok miatt kaptak el.
Az Európai Unió természetesen aggodalmát fejezte ki, és a törvényt szokásához híven a hongkongi kérdésben az álszentség új csúcsait ostromló amerikai kormány is bírálta. A washingtoni törvényhozás demokrata párti többségű alsóháza csütörtökön újabb szankciókat fogadott el, amelyek büntetést helyeznek kilátásba a hongkongi helyzetért felelőssé tett kínai tisztségviselőkkel üzletelő bankok számára.
Korábban az amerikai kormány elkezdte felfüggeszteni a Hongkongra vonatkozó gazdasági-kereskedelmi engedményeket, a különleges közigazgatási övezet ugyanis eddig Kína többi részénél jóval jobb feltételek mellett üzletelhetett Amerikával. Hongkong azért kaphatta meg ezen kiváltságokat, mert a kínaitól eltérő politikai és gazdasági rednszert működtetett, ám Washington szerint ez ma már nem érvényes, így a város különleges kereskedelmi státusa indokolatlanná vált.
Az Egyesült Királyság a Pekinggel kötött, Hongkong visszaadásának körülményeit rögzítő nyilatkozat megsértésének nevezte a lépést. Boris Johnson miniszterelnök közölte, hogy London mintegy 3 millió, az átadás előtt a brit területen élt hongkongi lakos számára felajánlja a lehetőséget, hogy az Egyesült Királyságba emigráljanak, és egyéves tartózkodás után brit állampolgárokká váljanak. Ez jelentős váltásnak tűnik ahhoz képest, hogy London a brexit miatt nemrég még gazdasági közeledést vizionált Kínával, és amúgy szintén a brexittel összefüggésben az alanyi jogon járó tömeges bevándorlást is elvetette. Peking a lépést a nemzetközi jog megsértésének nevezte, és ellenlépéseket helyezett kilátásba.
Tajvan is külön irodát hozott létre a Hongkongot elhagyók fogadására, és a minimum szövevényes jogi helyzetű, de Pekingtől de facto függetlenül tevékenykedő sziget a hongkongi külföldi cégek, különösen a bankok elcsábításával is próbálkozik. Az ENSZ-ben közben Kuba vezetésével 50 ország támogatásáról biztosította a kínai törvényt.
Bár a gazdasági szereplők nagyon óvatosan nyilatkoztak a fejleményekről, a Bloomberg szerint a sok bizonytalanság ellenére hosszabb távon a multik hongkongi jelenlétének csökkenése felé mutatnak a folyamatok.
Hogy a hongkongi féldemokrácia végleg véget ér-e ezzel, az vélhetően hamarosan kiderül.
A városban tavaly novemberben a helyhatósági választásokon hatalmasat nyert a demokrata ellenzék; a következő szavazást idén szeptemberben tartják, amikor a jóval komolyabb hatalommal bíró törvényhozás tagjairól döntenek majd. Az ellenzék esélyeit jelentősen csökkenti, hogy csak a törvényhozás tagjainak felét választják közvetlenül, a másik felét a hagyományosan Peking-barát, és anyagilag egyre jobban Kínától függő gazdasági és szakmai szektorok képviselői jelölik ki maguk között.
Három hónappal a voksolás előtt százezrek regisztrálták magukat, az érdeklődés tehát jelentős. A fő kérdés ugyanakkor nem is elsősorban az eredmény, hanem hogy a hatalom az új törvénnyel felvértezve engedi-e a választás rendes lebonyolítását, vagy az ellenzékiek vegzálására és a tüntetések elnyomására használja majd a jogszabályt. Az elmúlt hónapok alapján mindenesetre lehet, hogy annak a pariódiatwitternek lesz igaza, amely úgy kommentálta a törvényt: Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár elhozta az időutazást, 2020. június 30-án lefeküdtnk, és 2047 július elsején ébredtünk.
Borítókép: Rendőrök őrizetbe vesznek egy ellenzéki tüntetőt, aki megszegte az új nemzetbiztonsági törvény előírásait Hongkongban 2020. július 1-jén, a városállam Kínához való visszacsatolásának 23. évfordulóján. MTI/EPA/Miguel Candela