Hiába voltak már június végén is aggasztó jelek, az Egyesült Államokban újból felszökött a fertőzések száma, és a napokban megugrott a halálos áldozatok száma is. De hogyan fordulhatott elő az, hogy a világ egyik legfejlettebb országa ilyen súlyos előzmények után sem tudta megfékezni a járvány ilyen fellángolását?
Amerikának nem kellett második hullám ahhoz, hogy másodjára is csúnyán bebukja a koronavírus-járványt.
A fertőzések száma nem nagyon esett napi 20 ezer igazolt eset alá, de június végén ugrott meg ismét, a hatóságok minden nap több tízezer új esetet rögzítenek, a hétvégén 71 787-tel megdőlt az abszolút napi rekord, de a héten folyamatosan 60 ezer körül mozgott az új esetek száma. És még azt sem lehet mondani, hogy a növekvő esetszám a napi 6-800 ezer elvégzett tesztnek köszönhető, mivel a tesztek csaknem 9 százaléka pozitív, ami nemzetközi összehasonlításban is jelentős átfertőzöttségre utal.
A New York Times összesítése szerint az elmúlt két hétben 39 államban nőtt számottevő mértékben a fertőzések száma, 9-ben a 14 napos átlagok stagnálást mutatnak, és csak 2 miniállamban, Maine-ben és Delaware-ban tapasztalható jelentős csökkenés. Igazán válságos helyzetben a Napfényövezet államai (a Sun Belt; egy újabb kifejezés, ami angolul jobban hangzik) - vagyis Florida, Louisiana, Texas, Dél-Karolina - vannak, ahol már három héttel ezelőtt is látszott, nagy a baj.
Ráadásul míg néhány hete úgy tűnt, hogy a második (vagy inkább másfeledik) fertőzési hullám azokat a területeket sújtja, melyek tavasszal kevésbé voltak érintettek, éppen ezért elsőként oldották fel a korlátozásokat, az első hullámban is komolyan érintett Kaliforniában is újra válságossá vált a helyzet. Pedig a nyugati parti állam, illetve annak legelső gócpontja, San Francisco vezetése időben kapott észbe, és szakértők szerint a gyors és radikális intézkedésekkel nyert néhány nap miatt nem következett be olyan katasztrófa, mint akkor a keleti parton.
Mivel az új fertőzések elsősorban a fiatalabb korosztályok körében jelentkeznek, ezért a halálozási adatok egészen júliusig nem nőttek számottevően (ez a relatív stagnálás így is napi több száz halottat jelentett), de a Covid-19 összes amerikai áldozatának száma a hivatalos adatok szerint is meghaladta a 140 ezret – a legtöbb államban azonban az egészségügyi hatóságok elismerik, hogy a valós szám ennél sokkal nagyobb lehet.
Még ijesztőbbé teszi a helyzetet, hogy a járvány alakulásának legfőbb mérőszámai egy korábbi állapotot tükröznek. Ahogy a Voxnak egy epidemiológus felvázolta:
A jelenben felderített esetek olyan fertőzéseket rögzítenek, melyek valószínűleg egy-két héttel ezelőtt történtek. A napi statisztikában megjelenő haláleseteket kiváltó fertőzést általában egy hónappal a tragikus kimenetel előtt diagnosztizálják, így a végzetes fertőzések akár hat hetesek is lehetnek.
És ezt az összefüggést az adatok is tükrözik: miután június 16-án elkezdett nőni a regisztrált fertőzések száma, egy héttel később meglódult a kórházi kezelésre szoruló fertőzöttek száma, majd 21 nappal később, július második hetében megugrottak a halálozások. Jelenleg naponta ezer körül halnak bele az Egyesült Államokban a koronavírus szövődményeibe, és bár ez is jelentősen alatta van az április közepi, 2700 napi halálesetet hozó adatoknak, miközben márciushoz képest az orvosok már sokkal többet tudnak a Covid-19-ről, javult a kezeléshez szükséges eszközök ellátása és felbukkantak használható kezelési módszerek is, mégis valószínű, hogy
Amerikában akár újabb tízezrek is belehalhatnak a járványba.
Az okok egy része már korábban is nyilvánvaló volt, hiszen az amerikai egészségügyi hatóságok már hetek óta kongatják a harangokat egyes aggályos jelenségek miatt, azonban vannak olyan új jelenségek is, melyek a koronavírus elleni védekezés bevett módjainak újragondolására késztetnek.
1. Visszatért a társasági élet
Ez a legegyszerűbb összefüggés: ahogy újranyitottak a bárok, az éttermek, (részben) a mozik, a fitnesztermek és a strandok, újraindultak a repülőjáratok, jöttek a nagy nemzeti ünnepek – csak a július 4-i Függetlenség Napján 2,7 millióan ültek repülőre –, megszaporodtak az emberek közti személyes érintkezések, és megszaporodtak a potenciális vírusátadási alkalmak. Szakértők hiába figyelmeztettek arra, hogy az újranyitás nem egyenlő a régi szokásokhoz való visszatéréssel; felmérések szerint bár a maszkviselési hajlandóság növekedett, de egészen mostanáig nem vált általánossá, a távolságtartással kapcsolatos tudatosság pedig lazult. Túlzás nélkül százával érkeztek hírek az olyan bulikról, melyekről kiderült, hogy nagy szerepük van a fertőzések megugrásában (érdekes módon a George Floyd-gyilkosság miatt utcára vonulók nem löktek a járványon).
2. Bekavart a rosszul értelmezett szabadság
Ahogy azt Amerika vezető járványügyi szakembere, Anthony Fauci is felpanaszolta, az egész társadalomra kiterjedő védekezést hátráltatja a széles körben elterjedt tudományellenesség. Ez a tudományellenesség ráadásul nemcsak az online puffogásban merül ki, hanem aktív ellenállást szül. Ahogy azt a floridai Palm Beach virálissá vált közmeghallgatásán egyes lakosok a vírus továbbadásának megakadályozásában fontos szerepet játszó maszkviselés előírásán gondolkozó választott megyei vezetők fejéhez vágták:
megfosztanak a szabadságunktól és lábbal tiporják az alkotmányos jogainkat ezekkel a kommunista diktatúra-rendeletekkel. (...) A védőmaszkok a szó szoros értelmében megölnek minket.
Észak-Karolina fővárosában, Raleigh-ben pedig június közepén, a maszkokat előíró polgármesteri rendeletet követően „Égesd el a maszkod”-kihívás kezdett el terjedni a helyi lakosoknak szóló Facebook-csoportokban.
Ezeket a megnyilvánulásokat ráadásul még azzal sem lehetett elintézni, hogy csak magukat veszélyeztetik, mivel szinte naponta érkeznek hírek olyan halálos kimenetelű incidensekről, melyek a maszkviselés (pontosabban inkább a maszkviselés megtagadása) miatt robbannak ki.
3. A politikusok rossz példával jártak elől
Az abszurd ellenállás feloldását az sem segítette elő, hogy a maszkviselés- vagy nemviselés az elmúlt napokig egészen bizarr módon politikai állásfoglalásnak számított. A koronavírusra mindig is elsősorban politikai, és nem egészségügyi fenyegetésként tekintő republikánusok presztízskérdést csináltak abból, hogy márpedig ők nem vesznek fel maszkot; a felelőtlen viselkedésben élenjáró Donald Trump elnök ki is jelentette, hogy ez az egész maszkviselés igazából az ő gúnyolására szolgáló demokrata mozgalom.
Amióta azonban a korábban a járványról szkeptikusan nyilatkozó, azt leginkább a nagy demokrata fellegvárak, New York, Kalifornia és Michigan (illetve a főleg demokrata szavazónak számító fekete kisebbség) bajának tartó republikánus kormányzók is szembesültek azzal, mit is jelent a tömeges fertőzés, ez a szakadék kezd eltűnni. A járvány újabb hulláma által érintett államok republikánus vezetői is elkezdtek maszkot hordani, néhány hét alatt szavazóik maszkviselési hajlandósága nem kevesebb, mint 10 százalékponttal nőtt.
A pozitív tendenciához hozzájárult, hogy a vezető republikánus párti csatornán, a Fox Newson is észbe kaptak, hogy saját, jellemzően idősebb és főleg (az amerikai értelemben vett) vidéken élő nézőiknek életét kockáztatják, ha tovább relativizálják a fenyegetést, így a korábban szkeptikus hangot megütő hírtelevízió ma már a maszkviselés fontosságára felhívó reklámokat sugároz.
4. A döntéshozók nem éltek az áldozat adta haladékkal
Egy járványhelyzetben iszonyú fontos a politikusi példamutatás, de ugyanilyen fontos a politikai cselekvés is. Azonban az Egyesült Államok ebben is kudarcot vallott. Arról már többször írtunk, hogy a szövetségi kormányzat sem a járványra való felkészülésben, sem a védekezés megszervezésében nem teljesített jól. És ezt csak részben lehet visszavezetni arra, hogy az Egyesült Államokban a szövetségi kormánynak nincsenek olyan kiterjedt jogkörei a helyi kormányzók mellett, mint ahogy azt Európában „kormányzat”-ról beszélve megszokhattuk. Donald Trump ugyanis a mai napig is inkább nyűgként, mint megoldandó válságként tekint a járványra, és sokszor lehet az az ember érzése, hogy szinte haragszik a koronavírusra, mert aláaknázta a választási kampányát.
Trump ezért is sürgette – saját járványügyi hatóságainak, sőt, a Fehér Ház által kiadott irányelveknek ellentmondva – tavasszal a gazdaság újranyitását, a napokban pedig ezért fenyegette a szövetségi támogatás visszatartásával azokat az iskolákat, melyekben ősszel nem indul újra a tanítás. Az iskolák újranyitása a világ többi részéhez hasonlóan az Egyesült Államokban is kulcskérdés, és az államok sokféle módon próbálnak egyensúlyozni, hogy
el is induljon az oktatás, de közben az intézmények ne váljanak gócpontokká, így azután az elnök agresszív diktátuma általános megrökönyödést szült.
De a politikai hibák nem csak a szövetségi kormányzat szintjén jelentkeztek, több tagállam vezetése sem tudott felnőni a feladathoz. Ugye a korlátozásoknak az volt a szerepe, hogy időt nyerjenek a járvánnyal szembeni harcban. Időt nyerjenek az eszközök beszerzéséhez, a szűrések felpörgetéséhez, a kiterjedt kontaktkutatások bevezetéséhez. Azzal egyetlen szakértő sem kecsegtetett, hogy a fertőzéshullám ellaposítása maga jelentené a megoldást, hanem inkább csak egy konszolidáció, mellyel ki lehet húzni a talán már nem is olyan távoli vakcináig. Csakhogy a tagállamok az elmúlt hónapokban sem alakítottak ki átfogó szűrő-feltérképező rendszert, vagy – mint ahogy Massachusetts államban történt – bevezették, de nem fektettek bele kellő energiát, így pedig az egész elsikkadt.
5. A nyár pont a várttal ellentétes hatással van a koronavírus terjedésére
Miközben a tavasz elején általános volt a várakozás, hogy majd az áprilistól érkező meleg lelassítja a koronavírus terjedését, a júliusi hőhullámtól szenvedő déli államokban paradox módon ennek az ellenkezője zajlik: a gyakran 40 fok feletti hőmérséklet elől az emberek ugyanúgy zárt helyiségekbe menekülnek, mintha odakint farkasordító hideg lenne, és ugyanúgy zárva is tartják az ablakokat.
Az extrém hőség így nemcsak a szokásos egészségügyi kockázatokkal jár, hanem a koronavírus átadásának kedvező helyzeteket is teremt, hiszen felmérések szerint a legtöbb fertőzésgóc zárt terekben alakult ki. Az Egyesült Államokban amúgy is mindenhol ott zümmögő légkondicionálók külön kockázati forrást jelentenek, mivel a Covid-19 nem csak cseppfertőzéssel, hanem aeroszollal (a levegőben terjedő, de akár órákon át lebegő cseppecskékkel) is terjed, így előfordulhat – bár ennek pontos mechanizmusáról még csak hézagos ismereteink vannak –, hogy az épületek szellőzőrendszerei szórhatják szét a vírust.
Ezt a fenyegetést az épületek fertőzőttség-mentesítésével, nem is túl bonyolult szűrőkkel lehet kiküszöbölni, azonban jelenleg marad a szellőztetés. Azonban sok középületben, irodában ez a lehetőség nem áll az ott dolgozók számára, így válhattak tömegesen fertőzötté például az újból fellendülő légiforgalmat kezelő reptéri dolgozók.
(Borítókép: Forgalomirányító a Los Angeles-i Dodgers Stadionban felállított drive-in koronavírus-tesztállomáson 2020. július 15-én. Fotó: Robyn Beck / AFP)