Napra pontosan nyolcvan évvel ezelőtt zajlott le az a rajtaütés, amely igazolta azt a régóta sejtett igazságot, hogy a haditengerészeti légierő önállóan is képes csaták eldöntésére.

1940. november 11-ről 12-re virradó éjszaka 21 elavult és lassú kétfedelű Swordfish torpedóvető szállt fel a brit haditengerészet egyik hordozójáról, és megtámadta a Taranto kikötőjébe előretolt olasz flottát.

A ledobott 10 torpedóból hat talált, és a találatok három olasz csatahajót rongáltak meg annyira, hogy csak partrafutással tudták elkerülni az elsüllyedést. A meglepetésszerű támadásban mindössze két brit gépet lőtt le a légvédelem, az egyiknek a legénysége ráadásul gépe lezuhanását is túlélte.

A már éber és felkészült ellenség elleni, másnapra elrendelt újabb támadás hírét az egyik pilóta az alábbi szavakkal kommentálta: „Még a könnyűlovasságot is csak egyszer küldték rohamra!” Ezzel a brit hadtörténelem egyik legsúlyosabb veszteségekkel járó lovasrohamára utalt, amelyet Alfred Tennyson versben is megörökített:

S bár az a völgy a Halál,

beront a hatszáz.

„Rajta lovasbrigád!”

Végül az időjárás szerencsére meghiúsította az öngyilkos küldetést.

A rajtaütés annyira sikeres volt, hogy az olasz flotta az angol hordozók érkezésének hírére a háború végéig pánikszerűen menekült. Akire a sikeres támadás még ennél is nagyobb hatást gyakorolt, az Jamamoto Iszororoku tengernagy volt, aki igazolva látta ötletét az amerikai flotta elleni Pearl Harbor-i támadásról.