Egyre közeleg az igazság pillanata, amikor az elektori kollégium tagjai leadják szavazatukat, megválasztva az Egyesült Államok 46. elnökét. A 45., Donald Trump azonban – jóllehet nyilvánvalóan elveszítette a választást – még mindig harcol. Nem csoda: amennyiben hivatalosan is exelnök lesz belőle, sanyarú sors várhat rá. A The New Yorker magazin érdekes okfejtésbe kezdett.
Az elnök csalódottsága, kétségbeesése átcsapott önveszélyes depresszióba. Rádöbbenve, hogy ideje lassan lejár, utasításba adta stábtagjainak, hogy térképezzék fel, milyen politikai lehetőségek állnak még rendelkezésére. Nem volt különösebben vallásos, ám ahogy ráesteledett a szép lassan mindenki által elhagyott Fehér Házra, térdre ereszkedett, összekulcsolta a kezét, és fennhangon imádkozni kezdett. Közben a könnyeit törölgette, és öklével a perzsaszőnyeget verte. „Mit tettem? Hol rontottam el?” Még délután történt, hogy az elnök megjegyezte a kabinetfőnökének: a védelmi miniszter megkönnyítené a dolgát, ha betenne egy pisztolyt az íróasztala fiókjába. Ezek után a kabinetfőnök gyorsan utasította a Fehér Ház orvosát, hogy minden altatópirulát és nyugtatót azonnal rejtsen el, nehogy az elnök valami ostobaságot kövessen el.
A fenti – a The New Yorker magazinban megjelent – sorok nem légből kapottak, a leírtak valóban megtörténtek. Csakhogy a Fehér Ház kabinetfőnökét nem Mark R. Meadowsnak hívták, hanem Bob Haldemannek, a dátum 1974. augusztus 8-a, nem pedig 2020. november 21-e, az elnök Richard Nixon és nem Donald Trump, az idézet pedig Bob Woodward és Carl Bernstein, a The Washington Post legendás riporterei könyvéből, a The Final Days (Nixon végnapjai) című munkából való.
Nixont – nem véletlenül volt Tricky Dicky, azaz Trükkös Ricsi a beceneve – a Watergate-botrány tönkretette, kézzelfogható közelségbe került az impeachment, az alkotmányos perbe fogás lehetősége, olyannyira, hogy lemondása után 29 munkatársát elítélték, s még John Mitchell igazságügyi miniszternek is börtönbe kellett vonulnia. Maga Nixon azonban emlékezetes módon elkerülte a felelősségre vonást, mert utódja, Gerald Ford elnöki kegyelemben részesítette.
Eddig azonban egyetlen amerikai elnököt sem érte utol a büntetőjogi felelősségre vonás. Trump és közvetlen munkatársai azonban pontosan tudják: ha főnökük elveszíti az elnökválasztást – ami érdemben már megtörtént, csak még nem hirdettek jogerős végeredményt –, akkor azonnal szertefoszlik az elnöki immunitás jelentette védelem. Márpedig jelenleg is több mint tucatnyi vizsgálat és polgári per van ellene folyamatban, és Trump sokkal csúnyább végjáték elébe néz, mint negyvenhat évvel ezelőtt hírhedt elődje.
Annak idején Nixon többször is – mások füle hallatára – arról beszélt, hogy már hallani véli a börtönajtó csapódását. Valószínű, hogy efféle hallucinációk Trumpot is kísértik mostanság.
Ám az elnököt fantasztikus életösztöne és szerencséje eddig mindig kihúzta a slamasztikából.
Élete eddigi 74 esztendeje alatt túlélt egy alkotmányos perbe fogást, két válást, hat csődöt, huszonhat rendbeli szexuális zaklatás és erőszak vádját és hozzávetőleg négyezer, különböző okokból ellene indított pert.
Kevés ember él a földön, aki ügyesebben lavírozott volna a paragrafusok útvesztőiben. Most azonban, hogy egyre közeledik január 6-a, amikor a kongresszus összegzi az elektori szavazatokat, és kihirdetik az új elnököt, majd január 20-án beiktatják az Egyesült Államok első emberét, Trump percről percre kétségbeesettebben ragaszkodik külön bejáratú verziójához, miszerint elcsalták a választást.
Úgy tűnik, közmondásos szerencséje ez egyszer elhagyja a nagy túlélőt.
Nézzük tételesen a Trumpra leselkedő veszélyeket, már persze ha Joe Biden lesz hivatalosan is az Egyesült Államok 46. elnöke.
Ifjabb Cyrus Vance, manhattani kerületi ügyész – Jimmy Carter néhai külügyminiszterének a fia – és Letitia James, New York államügyésze egymástól függetlenül bűnügyi vizsgálatot folytatnak üzleti tevékenységére vonatkozóan, még az elnökké választása, tehát 2016 novembere előtti időkből. Ha ezekben az ügyekben elítélik Trumpot, hiába részesítené Biden elnöki kegyelemben elődjét, ezekre nem vonatkozhat a felmentés.
Az ugyanis csak az elnöki periódus idején történtekre érvényes az alkotmány értelmében.
Trump jogi kiadásai, az ügyvédek díja horribilis nagyságú lesz. (Amikor Bill Clinton 2001-ben elhagyta a Fehér Házat, tízmillió dollárra rúgtak a jogi költségei, márpedig Clinton ügyei eltörpülnek Trumpéi mellett.)
De ezenfelül is az elkövetkező négy évben – ahogy a The New York Times megírta – Trumpnak mintegy 400 millió dollárnyi, személyesen garantált hitelt kell visszafizetnie olyan hitelezőknek, mint a Deutsche Bank. A Financial Times pedig arról ír, hogy Trump ingatlanbefektetéssel kapcsolatos adósságai – mármint a jelentkező törlesztési kötelezettségek – a következő négy évben 900 millió dollárra rúgnak. Eközben Trump az Egyesült Államok adóhivatalával hadakozik, ugyanis százmillió dollár értékben szeretne elérni adócsökkentést. Ha elbukja a küzdelmet, ezt is ki kell fizetnie.
A Forbes üzleti magazin 2,5 milliárd dollárra becsüli Trump vagyonát, ami nagyrészt ingatlanokban testesül meg. Ezeknek az ingatlanoknak az értéke azonban a koronavírus-járvány következtében meredeken zuhanni kezdett, legalábbis az elnökkel szembeni elfogulatlansággal aligha vádolható The Washington Post szerint. Timothy Snyder, a Yale Egyetem történelemprofesszora odáig ment egy nyilatkozatában, hogy így fogalmazott:
Egyelőre az elnöki hivatal az, amely megvédi Trumpot a börtöntől és a szegényháztól.
Még ha szegényházat emlegetni talán túlzás is, nem éppen rózsás az elnöki mandátuma utolsó heteit, napjait töltő Trump helyzete.
De a jogi és pénzügyi gondokon túlmenően Trump emberileg sem nagyon tudná feladni az utóbbi négy évben a Fehér Házban megszokott életet. Az elnök tavaly ilyenkor kijelentette egy bizalmasának, hogy ő már képtelen lenne visszatérni a régi mindennapjaihoz és újból ingatlanfejlesztőként dolgozni. Amikor ez elhangzott, Trump autókaravánja éppen az őt éljenző tömeg sorfala között hajtott el.
Hát nem csodálatos?
– fordult kabinetfőnökéhez. Ezek után újra ingatlanokkal foglalkozni annyira unalmas lenne...”
Sokak szerint Trump tragédiája – paradox módon – éppen az, hogy túlságosan demokrata, nem volt eléggé autokrata. Általában a zsarnokok annyira tönkreteszik a rendszert, hogy az már nem képes megakadályozni az eltávolításukat. Trump csak kis lépéseket tett előre ezen az úton; az igazi türannoszok addigra már megsemmisítették volna a demokráciát, mire ott tartanának, ahol most Trump. Most még elég erős ahhoz az amerikai demokrácia – másképpen fogalmazva: a társadalom immunrendszere –, hogy kilökje magából az ilyen testidegen képződményt, mint az Egyesült Államok 45. elnöke.
Megint mások azt latolgatják, hogy amikor decemberben eljön az igazság pillanata, és az elektorok leadják a szavazataikat, vajon mekkora lesz Biden fölénye.
Jelen pillanatban 306:232 az állás Joe Biden javára, ugyanannyi, amennyivel 2016-ban Donald Trump megverte Hillary Clintont. A leadott szavazatok aránya pedig 79 millió: 73 millió körül alakul Biden javára, a különbség majdnem hatmillió voks.
Trump ennek ellenére nem adja fel. Michael Cohen, az elnök korábbi ügyvédje határozottan állítja:
Nem fogja beismerni a vereségét, ha a fene fenét eszik, akkor sem. Soha!
Cohen egyébként olyannyira biztos abban, hogy egykori ügyfele elveszíti a választások szabályosságát megkérdőjelező pereket, hogy erre fel is tett egy fogadóirodánál tízezer dollárt.
Mindenkit hibáztatni fog, kivéve önmagát. Kiabálni, fenyegetőzni, nyavalyogni fog, azt fogja mondani, hogy több millió szavazatot elloptak tőle, hogy halottak adták Bidenre a voksukat, meg olyan emberek, akik még meg sem születtek. Folyamatosan hazudozni fog, és állandó készültségben tartja a hozzá hű milliókat. Valamennyien azt kívánjuk, akik valaha mellette álltunk, vagy még most is mellette állunk, hogy végre fogja be a száját! De tudom, hogy nem fogja...
Visszatérve a perekre, nem könnyű rács mögött elképzelni az Egyesült Államok exelnökét, de közösségi munka közben sem, amire például Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnököt ítélték, miután bűnösnek találták adócsalás vétkében.
Ugyanezért elítélni nem lesz egyszerű Trumpot, a megkérdezett jogászok szerint nehéz lenne minden kétséget kizáróan rábizonyítani az elnökre, hogy tudott a törvénytelenségekről. Anna Milgram, New Jersey korábbi államügyésze úgy véli: Biden nem fogja erőltetni Trump elítélését, elsősorban azért, mert az rácáfolna arra a hangzatos kijelentésre, miszerint ő minden amerikai elnöke akar lenni, az ellenfelére szavazó több mint 70 millió honfitársáé is. Másodsorban pedig egy súlyos, adott esetben szabadságvesztéssel járó ítélet újra felpaprikázná a Trump-párti tömegeket, és akár polgárháborús hangulat is kialakulhatna.
Biden márpedig semmitől sem ódzkodik annyira, mint attól, hogy ő legyen a második amerikai elnök Abraham Lincoln után, akinek a nevéhez polgárháború köthető.
Van azonban még egy különös aspektusa is Trump esetleges perbe fogásának.
Amíg ugyanis Trump az elnök – márpedig hivatalosan még az –, bárkit kegyelemben részesíthet szövetségi bűnügyben. És most jön a java: akár saját magát is...
Amikor azonban 46 évvel ezelőtt a Watergate-ügyben felmerült ugyanez a megoldás, Nixon – tanult szakmájára nézve jogász – úgy döntött, hogy felettébb kínos lenne számára egy önfelmentő kegyelem, és eltekintett ettől. (Ford megtette ezt helyette.) Van azonban egy kiskapu. Ha az elnököt átmenetileg cselekvésképtelennek, illetve feladata ellátására alkalmatlannak nyilvánítják, akkor alelnöke veszi át a helyét, és ő már kegyelemben részesítheti Trumpot.
Lehet még egy további végkimenetele is a Trump-szappanoperának, már amennyiben az elnök jogerősen elveszíti az idei választást. 2016-ban történt, amikor már lezárták az urnákat, de még nem volt ismert az eredmény. Az egész Trump-tábor, élén a főnökkel, meg volt győződve arról, hogy Hillary Clinton győzött. Anthony Scaramucci – később rövid ideig a Fehér Ház kommunikációs igazgatója – maga mondta el a The New Yorker itt idézett cikke szerzőjének, Jane Mayernek, hogy ezekben az órákban Trump megkérdezte tőle, mit csinál másnap.
Scaramucci azt felelte, nem tudja.
Csak azért, mert a John F. Kennedy repülőtéren már készen áll a magángépem, és holnap indulunk golfozni Skóciába, Turnberrybe, a birtokomra.
De aztán mégsem szállt fel a repülőgép, mert Trump győzött.
Szóval benne van a pakliban, hogy a vereséggel szembesülve Trump elhagyja az országot. Akár egy gondűző golfpartira, akár végleg. Bár utóbbinak igen csekély a valószínűsége, mert az elnök belső köreiből olyan hírek szivárogtak ki, hogy veresége esetén 2024-ben újrajelölteti magát. 78 éves lenne már...
Visszakanyarodva a pénzügyekhez: minden amerikai exelnök bevételi forrása, hogy beszédeket, előadásokat tartanak, kiadatják a memoárjaikat. Amikor Ronald Reagan második elnöki ciklusa 1989-ben lejárt, meghívták Japánba egy előadásra. Kétmillió dollárért... (Akkori áron!) A Clinton házaspár pedig 36,5 millió dolláros előleget kapott emlékirataiért. Barack és Michelle Obama 65 milliót a világszerte történő terjesztés jogaiért.
Erre Trumpnak is lenne esélye, dacára annak, hogy nem a könyvek embere, de besegítő szellemírók segítségével eddig tizenegy könyvet jegyzett szerzőként.
A kasszasiker biztos lenne. Amerikaiak tízmilliói szemében Donald Trump – bármit is hoz a jövő – továbbra is hős marad. olyasvalaki, Akinek kíváncsiak a szavaira.
(Borítókép: Donald Trump 2018-ban. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images)