Az utóbbi napokban Angliában nap mint nap döntött rekordot a az újonnan azonosított koronavírus-fertőzöttek száma, tegnap már több mint 58 ezeren voltak. A kórházak már napok óta teherbírásuk határán táncolnak, ahogy az angol mentőszolgálatok is. A történtek hatására, bírálói szerint megint csak hosszas halogatás után, Boris Johnson bejelentette Anglia lezárását. Angliai magyarokat kérdeztünk arról, hogyan élik meg a tavaszihoz hasonló lezárást, hogyan változtatja meg az életüket.
Hát várható volt, nem történt semmi extra. Az utóbbi időben mindennap azt olvastuk a hírekben, hogy csak nőnek és nőnek az esetszámok, Anglia saját rekordjait dönti meg.
– mondja az Indexnek az Oxford mellett élő Lilla.
Az Indexnek nyilatkozó magyarok egyetértésben voltak abban, hogy nem történt eget rengető változás, tavasszal is hasonló lezárás volt. Azt viszont felrótták Boris Johnson brit kormányfőnek, hogy – szinte már a tőle megszokott módon – az utolsó pillanatig várt a bejelentéssel, pedig a fertőzöttek napi számának fényében már a múlt héten elrendelhették volna a zárlatot.
Mi ma tudtuk meg, hogy nem lesz iskola. Ez nyilvánvalóan arra kényszeríti a gyerekes családokat, hogy átütemezzék az életüket. Érthetetlen, hogy hétfőn még kinyitottak a sulik, most pedig nagy hirtelen bezártak.
– meséli a London mellett élő Máté. Kisfia osztályának az egyharmada nem bír elegendő laptoppal otthon, ezeknek a családoknak anyagi terhet jelent fog jelenteni az, hogy a gyerekeik be tudjanak csatlakozni az online oktatásba.
„Szerencsésebb” helyzetben vannak a vírus elleni védekezésben a „frontvonalban” dolgozók, az orvosok, nővérek, mentősök, valamint a nélkülözhetetlen munkakörben dolgozók. Az ő gyerekeiket fogadják az iskolák, a többiek meg oldják meg, ahogy tudják. Kihívás lesz összeegyeztetni a munkát és azt, hogy a gyerek rendesen folytassa tanulmányait – mondja Máté.
A kishúgom örül, hiszen bezárnak az iskolák, és a vizsgákat is elhalasztják. Nincs mit tenni, amíg a helyzet nem fordul kedvező irányba, el kell viselnünk egymást
– meséli nevetve az Oxford mellett élő Lilla. Igazából a sokgyerekes családoknak lesz megterhelő, hiszen sokan nem bírják a bezártságot. Egy háromgyerekes anyuka például arra panaszkodott, hogy a legnagyobb, nyolcéves gyerekével alig bírt a tavasszal, hát még most, amikor a téli hidegben nem sok kedve van az embereknek kijárkálni.
Az emberek szinte már megszokták, hogy az utolsó pillanatban jelentik be a döntéseket. Ugyanígy volt ez a brexitmegállapodással – teszi hozzá Máté. A Nottinghamben élő Amanda és párja, József szerint éppen ezért feszültek az emberek: az Egyesült Királyság és az Európai Unió új kapcsolatrendszere csupán napokkal korábban lépett életbe, és még rengeteg a kérdőjel. Erre még rájön egy országos lezárás is. Mindez, a bezártsággal megspékelve, sokaknak az agyára megy.
Lilla arról számol be, hogy – legalábbis saját tapasztalatai szerint – az emberek betartják a maszkviselésre és a távolságtartásra vonatkozó szabályokat, mert mindenképpen el akarták kerülni az újabb szigorításokat. József viszont nehezményezte, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik nem hajlandóak hordani a maszkot. Jóllehet, nincsenek nagy számban, de előfordult, hogy a környékbeli boltban többen is maszk nélkül vásárolgattak, ami konfliktusokhoz vezetett.
Egymással üvöltöznek az emberek, hogy miért nem veszi fel a másik a maszkot. Lehet, hogy csak néhány emberről van szó, de pláne az új vírusvariáns fényében, hány embert fertőzhet meg egy ilyen alak?
Ennél sokkal felelőtlenebb hozzáállásról számol be a 23 éves egyetemista Veronika is, aki Walesben, Cardiff mellett él egy kisvárosban. Korábbi tapasztalatairól úgy szólt:
szinte senki nem visel maszkot az utcán, mert az »ciki«. Sajnos az Egyesült Királyság legtöbb megyéje olyan, hogy nem lehet Magyarországon hatályos intézkedéseket hozni, mint az éjjeli kijárási tilalom vagy a kötelező maszkviselés az utcán, mert az állampolgár a rendőr képébe röhög, hogy neki jogai vannak. Az országos oltáskampány kezdetét, az úgynevezett V-Day-t is képesek voltak egy utcai karnevállal megünnepelni, aminek következtében sokan koronavírusosak lettek.
Kicsit más a helyzet Skóciában, ahol ugyancsak zárlatot rendeltek el. Az évek óta Edinburgh-ben élő Gergely szerint a kormány látszólag komolyan veszi a szigorításokat, feltűnően sok rendőrautó tűnt fel a skót főváros utcáin.
Hiába azonban a megnövelt rendőri jelenlét, nem igazán érti senki, hogyan fogja betartatni a rendelkezéseket a kormány. Az új szabályok közül is a leginkább problémásnak a napi egyszeri kint tartózkodást előíró rendelet minősül. A papírforma szerint Skóciában csak a legszükségesebb esetben lehet az utcára kimenni, ilyen a rászorulók ellátása, a munkavégzés és a napi egyszeri kültéri sportolás. Hozzáteszik továbbá, hogy két háztartásból az eddigi hat fő helyett csak ketten találkozhatnak az utcán.
Kérdés persze, ha például egyedül sétálok az utcán, honnan tudja bizonyítani a rendőr, hogy aznap még nem mozdultam ki
– teszi hozzá Gergely. Az Egyesült Királyság járványkezeléséről pedig úgy vélekedik:
lázadhatnának az emberek jobban is, elvégre minden ígéret ellenére még mindig csak befelé megyünk az alagútba.
A Londonban az építőiparban dolgozó János örömmel nyugtázta, hogy elmaradt a pánikvásárlás. Bár a boltok polcain érzékelhető, hogy áruhiány van, nem a mostani lezárásnak, hanem annak tudható be, hogy új koronavírus-változat gyors terjedése miatt még karácsony előtt a lezárták a francia hatóságok a teherforgalmat. Ezt azonban inkább az olyan élelmiszeri „luxuscikkek” hiányában érzékeli, amiket nem lehet Nagy-Britanniában előállítani, mint a friss gyümölcsök, zöldségek.
János inkább annak örül, hogy egyelőre nem zártak be az építőipari anyagokat előállító gyárak. A tavaszi lezáráskor más volt a helyzet, a gyárak leálltak, míg az építőipar zavartalanul folytatta munkáját. Ennek eredménye pedig az lett, hogy szinte kirabolták az építőipari boltokat, mi több, elkezdték lopni az építőipari anyagokat.
Tőlem például zsákszámra tüntették el a vakolóanyagot.
Hozzátette:
ő mindig a WC-papír hirtelen fogyatkozásából látja, hogy szigorítás következik.
Mindazonáltal egyelőre úgy tűnik, minden megy a „normális” kerékvágásban. Aki otthonról nem tud dolgozni, az megy a munkába. A forgalom mindenesetre csökkenni fog, hiszen nem kell rohanni a gyerekkel az iskolába – mondja János arról, hogyan változtatja meg az ő életét a lezárás.
A nagy megrökönyödés karácsony előtt volt, akkor aztán káosz alakult ki a bevásárlóközpontokban. Sokan nehezen élték meg, hogy a beígért többnapos enyhítés helyett csak egy nap állt rendelkezésre, hogy az emberek találkozhassanak. Az ünnepi időszakot azzal lehet jellemezni, hogy „se ki, se be”. Ehhez képest tényleg nem történt most nagy változás – folytatja Máté.
A szigetországot a vírushelyzet súlyossága alapján négytípusú zónára osztották, úgynevezett Tierekre. A koronavírus Angliában, karácsony előtt felfedezett új variánsának gyors terjedése miatt nem várt gyorsasággal emelkedett a fertőződési ráta, így a Londonra az ünnepek előtt elrendelt legszigorúbb Tier 4 besorolást osztották, amely folyamatosan terjedt ki az országra.
Most is ki lehet menni az utcára, lehet sportolni, az élelmiszerboltok nem zárnak be, találkozhatsz a support bubble-ban lévő emberekkel, és dolgozni is mehet az, aki otthon ezt nem tudja megoldani
– folytatja Lilla. A support bubble, magyarul támogatói buborék, lényegében két háztartásban élők társasága, akik a korlátozások ellenére is találkozhatnak. Az új szabályok alapján a buborékon és saját háztartáson kívül élőkön csak egy emberrel lehet találkozni.
Bezárva csak annyira leszünk, amennyire akarunk. A szemközti bevásárlóközpont nyitva marad, templomba lehet járni, az utcára ki lehet menni, nem ragadunk a négy fal között. Az emberek azonban csalódottak, már nagyon unják a helyzetet. Az utóbbi hónapokban, legalábbis ott, ahol én élek, gyakorlatilag mindenki betartotta a korlátozásokat, mert már túl akartak lenni az egészen, és legfőképpen elkerülni a szigorításokat. Most február közepéig tűrünk, várunk.
József szerint a járvány kezelését és a briteknek annyira nem előnyös brexitmegállapodás utolsó pillanatban történő megkötését a brit kormányfő karrierje fogja bánni.
Ezzel szemben Máté úgy látja: Johnson még akár jól is ki tud jönni a dologból. A brexit hatásairól egyelőre korai nyilatkozni, hiszen még csak öt napja van érvényben. A járványhelyzet most lezárást követelt meg, de ki tudja, néhány hónap múlva mire fognak emlékezni az emberek. Alanyunk azt mondja,
már egymillió embert beoltottak a Pfizer és a BioNTech vállalatok által kifejlesztett oltóanyaggal, hétfőn pedig megkezdődött az Oxford/AstraZeneca vakcina alkalmazása is.
Ez nem rossz eredmény, mondjuk az Európai Unió országaihoz mérten – véli a London mellett élő magyar férfi.
Jelenleg pedig az a stratégia, hogy február közepéig, amíg elvben a jelenlegi lezárás tart, további, a leveszélyeztetettebb csoportokból kikerülő, 13 millió embert oltsanak be legalább egyszer, ami a várakozások szerint már immunválaszt fog kiváltani.
Ha az említett stratégia működik, és márciusra sikeresen kikeveredünk a slamasztikából, Johnsont még hősként is ünnepelhetik majd. Egyelőre még korai nyilatkozni minderről, majd az idő megmondja
– véli Máté, hozzátéve: nem hiszi, hogy a sikeres oltókampánnyal megszűnik a vírus tavaszra, velünk fog maradni, és mint az influenzával, megtanulunk vele együtt élni.
(Borítókép: Rendőri lezárás a doveri hátár irányába 2020. december 24-én. Fotó: Gareth Fuller / PA Images / Getty Images)