Nyakunkon az impeachment. 7 + 1 kérdés a miértekről, a folyamatról és az esélyekről.
Mit jelent az impeachment?
Alkotmányos felelősségre vonást. Mi országgyűlési képviselőket választunk, akik aztán kormányfőt. A mi képviselőink ezért egyetlen szavazással akár le is válthatják azt, akinek az ország vezetésére mandátumot adtak. Ám az amerikai kongresszus ilyet nem tehet az elnökkel, mivel az Egyesült Államok első emberére közvetlenül voksoltak a polgárok.
Az viszont előfordulhat, hogy
kapják a regnáló elnököt. Ilyen esetekre hatalmazza fel az amerikai alkotmány első cikkelyének harmadik szakasza a szenátust arra, hogy ítéletet mondjon a Fehér Ház lakója felett.
És mi most a vád?
A most szócska azért fontos, mert egyszer tartottunk már ugyanitt, csak egy másik ügyben. Szinte napra pontosan tavaly ilyenkor szavazta le a szenátus Trump közjogi felelősségre vonását. A vád – egy kiszivárgott telefonbeszélgetés alapján – akkor az volt, hogy az ukrán elnököt kérlelte: segítsen lejáratni (akkor még csupán egyik lehetséges kihívóját, az azóta elnökké lett) Joe Bident.
A mostani vád szerint Trump a szövetségi törvényhozás épületének ostroma előtt
tudatosan hergelte híveit az erőszakra
– harci retorikájával és az elcsalt választások kitartó emlegetésével. Az egy hónapja történt ostromban öt ember életét vesztette, 61 rendőr pedig megsérült.
Akkor ez tulajdonképpen egy büntetőeljárás?
Nem. Kizárólag arról szól, hogy valakit elmozdítsanak az elnöki hivatalából – ehhez a jelenlévők kétharmadának szavazata kell. Egy második szavazással annyi még kimondható, hogy a delikvens soha többé nem tölthet be közhivatalt – ehhez viszont már elég a feles többség is. E momentum később még fontos lesz!
Aztán persze indulhat akár büntetőeljárás is majd a feltárt törvényszegések miatt, ekkor viszont már az igazságszolgáltatás szokásos rendje szerint.
Elmozdítani? Dehát Trump már nem is elnök!
Fontos megfigyelés ez. Pontosan erre hivatkozva tartják alkotmányellenesnek sokan (főként persze a republikánusok) az egész eljárást. A demokrata jogászok ellenérve viszont az, hogy Trump a ciklusa idején lázított, tehát még elnökként. Ha a leváltása már nem is aktuális tehát, szerintük ettől még igenis kimondható, hogy
Donald Trump soha többé ne indulhasson semmilyen közhivatalért.
Értsd: ne jelöltethesse magát ismételten elnöknek.
Mennyi esély van a kétharmadra?
Bár a jövőt nem láthatja senki, az amerikai belpolitika bemerevedett frontjait ismerve: semmi. Elméletben trükközhetnének a republikánusok a távolmaradással, hiszen csak a jelenlévők (!) kétharmadára van szükség a vádeljárás sikeréhez – de nincsenek arra utaló jelek, hogy ilyesmire készülnének.
Akkor most egy vagy két szavazás lesz Trumpról a szenátusban?
Még nem tudjuk, legkésőbb napokon belül kiderül.
Megtartható a második szavazás akkor is, ha az elsőben nincs meg a kétharmad?
Erről megy éppen a jogvita. Van, aki úgy értelmezi a szabályokat, hogy a sima feles „eltiltó” ítélet kizárólag a kétharmados „elmozdító” döntés következménye lehet, önmagában nincsen rá alkotmányos lehetőség.
Mások úgy érvelnek, hogy mivel Trump nem elnök éppen, akkor sincs semmi, ha a kétharmados szavazáson elbukik a vád, mert rögtön jöhet a tulajdonképpeni lényeg: a második szavazás. Amelyhez már – ahogyan írtuk – nem kell minősített többség, az egyszerű többsége pedig megvan a demokratáknak.
Mert bár papíron a két oldal pontosan 50-50 százalékban képviselteti magát a szenátusban, néhány republikánus átszavazó mindenképpen lesz, ezt a nyilatkozataikból tudjuk. Szavazategyenlőség esetén pedig az amerikai alelnök voksa dönt, mert ez a szabály.
Hm. Nem simliskedés ez?
Ha tényleg megtörténik, valóban nem túl elegáns. Jogilag, ha kacifántosan is, de végül is bevédhető. Inkább az a kérdés, hogy van-e politikai bátorsága hozzá a demokratáknak, akik évek óta a normakövetés szentségével kampányolnak.
Mérsékeltebb elemzők szerint nekik egyébként már annyi is elég lenne, hogy vitáznak pár napot a médiafigyelem középpontjában, megpróbálják a kétharmadot, elbuknak, majd hazamennek. Mert már így is azt kommunikálhatják a következő négy évben, hogy
lám, a Republikánus Párt nem határolódott el a közveszélyes Donald Trumptól és az ő gyilkos követőitől.
(Borítókép: Donald Trump búcsúbeszédet mond 2021. január 20-án. Fotó: Stefani Reynolds / Bloomberg / Getty Images)