Franciaországban folyamatosan napirenden van a radikális iszlám kérdése, szenátus előtt a köztársaság elveinek megerősítését célzó javaslat, ráadásul a strasbourgi mecset építése is feszültséget generált.
Emmanuel Macron tavaly októberben, vagyis abban a hónapban, amikor brutálisan meggyilkolták Samuel Paty középiskolai tanárt, ismertette az iszlamista radikalizmus elleni akciótervét. A nemzetgyűlés által februárban elfogadott törvénytervezetben konkrétan nincs leírva, hogy a muzulmánokról van szó. Az általános cél, hogy megakadályozzák egyes csoportok vallási vagy etnikai hovatartozás alapján történő elkülönülését a társadalmon belül.
Fejérdy Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az Index kérdésére így foglalta össze a tervezet főbb pontjait:
A szenátusi vita tegnap kezdődött, és az már most látható, hogy nem lesz egyszerű menet a kormány számára. Az ellenzéki jobboldal szerint, akik egyébként többségben vannak a felsőházban, túl puhány a tervezet, ezért kibővítenék azt többek között az iszlamista szeparatizmus fogalmával, a burkini viselésének határozottabb tiltásával, valamint nem hosszabbítanák meg azoknak a külföldi állampolgároknak a tartózkodási engedélyét, akik nem tartják be a köztársaság elveit.
A felsőoktatáshoz is erélyesebben nyúlnának, miután sokszor problémát okozott, hogy imaóra néven olyan termeket is lefoglaltak, ahol abban az időpontban egyetemi előadás zajlott volna. Az otthoni tanulásra vonatkozó szigorítást viszont kivennék, mert az érintett gyerekek többsége keresztény.
A Mélenchon-féle radikális baloldal szintén kritikát fogalmazott meg, de épp a másik nézőpontból: szerintük méltatlan a köztársasághoz az ilyen törvénykezés, és felerősítheti a diszkriminációt.
A folyamat elhúzódásához minden körülmény adott, a szenátusi vita és a várható módosítások után a tervezet visszakerül a nemzetgyűlés elé, sőt, később még az alaptörvényt védő tanácsnál is meg lehet támadni külön-külön az egyes paragrafusokat.
A vallási hovatartozásról Franciaországban nem végeznek felméréseket, a nem hivatalos adatok szerint a lakosság 6-7 százaléka vallja magát muzulmánnak.
Terrorizmussal kapcsolatos vádakkal csak egy nagyon szűk kör illethető, és a radikalizációs folyamatban érintett személyek száma sem tehető 10-15 ezernél többre. Ami ennél fenyegetőbb, és feszültséget generál, az az, hogy egy felmérés alapján a magukat muzulmánnak valló lakosok egynegyede hallgatólagos támogatója a szélsőséges iszlámnak
– világított rá Fejérdy, hangsúlyozva, hogy túlnyomó részük elfogadja a köztársaság értékeit.
Az iszlám közösségek tagjai általában külföldi gyökerekkel rendelkeznek, a családjuk második-harmadik, vagy még későbbi generációját képviselőknek is van kötődésük valamelyik külföldi, muzulmán többségű országhoz.
Ezek a csoportok pedig jelentős támogatást kapnak Franciaországon kívülről, ennek egy kirívó esete a strasbourgi ügy.
Strasbourgban óriásmecset épül, ami körül komoly vita bontakozott ki. Gerard Darmanin belügyminiszter azzal vádolja az önkormányzatot, hogy francia közpénzzel támogatja a külföldi befolyásszerzést.
A zöldpárti Jeanne Barseghian polgármester vezette Strasbourg 2,5 millió euróval járul hozzá az Eyyub Sultan mecset megvalósításához. Az ezzel kapcsolatos kritika alapjául szolgál, hogy ez pont ahhoz a török diaszpórát képviselő ernyőszervezethez jut, a Milli Gorus Iszlám Konföderációhoz (MGIC), amelyik nem fogadta el Macronéknak a köztársaság értékeinek védelmét szolgáló chartáját.
Ebben a januári dokumentumban rögzítik, hogy az iszlám vallásként, és nem politikai mozgalomként tekinthet önmagára, a világi jog betartása alól pedig a vallási meggyőződés sem adhat felmentést. Ezt a nyolc jelentősebb franciaországi muszlim szervezet közül öt írta alá.
Franciaországban egy 1905-ös törvény szerint a laicizmus a meghatározó elv, ez szabályozza az állam és a vallás kapcsolatát, erőteljesen szétválasztva azokat. Az elzászi régió viszont sokáig német terület volt, ezért az a speciális helyzet áll fenn, hogy nem ugyanaz vonatkozik Strasbourgra, mint az ország többi részére. Itt a vallásokhoz kapcsolódó egyesületek kaphatnak bizonyos fokú önkormányzati vagy állami dotációt.
A mecsetnél az a legfőbb kérdés, hogy egy külföldi kötődésű egyesület francia közpénzből történő támogatása megengedett-e. Az erről szóló kereset már a közigazgatási bíróság előtt van, a döntés más ügyekre nézve akár precedens is lehet
– mondja a kutató, hozzátéve, hogy Strasbourg a franciaországi törökök egyik legfontosabb városa, nagy számban élnek ott, és erős a befolyásuk.
A franciaországi muzulmán közösségek legjelentősebb támogatói Marokkó, Szaúd-Arábia és Algéria. Elsőként talán mégis Törökország juthat az eszünkbe, mert Recep Tayyip Erdoğan beleállt a kérdésbe, és miután Macron tavaly októberben ismertette a radikális iszlám visszaszorítására vonatkozó terveit,
a török elnök kijelentette, hogy meg kellene vizsgálni francia kollégája, Macron elmeállapotát.
Később úgy nézett ki, hogy higgadtabb kommunikációra váltva nyugvópontra ér a konfliktus, de Strasbourg újra feszültséget szított.
Törökországgal a leglátványosabb az ellentét, azért is, mert Ankara egyszerű vallási szervezetként kezel olyanokat, amelyek Franciaországban szélsőségesnek számítanak. Erdoğannak ráadásul régóta ismert politikai elképzelése, hogy a muzulmán közösségeken keresztül terjessze ki befolyását Európában, amit meglehetősen konzekvensen képvisel.
Az iszlámkérdés további átpolitizálódására is lehet számítani a közelgő, nyári regionális, és a 2022-es elnökválasztás miatt. Macron a határozottabb fellépésével próbálhat meríteni a mérsékelt jobboldali szavazótáborból az újrázás érdekében.
(Borítókép: Emmanuel Macron 2021. március 30-án. Fotó: Ludovic Marin / AFP)