Ritkaságszámba menő bejelentést tett Kim Dzsongun, amikor az ország gazdasági nehézségeit az 1990-es évek éhínségének időszakához, a pártzsargonban csak a Nagy Menetelésnek nevezett válság idejéhez hasonlította. Bár ezzel elismerte a remeteállamot sújtó gazdasági nehézségeket, megfigyelők szerint a további fegyverkezést vetítette előre, ami észak-koreaiak ezreinek szenvedésével járhat.
Az észak-koreai vezető korábban is beszélt már arról, hogy a koronavírus-járvány, az amerikai szankciók és a tavalyi heves áradások miatt baj van, ez volt az első eset, hogy felemlegette a keserű időszakot.
A több százezer – nyugati becslések szerint mintegy 3 millió – észak-koreai halálával járó éhínséghez a Szovjetunió felbomlása vezetett, ugyanis elapadtak az Észak-Koreának szánt segélyek, aminek következtében összeomlott a pártállam gazdasága.
Phenjan persze nem ezt emeli ki az időszakból, hanem úgy gondol vissza rá, hogy minden nehézség ellenére a pártállam kitartott céljai mellett, nem mondott le a központosított tervgazdaságról, és a lakosság szenvedése árán is minden forrást a hadiiparba, azon belül is az atomfegyverek fejlesztésébe fektette. Előre meneteltek a fegyverkezésbe, a Nagy Menetelésnek pedig meg is lett az eredménye 2006-ra, amikor is végrehajtották az első atomfegyver-kísérletet.
Hogy jelenleg milyen állapotok uralkodnak Észak-Koreában, csak helyi beszámolókból és nemzetközi szervezetek jelentéseiből tudunk következtetni.
Már két hónapja alig érkezik valami étel Kínából. Nagyon sok lett a koldus az utcákon, már többen is meghaltak a kínai határterületen, és se szappan, se fogkrém, de még elem sincs az országban. Így pedig az idő is megállt, hiszen az emberek faliórái nem működnek elemek nélkül
– írta Lina Jun, a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet kutatója névtelen forrásainak tavaly szeptemberi beszámolójára hivatkozva.
Tomás Ojea Quintana, az ENSZ észak-koreai jelentéstevője a múlt hónapban súlyos élelmiszerhiányra figyelmeztetett, rámutatva arra, hogy egyre több gyermek és idős ember kényszerül koldulni, mert a családjaik nem tudják ellátni őket.
Ezt látszik alátámasztani a BBC jelentése is, mely szerint a vidéki észak-koreaiak egyik alapvető tápláléka, a kukorica ára is elszállt, lassan már egy munkás egy havi bérébe kerül egy kiló tengeri. Az alapvető élelmiszerhiány pedig éhezéshez és alultápláltsághoz vezet, jóllehet, a hivatalos észak-koreai álláspont szerint szó sincs ilyenről.
De mit is jelent az, hogy alultápláltság Észak-Koreában?
Észak-koreai mércével mérve nem sokan szenvednek alultápláltságban. Vagyis inkább így fogalmazok: az észak-koreaiak nem mérvadóak, ha alultápláltságról van szó, annyira általános a probléma
– osztotta meg emlékeit Jun Mina az 1990-es évekről a Kérdezz meg egy észak-koreait című interjúgyűjtemény lapjain.
Mint mesélte, akkoriban egy gabonamag többet ért, mint az arany, az emberek pedig egymással versenyeztek az ehető növényekért, a szántóföldeken a talajban maradt rizsgyökerekért. A túlélés érdekében azonban nagy leleményességről tett bizonyságot Jun Mina családja, ami ehető növényszármazékot találtak, mindent feldolgoztak, hogy némi tápanyaghoz jussanak.
Akkoriban rizskorpalepény, a fenyőkéreglepény, az ürömlepény és a borseprőből készült lepény volt a legnépszerűbb élelempótlék.
Bármennyire is szörnyű volt a helyzet, Phenjant nem hatotta meg a nép szenvedése, és ragaszkodott ahhoz, hogy ami megtermett, azt az állam begyűjtse, ami forrás pedig volt az országban, azt a hadiiparra összpontosítsa.
Nem segített a helyzeten az sem, hogy az élelemellátás problémáit – a mai napig – jegyrendszerrel ellensúlyozták, ami annyit tesz, hogy az állam osztja szét az élelmiszert a lakosság körében, a társadalom hierarchikus berendezkedése miatt pedig a hatalmi piramis csúcsán osztoznak a legkiválóbb javakban, és ahogy haladunk lefelé, úgy kell egyre kevesebbel beérni.
Hogy a kilencvenes évek éhínségére kell-e számítani, megoszlanak a vélemények. Alekszandr Macegora, Oroszország phenjani nagykövete szerint a helyzet korántsem hasonlít a harminc évvel ezelőtti állapotokra.
Nehézségek vannak, a helyzet komplikált, de éhezésről szó sincs
– szögezte le a TASZSZ orosz hírügynökségnek.
Persze Macegora külföldi diplomata, aki a fővárosban él, és az átlag észak-koreaihoz képest jelentősen többet keres, és jobb minőségű termékekhez, szolgáltatásokhoz van hozzáférése. Mindazonáltal elmondta: az importáruk lényegében eltűntek a boltok polcairól, de nem tapasztalt hiányt az alapvető élelmiszerárukban.
Hivatalosan nincs koronavírus-járvány Észak-Korában, legalábbis egyetlen fertőzést sem jelentettek, bár megfigyelők szerint történtek fertőzéssel kapcsolatos halálesetek a katonaság soraiban, illetve az északi területeken is kialakultak gócpontok. Phenjan ezt kategorikusan cáfolja. Ahogy a pandémia kitörésekor jegyzett morbid vicc is szól:
Nyolc óra: a fertőzöttek száma Észak-Koreában egy fő. Nyolc óra öt perc: a fertőzöttek száma Észak-Koreában nulla fő.
A határzár elrendelése és a szigorú járványügyi intézkedések, így a kötelező maszkviselés, a fokozott ellenőrzés és fertőtlenítés, az utazási korlátozások, és a külföldiek számára belépés után elrendelt egy hónapos karantén mind-mind azt a célt szolgálják, hogy véletlenül se hurcolják be a vírust, illetve semmiképpen se terjedjen el az országban. A járvány elburjánzása ugyanis pillanatok alatt romba döntené az észak-koreai egészségügyet.
Ami kifejezetten meglepő, hogy miközben Kína sikeresen legyűrte és irányítása alá vonta a járványt, Phenjan tavaly augusztusra drámaian csökkentette az alapvető élelmiszerek behozatalát, majd októberre leállította szinte a teljes kínai importot, gátat vetve az élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok behozatalának – írja a Human Rights Watch kutatója.
Ez több kérdést is felvet. Miért akkor csökkenti az élelmiszer-behozatalt, amikor a termést áradások pusztítják, és a gyógyszerbehozatalt akkor, amikor járványhelyzet van?
A tavalyi évben 80 százalékkal csökkent a Kínával folytatott kereskedelem, ami csak tetézte azt, hogy Peking 2018-ban már csökkentette kereskedelmét Észak-Koreával, miután csatlakozott a pártállam atomprogramja miatt hozott ENSZ-szankciókhoz. Megjegyzendő, hogy mivel Észak-Koreában a a termőföldek csupán 17 százaléka hasznosítható földművelésre, nagyban függ más országoktól, főként Kínától.
Kim Dzsongun azonban tavaly „frontális áttörést” hirdetett meg abban a küzdelemben, amelynek célja, hogy önellátóvá tegyék az országot.
Ennek érdekében az idén januárban véget ért ötéves terv keretében minden szektorban minden kitűzött cél megvalósítását akarta elérni. Az eredmények végül „iszonyatosan” elmaradtak a célkitűzésektől csaknem minden ágazatban.
Jóllehet, az eredmények ismertetésekor Kim Dzsongun Észak-Korea önellátási képességének megerősítésére szólított fel. Az éhség, a hiány, és a szükség pedig, mint az Mina Jun elbeszéléséből is kiderül, leleményességre sarkall.
Lina Jun írásában azt sugallja, hogy az áldatlan állapotok ellenére Phenjanban az ideológiai irányelvek érvényesülnek, és az 1990-es évekhez hasonlóan a rezsim a nép szenvedésére fittyet hányva menetel céljai felé, ami nem más mint a további fegyverkezés.
A dél-koreai Asan Politikatudományi Intézet és az amerikai Rand Corporation friss jelentése szerint Észak-Koreának 2027-re már akár 242 atomfegyvere és többtucatnyi interkontinentális ballisztikus rakétája lehet. A két elemzőcég szerint 2017-ben pedig már 30-60 nukleáris fegyvere lehetett, amelyhez tavaly hozzáadódott egy vagy két további plutóniumfegyvert.
A teljes elszigetelődésnek azonban van egy másik aspektusa is: Kim Dzsongun a járványhelyzetet használja fel arra, hogy „visszavegye az országot".
A párt újra ki akarja terjeszteni ellenőrzését az élet minden területére, felszámolva a neki nem tetsző, illegális, de sokáig megtűrt tevékenységeket. A járványhelyzettel járó fokozott intézkedések remek lehetőséget nyújtanak erre.
Az 1990-es években, amikor az ország teljesen elszigetelődött és alig áramlott be importtermék, elindult a feketepiac és a csempészet térnyerése, s bár illegális tevékenységnek minősültek, enyhítették a hiánygazdaság miatti nehézségeket – emlékeztet Lina Jun.
Phenjan azonban az utóbbi időben „ellenséges" és „antiszocialista" tevékenységnek minősítette a csempészetet, ami java részt a kínai határon zajlik. Jóllehet, több jel is arra utal, hogy készülnek a kínai határ megnyitására: idén márciusban fertőtlenítő és karanténlétesítményeket hoztak létre a kínai–észak-koreai határon, felkészülve arra, hogy legalább az áruforgalom meginduljon. Ez azt sejteti, hogy a feketepiaci tevékenység felszámolásában eredményeket értek el az észak-koreai hatóságok, ha már az ötéves tervben kudarcot vallottak.
Az élelmiszerhiány, ahogy az 1990-es években is, pedig lehetőséget teremt Phenjannak arra, hogy teljes mértékben ellenőrzése alá vonja az élelmiszerelosztást, elfojtva a csempészetben megnyilvánuló magánpiaci próbálkozásokat – fejtegeti az NK News.
Kim Dzsongun felhívása egy újabb, még keményebb Nagy Menetelésre tehát úgy is értelmezhető, hogy „fel kell kötni a gatyát".
A Nehéz Menetelés emlegetésével a társadalomba akart lelket önteni, miközben hangsúlyozta, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségek átmeneti jellegűek – akárcsak az 1990-es években
– fejtette ki A. B. Abrams észak-koreai szakértő a Nikkei Asia japán lapnak.
Ezt az átmenetiség pedig nagyban függ Kínától, amely úgy tűnik, erősíteni tervezi kapcsolatait Észak-Koreával a fokozódó amerikai nyomás hatására. ASouth China Morning Post jelentése szerint a kínai Tandong és az észak-koreai Sinidzsu városok között húzódó határátkelő már pénteken megnyílhat, és a főként szén- és az észak-koreai mezőgazdaság számára kulcsfontosságú műtrágya-szállítmányok útnak is indulhatnak Kínából. Az nem egészen világos, hogy
Megjegyzendő, hogy a határnyitás egy nappal Észak-Korea legfontosabb nemzeti ünnepe, a Nap napja után lesz. Április 15-én született ugyanis Kim Ir-szen állam- és dinasztiaalapító, akinek születéséről minden évben hatalmas katonai parádéval emlékeznek meg.
Az idén úgy tűnik, ez elmarad, hiszen mégiscsak nehéz időket él meg Észak-Korea. Ettől függetlenül menetel, egyelőre kitartóan a fegyverkezésbe.
(Borítókép: Koreaiak sétálnak egy koreai háborús emlékműnél, 2019. február 28-án. Fotó: Chung Sung-Jun / Getty Images)