Április 25-én jelentették be, hogy az indonéz KRI Nanggala–402 legénységének mind az 53 tagja meghalt. A négy nappal korábban eltűnt tengeralattjáró legalább három darabra szakadt.
Ám a veteránnak számító hajó tragédiája nem az egyetlen az utóbbi évtizedekben.
Észak-Európában 2000. augusztus 12-én kilengtek a szeizmográfok, bár földrengésről nem érkezett jelentés. Utóbb kiderült, hogy az orosz Kurszk tengeralattjáróban felrobbant egy torpedó, két perccel később, sorozatban pedig még néhány. A második robbanássorozat ereje 3-7 tonna TNR detonációjának felelt meg. A 118 tagú legénység zöme azonnal szörnyethalt, míg 23 túlélő a hajó törzsében talált menedékre.
A hadgyakorlatban részvevő másik tengeralattjárón, a Karelián észlelték ugyan a robbanást, de a küldetés részének tulajdonították, így a Kurszk keresése csak 9 órával később kezdődött. Az orosz haditengerészet – bizonyítékok nélkül – évekig azt állította, hogy hajója egy NATO-tengeralattjáróval ütközött. Csak a Kurszk maradványainak kiemelése után ismerték el a katasztrófa valódi okait. Ekkor derült ki az is, hogy a 23 túlélő oxigénhiány következtében lassan megfulladt.
Az amerikai haditengerészet szóvivője elismerte, hogy civilek irányították a Greeneville atom-tengeralattjárót, amely 2001. február 10-én emelkedés közben összeütközött az Ehime Maru halászhajóval. A japán hajó elsüllyedt, a halászati iskola szakmai gyakorlatának résztvevői és a személyzet közül huszonhatot kimentettek, kilencen eltűntek. Utólag az is kiderült, hogy a tengeralattjáró kapitánya emelkedés közben nem ellenőrizte figyelmesen sem a szonáron, sem a periszkópon, mi történik a felszínen.
Az amerikai Oklahoma City 2002-ben egy tartályhajóval ütközött a Gibraltári-szorosban. Az ütközés csak a periszkópban és a kormányszerkezetben ejtett kárt, amit Szardínián javítottak.
Ugyanabban a hónapban, novemberben a brit Trafalgar egy térképen jól azonosított zátonyra futott. A brit tengeralattjárón egy kadét állt a parancsnoki hídon. Hárman megsérültek, az anyagi kárt 5 millió fontra becsülték.
Néhány hónappal később, 2003 februárjában az ausztrál Dechaineux a merülés határait feszegette. Nem kellett volna. Víz szivárgott a hajótestbe. Utóbb kiszámították: ha 20 másodperccel tovább marad azon a mélységen, a beáramló víz tömege mindörökre elsüllyesztette volna, de szerencsére a legénység az utolsó pillanatban megmenekült.
A kínai Ming–361 70 tagú legénysége 2003 májusában fulladt meg. Amikor a tengeralattjáró akkumulátorai lemerülőben voltak, a hajó a felszínre úszott. Ekkor megnyitották az oxigénszelepeket az akkumulátorokat töltő dízelmotorok ellátására. A szelepen azonban víz folyt be. Az elárasztást megelőző rendszer automatikusan lezárta a szelepeket, a motorok pedig elszippantották a levegőt a legénység elől. A tengeralattjárón nem működött oxigénhiányra figyelmeztető rendszer, így mindannyian életüket vesztették.
A leselejtezett orosz K-159 2003 novemberében süllyedt el, miközben egy roncstelepre vontatták. A legénység 10 tagja közül 9 odaveszett.
A kanadai Chicoutimin tűz ütött ki 2004 októberében. A szolgálatot teljesítő tisztek egyike kórházba szállítás után kiszenvedett.
Az amerikai San Francisco 2005 januárjában szinte teljes, 46 km/órás sebességgel egy vízalatti sziklának ütközött 560 kilométerre délre a guámi támaszponttól. Az ütközésben a gépészek egyike meghalt.
Az orosz AS-28 Kamcsatka közelében, a víz alatt halászhálóba vagy antennarendszer kábeleibe gabalyodott 2005-ben. Nemzetközi segítséggel mentették ki.
A szintén orosz Daniil Moszkovszkij fedélzetén 2006-ban tűz ütött ki. Ketten haltak meg.
Az amerikai Minneapolis-Saint Paul legénységének pedig négy tagját hullámok mosták le a fedélzetről 2006-ban. Két tiszt életét nem tudták megmenteni. A tengeralattjáró kapitányát irodai munkára vezényelték át.
2007-ben a brit Tirelessen bekövetkezett robbanásban ketten haltak meg.
Az orosz K–152 tengeralattjárón – gázszivárgás folytán – legalább húszan fulladtak meg 2008-ban. A tengeralattjárót 2011-től az indiai haditengerészet bérli, és Chakra néven járja a tengereket.
Az amerikai Miamin – a rendszeres karbantartás során – tűz ütött ki. Utóbb kiderült: a szerelők egyike gyújtogatott, hogy szabadnapokhoz jusson. A tűz azonban annyira elterjedt, hogy a haditengerészet szerint már nem érte meg a javítás. A Miami roncstelepen végezte pályafutását.
Az ugyancsak amerikai, periszkópmélységen közlekedő Montpelier és a San Jacinto cirkáló – emberi hiba folytán – Florida partjainál ütközött. Senki sem sérült meg.
Az indiai Sindhurakshak nem volt ilyen szerencsés. Az orosz gyártmányú tengeralattjáró robbanások sorozata után süllyedt el sekély vízben, mégis 18-an haltak meg.
Az orosz Tomszk legénységéből 15-en sérültek meg, miközben a javításra bevontatott tengeralattjárót hegesztették, a hegesztés szikrái pedig tüzet okoztak. Hasonló baleset következett be két évvel később, 2015-ben egy másik orosz atom-tengeralattjárón is.
Meg nem nevezett hivatalos tisztségviselőkre hivatkozva jelentette a CNN, hogy 2016-ban egy észak-koreai tengeralattjáró tűnt el a Japán-tengerben.
Nagy port kavart a magántulajdonban levő dán minitengeralattjáró, a Nautilus elsüllyedése 2017. augusztus 11-én. A nyomozók szerint tulajdonosa, Peter Madsen így próbálta eltüntetni Kim Wall újságírónő brutális meggyilkolásának nyomait. Madsent később életfogytiglanra ítélték.
Ugyancsak 2017-ben nyomtalanul eltűnt az argentin San Juan. Roncsait napra pontosan egy évvel később, 2018. november 16-án találták meg 907 méteres mélységben. A legénység mind a 44 tagja meghalt.
Az orosz média jelentése szerint 2019. július 1-én kigyulladt egy tengeralattjáró, a Losarik, és meghalt a tizennégy fős legénység.
A védelmi minisztérium megerősítette a történteket. Vlagyimir Putyin orosz elnök „nagy veszteségnek” nevezte a tragikus balesetet, hozzátéve, hogy az elhunytak között két olyan kapitány is van, aki Oroszország hőse kitüntetést kapott korábban.
(Borítókép: Az orosz Kurszk atom-tengeralattjáró a Barets-tengeren. Fotó: Oleg Nikishin / Newsmakers / Getty Images)