Az Európa Tanács égisze alatt született meg 2011. május 11-én az isztambuli egyezmény. Ez lényegében egy gyűjtemény olyan lépésekből, amelyek az egyezmény megalkotói szerint segítenek az erőszak visszaszorításában. Az egyezményhez való csatlakozás lehetőségét tíz évvel ezelőtt Isztambulban nyitották meg. A konvenciót az Európa Tanács mind a 47 tagállamának kormánya egyhangúan elfogadta, azonban eddig csak 33 tagország ratifikálta azt.
Az isztambuli egyezmény az első olyan egyezmény, amely nemcsak jogilag szabályozza a nők ellen elkövetett erőszak büntetését, hanem megelőző intézkedéseket is javasol a nők védelmének biztosítása érdekében.
Több tagállam már bünteti a kényszerházasságokat, a női nemi szervek megcsonkítását, továbbá megváltoztatta a büntetőjogi fogalmakat a szexuális erőszak tényállásáról. Emellett sok helyen segélyvonalakat, támogató szolgáltatásokat vezettek be a bántalmazott nők számára.
Az elmúlt 10 évben az Európai Tanács 47 tagállama elfogadta az egyezményt, ám eddig csak 33 tagország ratifikálta az egyezményt. Viszont nagy fordulat történt időközben,
Mert idén márciusban Törökország kilépett a nagyvárosáról elnevezett egyezményből, és lépését nem is nagyon indokolta.
Recep Tayyip Erdoğan török elnök 2011-ben még személyesen is jelen volt az egyezmény ünnepélyes aláírásán, sőt Törökország volt az első, amely 2012-ben ratifikálta az egyezményt. A török kormánypárt már többször bírálta, hogy az egyezmény deklarálja a nemek közötti különbséget, és elítéli a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.
Az Európai Bizottság alelnöke, Josep Borrell közleményében azt írta: Törökország kilépése az isztambuli egyezményből veszélyes üzenetet a világnak.
A nőjogi aktivisták megdöbbenéssel fogadták a döntést, rögtön tüntetéseket szerveztek.
Teljesen megdöbbentem ma este, amikor a török kormány bejelentette, hogy távozik az isztambuli egyezményből. Éppen ez az ország, ahol három nőt ölnek meg naponta. Ez komoly problémát jelent
– írta a Twitteren Elif Shafak író.
A nőgyilkosságok száma Törökországban igen magas. A török We Will Stop Femicide Platform szerint az elmúlt évben legalább 300 nőt gyilkoltak meg, de ez a szám még nőhet, ugyanis gyanús körülmények között eltűntek holttestei is előkerültek idővel.
Tavaly júliusban Zbigniew Ziobro lengyel igazságügy-miniszter szorgalmazta, hogy Lengyelország mondja fel az Európa Tanács isztambuli egyezményét, mert
szerinte a megállapodás genderideológiát támogat.
A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS), nem minden tagja értett azonban egyet a miniszterrel, ezért a döntést elnapolták. 2015-ben ugyan Varsó ratifikálta az egyezményt, de az még az előző kormánypárt döntésén alapult. A V4-ek közül Lengyelország az egyetlen, ahol az egyezményt ratifikálták, Csehország, Szlovákia és Magyarország csak aláírta azt.
A magyar kormány 2014-ben írta alá az egyezményt, de 2020 májusában elutasították a ratifikációs lehetőséget, ugyanis az egyezmény
a gyermekek védelme és a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésről szóló pontjai jelenleg is részei a magyar jogrendszernek, így aztán kimondható, hogy az egyezmény ideológiai követelések nélküli részei már biztosítottak Magyarországon.
Európában történtek változások az elmúlt években a nőkkel szembeni erőszakos cselekmények visszaszorítása terén.
De akadnak problémák még bőven. Ausztriában és Portugáliában nem tartozik a családon belüli erőszak fogalomkörébe, amikor az elkövető anyagi függésben tartja az áldozatát. Szakértők szerint a menekült nők Svédországban, Dániában, Ausztriában, Törökországban, Montenegróban és Albániában is fokozott nehézségekkel és diszkriminációval szembesülnek, amikor erőszak miatt segítséget kérnek.
Ám fontos előrelépésnek nevezhető, hogy
a szexuális erőszakot már nem a kényszerítéssel, hanem a beleegyezés hiányával definiálják sok államban.
Ezen a téren Svédországé az elsőség, ott ugyanis a konkrét igen számít beleegyezésnek.
A beleegyezésen alapuló reformok bevezetését a #MeToo mozgalom is ösztönözte az utóbbi években, mert ennek segítségével nőttek a szexuális zaklatások elleni védelem iránti igények.
Portugáliában és Albániában
bűncselekménnyé vált a „stalking”,
aminek a lényege, hogy az elkövető folyamatosan megfigyelés alatt tartja az áldozatot.
Finnországban például bevezettek egy 24 órás segélyvonalat a családon belüli erőszak áldozatainak, akik ezen keresztül kérhetnek segítséget.
(Borítókép: A nők elleni erőszak ellen tüntetők Isztambulban, Törökországban 2020. július 9-én. Fotó: Erhan Demirtas / NurPhoto / Getty Images)