Rubelszázmilliárdokat pumpált Moszkva a 2014-ben megszállt, majd egy vitatott népszavazással Oroszországhoz csatolt félsziget gazdaságába, eddig látványos eredmény nélkül.
2014 tavaszán, miután Oroszország annektálta a Krím félszigetet, Ukrajna válaszul elzárta a több mint 400 kilométer hosszú Észak-krími-csatornát, amely
a félsziget ivóvízellátásának 90 százalékát biztosította ukrán oldalról a Dnyeper folyóból.
Ezzel tulajdonképpen az 1960-as évekbeli, a szovjet időkre jellemző állapotba taszította vissza a térséget, gyakorlatilag sztyeppei szintre. Ehhez jöttek még az elmúlt évek nagyon komoly szárazságai és forró nyarai, ami azt eredményezte, hogy jelenleg a fővárosban, Szimferopolban már vízfejadagot kapnak az emberek.
A Krím félsziget évszázadokon át Oroszországhoz tartozott, míg 1954-ben az akkori szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov úgy nem döntött, hogy Ukrajnához rendeli. A hét évvel ezelőtti lépéssel Putyin 0,2 százalékkal növelte az összorosz terület nagyságát. Ennél jóval nagyobb volt azonban a lépés sikerben mérhető eredménye. Az orosz elnök népszerűsége az egekbe szökött, ami mára azonban kissé megfakult.
A kezdeti ambiciózus ígéretekből a helyi lakosok mára már csak az erőltetett államosítással, a félrekezelt koronavírus-járvánnyal és az épp csak csepegő csapokkal szembesülnek. Bár megépült az orosz területekkel közvetlen kapcsolatot létesítő Kercsi híd – mintegy 3,7 milliárd dollárból –, ám a nyugati szankciók nyomán egekbe szökött az infláció, ami gyorsan elvitte az utóbbi években tetemes nyugdíj- és béremeléseket.
Beszédes az is, hogy a Krím félsziget az elcsatolást követő öt évben 1500 milliárd rubelnyi támogatást kapott, amely
éppen annyi, mint amennyit két év alatt fordít az orosz költségvetés oktatásra.
Csak idén mintegy 1,4 milliárd dollárnyi támogatással számolnak. Ezeket a pénzeket azonban más fontos területektől vonják el.
Az ivóvíz kérdését Ukrajna oldhatná meg, de Zelenszkij elnök ragaszkodik ahhoz, hogy csak akkor nyitják meg a lezárt Észak-krími-csatornát, ha az oroszok kivonulnak a Krímből, ez pedig jelenleg nincs napirenden. A súlyos vízellátási gondok odavezettek, hogy Szimferopol ivóvíztartaléka hét százalékra zsugorodott. A Krímben 2013-ban még 130 ezer hektárnyi művelhető terület volt, 2017-ben azonban ez már csak 14 ezer hektár volt, töredéke a szovjet időkben művelt földterületnek.
Kijev csak megmutatja Moszkvának, hogy a maga módján képes azért nehézséget okozni
– kommentálta a Krím félszigeten kialakult vízhiányt Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, aki úgy véli, katonai konfliktus nem várható a mostani helyzetben. Az egyértelmű, hogy ha Moszkva a Krím félsziget vízellátását hosszú távon akarja rendezni, akkor előbb-utóbb valamilyen tárgyalásos megoldás felé kell elmozdulnia.
A közelmúlt történelméből is sok példát lehet hozni a szomszédos vagy majdnem szomszédos országok vízügyi, vízmegosztási vitáira. Ott van például Tadzsikisztán és Üzbegisztán nézeteltérése a Rogun gát kapcsán, de említhetjük a nagy etióp gát problémáját a Níluson, vagy éppen DélKelet-Ázsiában a Mekong folyó környéki államok vízterületigényeit.
(Borítókép: Orosz katonák járőröznek az ukrán katonai egység körül, Szimferopol mellett, Privolnojéban, a Krím félszigeten2014. március 20-án. Fotó: Filippo Monteforte / AFP)