Újabb diktatórikus lépésként értékelhető az az intézkedés, amellyel Nigéria átmenetileg felfüggesztette a Twittert. A lépés előzménye, hogy a techcég törölte Mohamed Buhari elnök egyik bejegyzését, melyben a politikus megfenyegette az ország ellenzéki erőit. Az eset ismét rámutatott, hogy egyes hatalmak képesek mindent megtenni annak érdekében, hogy elhallgattassák a velük szemben kritikus hangokat.
A közösségi média térhódításának köszönhetően még az egyes zártnak hitt országokban is előfordul, hogy olyan nemkívánatos információk szivárognak ki, amiket egyébként simán kicenzúráznának az ellenőrzött, hivatalos sajtóban. A New York Times beszámolója szerint ennek újabb ékes példája Nigéria esete, ahol a Twitterrel szembeni lépés csak ürügy volt a kormány részéről. A hatalmat bíráló kritikus hangokat már jó ideje el akarta hallgattatni az egyre keményebb módszerekkel kormányzó Buhari elnök.
Az online tér ellehetetlenítése leginkább a fiatalok számára okozott csalódást, mivel többségük a médiának ezt a formáját használta leginkább a saját vállalkozása népszerűsítésére, hírek, események vagy más információk megosztására.
A helyzet groteszkségét jól mutatja, hogy korábban kormányzati tisztviselők még arról panaszkodtak, hogy a Twitter első irodája a régióban nem Nigériában lesz, hanem a nyugat-afrikai Ghánában. A döntéssel kapcsolatban az ellenzék nem szólalt meg, és a Nigériát alkotó 36 szövetségi tagköztársaság közül mindössze egyetlen állam kormányzója emelt kifogást. Nehezíti a helyzetet, hogy a civilek utolsó mentsvára, az igazságszolgáltatás éppen sztrájkol, így most nincs egyetlen egy olyan hivatalos szerv sem, ahová jogorvoslatért tudnának fordulni.
Nem Nigéria az egyetlen ország, ahol ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket hoznak. Az év elején Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács alelnöke arról számolt be, Oroszország már felkészült arra, hogy lekapcsolódjon a globális internetről, de egyelőre nem tudni, hogy ez pontosan mikor következik be. Árnyalja a képet ugyanakkor, hogy a Microsoft tulajdonában álló LinkedIn szakmai közösségi oldal 2016 óta nem érhető el Oroszországban, miután egy helyi bíróság szerint megsértette az adattárolásra vonatkozó, 2015-ben elfogadott törvényt, amelynek értelmében Oroszországon belül kell tárolni az orosz állampolgárokra vonatkozó összes adatot.
Moszkva bevallott célja, hogy az orosz internetes forgalom 95 százalékát az országon belül tartsa.
A közösségi média korlátozása vagy lassítása is egyre inkább az orosz közbeszéd tárgya, a Time arról írt, hogy március 10-én a szokásosnál lassabban lehetett fotót, videót feltölteni a Twitterre. Az eset nem szerver- vagy hálózati hiba volt, hanem az orosz internetet felügyelő szerv, a Roskomnadzor közbelépése. Az akciót azzal indokolták, hogy korábban egyes orosz hatóságok azzal vádolták meg a Twittert és más közösségi csatornákat, hogy nem törölték azokat az év eleji kormányellenes részvételre buzdító bejegyzéseket, amelyeken gyermekek is szerepeltek. Érdekesség, hogy a 144 milliós országban elenyésző a Twittert használók száma, mindössze 700 ezer, szemben az Egyesült Államokkal, ahol több mint 68 millió követője van ennek a közösségi média-formátumnak. A Facebook sem tűnik különösebben népszerűnek a maga 23 millió oroszországi felhasználójával.
Vlagyimir Putyinnak kulcsfontosságú az internet feletti ellenőrzés. Az orosz elnök egyik legnagyobb bírálója, a jelenleg is börtönben lévő Alekszej Navalnij szabadon engedéséért tüntetők ugyanis csak és kizárólag a közösségi médián keresztül tudnak megmozdulásokat szervezni. Az orosz államfőnek éppen ezért kapóra jön minden olyan törvényi kihágás, amire hivatkozva még szigorúbban tud fellépni az egyes tartalomszolgáltatókkal szemben.
Bármennyire furcsa, de néha a nagy nyugati médiacégek eleget tesznek Moszkva követeléseinek, legtöbbjük azért, hogy megelőzze a komolyabb jogi és pénzügyi szankciókat. Ez történt 2018-ban is, amikor a Facebook tulajdonában lévő Instagram kénytelen volt eltávolítani a Navalnij korrupciós vádjaival kapcsolatos bejegyzéseket. Az orosz aktivista ezután azzal vádolta meg az Instagramot a Twitteren, hogy engedett az orosz diktatúra nyomásának.
Kína mint a világ egyik legfejlettebb országa mindig is ügyelt arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben elzárja a nyugati tartalmakat az országban élők elől. Az internetszabadság terén az ázsiai állam így – nem meglepő módon – sereghajtó lett a Freedom House amerikai civil szervezet egyik tavalyi felmérésében. A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a koronavírus-járvány csak fokozta az amúgy is nagyon erős kormányzati cenzúrát. A karanténintézkedések egyikeként például a kínai felső vezetés tavaly azt kérte az emberektől, hogy szereljenek webkamerát a házukba és az ajtók fölé. A jelentésből az is kiderült, hogy a Kínai Kommunista Párt újságírók tucatjait záratta börtönbe, mert azok a kormányzatot érintő korrupciógyanús esetekről írtak.
eleinte A koronavírussal kapcsolatos hírek terjesztése is főbenjáró bűnnek számított, sokszor orvosokat citáltak rendőrségi kihallgatásra, azt követelve tőlük, hogy vonják vissza a járvánnyal kapcsolatos korábbi állításaikat.
Ren Zhiqiang ingatlanmágnást azért ítélték 18 év börtönre, mert az interneten bírálta Hszi Csin-ping kínai elnököt a koronavírus-járvány kezelésére hozott intézkedései miatt. Hasonló módon büntetőeljárást indítottak az egyik megyei párttitkár ellen is, aki a közösségi médiában gúnyos üzeneteket fogalmazott meg az ország vezetésével szemben.
Nemrégiben nagy közfelháborodást váltott ki az egyik legnépszerűbb privát üzenetküldő alkalmazás betiltása. A Signal néven futó szolgáltatás azért volt nagyon felkapott, mert képes titkosított üzeneteket küldeni és fogadni az országon belül.
A blokkolás annak a fényében nem meglepő, hogy Kína korábban már számos nagy közösségi platformot kitiltott, köztük a Facebookot, a Twittert és a Wikipédiát is.
Az amerikai Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) szerint Kína tudatos internetszabályozásának alapköve hivatalosan az „Aranypajzs-projekt” nevet viselő rendszer, melyet „kínai nagy tűzfalnak” is szoktak nevezni. Működése leginkább a sávszélesség korlátozásából, az egyes kulcsszavak szűréséből és a webhelyek blokkolásából áll.
Ázsia egyik legzártabb államában, Észak-Koreában hivatalosan tiltva van az állampolgárok számára az internet. Phenjan szigorúan ellenőrzi az információkhoz való hozzáférést, a szabályszegők súlyos büntetésre számíthatnak. Az országnak csupán egy Kwangmyong névre keresztelt intranetszolgáltatója van, ami csupán a saját e-mailek és a helyi webhelyek hozzáférését engedi. Egyedül az országba látogató külföldiek jogosultak arra, hogy egy helyi SIM-kártyával nemzetközi telefonhívásokat kezdeményezzenek, és szörfözhessenek a világhálón.
Internet-hozzáférésre csak a kormányzat, az iskolák és a külföldi szervezetek irodái jogosultak, igen magas áron. Kínához hasonlóan itt is blokkolják az olyan közösségi oldalakat, mint a Facebook, a Twitter és a YouTube. Az ország médiaviszonyaira jellemző, hogy az újságok, a tévé és a rádió mind a Koreai Központi Hírügynökségtől (KCNA) kapja az előregyártott tartalmakat, amelyek leginkább belpolitikai jellegűek. A hírügynökség erősen szűri a külföldi híreket, és csak elvétve találkozhatnak velük az emberek. Kivételt jelentett Donald Trump volt amerikai elnök észak-koreai látogatása, amiről viszont terjedelmes összefoglaló készült.
Egyes beszámolók szerint az észak-koreaiak külföldi hírekhez legtöbbször az országba csempészett DVD-k és a külföldi rádióadók befogásával jutnak. Kim Dzsongun 2011-es hatalomra kerülése óta azonban egyre kevesebb az ilyen lehetőség, mert a hatóságok zavarják a külföldről érkező rádiójeleket.