Bár minden jel szerint komoly éhínség fenyegeti Észak-Koreát, az ázsiai diktatúra nem adja fel dacpolitikáját. Joe Biden kormánya komoly gesztussal fordult Kim Dzsongun országa felé, majd a dzsúcse húga hűtötte le a kedélyeket. Az elmúlt egy hét eseményeinek elemzéseiből azonban komoly stratégiajáték rajzolódik ki, amelyben sem igaz barátok, sem örök ellenségek nincsenek.
Napokkal Kim Dzsongun nagy sajtóvisszhangot kiváltó beszéde után megjelent a színen az észak-koreai diktátor húga, Ki Jo Dzsong is. Ahogyan az már korábban előfordult, a 33 éves lánytestvér ismét a rossz zsaru szerepében bukkant fel. Kim Jo Dzsong a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadójának, Jake Sullivannek üzent, miután az amerikai hivatalnok interjút adott az ABC News ausztrál hírcsatornának. Észak-Koreára kitérve Sullivan arról beszélt, hogy Észak-Korea kész lehet tárgyalásokat folytatni nukleáris programjának leszereléséről az Egyesült Államokkal. Legalábbis erre utalt szerinte az, hogy múlt heti beszédében a dzsúcse azt mondta, Phenjan a konfrontációra és a párbeszédre egyaránt felkészült.
Ezt követően érkezett a hideg zuhany, kedden ugyanis Kim Jo Dzsong hivatalos közleményben jelezte:
Úgy tűnik, az Egyesült Államok úgy értelmezi a helyzetet, ahogyan azt hallani szeretné. Elvárásaik még nagyobb csalódáshoz vezetik őket.
A reakció különösen fájdalmas lehetett azt követően, hogy Joe Biden kormánya komoly gesztust tett Észak-Koreának. Hétfőn még arról tárgyalt Szung Kim, Washington Észak-Koreáért felelős különmegbízottja, hogy felfüggesztik a Trump-érában létrehozott, Szöullal működtetett, kétoldalú Korea-közi Tanácsot. A 2018-ban létrehozott testület nagy tiltakozást váltott ki Phenjanban. Donald Trump republikánus exelnök kezdeményezése ugyanis az Egyesült Államok és Dél-Korea Phenjant célzó politikáját összehangoló szervezetként alakult meg, a gyakorlatban ezzel Washington nagyban kiterjesztette befolyását Szöul politikájára. A kétoldalú testületben ugyanis az északiak atomfegyverprogramjának leszerelését célzó fellépésekről éppúgy szó esett, mint az Észak-Koreának nyújtott segélyszállítmányok összehangolásáról.
Annak apropóján, hogy Washington szabad utat adott az északi szomszédjukkal jóval engedékenyebb Dél-Koreának, a washingtoni megbízott, Szung Kim elmondta: bármikor szívesen beszél észak-koreai kollégáival, hozzátéve, hogy bízik a mielőbbi, kedvező fogadtatásban.
Kim Jo Dzsong kiábrándító közleménye alig egy nappal ezt követően érkezett. A diplomáciai nagyüzembe lendült Biden-kormány észak-koreai kitérője összefügghetett a sztálinista remeteállamból nemrég érkezett hírekkel.
Tudósítások szerint Kim Dzsongun múlt héten arról is beszélt, hogy élelmiszerválság fenyeget országában. Észak-Koreában hivatalosan egyetlen koronavírus-fertőzöttet sem regisztráltak, amit a szigorú vesztegzárnak köszönhetett az ország. Phenjan azonban a kereskedelmi szempontból fontos kínai határokat is lezárta, ezzel a nemzetközi segélyszállítmányok célba juttatását is akadályozta. Elemzők szerint mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az élelmiszerárak elszabadultak, majd a legfelsőbb politikai szinten is napirendre került az éhínség kérdése. Márpedig a nemzetközi szervezetek, a nyugati országok – például a segélyszállítmányokat biztosító Egyesült Államok – számára ez mindig diplomáciai lehetőséggel is kecsegtet.
2011-es hatalomra lépésekor Kim Dzsongun maga ígérte az népének, hogy soha többet nem kell meghúzniuk a nadrágszíjat, vagyis az éhínség elkerülése érdekében Phenjan makacsságából is engedhetne. Kim Jo Dzsong üzenetében azonban erre semmi nem utalt.
Washington mindenesetre kivár, sajtóinformációk szerint Dél-Koreára bízza a puhatolózást. Egyelőre azonban Phenjan és Szöul kapcsolatán is van mit javítani; a két Korea között akkor vált ellenségessé a viszony, amikor az északiak félreérthetetlen üzenetként felrobbantották a határ mentén fekvő, keszongi összekötő irodát. Ezt követően a koronavírus-járvány adott alapot a párbeszéd újrakezdésére. Egyrészt a járványra hivatkozva az Egyesült Államok és szövetségese jelentősen mérsékelte a minden évben Észak-Koreának címzett hadgyakorlat méretét, másrészt Szöul a koronavírus-helyzet kezelésében is segítséget ajánlott fel.
Szerencsés csillagzat ez Phenjan számára, amit próbálnak is a lehető legjobban kihasználni. Bár Donald Trump amerikai exelnöknek annyit sikerült elérnie, hogy az északiak ne indítsanak tesztrakétákat, a tömegpusztító fegyverek fejlesztését célzó programjukkal nem álltak le. A világjárvány alatt fejlesztették tengeralattjáróikat, valamint a több robbanófej hordozására képes ballisztikus rakétatechnológiájukat is. Ez a Biden-kormánnyal kapcsolatos puhatolózásokkor is tárgyalási alap lehet, különösen miután Trump a súlyos nemzetközi szankciók mérséklését is kilátásba helyezte a részleges leszerelés esetére.
Azonban sem az Egyesült Államok, sem Dél-Korea türelme nem tart örökké.
Az északi latorállammal szemben különösen engedékeny Mun Dzse-in kormányának mandátuma 2022 márciusában lejár, az évek óta egy helyben toporgó Washington pedig aligha fogna vissza egy keményvonalas szöuli kormányt. Kína szerepe ezért a következő időszakban különösen fontos lehet. Nem véletlenül szólította fel a Biden-kormány is Pekinget arra, hogy vállaljon meghatározóbb szerepet Phenjan megregulázásában. Ahogyan a The Diplomat szakportálnak nyilatkozó elemzője ezzel kapcsolatban elmondta: Észak-Koreának valójában elég Kínával tárgyalnia, az Egyesült Államok úgyis kénytelen a sztálinista remeteállamot lélegeztetőgépen tartó Pekinget bevonni a játszmába. Külkereskedelmének döntő részét Észak-Korea Kínával folytatja, amit Peking – ha óvatosan is, de – éreztet a térségben érdekelt szereplőkkel.
Erről beszélt a napokban a Time magazinnak a magas beosztású amerikai tábornok, a Dél-Koreában állomásozó 600 ezer fős katonai kontingens egykori parancsnoka. Vincent K. Brooks emlékeztett arra, hogy a Donald Trump és Kim Dzsongun közötti személyes találkozó előtti napokban Hszi Csinping is találkozott az észak-koreai vezetővel. A két ázsiai ország látványos egyeztetésre kerített sort az amerikai tárgyalások előtt, és hasonló lépéssel jelzett nemrég a Biden-kormánynak is Kína. Az interjúban elhangzik, hogy Hszi Csinping áprilisban nevezett ki a koreai ügyekért felelős új különmegbízottat; a veterán csúcsdiplomata, Liu Hsziaoming egy két éve üresen álló posztot tölt most be. Az amerikai tábornok ezzel kapcsolatban érdekes mellékszálra hívta fel a figyelmet. Miközben ugyanis Peking célja, hogy bár diszkréten, de kézben tartsa az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti kapcsolatok alakulását, Phenjan tartózkodik a teljes behódolástól. Jelenleg ugyanis – véli Brooks – az észak-koreai gazdaság 90 százalékban Kínától függ; Észak-Korea gazdaságpolitikájának látványos célja, hogy a közeli jövőben jelentősen csökkentse a kínai befolyást.
(Borítókép: Kim Dzsongun húga, Kim Jo Dzsong Hanoi városában, Vietnámban 2019. március 2-án. Fotó: Jorge Silva / Pool / Bloomberg / Getty Images)