Nem zajlott eseménytelenül a lengyel politika az elmúlt hetekben: Donald Tusk, az Európai Tanács korábbi elnöke feladta elnöki pozícióját az Európai Néppártban, hogy visszatérhessen a lengyel ellenzék élére, miközben a kormányzó Jog és Igazságosság pártja pattanásig feszíti a húrt az Európai Unióval, de az Egyesült Államokkal is konfliktusba került egy tervezett törvénymódosítás miatt, amely ellehetetlenítené a kormánykritikus sajtó egyik zászlóshajóját. Az Indexnek nyilatkozó lengyel politikai elemző annak az eshetőségét sem zárta ki, hogy Lengyelország mintegy balesetszerűen esetleg kiléphet az Európai Unióból.
Vegyes érzések és több, nagy port kavaró kormányzati intézkedés közepette tért vissza a lengyelországi belpolitikába Donald Tusk volt lengyel kormányfő, az Európai Tanács volt elnöke. Sokan őt tekintik a megmentőnek, aki majd megszabadítja az országot az illiberális Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PiS) párt hatalmától, mások inkább úgy gondolják, hogy igazán kint maradhatott volna Brüsszelben.
Tusk tehát visszatért, és belecsöppent az események sűrűjébe, ugyanis Lengyelország két, nemzetközi botrányt kiváltó üggyel is a sajtó fókuszába került a napokban. Közülük a nagyobb visszhangot az a lengyel alkotmánybírósághoz benyújtott miniszterelnöki kezdeményezés váltotta ki, amely kimondja, hogy a lengyel nemzeti jog elsőbbséget élvez az uniós jogokkal szemben. Az elgondolás olyan uniós alapelveknek mond ellent, amely akár visszafordíthatatlanul eltávolíthatja Lengyelországot az uniótól, ennek ellenére tegnapelőtt a lengyel alkotmánybíróság már hozott is egy határozatot, amely alkotmányellenesnek minősítette az Európai Unió Bíróságának azt a döntését, amely tavaly áprilisban elrendelte a lengyel fegyelmi kamara rendelkezéseinek felfüggesztését. Ráadásul ezen a ponton a Morawiecki-kormány azzal is tud érvelni, hogy a metódus nem precedens nélküli: egy másik ügyben legutóbb a német alkotmánybíróság bírálta felül az Európai Unió Bíróságának döntését még tavaly tavasszal, amiért az Európai Bizottság Németország ellen is kötelezettségszegési eljárást indított.
Az uniós álláspont szerint a lengyel igazságszolgáltatást nemrégiben érintő reformok a legfelsőbb bíróságnál felállított, új fegyelmi tanács számára nem biztosítják a pártatlanság és a függetlenség garanciáit. A fegyelmi rendszer lehetővé teszi, hogy a rendes bíróságok bírái által hozott határozatok tartalmát esetleg fegyelmi vétségnek minősítsék, ennek megfelelően a határozat felhasználható a bírósági döntések politikai ellenőrzése vagy a bírákra gyakorolt nyomásgyakorlás céljából, ezzel befolyásolva a döntéshozatalt.
A lengyel alkotmánybíróság erről szóló határozata mintegy előrevetítette annak eshetőségét, hogy általánosságban is nyíltan deklarálják: a lengyel jog az uniós joggal szemben prioritást élvez. Erre utalt Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter tegnapi kommentárja is, amelyben közölte:
A lengyel alkotmány a legfontosabb jogi okmány az országban.
Igaz, az erről szóló döntést végül augusztus 3-ára halasztották, annak ellenére, hogy csütörtökre ígérték.
Bár a hazai sajtó figyelmét jobbára elkerülte, a múlt hét heves ellenérzéseit kiváltó kormányzati intézkedésének bizonyult egy, a PiS által a parlament elé benyújtott tervezet is, amely a műsorszolgáltatásról szóló törvényt módosítaná oly módon, hogy a külföldi, pontosabban az Európai Gazdasági Térségen kívüli tulajdonossal rendelkező sajtótermékek működésének feltételeit szigorítaná meg. A lengyel sajtóban „Lex TVN” néven is emlegetik a tervezetet, mivel elég jól beazonosíthatóan az ezen a néven futó műsorszolgáltató lenne annak kárvallottja, tekintve, hogy az az amerikai Discovery Inc. tulajdonában van. Ráadásul célponttá válásuk amiatt sem éppen meglepő, mert a TVN24 hírcsatorna köztudottan PiS-kritikus sajtóorgánumnak számít, s finoman szólva sem a lengyel kormánypártok kedvence.
Kiadott közleményében a TVN úgy értékelt, hogy a javaslat elhallgattatná őket, és megfosztaná nézőit a választás jogától. Hozzátették: „A külföldi propaganda elleni harc hamis színlelése alatt megpróbálják korlátozni a média szabadságát. Nem engedünk semmiféle nyomásnak, és függetlenek maradunk nézőink érdekében.”
Mindezek természetesen a visszatérő Donald Tusk figyelmét sem kerülték el, aki a médiatörvénnyel kapcsolatban – amint azt a Rzeczpospolita idézi – ekképpen bírálta a kormányt:
Lengyelországot jogok nélkül, szabadság nélkül, igazság nélkül akarják látni. Sértik az Alkotmányt, támadják a bíróságokat, s támadják a TVN-t és a szabad média egyéb részeit. Senki sem tehet úgy, mintha nem látná ezt.
Az alkotmánybíróság tegnapi döntésével kapcsolatban pedig azzal vádolta a PiS-t, hogy ki akarnak lépni az Európai Unióból, s hangsúlyozta, hogy „ennek csak mi, lengyelek tudunk sikeresen ellenállni”. Ugyanis „nem Lengyelország, hanem Kaczyński hagyja el az EU-t, a pártjával együtt”.
Borys Budka, a vezető lengyel ellenzéki párt, a Polgári Platform (PO) eddigi első embere állítása szerint maga kérte fel Tuskot arra, hogy térjen vissza hazájába, és vegye át a párt vezetését. Ennek eredményeképp a párt országos tanácsának kongresszusán a volt lengyel miniszterelnököt 201 szavazattal, egyhangúlag a párt alelnökévé választották, s e pozíciójában ő is vezeti a tömörülést, első lépésben addig, amíg új elnököt nem választanak. Természetesen a tényleges irányítás megszerzésére is megvannak az esélyei, bár ez még nem lefutott meccs, a Rzeczpospolita beszámolója szerint legalábbis Rafał Trzaskowski varsói főpolgármesternek is vannak ambíciói ez ügyben, aki jelenleg szintén alelnöki minőségben politizál a pártban.
Tusk elnökségét már csak azért sem érdemes egyelőre készpénznek venni, mert egy júniusi közvélemény-kutatás eredménye szerint például a megkérdezettek többsége nincs különösebben elragadtatva a 2007 és 2014 között regnáló kormányfő PO-vezetőként való visszatérésétől. A reprezentatív mérés eredménye szerint a megkérdezettek 60 százaléka nem vagy inkább nem látná szívesen Donald Tuskot a lengyel ellenzéki párt vezetőjeként, míg igennel vagy inkább igennel csak 26 százalékuk válaszolt.
Mindeközben a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt berkeiben is tisztújítást tartottak, ahol a várakozásoknak megfelelően újraválasztották Jarosław Kaczyńskit, akit sokan – noha csak bő egy évig, 2006 és 2007 között volt miniszterelnök – az ország de facto vezetőjének tartanak. A jelenleg hivatalosan miniszterelnök-helyettesként is működő politikus elmondása szerint bár akadt némi kétsége, túl sok oka nem volt rá, hogy hezitáljon, mivel egyedüli jelöltként 1245 igen, 18 nem és 5 tartózkodás mellett magabiztos sikert aratott – számolt be a TVN24.
A PiS elnöke ugyanakkor közölte, utolsó alkalommal vállalja el a megbízást (részint idős korára hivatkozva), így megkezdődött a találgatás, ki lehet majd az utódja. Egy, a Wprost által megrendelt közvélemény-kutatás eredménye szerint toronymagasan Mateusz Morawiecki jelenlegi kormányfőt látnák a legtöbben szívesen a pozícióban, akire a válaszadók 41 százaléka voksolt, míg a második helyezett Jarosław Gowin 10,2 százalékkal követi a sorban, harmadik helyre pedig Beata Szydło korábbi kormányfő „futott be” 5,9 százalékkal.
Mivel a jelenlegi helyzet rengeteg kérdőjelet vet fel, az Index megpróbált utánajárni annak, hogy a felröppent sajtóhírek és aggodalmak közül minek mekkora realitása van. Ryszard Łuczynt, a varsói Poltyka Insight elemzőjét mindenekelőtt Lengyelország esetleges uniós kilépéséről kérdeztük. A szakember kérdésünkre elmondta, alapvetően nem tartja valószínűnek, hogy a Morawiecki-kormány szánt szándékkal ki akarna lépni az unióból, az ugyanis szavai szerint egy „szörnyen ostoba” döntés lenne, már csak azért is, mert a lengyelek többsége támogatja az EU-t, így a gazdasági következmények mellett az könnyen népszerűségvesztést is jelentene a PiS számára.
Łuczyn kifejtette, hogy bár vannak olyan hangok, amelyek valóban reális forgatókönyvként értékelik a kilépést, inkább egy olyan jelenetként tekint a mostani helyzetre, amely egyszerűen komoly feszültséget generál az uniós értékek aláásásán keresztül.
Nem zárta ki azonban annak a lehetőségét, hogy ha tovább feszítik a húrt, akkor előállhat egy olyan helyzet, amelyben Lengyelország mintegy „véletlenül” kizárja magát az Európai Unió kötelékeiből.
Figyelmeztetett arra, miszerint a 2020-as brexit lényegében ugyancsak egy „baleset” következménye volt, ugyanis bár a David Cameron vezette brit kormány annak idején nem akarta tudatosan kiléptetni az Egyesült Királyságot, a kiírt 2016-os népszavazás a várakozásokkal ellentétben a kilépéspártiak győzelmét hozta. Bár a jelenlegi helyzet természetesen Lengyelország esetében teljesen más, a „véletlen kilépés” valamilyen formában történő bekövetkeztét lehetséges forgatókönyvként írta le a szakember.
Komoly kérdéseket vet fel a belengetett műsorszolgáltatási törvény módosítása is, valamint annak esetleges elfogadása, amelyről a szavazás pontos időpontja egyelőre nem ismert. A TVN-t tulajdonló Discovery Inc. több mint egy éve várja a TVN24 licencének a meghosszabbítását, amely idén szeptember 26-án jár le. Ha a módosításra hivatkozva megtagadják ezt, az a csatorna megszűnését jelenti, márpedig kérdéses, hogy ebben az esetben miként alakulnának Lengyelország egyébként hagyományosan pozitív kapcsolatai az Egyesült Államokkal.
Ryszard Łuczyn amerikai nagykövetségi forrásokra hivatkozva ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, Washingtonban komolyan kezelik a kérdést, bár arról egyelőre nem tudni, hogy a törvény esetleges elfogadása esetén pontosan milyen amerikai válaszlépésekre számíthatna Varsó. Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy ebben a kérdésben a kormánykoalícióban sincs teljes egyetértés: elképzelhető, hogy a Jarosław Gowin kormányfőhelyettes vezette mérsékelt szárny, az Egyetértés (Porozumienie) párt nem fogja támogatásáról biztosítani a tervet, ami elég ahhoz, hogy ne legyen meg ehhez a többség a törvényhozásban, tekintve, hogy a kormánytöbbség jelenleg is szűken van meg. 2019-es győzelme óta a Jog és Igazságosság párt, az Egyetértés és a radikális jobboldali Szolidáris Lengyelország (SP) alkotta kormánykoalíció ugyanis némileg meggyengült, s kisebb konfliktusok is adódtak, lévén három képviselő néhány hete kilépett, ami a parlamenti többség elvesztését jelentette, igaz, csak rövid időre, mert egyikük közben meggondolta magát.
Az egyik, a kormánykoalícióból távozó (és nem visszatérő) politikus, Zbigniew Girzyński szerint Jarosław Kaczyńskinak éppen kapóra jött Donald Tusk visszatérése. Girzyński az Onetnek nyilatkozva úgy fogalmazott, a lengyel politikát lényegében 16 éve Kaczyński és Tusk határozza meg, ezért ha valamelyikük hiányzik, a másik számára elvész az „üzemanyag”. Tusk visszatérése így megkönnyíti Kaczyński számára a politikai élet újbóli két pólusra osztását.
Donald Tuskra Kaczyńskinak, Jarosław Kaczyńskira pedig Tusknak van szüksége, mivel egymással szemben definiálják önmagukat
– összegezte.
A legnagyobb kérdés az, hogy a Morawiecki-kormány fenti, nagy vitákat kiváltó lépései hozzájárulnak-e egy olyan politikai légkör kialakulásához, amiben az ellenzék külön induló részei egymás szövetségét keresik majd. Ryszard Łuczyn szerint egyelőre az ellenzéken belül érzékelhető némi átrendeződés: Tusk visszatérése után a pártját (a Polgári Platformot), a liberális Modernt, a balközép Lengyel Kezdeményezést, valamint a Zöldeket is magában foglaló Polgári Koalíció (KO) visszaszerezte magabiztos elsőségét a Szymon Hołownia volt újságíró vezette centrista-kereszténydemokrata Lengyelország 2050 (Polska 2050) nevű mozgalmával szemben. Ennek ellenére a szakember még nem lát reális esélyt arra, hogy a KO egymaga győzelmet arat a Jarosław Kaczyński PiS-sze által vezetett kormányzó szövetség ellenében a 2023-as országgyűlési választásokon.
A Polityka Insight elemzője ugyanakkor azt már elképzelhetőnek tartja, hogy a választások után a KO és a Lengyelország 2050 kiegyezik egymással, ami közvetetten mégiscsak a PiS dominálta pártszövetség regnálásának végét jelentheti. Hogy ez így lesz-e, azt természetesen nem most tudjuk még, ám nem zárható ki, hogy jelenleg ennek a folyamatnak látjuk egy lényegi elemét kibontakozni.