Kozmetikázná politikai örökségét Angela Merkel. A távozó német kancellár különösen a 2015-ös bevándorláspolitikáját feledtetné, a kérdés a nyugati csapatok afganisztáni kivonulásával kapcsolatban került napirendre. Merkel ugyanis közölte: egy újabb menekülthullám esetén Németország nem nyithatja ki újra a határait. A kijelentést követően Kiss J. László Németország-szakértőt kerestük, aki az Indexnek a Bundeswehr afganisztáni jelenlétéről és Merkel merész, elődeivel szembemenő politikájáról is beszélt.
Szeptember 26-án választásokat tartanak Németországban, ezzel 16 éves időszak zárul le az ország történelmében. Angela Merkel kancellárt – az ország első női vezetőjeként – 2005-ben választották meg, s egészen idei nyugdíjba vonulásáig 2009-ben, 2013-ban és 2017-ben is elnyerte a németek bizalmát. Bár ez önmagában is komoly politikai teljesítmény, az elmúlt több mint másfél évtized értékelése még hátravan.
Kiss J. László Németország-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint ez a folyamat sejlik fel Angela Merkel napokban közölt nyilatkozatában is. Ahogyan arról az Index is beszámolt, a Bild napilap az afganisztáni csapatkivonásokkal kapcsolatban szólaltatta meg a távozó kancellárt. Cikkükben „történelmi pálfordulásnak” nevezték Merkel kijelentését, amely szerint Németország nem áll készen afgán menekültek befogadására. Afganisztánból szeptemberig távoznak az ott állomásozó NATO-katonák, a csapatkivonásokat pedig a közép-ázsiai ország összeomlása, újabb polgárháború követheti. Ez pedig menekülthullámmal fenyegeti Európát, a Bild ezért megkérdezte Merkeltől: a 2015-ös menekültválság mintájára, amikor Németország kitárta a kapukat a polgárháború elől menekülő szíriaiak százezrei előtt, várható-e hasonló lépés az afgán menekültáradat esetén.
Erre a kancellár válaszában leszögezte, hogy Németország már nagyon sok afgánt befogadott, másként kell megközelíteni a kérdést. A Bild szerint ezzel azt üzente afgánok millióinak, hogy maradjanak inkább otthon.
„Angela Merkel már a történelemkönyveknek nyilatkozik” – értékelte a kancellár megjegyzését Kiss J. László. A szakértő szerint Merkel politikai öröksége már a választási kampányban is megosztó viták tárgya, miközben a német egységet vagy az ahhoz vezető utat megteremtő államférfiak „elitklubjába” pályázik.
A történelmi összehasonlítás mérlege még nem teljes, ám annyi bizonyos, hogy Merkel 16 éves összteljesítménye nehezen mérhető össze elődjeiével
– mondta. Konrad Adenauer ugyanis hat év alatt megvalósította a háború után romokból újjaépülő szövetségi köztársaság nyugati integrációját. Helmut Kohl hét év alatt a német újraegyesülést és Willy Brandt négy év alatt a kelet-európai országokkal és az NDK-val való kiegyezést jelentő szerződéses keleti politikát, utat nyitva a két német állam diplomácianormalizálódásának, ENSZ-tagságnak.
„Ezzel szemben Merkel hosszú kancellársága alatt a legtöbbször pragmatikus válságkezelőként jelent meg. 2015-ben egy humanitárius kényszerhelyzetben ellenőrizetlenül befogadta menekültek százezreit, s ezzel a német társadalom máig ható megosztottságához járult hozzá” – folytatta a szakértő. A döntésnek messze ható politikai következményei lettek. Kiss J. László elmondta, Merkel bevándorláspolitikája a spektrum jobboldali szélén elhelyezkedő Alternatíva Németországért (AfD) felemelkedéséhez vezetett, aminek következtében a „közép pártjainak” szívóereje gyengült, míg a szélsőségek erősödtek.
Merkel a világ számára példaként Németországnak mint vezető humanitárius hatalomnak a képét sugározta. A „Mi, németek” koncepciót a „bevándorló-köztársaság” multikulturális, többnemzeti államképével cserélte fel
– folytatta a szakértő, hozzátéve: a német társadalom mintegy 25 százaléka rendelkezik migrációs háttérrel.
Ráadásul Merkel ezt a gyakorlatot követendő példaként állította más országok elé. A bírálat továbbá alapját képezte, hogy a kancellár a döntése előtt nem konzultált nyugati szövetségeseivel, közöttük Franciaországgal. Ezzel megsértette azt a csaknem külpolitikai axiómának számító elvet, mely szerint a szövetségi köztársaságnak kerülnie kell a külön utakat, és multilaterális keretekben kell politizálnia.
A Bild cikke tehát arra utal, hogy a választási kampány és a történelem előtt a kancellár finomhangolja politikai hagyatékát.
Kiss J. László arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a folyamat már 2016-ban megkezdődött. Merkel ugyanis már akkor, a CDU kongresszusán és azt követően is kijelentette, hogy a 2015. évi döntés nem ismétlődhet meg. Nyilvánvaló volt, hogy a CDU a bevándorláspolitikája miatt vesztette el a tartományi választások sorát, de a testvérpárt, a CSU korábbi elnöki minőségében Horst Seehofer két alkotmánybíró által készített jelentése nyomán is arról beszélt, hogy a határokon meg kell szüntetni a jogtalanságot.
Mi több, a belügyminiszter Thomas de Maizière úgy fogalmazott, hogy a határokon elvesztettük az ellenőrzést
– folytatta Kiss J. László. Szerinte a bajok egyike az volt, hogy amikor Merkel 2015-ben meghirdette a „Wir schaffen das”, vagyis a „Megcsináljuk” politikáját, a döntést nem előzte meg társadalmi vita. „Nem volt szó arról, hogy mit és hogyan csinál meg Németország, s a döntés milyen következményekkel jár. Az elmaradt társadalmi vitából pedig ilyen módon elsősorban a radikális AfD volt képes politikai tőkét kovácsolni” – tette hozzá a szakértő.
A politikai örökség szempontjából Kiss J. szerint Afganisztán is kényes kérdés, hiszen a német költségvetést három vonatkozásban is terhelte. Egyrészt Németország Afganisztánnak jelentős fejlesztési segélyeket nyújtott, részben a tömeges bevándorlás megakadályozása érdekében. Mivel ez nem járt sikerrel, a közép-ázsiai országból érkezett menekültek ellátása időről időre újabb, növekvő költséget jelentett. De a szakértő azt is elmondta: az Egyesült Államok után a Bundeswehr adta az afganisztáni NATO-erők legnagyobb kontingensét.
több mint 12 milliárd eurót költöttek el úgy, hogy a kitűzött célt nem sikerült megvalósítani.
„A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy Afganisztánt nem sikerült stabilizálni, s egy újabb menekülthullám veszélye fenyeget” – folytatta. Kiss J. László hozzátette: Németország, de a nemzeti közösség sem volt képes az afganisztáni probléma megoldására, s ilyen módon a menekültek befogadása – eltekintve a Bundeswehrt segítő helyi szakembereket – a probléma része és nem megoldása.
(Borítókép: Angela Merkel a sajtó képviselőinek nyilatkozik, miután tanácskozott Horst Seehofer német belügyminiszterrel, a bajor Keresztényszociális Unió /CSU/ elnökével a migrációt érintő kérdésekről a CDU berlini székházában 2018. július 2-án. Fotó: MTI / EPA / Filip Singer)