A katolikus egyházfő az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárónapján érkezik hazánkba. Bár csupán egy alig néhány órás villámlátogatásról van szó, mégis történelmi pillanatnak nézünk elébe, hiszen Ferenc pápa először keresi fel Magyarországot. Látogatása alkalmából felidézzük életútja eddigi legfőbb állomásait.
Az eucharisztikus kongresszusok történetében kuriózumnak számít az egyházfő személyes részvétele, ezért is olyan különleges esemény a pápa budapesti látogatása. Útjára elkísérik a Svájci Gárda tagjai, ők vigyáznak a biztonságára.
A program szerint a hivatalos köszöntő után Áder János köztársasági elnök és Orbán Viktor kormányfő fogadja a pápát a Szépművészeti Múzeumban, ahol ezt követően a püspökökkel, a magyarországi egyházak ökumenikus tanácsának képviselőivel, illetve a hazai zsidó közösségekkel is találkozik, majd a látogatás csúcspontjaként 11 óra 30 perckor Ferenc pápa pontifikálja a budapesti kongresszust lezáró szentmisét a Hősök terén, hogy délután már tovább is induljon Pozsonyba, háromnapos szlovákiai körútjára.
A katolikus egyház 266. pápája 1936. december 17-én, olasz bevándorlók gyermekeként született Jorge Mario Bergoglio néven az argentin fővárosban, Buenos Airesben. Szülei az olaszországi Piemont tartományból származtak, apja, Mario José Bergoglio a fasiszta rezsim elől menekült Argentínába, ahol kezdetben a vasútnál, később pedig könyvelőként dolgozott. Az olasz gyökereket töretlenül ápoló, mélyen vallásos család öt gyermeke közül Jorge volt az elsőszülött, akit a két öccse és a húgai követtek. Már gyermekként is szenvedélyesen szerette a futballt, mind a mai napig az argentin San Lorenzo de Almagro csapatának lelkes drukkere, de imádja a zenét és a táncot is, különösen a tangót. 12 évesen egy vele egykorú lánynak, Amalia Damonténak udvarolt, akivel egy táncórán ismerkedett meg. Állítólag egy levélben meg is kérte a barátnője kezét, közölvén, hogy
ha nem leszel a feleségem, akkor papnak állok.
Útjaik elváltak, a későbbi pápa pedig megtartotta a szavát, és Isten szolgálatának szentelte magát.
Mielőtt egyházi pályára lépett, vegyésztechnikusi végzettséget szerzett, és egy laboratóriumban helyezkedett el, de egy ideig gyári portásként, sőt egy rossz hírű córdobai lokálban kidobóemberként is dolgozott. Az egyház iránti elhivatottsága 1953 szeptemberében kezdett ébredezni, amikor betért egy templomba, ahol hirtelen ötlettől vezérelve meggyónt. Ekkor érzett először inspirációt arra, hogy pap legyen, de még közel öt évnek kellett eltelnie, hogy beiratkozzon a szemináriumba. A végső döntése meghozatalában egy komoly betegség is közrejátszott, ugyanis 21 éves korában eltávolították a jobb tüdeje egy részét.
1958-ban kezdte meg a noviciátust a jezsuita rendben, közben folyamatosan képezte magát. 1963-ban diplomát szerzett filozófiából, majd gimnáziumi tanárként irodalmat és pszichológiát tanított, aztán teológiai tanulmányokat folytatott. 1969. december 13-án, 33 évesen szentelték pappá. 1973-ban kinevezték a jezsuita rend argentin tartományfőnökévé. Ezt a pozíciót 1979-ig töltötte be, részben a brutális katonai diktatúra árnyékában, amikor Argentínában ezrek tűntek el nyomtalanul, sokakat megkínoztak, kivégeztek, vagy száműzetésbe kényszerítettek. A rendszer lesújtott a szegénység elleni küzdelem jegyében az ország nyomornegyedeiben tevékenykedő magyar jezsuita szerzetesre, az idén februárban elhunyt Jálics Ferencre is, akit Orlando Yorio nevű rendtársával együtt kommunistának bélyegezve elraboltak, és öt hónapig fogva tartottak. Mivel Jorge Mario Bergoglio volt az elöljárójuk, az ő felelőssége is felmerült az ügyben, ami 2005-ben bírósági perré fajult. A későbbi pápát azzal vádolták, hogy nem járt közben az érdekükben, de utólag tisztázódott, hogy tárgyalást folytatott a katonai junta vezetőivel, hogy Jálicsék visszanyerhessék a szabadságukat.
A diktatúra leáldozása után a San Miguel szeminárium rektoraként és plébánosként szolgált. A doktori disszertációja miatt Németországban is megfordult, de még a doktorátus megszerzése előtt hazahívták. 1992 júniusában püspökké, hat évvel később Buenos Aires érsekévé, 2001-ben pedig bíborossá nevezték ki. Aktívan közreműködött a Szentszék munkájában, többek között tagja volt a Papi Kongregációnak, a Latin-Amerika Bizottságnak és a Családügyi Tanácsnak is. 2005-től az Argentin Püspöki Konferencia elnöke lett, majd részt vett II. János Pál pápa temetésén, és a konklávé megnyitásáig régensként kormányzott. Egyházi körökben már akkor azt rebesgették, hogy Bergoglio bíboros is esélyes a pápai cím elnyerésére, végül mégis Joseph Ratzingert választották meg. Azonban 2013 februárjában bombaként robbant a hír, hogy XVI. Benedek a megrendült egészségi állapotára hivatkozva bejelentette a lemondását. Március 13-án Jorge Mario Bergogliót választották utódjául, aki Assisi Szent Ferenc tiszteletére a Ferenc nevet vette fel, hogy ezzel is kifejezze a szegények támogatása, a béke hirdetése és a teremtett világ védelme melletti elkötelezettségét.
Ferenc pápa a katolikus egyház legelső jezsuita vezetője, az első olyan szentatya, aki az amerikai kontinensről és a déli féltekéről származik, sőt a VIII. században élt III. Gergely óta az első nem európai egyházfő.
Megválasztása után rögtön hozzáfogott a Vatikán átszervezéséhez, melynek legfőbb célja az egyházi berkeken belüli korrupció felszámolása, illetve elrendelte a katolikus papok pedofilügyeinek kivizsgálását is.
A szerénységéről, közvetlenségéről és kiváló humorérzékéről híres Ferenc pápa példátlanul bensőséges kapcsolatot alakított ki a hívekkel. Szinte bármikor kapható egy közös fotóra, tegeződik és viccelődik az emberekkel, felhívja telefonon azokat, akik levelet írnak neki, de olyan is előfordul, hogy az alázatosságáról tanúbizonyságot téve megmossa és megcsókolja a rabok vagy éppen a menekültek lábát. Népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy 2013 végén az amerikai Time magazin az év emberévé választotta.
Ferenc pápa elsőként szólalt fel a homoszexuálisok védelmében, kijelentve, hogy szeretettel és tisztelettel kell viseltetni irántuk. A polgári házasságkötésüket támogatja, ám az egyház továbbra sem adja áldását a meleg párokra.
A katolikus felfogásnak megfelelően elutasítja a fogamzásgátlást, az abortuszt, a halálbüntetést, az eutanáziát, illetve a cölibátus részleges feloldását is, amire a tervek szerint azokon az elzárt településeken, például az Amazonas vidékén került volna sor, ahol égető problémának számít a papok hiánya. Ferenc pápa attól tartott, hogy ez az engedmény lavinát indított volna el, ami előbb-utóbb a papi nőtlenség teljes eltörléséhez vezetett volna.
A szociális kérdésekre rendkívül fogékony Ferenc pápa rendszeresen adakozik, hiszen szívügyének tekinti a szegények és az elesettek felkarolását, beleértve a menekültek megsegítését is, ezért 2016-ban, a migrációs válság idején 3 szír családot fogadott be a Vatikánba. A jelenlegi szentatya a nőknek is aktívabb szerepet szán az egyház működésében. 2020 januárjában Francesca Di Giovanni jogásznőt bízta meg a szentszéki államtitkárság multilaterális részlegének vezetésével, míg 2021 februárjában Nathalie Becquart teológus nővért nevezte ki a Katolikus Püspöki Szinódus segédtitkárává.
Ferenc pápa már többször is felemelte a szavát a prostitúció, az emberkereskedelem és a bűnözés ellen.
Közvetlenül a beiktatása után megemlékezett a maffia által 1993-ban kivégzett palermói plébánosról, a 2013-ban boldoggá avatott Giuseppe Puglisiről, miközben az olasz maffiózók megtéréséért imádkozott, hogy fejezzék be a kiszolgáltatottak kizsákmányolását. A koronavírus-járvány kapcsán 2020-ban is elítélte a maffiaszervezeteket, amiért uzsora révén a nehéz helyzetbe került emberekből nyerészkedtek.
Ferenc pápa a más vallásokkal szembeni toleranciát hirdeti, a keresztények és a muszlimok viszonylatában is sokat tett egymás hitének, szokásainak kölcsönös tiszteletben tartásáért.
A szentatya nagy figyelmet fordít a fiatalok helyzetére is, melynek kapcsán többször nyilatkozott már a sport jellemformáló hatásáról, sőt a témával kapcsolatos gondolataiból könyv is született. Amikor Argentínában napirendre került a könnyűdrogok legalizálása, a pápa kifejtette, hogy nem ért egyet a javaslattal, mert kábítószerek helyett a fiataloknak inkább értelmes célokat kell találniuk. A katolikus egyházfő véleményének tehát az egyházon kívül és belül egyaránt komoly súlya van. A szentatya állandóan reflektál az aktuális eseményekre, legutóbb a koronavírus-járvány kapcsán mindenkit arra buzdított, hogy éljen az oltás lehetőségével.
Ferenc pápa alapvetően mérsékelten konzervatív irányvonalat képvisel, ami egyesek szemében túlzottan liberálisnak tűnik, mások viszont radikálisabb reformokat vártak tőle.
Ennek ellenére emberszeretetéért és közvetlenségéért vallási hovatartozástól függetlenül világszerte sokan szimpatizálnak vele, így a nevéhez fűződő legek listájáról a „legnépszerűbb” jelző sem hiányozhat.
(Borítókép: Ferenc pápa 2021. augusztus 22 -én. Fotó: Alberto Pizzoli / AFP)