„Hiszünk a demokráciában, és hiszünk abban, hogy a demokráciát nem lehet minősíteni” – jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a számos gondolkodót és művészt (Yuval Noah Harari, Aj Vej-vej) meghívottjai között tudó athéni demokráciafórumon, ahol beszélgetőpartnere a belorusz demokratikus mozgalom külföldre menekült vezetője, Szvjatlana Cihanouszkaja volt.
Az európai demokratizálódás folyamatát pedzegető beszélgetést Steven Erlanger, a New York Times európai tudósítója moderálta. Azzal indított, hogy megkérdezte a belarusz ellenzéki vezetőt: szerinte Magyarország a demokratikus berendezkedést és a jogállamiságot követi-e.
Cihanouszkaja szerint kétség sem fér ahhoz, hogy Magyarország demokratikus ország, hiszen minden uniós ország demokratikus, Budapest pedig ezt azzal is bizonyította, hogy elítélte Aljakszandr Lukasenka rendszerét.
Erlanger erre felemlegette, hogy Orbán Viktor pár hónappal a széles körben elcsaltnak tekintett tavaly augusztusi elnökválasztás előtt Minszkben járt, ahol megállapodások születtek Belarusz és Magyarország között. Mi több, a moderátor szerint a magyar kormány a Belarusz elleni szankciók megszüntetése mellett foglalt állást korábban, így kérdés, hogy továbbra is így vélekedik-e.
Szijjártó Péter szerint a magyar kormány praktikus, kereskedelmi alapú kapcsolatokat alakított ki a Lukasenka-rezsimmel, de az elnökválasztás utáni eseményeket követően ezek intenzitása csökkent, így támogatta az uniós szankciókat Belarusz ellen.
A külügyér szerint sokkal fontosabb kérdés, hogy van-e hatása a szankcióknak. Oroszország esetében kiderült, hogy hatástalanok.
Jóllehet, alapvetően a szankciókkal való fenyegetéseknek hatással kéne lenniük, de ha maguknak a gazdasági büntetőintézkedéseknek nincs hatásuk, a fenyegetéseknek még kevésbé – tette hozzá.
Mivel lehetne hatást gyakorolni akkor Belaruszra, ahol – Cihanouszkaja szavai szerint – több ezer ember szenved börtönben, több ezer embert vetnek kínzás alá? – kérdezte Steven Erlanger.
Szijjártó Péter ismét kérdéssel válaszolt: van egyáltalán az EU-nak bármilyen eszköze a nyomásgyakorlásra? Van egyáltalán stratégiai gondolkodása?
Példaként a kínai kapcsolatokat hozta fel, amelyeket jelenleg szankciók jellemeznek, pedig a gyakorlatban más a helyzet: 2020-ban az EU többet kereskedett Kínával, mint az Egyesült Államokkal, ahogy az Egyesült Államok is többet kereskedett Kínával, mint az EU-val.
Éppen azok a nagy uniós országok bonyolítják a legnagyobb kereskedelmet Kínával, amelyek az ázsiai országot a leghangosabban bírálják
– hangsúlyozta Szijjártó Péter. Képmutatás, a kereskedelem elsőbbsége az elvekkel szemben – állapította meg a moderátor.
A külügyminiszter nem győzte méltatni Orbán Viktort, akit Európa legdemokratikusabb vezetőjének nevezett. Egyebek mellett kijelentette: a magyar kormányfő valódi demokrata, igazi antikommunista, és ő volt az első politikus a rendszerváltás hajnalán, aki elég bátor volt a szovjet csapatokat távozására felszólítani.
A külügyminiszter szerint az, hogyan működik a demokrácia és hogyan élnek az emberek, országspecifikus. Magyarország negyven évig „küzdött a szabadságáért”, viszont jelenleg a kontinens nyugati fele mindig kioktatja, és
azért vádolja Budapestet azzal, hogy az ország nem demokrácia, „mert nem a liberálisok vannak hatalmon”.
A jogállamiság, korrupció és egyéb, Magyarország szemére vetett témák értelmezés kérdése – folytatta Szijjártó Péter.
Egy konzervatív, hazafias, kereszténydemokrata kormányt alkotunk, és hiszünk abban, hogy a demokráciának nincsen szüksége minősítésre. A demokrácia demokrácia. A liberális demokrácia csak egy típusa a demokráciának
– szögezte le a külügyér, hozzátéve:
A demokrácia monopolizálása rendkívül antidemokratikus.
A külpolitikára viszont igaz, hogy a kormány igyekszik nem beleavatkozni más ország belügyeibe. Ezért nem hallatjuk a hangunkat bizonyos kérdésekben, más uniós országok megteszik ezt helyettünk, olykor az egész unió nevében – fogalmazott Szijjártó Péter.
Kijelentette: a magyar kormány mindig a nemzeti érdekek alapján hozza meg a döntéseit, olyan politikát folytat, amely lehetőséget teremtett hatalmas gazdasági eredmények elérésére.
„Igen, azt senki sem kérdőjelezi meg, hogy gazdaságilag sikeres az ország. A kormány által képviselt demokráciamodellt kérdőjelezik meg” – szúrta közbe a moderátor.
Cihanouszkajához fordulva Erlanger felvetette: előfordulhat-e, hogy Moszkva elengedi Lukasenka kezét a belarusz nép ellenállásának fényében? Az ellenzéki vezető leszögezte: nem egy külföldi országon múlik, hogy eldöntse országa sorsát, hanem az embereken.
Persze csalódott volt, hogy a Kreml kiállt Minszk mellett, így gyakorlatilag Moszkva az állami erőszakot és kínzásokat támogatja. Cihanouszkaja elmondta, hogy próbálja a kapcsolatot felvenni a Kremllel, hogy a két ország viszonyán ne essék csorba, de a jövőben átláthatóbbak legyenek, az emberek tisztában legyenek azzal, mi történik velük, milyen megállapodások születnek Minszk és Moszkva között.
A moderátor felemlegette az úgynevezett Államszövetséget Oroszország és Belarusz között, amelyet Putyin esetleg fizetségként kér majd azért, hogy több mint egy éve dollármilliárdokkal támogatják Lukasenkát.
Cihanouszkaja hangsúlyozta: a belaruszok ragaszkodnak szuverenitásukhoz, és mivel egy illegitim rezsim regnál országában, kétli, hogy megvalósulna a két ország még szorosabb összefonódása, mert akkor Lukasenka elveszítené a hatalmát.
A moderátor még annyit kérdezett a magyar külügyminisztertől, hogy mit gondol, Európa kezdi-e elveszíteni a türelmét Lukasenkával szemben. Szijjártó Péter egyszerű válasszal élt: a maximum, amit Európa jelenleg tenni tud, az kimerült a szankciókban, elmarasztaló határozatokban és elítélő nyilatkozatokban.
A beszélgetést alább lehet visszanézni: