Már tavaly megelőzte a NATO-tag Horvátországot Szerbia a fegyverkezésre szánt költekezésben. Belgrád három év alatt háromszorosára emelte védelmi kiadásait: 2018-ban még mintegy 700 millió dollárt (217 milliárd forintot), 2021-ben már 1,5 milliárd zöldhasút (465 milliárd forintot) költöttek a hadseregre.
Mi több, bírálatok össztüzét zúdították Aleksandar Vučić elnök kormányzatára, mert tavaly Belgrád tavaly többet költött fegyverekre, mint a koronavírus-járvány elleni védekezésre. Bár a negyedik hullám még csak most érte el a térséget, Szerbiában a katonai erő parádéztatása megszokott látvánnyá vált, ami a szomszédos országokban kellemetlen emlékeket ébreszthet.
Mi a célja Belgrádnak a védelmi kiadások ilyen mértékű növelésével? – teszi fel a kérdést az al-Jazeera.
Szeptember közepén szerb lobogók ezreit fújta az őszi szellő szerte a szerbek lakta területeken az új nemzeti ünnep, a szerb egység, szabadság és a nemzeti zászló napja alkalmából. Ám az ünneplés nem csak nemzeti színek pompázásában merült ki: katonai parádéval mutatta meg Belgrád, mire költött dollárszázmilliókat az utóbbi években.
Aleksandar Vučić pedig öntötte az olajat a szomszédos országok aggodalmainak tüzére: közölte, hogy a hadsereg immár ötször erősebb, mint néhány éve volt, és kész reagálni bárminemű külső fenyegetésre. Egy nyári hadgyakorlat után kijelentette: a hadsereg a következő kilenc hónapban bővülni fog, és mindig olyan helyzetben lesz, hogy megvédje az országot és az embereket.
Ha beszédét annak kontextusába helyezzük, hogy kormányzatának tisztviselői a Szerbián kívül élő mintegy 1,3 millió térségbeli szerb politikai egyesítését sürgetik, felmerül a kérdés: védelmi célúak egyáltalán a védelmi kiadások?
Ennek a politikai uniónak a leghangosabb szószólója Aleksandar Vulin belügyminiszter, aki az úgynevezett szerb világ létrehozásáról álmodozik. Bírálói szerint itt nincs más, mint a délszláv háborút kirobbantó ideológia új verziója,
a Nagy-Szerbia 2.0.
A Nagy-Szerbia kifejezés a szerb nacionalista ideológiát írja le, amely a szerb állam alapításánál belefoglalja az összes olyan területet, amely szerb tradíciókkal bír, beleértve azokat a területeket is, amelyek Szerbián kívül esnek, de rendelkeznek szerb lakossággal.
Vučić abban a pillanatban beveti a hadsereget a Belgrád által nem elismert Koszovóban, valamint Boszniában, ahogy a nemzetközi körülmények ezt lehetővé teszik – vélte az amerikai–európai kapcsolatok fenntartásáért tevékenykedő US-Europe Alliance amerikai nonprofit szervezet munkatársa, Reuf Bajrović.
A korábban a bosznia-hercegovinai energiaügyi miniszteri posztot betöltő Bajrović a muszlim világnak külön figyelmet szentelő al-Jazeerának lesújtó képet festett Belgrád szándékairól. A boszniai politikus szerint Vučić nyíltan kijelentette, hogy katonai erőt fog alkalmazni a szomszédságában, az ehhez kapcsolódó stratégiának pedig részei az orosz kiképzésben részesített zsoldosok Boszniában és Montenegróban. Ez pedig Bajrović szerint ugyanaz a stratégia, mint amely a 2014-ben kirobban kelet-ukrajnai háborút vagy a 2008-as orosz–grúz háborút megelőzte.
Az erőfitogtatás része volt a szerb–koszovói határon kialakult rendszámháború is, amelynek keretében Belgrád fegyvereseket rendelt a határra, jelezvén, hogy ha nagyon kell, ő rendezi a helyzetet. Elvégre Szerbia számára Koszovó még mindig az ország területének része.
Daniel Serwer, a boszniai háborút véget vető daytoni szerződés egyik tárgyalója szerint Szerbiának el kell búcsúznia az Európai Unióhoz való csatlakozástól, ha katonai erőt vetne be a szerbek lakta szomszédos államok ellen.
Jóllehet Vučić már rég elengedte az integrációt, hisz a uniós csatlakozási folyamatban – kritikusok szerint – nincs valódi előrelépés, a szavakat nem követik tettek.
Serwer szerint
Belgrád az utóbbi időben orosz és kínai kapcsolatait erősíti, visszavett európai törekvéseiből, és a szerb világra összpontosít, ami valójában Nagy-Szerbia megvalósítása, csak más néven.
Hogy merre halad a szerb védelmi politika, azt csak a belgrádi kormány legfelsőbb szintjein lehet tudni. De ha az adatokat nézzük, ha Szerbia NATO-tagállam lenne, már teljesítette azt az elvárást a szövetségben, hogy a tagországok GDP-jük legalább két százalékát a védelmi kiadásokra fordítsák.
Belgrád ugyanis 2021-ben az ország GDP-jének 2,6 százalékát költötte a hadseregre.
A magyar honvédelmi kiadás 1003 milliárd forintot irányoz elő a 2022-es költségvetési tervezet szerint. Az idei honvédelmi költségvetés 778 milliárd forint volt, a jövő évi összeg 28,9 százalékos nominális emelést jelent – írja a Portfolio.
Ezzel az emeléssel a ráfordítás várhatóan meghaladja majd a GDP 1,7 százalékát, amivel Magyarország közelebb kerül a NATO által előirányzott két százalékhoz, de a célt vélhetően csak 2026-ra éri el.