Demokráciexporttól az afganisztáni kivonulásig, Eurázsia-fókusztól a Távol-Keletig. A Joe Biden-adminisztráció külpolitikája 2021-ben.
„America is back” – hangzott el többször is Joe Biden kampánya alatt. Donald Trump külpolitikai felfogásával, ami az amerikai világcsendőrség szerepének a mérséklését akarta elérni, a demokrata elnök látszólagosan szembement. Egyik kampányígérete az volt, hogy keményebben lép föl a kínaiak ellen, és a demokráciák erősítéséért fog küzdeni az egész világban. De mi történt a gyakorlatban?
A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően az Egyesült Államok megtámadta Afganisztánt, és fokozta katonai jelenlétét az egyébként is instabil közép-keleti térségben. A két évtizedes megszállásban azonban nemcsak a tálibok, hanem az amerikaiak is belefáradtak, a kivonulásról pedig még Trump állapodott meg a tálibokkal, azt 2021 márciusára téve.
Az elnökválasztás után azonban ennek végrehajtása már utódja, Biden feladata lett, aki végül egészen augusztusig kitolta azt. A kivitelezésbe azonban olyan hibák csúsztak, amelyek nemcsak Afganisztán, hanem az egész térség szintjén jelenthetnek politikai és humanitárius katasztrófát.
A tálibok egy hét alatt foglaltak el a harmincnégyből tizennégy vidéki nagyvárost, majd nem sokkal később már nemcsak a vidéki nagyvárosok, hanem augusztus 15-re már Kabul is a kezükre került. Augusztus 12-i dátummal készült egy amerikai hírszerzési jelentés, amely nem mérte föl jól a realitásokat, hiszen a főváros elestét 1-3 hónappal későbbre becsülte.
Mire megjelent az elemzés, addigra a demokratikus afgán kormányzat és Kabul már a múlté volt.
A nyugati államok gyorsan próbálták evakuálni katonáikat, diplomatáikat, ehhez a kabuli reptér ellenőrzését egyelőre megtartották maguknak. Az afgánok egy jelentős része is próbálta menekülőre fogni, azonban ez csak keveseknek sikerült, habár a nyugati diplomaták között voltak olyanok, akik a segítségükre siettek.
A tálibok hatalomátvételét gyors átrendeződés követte: a nők jogai, köztük az oktatás, elképesztő csorbát szenvedtek, emellett nem ritka, hogy idős, 50-60 éves férfiaknak adnak el feleségül 10-13 éves kislányokat, mert a családok csak így tudnak túlélni. A szövetségesekkel korábban együttműködőket sokszor saját otthonaikban ölték meg a tálibok, ráadásul a szélsőségek megjelenése miatt félő, hogy újabb menekülthullám indul meg Európa felé.
A demokrácia csak úgy magától nem lesz. Azért harcolnunk kell, meg kell védenünk, erősítenünk kell és szükség esetén megújítani.
Joe Biden már a kampánya során világossá tette, hogy kormányzásának egyik elsődleges célja, hogy a világ minél több pontján legyenek demokratikus berendezkedésű államok.
Pakisztánt és Kongót például meghívták a találkozóra, míg Magyarországot nem. A magyar kormány egyébként válaszlépésként meg is vétózta, hogy az Európai Unió önállóan vegyen részt a decemberi konferencián.
A demokráciák mellett az USA figyelembe vett geopolitikai szempontokat is, ilyen például az, hogy a világ lehetőleg minden tájáról legyenek meghívott országok, az instabil régiókat is figyelembe vették, valamint azt, hogy az adott állam milyen mértékben használható föl az Egyesült Államok külpolitikai manővereiben, akár Kína ellenében.
Bár az USA a demokrácia védőangyalaként próbált mutatkozni az eseményen, azonban az egyértelműen álszentnek minősítheti a rendezvényt, hogy a 110 megjelent országból mindössze 77 volt a Freedom House szerint a szabad kategóriába sorolható.
Az afganisztáni kivonulás után nem sokkal azonban világossá vált, hogy mi is lehet a Biden-kormányzat legfőbb külpolitikai célpontja. Ez pedig nem más, mint a Kína elleni fellépés legjelentősebb színterévé vált csendes- és indiai-óceáni térség.
Szeptemberben Ausztrália, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság bejelentette, hogy létrehozza az AUKUS-együttműködést, melynek keretében Ausztráliába érkeznének a másik két angolszász ország tengerészgyalogosai, emellett az óceániai ország nukleáris meghajtású tengeralattjárókat is venne tőlük.
Ez azonban keresztülhúzta azt a 66 milliárd dolláros üzletet, amely szerint az ausztrálok a franciáktól vettek volna tengeralattjárókat.
A francia külügy egyenesen hátba szúrásnak nevezte a megállapodást, az amerikai-francia kapcsolatok pedig mélypontra jutottak.
A britekkel a halászati jogokkal kapcsolatban, valamint a Brexit okozta feszültség miatt már egyébként is volt nézeteltérése Macronnak.
Az AUKUS mellett a Quad is életre kelt a térségben, amely egy, az Egyesült Államokat, Indiát, Japánt és Ausztráliát tömörítő szerveződés. Az első, virtuális találkozót márciusban tartották, amikor a négy állam arról állapodott meg, hogy növelik a vakcinagyártást a délkelet-ázsiai régióban és eldöntötték, hogy a szeptemberi tanácskozás pedig a klímaváltozás, az új technológiák, valamint a járvány okozta kihívások leküzdésében való együttműködés és a szabad és nyitott csendes- és indiai-óceáni térség témájára fog koncentrálni.
A kínai reakciók sem maradhattak el. A Hszinhua állami hírügynökség tudósítása szerint a Kínai Kommunista Párt főtitkára úgy fogalmazott: „Fenn kell tartanunk a bizalmat saját rendszereinkben, ellen kell állnunk a lekezelő kioktatásnak és támogatnunk kell az országokat olyan fejlődési utak és kormányzási modellek alkalmazásában, amelyek összeegyeztethetők saját nemzeti feltételeikkel.”
Mindezzel egyidejűleg a kínaiak több közös hadgyakorlatot tartottak az oroszokkal, és egyre nyíltabban gyakorolnak nyomást Tajvanra. Mindeközben Japánban olyan miniszterelnök jutott hatalomra Kisida Fumio személyében, aki szintén az aktívabb fellépés híve, Joe Biden pedig köti az ebet a karóhoz szigetország ügyében, sőt, az amerikai hadügy leszögezte, hogy kész vállalni a konfliktust Tajvanért.
Azt, hogy a Dél-kínai-tenger fontosabb az amerikaiaknak, mint Európa, az is mutatja, hogy az amerikai külpolitika az elmúlt időszakban nagyobb teret ad Oroszországnak a kontinentális színtéren. Bár eleinte ellenezte, most már nem szól bele az Északi Áramlat-2 építésébe az USA, és ezzel együtt jelezte, hogy mivel Ukrajna nem NATO-tag, emiatt nem is avatkozna be egy esetleges konfliktus esetén.
Arra a kérdésre, hogy ez vajon fölbátorítja-e egy offenzívára az oroszokat, vagy éppen, hogy megnyugtatja őket, vélhetően január közepén kapunk majd választ, amikor a sztyeppe megfagy, és a harckocsik már könnyen tudnak közlekedni.
Az amerikai külpolitika úgy tűnik, hogy elfordult az eurázsiai fókuszból az Afganisztánból való kivonulással, a franciák ignorálásával, valamint az oroszokkal szembeni engedékenységgel és elmozdult az óceániai, távol-keleti fókusz felé.
(Borítókép: Joe Biden 2021. december 16-án. Fotó: Al Drago / Bloomberg / Getty Images)