Nem sok jót hozott a világgazdaság szempontjából 2021. Az egekbe szökő infláció, az ellátási láncok megroppanása és az Evergrande bedőlése nagy veszélyeket rejthet.
2021 elég turbulens év volt a világgazdaságban is. Ha kulcsfogalmakban kellene leírni: hiánygazdaság, infláció, ingatlanválság. Az biztos, hogy a járvány megmutatta, hogy milyen törékeny a globalizált világrend, gazdasági értelemben is.
Arról az Index az elsők között számolt be még májusban, hogy rég nem látott élelmiszer-árnövekedés várható. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a globális ellátási láncok szétesése, valamint a Kínában tomboló afrikai sertéspestis miatt rengeteg takarmány semmisült meg.
A kínaiak megpróbálták visszapótolni a készleteiket, azonban a megnövekedett kereslet, valamint a válságos ellátási láncok miatt a takarmánynövények árutőzsdei árai soha nem látott növekedésnek indultak. Az állattenyészésben a költségek 65-70 százalékát a takarmányozás teszi ki, így nemcsak a zöldség-, gyümölcs-, valamint gabonából készült termékek árai, hanem a hús-, valamint a tojásárak is megindultak fölfelé annak ellenére, hogy az áruházak sokáig próbálták tartani az árakat.
Mivel az élelmiszer alapvető szükséglet, ezért annak tartós áremelkedése esetén sem csökken szignifikánsan a kereslet, így az erős kihatással van az inflációra is. Az infláció egyébként globálisan jelentkező probléma. Az Egyesült Államok öt, az Egyesült Királyságban három százalékos inflációs ráták vannak, Magyarországon az MNB novemberi adatai alapján most 7,5 százalékon állunk, ami
az Európai Unió tagországai között a harmadik legmagasabb.
Az infláció növekedésére a válaszreakció eltérő volt mindenhol. A britek csak nagyon nehezen kezdték el emelni a jegybanki alapkamatot, az amerikaiak pedig csak lassan fogták vissza az eszközvásárlásokat. Az MNB viszonylag korán lépett, azonban a kamatemelésnek egyelőre nincs jelentős hatása sem az infláció, sem a devizaárfolyamok terén.
Ugyanakkor a világválság után is Európa egyik leggyorsabban bővülő gazdasága a magyar. A támogató költségvetési politikának, a gazdaságvédelmi és újraindítási intézkedéseknek köszönhetően tavaly 5,5 százalékpontot tett, idén pedig 8,4 százalékpontot tesz hozzá a költségvetés a gazdaság teljesítményéhez.
Az inflációs folyamatokat elsősorban a válság utáni újraindulás, a globális energia-áremelkedés és az autóipar alkatrészhiánya befolyásolták, ugyanakkor Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke aggódik, hogy a hazai fiskális politika költségvetési forrásokból és hitelekből továbbra is erőteljesen bővíti a gazdaság finanszírozását, a monetáris politika pedig azt szűkíteni igyekszik.
A gáz és a fék egyidejű használata a rally versenyek kanyartechnikájára emlékeztet, gyorsabb a kocsi, de nagyobb a kisodródás kockázata.
Az inflációs folyamatok tekintetében 2022 sem hozhat nagy változást. A fogyasztói árindexek (CPI) Brazíliában 10 százalék fölött, Oroszországban 6 százalék körül növekedtek. Az eurozónában és Nagy-Britanniában is három és négy százalék körül van a CPI.
Larry Summers, a Harvard Egyetem közgazdász professzora szerint a veszélyesen magas infláció, valamint a gyenge érdekérvényesítő képességű munkaerő kora már a küszöbön van. A jegybankok most prioritásként kezelik az alacsony munkanélküliséget, és így túlságosan is elégedettek lehetnek az inflációs kockázatokkal. Az infláció önmagát is táplálhatja, és spirálba kerülhet. Ahogy az emberek megszokják a nagyobb és gyakoribb áremeléseket, a cégek azt tapasztalhatják, hogy az árak emelése kevésbé káros az üzletre, mint korábban.
Arról már az Index is beszámolt, hogy a globális hiánygazdaság kialakulása mögött a magas kereslet és az alacsony kínálat közötti szakadék áll. A Moody's szerint az országonként, régiónként eltérő járványkezelés miatt állt most a feje tetejére a nemzetközi ellátási lánc. Míg Amerikában vagy Európában a koronavírus lassan a hétköznapi élet részévé vált, Kína például továbbra is várakozik a nyitással, ami begyűrűzik a globális logisztikába, felborítva az egész ellátási rendszer egyensúlyát.
Az Economist szerint a járvány enyhülésével nagyjából 10,4 ezer milliárd dollár szakadt rá a piacra. Az elektronikai cikkek iránt már a járvány kezdetén kilőtt a kereslet, miközben a processzorok gyártása már évek óta problémákba ütközik. A delta-variáns miatt vesztegel az ázsiai textilgyártás, a nyugati világban pedig alig van mozgás a munkaerőpiacokon.
Ha a hiánygazdaság és az infláció nem lenne elég, a kínai ingatlanpiacon mindeközben egy időzített bomba ketyeg. Szeptemberben számoltunk be róla, hogy a kínai Evergrande ingatlanfejlesztő cég csődközelbe jutott. A Reuters értesülései szerint a kötvénytulajdonosok nem kapták meg az őket megillető pénzt a China Evergrande-tól, ráadásul a vállalat még csak meg sem kereste őket ez ügyben. Így kezdetét vette egy harminc napos türelmi időszak, és ha az Evergrande nem tud fizetni ebben a harminc napban sem, akkor Kína legnagyobb ingatlanfejlesztője törlesztési csődöt jelent.
Az Evergrande egy napon belül 17 százalékot veszített az értékéből, sokan pedig már a Lehman Brothers bedőlését követő válságot kezdtek vizionálni.
Már 2017-ben figyelmeztetett Haruhiko Kuroda, a Bank of Japan elnöke, hogy a kínai árnyékbankrendszer lehet a következő tőzsdei beszakadás oka, és ennek kialakulását el kell kerülnie a többi országnak.
Az árnyékbankrendszer úgy jött létre, hogy a bankok befektetési társaságokat alapítottak, amelyek rajtuk kívül egyéni befektetőktől is vontak be tőkét.
Az Evergrande is az árnyékbankrendszer csapdájába esett. Bár sok más ingatlanfejlesztő is hozzájuk hasonlóan lépett, a WMP-ket nagy mennyiségben vásárolták más vagyonkezelő cégek is. A kínai fejlesztőknek 102 milliárd dollárnyi befektetői követelést kellene visszafizetniük 2022 végéig. A Bloomberg szerint az Evergrande a világ legeladósodottabb fejlesztője, pontosan azért, mert a 68 kínai trust cég szinte mindegyikével üzletelt.
A probléma az, hogy 2021 szeptemberével ugyan még nem dőlt be az Evergrande, azonban a neheze csak 2022 tavaszán jöhet el. A törlesztések kapcsán pedig óriási problémát jelent az árnyékbankrendszer, hiszen teljesen átláthatatlan, hogy kik, kinek és mennyivel tartoznak. Az Evergrande okozta kockázatot, valamint a szintén most fellépő kínai tőkepiaci válságot a szakértők egy része még az omikronnál is nagyobb kockázatnak tartja.
(Borítókép: Vásárlók egy élelmiszerboltban New Yorkban 2021. december 2-án. Fotó: Jeenah Moon / Bloomberg / Getty Images)