2021-ben nagyot változott a világ, hiszen a nemzetközi politikában meghatározó országok közül sokban voltak választások. Összeállításunkban most sorra vesszük az idei év legfontosabb voksolásait.
Bár az érdemi választások már 2020 őszén lefutottak, ennek ellenére az Egyesült Államok 46. elnökeként csak 2021. január 20-án iktatták be hivatalába Joe Bident. A beiktatás nem más, mint az új elnökség kezdetének időpontját jelölő hivatalos ceremónia. Bár ünnepélyes keretek között tartják, egyetlen feltétele az, hogy a megválasztott elnök elmondja a hivatali esküt.
Ausztria belpolitikai élete érdekesen alakult 2021-ben. Míg Sebastian Kurz volt kancellár őszig kitartóan és népszerűen vezette az államot, a vele szemben felmerült korrupciós botrányok időközben a fejére nőttek, így Kurznak végül távoznia kellett a politikából. December elején a kormányzó Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöki tisztéről is lemondott.
A Kronen Zeitung úgy tudja, hogy Sebastian Kurz hivatalosan fia megszületésével indokolta döntését. A politikus október 9-én mondott le kancellári tisztségéről, posztját Alexander Schallenberg külügyminiszter vette át. Schallenberg viszont október 11-től december 2-ig volt csak osztrák kancellár. Azt mondta, hogy szerinte a kancellári posztot olyan embernek kellene betöltenie, aki egyben a legerősebb kormánypártnak, az Osztrák Néppártnak (ÖVP) is az elnöke.
Utódja a pártelnöknek megválasztott Karl Nehammer belügyminiszter lett.
Az újonnan megválasztott kancellár hasonlóan kemény bevándorlásellenes politikát képvisel, mint Sebastian Kurz, de kabinetje első számú feladataként a koronavírus-járvány elleni küzdelmet jelölte meg.
2021. szeptember 26-án tartották Németországban a szövetségi választásokat, amelynek során a Szociáldemokrata Párt (SPD) nyerte el a szavazatok döntő részét, ezzel pedig a szocdem Olaf Scholz kancellárjelölt került karnyújtásnyira ahhoz, hogy Angela Merkel utódja legyen. A 2017-es választások után is felmerült a hárompárti, úgynevezett közlekedésilámpa-koalíció (Ampelkoalition) ötlete, de akkor a pártok nem értettek szót egymással, végül nagykoalíció alakult, amelyet ezúttal azonban kizártak.
Azonban az idei választáson megegyezésre jutott a három párt, így december 7-én létrejött a hárompárti koalíció: a szociáldemokraták (SPD), a zöldek és a szabaddemokraták (FDP) pártelnöke látta el kézjegyével a megállapodást Berlinben.
Egy nappal később, december 8-án a német szövetségi törvényhozás, a Bundestag ülésén megválasztották Németország új kancellárját.
A szeptember 26-i parlamenti választáson győztes szociáldemokraták (SPD) politikusa, Olaf Scholz 395 voksot kapott 303 ellenében a 707 szavazatból. Minimálisan 369-re volt szüksége ahhoz, hogy Európa vezető gazdasági hatalmának első embere lehessen.
Az ülés kezdetén vastaps búcsúztatta a távozó kancellárt, a tizenhat évvel a poszton szinte rekordernek tekinthető kereszténydemokrata (CDU) Angela Merkelt, csak a szélsőjobboldali AfD politikusai nem álltak fel a tiszteletére. Tisztségéből fakadó utolsó feladatként aznap délután háromkor átadta hivatalát Olaf Scholznak.
A jobboldali hárompárti Spolu-koalíció nyerte Csehországban a képviselői választást októberben. A szavazatok több mint 99 százalékát összegző Cseh Statisztikai Hivatal közlése szerint a Spolu a szavazatok 27,62 százalékát szerezte meg.
Második helyen az eddig kormányzó ANO végzett a szavazatok 27,28 százalékával. A választási körzetek 88 százalékában leadott szavazatok összesítése alapján még úgy tűnt, hogy az Andrej Babiš által vezetett párt győzhet. Később Andrej Babiš volt kormányfő egy sajtóértekezleten elismerte vereséget, és gratulált a győzelemhez a jobboldali ellenzéki Spolu-koalíciónak.
A 2021-es cseh választások érdekessége, hogy 74 százalékos részvétel mellett soha nem látott mértékű szavazat veszett el, mert a szavazatok körülbelül 15 százalékát olyan pártok kapták meg, amelyek még a parlamenti küszöböt sem érték el.
2021 nyarán Izraelben is parlamenti választásokat tartottak, amelyet követően Benjámín Netanjáhú exminiszterelnök azt ígérte, hogy az első adandó alkalommal megdönti az új izraeli kormányt. Ugyanakkor az újonnan megválasztott Naftali Bennett kormányfő azt nyilatkozta, hogy a nemzetet újra fogja egyesíteni a régóta tartó megosztottság után. Az új izraeli kormány elsősorban az oktatás és az egészségügy reformját, valamint a bürokrácia csökkentését jelölte meg feladatául.
Szerencsétlenségükre az új koalíció csak egyfős többséget tudott szerezni a parlamentben, miközben az ellenzéket az elmúlt bő egy évtizedben kormányzó Netanjáhú vezeti.
Svédország életében sorsdöntő változást jelentett, hogy első ízben választottak női miniszterelnököt. Magdalena Andersson november 25-én foglalta el hivatalát, azonban fél nap után lemondott kormányfői tisztségéről, mert a megválasztását követő költségvetési vitában nem a kormánykoalíció, hanem az ellenzék költségvetési javaslatát fogadták el a törvényhozók. Ezután a kormánykoalíció egyik pártja, a Zöldek bejelentették: kilépnek, mert a költségvetést a svéd szélsőjobb is támogatta.
Azonban újra jelöltette magát, bár nem koalícióban, hanem a szociáldemokrata párt jelöltjeként.
Néhány nappal később Anderssont másodszor is kinevezték miniszterelnöknek.
Az első női miniszterelnöknek most az a célja, hogy megállapodásokat kössön számos kulcsfontosságú stratégiai kérdésben a zöldekkel és több ellenzéki párttal.
Japánban november elején a kormányzó koalíció többséggel nyerte meg a parlamenti választásokat, ezzel pedig Kisida Fumio miniszterelnök megvalósíthatja már korábban bejelentett gazdasági és nemzetbiztonsági programját.
A jobboldali Liberális Demokrata Párt (LDP) 259 helyet szerzett meg a 465 fős alsóházban, ami 17-tel kevesebb, mint az előző választásokon elért eredménye. Partnere, a jobbközép Komeito 32 helyhez jutott.
Az összesen 291 mandátum elég ahhoz, hogy a kormánykoalíció minden bizottság vezetését megkapja és diktálja a törvényalkotás menetét.
Kisida Fumio egyébként csak szeptember végén lett az LDP elnöke, majd október elején a parlament alsóháza megválasztotta az ország miniszterelnökének. Akkor csak ötven százalék körüli volt a népszerűsége a választók körében.
Bulgária idén már többször próbálta meg a parlamenti választásokat megszervezni, azonban a bolgár belpolitika töredezettsége miatt már április óta nincs olyan lehetséges koalíciós struktúra, amely többséget eredményezne a törvényhozásban. A belpolitikai válság akkor kezdődött, amikor 2020 júliusában az ügyészi hivatal razziát tartott az elnöki hivatalban, aminek eredményeképpen kormányellenes tüntetéssorozat robbant ki.
Viszont november második felében végül a hivatalban lévő elnök, Ruman Radev meggyőző fölénnyel nyerte a bolgár elnökválasztást. A részvétel azonban igen alacsony volt, hiszen alig harminc százalékot ért el a részvételi statisztika.
Chilében is idén tartottak államfőválasztást, amelyen
Gabriel Boric baloldali elnökjelölt győzött.
Josep Borrell uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő Twitter-üzenetében hangsúlyozta, az Európai Unió várakozással tekint az új chilei adminisztrációval történő együttműködés elé.
Boric mindössze 35 éves. Választási programjában szerepelt többek között az állami finanszírozású oktatási rendszer és a jobb egészségügyi ellátás elérése, valamint eltökélten védi a kisebbségek, az őslakosok és a migránsok jogait, továbbá adócsökkentést, a bűnözőkkel szemben szigorú fellépést és erőteljesebb határvédelmet ígért.
2021-ben Albániában is parlamenti választások voltak, amelyet az Edi Rama miniszterelnök vezette Szocialista Párt (PS) nyert. A szocialisták a voksok 49 százalékát gyűjtötték be a szavazatok 98 százalékos feldolgozottsága mellett. Ez azt jelenti, hogy 74 helyük lesz a 140 fős parlamentben, így kényelmes többséggel, egyedül kormányozhatnak tovább.
Líbiában korábban olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint Moammer Kadhafi, az egykori líbiai diktátor fia,
Szaif al-Iszlám Kadhafi nem indulhat a december 24-re kitűzött elnökválasztáson.
A választási bizottság arra hivatkozott, hogy a 49 éves Szaif al-Iszlám Kadhafit távollétében 2015-ben halálra ítélte egy tripoli törvényszék. Az volt a vád ellene, hogy 2011-ben, az apja hatalmának megdöntésére kitört felkeléskor támogatta, hogy a rendfenntartók a békés tüntetők közé lőjenek.
Líbiát az év eleje óta átmeneti kormány és egy háromfős elnöki testület irányítja. A kabinet fő feladata, hogy előkészítse a december 24-i elnökválasztást, illetve a rá egy hónapra tervezett parlamenti választást, amelyek lezárni hivatottak az egy évtizede tartó líbiai válságot. Azonban két nappal az államfőválasztás előtt a líbiai választási bizottság javaslatára úgy döntöttek, hogy a várható zavargások elkerülése érdekében egy hónappal elhalasztják a voksolást.
(Borítókép: Parlamenti képviselők a Bundestag üléstermében, Berlinben 2021. december 9-én. Fotó: Ina Fassbender / AFP)