Az orosz–ukrán konfliktus árnyékában egy olyan új „hadászati” hadviselésnek lehetünk szemtanúi, amit már nem harckocsikkal és rakétákkal vívnak, mégis nagy súllyal van jelen a Nyugat és Oroszország közötti szembenállásban. Ez nem más, mint a mesterséges intelligencia, illetve az egymás információs rendszerei és kommunikációs platformjai feletti ellenőrzés megszerzése. Moszkva és a Nyugat harca az információs térben természetesen nem új keletű. A hidegháború alatt a Kelet és a Nyugat között folyamatos volt a kémkedés és a lehallgatás. Viszont a XXI. században ezekre a célokra leginkább már olyan közösségi platformok vannak, mint a Twitter és a Telegram.
Nem újdonság, de tudott: Oroszország a jól ismert közösségi csatornákban rejlő lehetőségeket régóta a saját céljai érdekében használja azért, hogy aláássa a Nyugat és partnerei nemzetközi megítélését, legyen szó Ukrajnáról vagy más államokról. Az éremnek természetesen két oldala van. Nemcsak Moszkva az, amely él ezzel a lehetőséggel, az európai és az amerikai fél is abban érdekelt, hogy dezinformációk terjesztésével gyengítse Oroszország nagyhatalmi fellépését.
Az e célra alkalmazott eszközök tárháza óriási, legyen szó kibertámadásokról vagy a különböző közösségi platformokon terjesztett hamis hírekről. Az biztos, hogy a Nyugat és Ukrajna is használt ilyet az Oroszország elleni online hadviselésben.
Az orosz fél az információ szabad áramlásának korlátozására az utóbbi időben több olyan kísérletet tett, amellyel ideiglenesen felfüggesztette az említett platformok működését. Az online tér feletti uralom megszerzésére tett próbálkozások egyértelműen a hatalom mindenre kiterjedő ellenőrzésének szándékát vetítik előre. A jelentősebb hírportálok megszerzése, valamint az internetes keresőoptimalizálás politikai befolyásolása révén a Kreml még jobban akadályozhatja a kritikus hangok megjelenését az interneten. Jól jelzi ezt a 2020-as év, amikor majdnem 100 ezer webhely került karanténba Oroszországban.
Az internet cenzúrája azért egyre fontosabb Moszkvának, mert az elmúlt tíz évben komoly változáson ment keresztül a hírfogyasztás.
Míg 2009-ben csak 20 százalék körül volt a rendszeres internethasználók aránya, addig ez a szám 2019-ben már elérte a 70 százalékot.
Oroszország, követve Kínát, az utóbbi időben már többször sikeresen lecsatlakozott az internetről. Legutóbb 2021 júniusában, igaz, nem teljes egészében, azonban arra elég volt, hogy jelentősen csökkentsék egyes közösségi hálózatok, például a Twitter elérését. A sikeres teszt lényegében az orosz internet (RuNet) közbelépését jelentette.
A Roszkomnadzor korábban már sikeresen letiltotta a Smart Voting webhelyet és applikációját is, amely a bebörtönzött ellenzéki aktivistához, Alekszej Navalnijhoz volt köthető. Oroszország korábban nyomást gyakorolt az Apple-re, a Google-ra és Telegramra is, hogy távolítsák el az alkalmazást platformjaikról. Fontos hangsúlyozni, hogy a Moszkva által irányított kísérletek még gyerekcipőben járnak Pekinghez képest, amely mára már gyakorlatilag elvágta magát a világ többi részétől az interneten.
Oroszország mint fél autoriter állam szempontjából kitüntetett figyelmet érdemelnek azok a közösségi platformok, valamint azok ellenőrzése, amiket leginkább az ellenzéki politikusok, újságírók és aktivisták használnak.
Az utóbbi időszakban tapasztalható oroszellenes érzületek az egykori volt szovjet tagállamokban új kihívás elé állították Moszkvát az internetes hadviselés újraformálásában.
Ragadós lehet a kínai modell teljes átültetése a kritikus hangok minimalizálása érdekében, ami egy teljesen más helyzetet teremthet.
Az orosz állami hírközlést szabályozó hatóság, a Roskomnadzor az utóbbi időben gyakran komoly pénzbírságot szabott ki olyan cégekre, mint a Facebook és a Twitter, mert nem törölték az általuk kifogásolt tartalmakat. A hatóságok a legtöbb esetben olyan tartalmak eltávolítását kérték, amik a kábítószer-kereskedelmet tüntették fel pozitív színben, vagy azokat a bejegyzéseket, amelyek arra ösztönözték a gyerekeket, hogy vegyenek részt kormányellenes tüntetéseken.
Az orosz kormány odáig ment, hogy blokkolja az ilyen platformok használatát teljes egészében. Belengették nemrégiben a YouTube letiltását is, hacsak nem állítja vissza az olyan orosz médiavállalatok által kezelt csatornákat, mint a Russia Today. Az érintett hírügynökséget azért zárta karanténba a YouTube, mivel szerintük hamis információkat terjesztett a koronavírussal kapcsolatban.
Oroszország számára a MIR–1 információfigyelő rendszer jelenthet a jövőben nagy áttörést, ami automatikusan keresni fogja a tiltott tartalmakat az egyes közösségi hálózatokon, mint a Facebook, a Twitter, a Telegram és a Vkontakte. Két másik új rendszer is fejlesztés alatt van. Az egyik az Oculus, amelyet vizuális információk keresésére használnak majd, illetve a Vepr, amely az információs fenyegetések elleni védekezés egyik fontos eszköze lehet.
A fent említett intézkedéseken túl Moszkva jogi úton is próbál mindent megtenni.
2019-ben fogadták el például azt a törvényt, amely lehetőséget ad a hatóságoknak arra, hogy korlátozzák az államnak nem tetsző oldalak és tartalmak elérhetőségét.
A hivatalos magyarázat szerint ez a külföldi – főként amerikai – kibernetikai támadások elleni intézkedéseket könnyíti meg, vagyis az internetezők népét szolgálja, de szakértők inkább a kínai típusú cenzúra másolását látják ebben.
Orosz aktivisták és jogvédő csoportok, mint például a Roskomsvoboda, nemrégiben olyan formabontó megoldással álltak elő – mint például a Censor Tracker –, amely a Google Chrome bővítményeként segíthetné a felhasználóknak megkerülni az orosz internetet.
Az Oroszország elleni információs harc határokon átívelő lehetőségét hamar felismerték, főleg a volt szovjet utódállamokban és a Nyugaton is. A közösségi média hatékony alkalmazása erős kártya az Egyesült Államok kezében, mivel segítheti az ellenzéki csoportok támogatását Oroszországon kívül is. Erre jó példa, ahogy 2014-ben az ukrán forradalom megdöntötte Viktor Janukovics akkori oroszbarát vezető hatalmát.
Moszkva egyre inkább azon dolgozik, hogy minél jobban gátolja a közösségi média politikai és társadalomformáló hatásait. Az orosz vezetés leginkább abban érdekelt, hogy segítse az oroszbarát rezsimeket olyan helyeken, mint Belarusz és Kazahsztán.
(via Foreign Policy)
(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök nyugdíjreformról szóló televíziós beszédének online adása 2018. augusztus 29-én. Fotó: Alexander Ryumin / TASS / Getty Images )