Az amerikai elnök hivatalba lépése óta harmadszor látogat Európába. Tavaly őszi útját – a római G20-as csúcsra, illetve a glasgow-i klímakonferenciára – már hónapokkal korábban megtervezték. Ezt a mostani vizitet a nemzetközi vészhelyzet kényszerítette ki.
Politikai nagyüzem lesz a hét második felében Brüsszelben. Az uniós tagországok állam-, illetve kormányfőinek kétnapos csúcstalálkozója kezdődik csütörtökön, amelyen részt vesz Joe Biden amerikai elnök is. Ugyancsak csúcstalálkozót tartanak a NATO-tagállamok vezetői, ezen videókapcsolaton keresztül jelen lesz Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is. És, hogy még csavarjunk a gazdasági diplomácián is, csúcstalálkozóra gyűlnek össze a világ legfejlettebb ipari államait tömörítő G7 országainak vezetői is.
Mióta elkezdődött a háború, Washington kínosan ügyel arra, hogy együtt mozduljon szövetségeseivel. Még akkor is, ha egy-egy szankciós döntésnél néha be kellett várni, hogy az európaiak közös álláspontot alakítsanak ki. Soha nem volt egyszerű összeegyeztetni a 30 tagú szövetség gyakran eltérő érdekeit, de a háború drámai kezdete olyan sürgető nyomás alá helyezte a résztvevőket, amely félresöpörte a hagyományos nézeteltéréseket is. Ahogyan a háború kiteljesedett, úgy váltak egyre egységesebbé a szövetségesek is, akár a gazdasági szankciókat, akár egyéb döntéseket nézünk.
Látva Lengyelország geopolitikai jelentőségét a mostani konfliktusban, Washingtonnak elsődleges érdeke, hogy a lengyeleket a NATO-n belüli megbízható partnerként tudják a közeljövőben is.
Biden elnök útjának elsődleges célja azt demonstrálni, hogy Amerika és szövetségesei vállt vállhoz vetve állnak együtt, és a mostani kemény NATO-fellépés pedig nem hirtelen jött ötlet, hanem ez lesz az új norma a jövőre nézve.
Rövid belgiumi megálló és néhány személyes egyeztetést követően az amerikai elnök Varsóba repül, ahol Andrzej Duda elnökkel tárgyal majd. Tekintve az ország helyzetét a NATO keleti szárnyán és a mostani válságban játszott szerepét, Lengyelország komolyan felértékelődött az USA szempontjából az elmúlt hónapokban, amit jól jeleznek Antony Blinken külügyminiszter és Kamala Harris alelnök látogatásai is.
Amellett, hogy a további katonai segély és a NATO fizikai jelenléte az országban is téma lesz, azonban a legnagyobb hangsúlyt mindenképpen a lengyel–ukrán határon át hömpölygő menekültáradat kezelése kapja majd. A több millió menekült fogadása és megfelelő ellátása komoly pénzügyi, ellátási és szervezési feladatot ró Varsóra, és ha ezeket nem jól kezeli, az társadalmi nyugtalansághoz vezethet a lengyelek körében, nem beszélve a gazdasági feszültségekről.
Az elmúlt hónapokban az USA és szövetségesei megnyitották az utat a közvetlen katonai fegyverzetek szállítása előtt Ukrajnába. Ugyanakkor az ukrán elnök az elmúlt napokban több európai és észak-amerikai törvényhozás előtt mondott beszédében jelezte, ez a fajta segítség nem lesz elegendő. Volodimir Zelenszkij egyenesen azt mondta, Ukrajnának precíziós légvédelmi rendszerre van szüksége, valamint vadászgépekre, hogy azok segítségével lezárhassák az ukrán légteret az orosz légierő előtt.
Bár az amerikaiak ígértek jóval hatékonyabb légvédelmi rendszert Ukrajnának, azonban ezt könnyebb mondani, mint kivitelezni. Ezt igazolja az az egyelőre félretett lengyel javaslat is, amely szerint Varsó szovjet gyártmányú MIG vadászgépeket bocsátana Kijev rendelkezésére, illetve az amerikaiakat aggasztja az is, hogy milyen válaszlépésre sarkallná az oroszokat, ha valóban kisegítenék az ukrán haderőt komoly légvédelmi rendszerekkel. Ugyanakkor azonnal felmerülne a probléma, hogy ahonnan kivennék a légvédelmi rendszert a NATO-n belül, ott milyen gyorsan sikerülne azt pótolni. Az USA jelenleg Törökországgal és Szlovákiával, két NATO-tagállammal tárgyal arról, hogy ők juttassanak légvédelmi rendszert Ukrajnába.
Már a kezdet kezdetén az Egyesült Államok és szövetségesei jelezték, ha Moszkva háborút kezd, akkor soha nem látott mértékű és keménységű szankciókra számíthat. Aztán némi kezdeti bizonytalankodást követően, tényleg meglépték, amit ígértek. Ezek nyomán az orosz gazdaság érezhető csapásokat szenvedett el, bezuhant a moszkvai tőzsde és a rubel árfolyama is, életbe léptek a kereskedelmi és pénzügyi szigorítások, az energiaexportot érintő korlátozások és az orosz politikai és gazdasági elitet sújtó intézkedések.
Bár a szankciók komolyak, ám ezek mégsem késztették arra Moszkvát, hogy leállítsa a fegyveres akciókat. Ugyanakkor a szövetségesek azt hangsúlyozzák, hogy a szankciók idővel meghozzák a kívánt eredményt, azonban továbbra is nagy a nyomás a nyugati vezetőkön, hogy újabb látványos büntetésekkel sújtsák az orosz inváziót, és ezeket jó lenne Biden elnök mostani látogatásának ideje alatt bejelenteni. A tervek között vannak orosz oligarchák és politikusok elleni újabb szankciók, együtt az orosz energiaexport további korlátozásával, illetve az orosz gazdaság számára létfontosságú technológiák szállításának teljes leállításával. Bár ezek sem fogják vélhetően megtörni az orosz katonai akciót, azonban néha az is fontos lehet, hogy a Nyugat kész időről időre újabb és újabb büntetésekkel előállni.
A múlt hónapban a téli olimpián Vlagyimir Putyin és a kínai elnök, Hszi Csin-ping személyesen is találkozott és a népeik közötti barátságot „határtalanként” írták le. Viszont ha ez folyamatos gazdasági és katonai segítségnyújtásként jelenik meg esetleg a következő hónapokban, az alááshatja, amit az USA és európai szövetségesei eddig elértek az orosz–ukrán háború befejezése érdekében.
A múlt héten Rómában ült le tárgyalni kínai partnerével Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, amelyet nem sokkal később követett egy kétórás telefonbeszélgetés az amerikai és a kínai elnök között. Az amerikaiak ebben nem tudnak egyedül sikert elérni, szükség van az európai államokra is, hogy rávegyék Pekinget, tartsa magát távol az oroszoktól ebben a kérdésben és határozottabban álljon ki és ítélje el Moszkva Ukrajna elleni agresszióját. Azonban az a tény, hogy Kína máris ellenzi Oroszország kizárását az idei G20-találkozóról, jól mutatja, nem lesz könnyű egyezkedni Pekinggel.
Mind az amerikai, mind pedig az európai felvevőpiac meghatározó a kínai áruk szempontjából. Egy lehetséges amerikai és európai szankciósor Kínával szemben, ha az mégis beállna Putyin mögé, komoly problémát jelentene a kínai gazdaság számára. Biden elnök gyakorta beszél arról, hogy olyan világ felé tartunk, amelyet az autokráciák és a demokráciák közötti konfliktus fog meghatározni. Azonban egy rossz döntéssel Kínát egy táborba lökni Oroszországgal, jelen pillanatban iszonyatosan kockázatos lépés lenne – írja a BBC.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, csütörtöki percről percre frissülő hírfolyamunkat itt találja.
(Borítókép: Joe Biden amerikai elnök megérkezett Brüsszelbe 2022. március 23-án. Fotó: Wolfgang Rattay / Reuters)