Az utóbbi időszakban olyan képek jelentek meg a sajtóban, amelyeket sosem fogunk elfelejteni. Tömött bőröndökkel menekülő nők, karjukban gyerekekkel, a kijevi metróállomáson szoptató édesanya, a lebombázott szülőotthonból hordágyon kimenekített kismama, és ott vannak a hírek a magyar–ukrán határnál potenciális áldozatokra leselkedő emberkereskedőkről. Sokan feltettük, feltehettük magunknak a kérdést: mit jelent háborúban nőnek, anyának lenni?
Keveházi Kata, az Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza segít minket eligazodni ezekben a kérdésekben.
Nők és gyermekek tömegei menekültek el ukrán területről, sok esetben két bőrönddel a kezükben. Fel lehet dolgozni egy ilyen élményt? Várhatóan hogyan hat ez a trauma a későbbi életükre?
Ahhoz nem kell pszichológusnak lenni, hogy értsük: nagyon más tudni, hogy mi az, ami folyik körülöttünk, és megint más a saját szemünkkel látni és megélni az erőszakot, a pusztulást, a kiszolgáltatottságot, a káoszt, a kétségbeesést. A traumatizáltság foka szempontjából nyilván nem mindegy, hogy az illető a saját bőrén mit tapasztalt, mennyi ideig és mit szenvedett el, mit tettek vagy nem tettek azok, akik épp körülötte voltak, milyen gyorsan kapott, ha kapott segítséget.
Akik most jönnek át a határon, nagyon különböző életkörülményeket hagynak maguk mögött, a többség nincs felkészülve egy új élet elkezdésére. Élték a maguk hétköznapjait, aztán egyik pillanatról a másikra ott kell hogy hagyják mindenüket, rokonokat, barátokat. Sokan percek alatt csomagolnak össze, vagy napokig élnek folyamatos fegyverropogás, bombázások közepette, nem tudva, hogy a következő rakéta eléri-e őket. Nem tudják, meddig jutnak el, minek vannak kitéve útközben, és hogyan, hova is mehetnének, mi várja őket, szeretteik megélik-e a másnapot. Rettenetes mentális teher, félelem, stressz, depresszió, amivel a menekültek küzdenek. Ahány ember, annyi történet, a feldolgozáshoz mindenkinek segítség kellene.
Még nem tudjuk, hogy ez a konfliktus mekkora méreteket ölt majd, nem tudjuk, hány, korábban párkapcsolatban élő nő marad egyedül, hány gyermek veszíti el az édesapját. Generációkra kihat ez a veszteség, nem beszélve az egyedülálló nők által fenntartott családok tartós szegénységnek való kitettségéről.
Mit jelentenek a nőknek a háborús mindennapok?
A nők a háborús időkben helytállnak a férfiak mellett is, hisz vannak nők, akik maguk is ott vannak háborús övezetekben, az ápolási, étkeztetési feladatokat többnyire ott is nők látják el. De léteznek katonanők, az ukrán háborúban is ott vannak már. A háborús időkben folyó civil munkákat a harcoló férfiak helyett a nők veszik át, ők válnak kenyérkeresővé is, amellett, hogy ilyenkor is ők gondoskodnak szeretteikről. Végzik a házimunkákat, már ha van hol, és viszik az érzelmi terheket, tartják a lelket a gyerekekben, idősekben, betegekben is. Miközben gondoskodnak a velük utazó családtagokról, igyekeznek kapcsolatban maradni a párjukkal, az otthon maradt hozzátartozókkal, szülőkkel, igyekeznek információkat adni nemcsak a rokonoknak, de a barátoknak és ismerősöknek is.
Az ukrán menekültekhez folyamatosan érkeznek az adományok, alapélelmiszerek, meleg ruha, szállást és mobiltelefon-kártyát is biztosítanak a számukra. De működik jelenleg hazánkban olyan szervezet, amely pszichológiai segítséget nyújt?
Magyarországon a kormány részéről finoman fogalmazva elhanyagolt terület a menekültek segítése, néhány kiemelt szervezeten túl többnyire alulfinanszírozott civil szervezetek és sok önkéntes magánember biztosította a menekülthullámokban érkezők ellátását. A Cordelia Alapítvány például 25 éve segít menekülteknek, pszichés támogatást nyújtanak, de csak egy szűk kör számára ismert a tevékenységük. A mostani menekülthullámban aktív segítséget a gyerekek részére a Heim Pál Kórház pszichiátriai osztálya, a Péterfy Kórház Krízisintervenciós Ambulanciája, a pszi.hu-n elérhető pszichológusok, a Next Step Egyesület nyújt.
Hozzáteszem, a pszichológiai ellátás Magyarországon az itt élő lakosság számára sem könnyen elérhető, pedig számos felmérés szerint is elég rossz mentális állapotban vagyunk.
Ukrajnában megtiltották a besorozható korú férfiaknak, hogy elhagyják az országot, a nők viszont elmenekülhetnek. Akik mégis maradnak és harcolnak, azok feminista hősökké válnak?
A kérdés az, hogy van-e a katonaságban létjogosultsága a nők jelenlétének. A háborúknak van létjogosultságuk? Minden fegyveres konfliktus mögött a patriarchátus értékrendje, célrendszere áll, férfiak kezdeményezik és vívják, és minden háborúban jelen van a nőkre irányuló férfiagresszió, a háborús nemi erőszak. Katonanők már a második világháborúban, sőt azelőtt is láttak el hadászati feladatokat, akár alacsonyabb tisztséget is viseltek, de a legkiugróbb teljesítmény sem volt elegendő ahhoz, hogy az utókorban a férfiakéval egyenértékű figyelmet vagy elismerést kapjanak. A feministák nyilván szeretnék elérni ez utóbbit. Ahogy minden területen szeretnék elérni a nők egyenlő megbecsülését.
A háborús helyzet sokkal kiszolgáltatottabbá teszi a nőket, a menekülteket is. Hogyan védhetjük meg őket?
A háborús helyzet minden értelemben kiszolgáltatottabbá teszi a nőket, hisz kényszerpályára kerülhetnek megélhetésük biztosítása érdekében. A menekültlét nagyban megnehezíti tanulmányaik folytatását, beszűkíti munkavállalási lehetőségeiket, így akár kényszerkapcsolatokba is belemenekülhetnek. Már most tapasztalható a határátlépőpontokon, az, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő menekült nők közelében megjelentek az emberkereskedők, akik biztonságos lakhatást, jövedelmet ígérnek a nőknek. Nagyon fontos a menekültekkel foglalkozók felvilágosító munkája és a hatóságok hatásos fellépése. Félő azonban, hogy a helyzet a szervezett bűnözés számára kínál új lehetőséget.
A háborút követően sem lesznek a nők könnyű helyzetben, hiszen a helyreállítások során a fizikai munka, azaz a férfiak fizetett munkavégzése a prioritás, miközben a nők fizetetlen gondozási tevékenységeire is nagy szükség lesz. Kutatások szerint az anyagi kompenzáció során is hátrány éri őket, hiszen az otthonaik ritkábban állnak nők tulajdonában, kevesebb termelőeszközük van. A most felsorolt szempontokra a döntéshozók feladata lenne külön figyelmet fordítani.
Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20 számon.
A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101 telefonszámon.
(Borítókép: Az orosz – ukrán háború elől menekülő nő gyermekével 2022. március 1-jén Przemyślben, Lengyelországban. Fotó: Maciej Luczniewski / NurPhoto / Getty Images)